Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-17 / 14. szám, csütörtök
8 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 17. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Legyünk kulturáltak, toleránsak Nagyon jól írja Schutz úr a Sme napilap egyik számában, hogy mikor figyel fel Dobroslav Tmka a képviselői immunitással rendelkező recividistára. Remélem hamarosan, ha pedig nem, akkor nálunk nem érvényesek a törvények. Ennyi gonoszság és arrogancia, amennyi Slotában van, talán csak az olyan hozzá hasonlókban van, mint Funar, Seselj stb. Ő veszi a bátorságot, és kirohan Csákyra, aki szerinte olyan, mint Duray. Nem szabad összehasonlítani az összehasonlíthatatlant. Duray még soha nem sértett meg senkit hovatartozása miatt. Hogy igyekszik védelmezni az érdekeinket? Ez helyes. Vegyes házasságban élek. Három gyerekem már nem két-, hanem háromnyelvű. Mindig igyekeztem őket úgy nevelni, hogy semmilyen gyűlölet ne legyen bennük. Legyenek kulturáltak és toleránsak mindenkivel szemben. Csodálkozom azon a 11-12%-on, amely Slotát választja, mert ezzel csak a saját primitívségét bizonyítja. Ilyen politika csak a radikalizációhoz vezet, mind a két oldalon. A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban csak annyit: én 8 éves voltam, amikor a szüleim meghaltak. Apám valahol a Don-ka- nyarban esett el, anyámat pedig itthon egy orosz gránát ölte meg. Kétszer lettünk vesztesek, mert sem a saját országunk nem törődött velünk, sem a magyarok. Ezek az emberek voltak fasiszták, kollaboránsok, Maďarič miniszter? Aztán jöttek a Beneš-dekrétumok, melyek szerint a mai napig háborús bűnösök vagyunk. Sajnos, én nem látom különbséget Maďarič, Slota vagy Fico és több más politikus között, talán csak annyit, hogy Slota vulgáris, a többiek egy kicsit diplomatikusabbak, de ugyanazt gondolják és támogatják. Emlékezzünk Maďarič kijelentésére, hogy a magyarok nem voltak kitelepítve, azért, mert magyarok, csak a háborús bűnösök és az árulók. Ha árulók voltak a mi szomszédaink, három egyszerű, becsületes család, akkor én is áruló vagyok és a többi 600 ezer magyar is. Nem is beszélve arról a sok-sok ezer reszlovakizáltról, akik kénytelenek voltak nemzetiséget választani, de lelkűkben magyarok maradtak. Láttam azokat a „mate- osz“ autókat, melyekre a sok síró gyereket, nőt és öregembert pakolták. Ha van Maďaričban egy szemernyi becsület, tisztesség, akkor más hangnemet választ. Miben bűnösek ezek az emberek, akiket kizavartak saját házukból és deportálták Csehországba és Magyarországra? Láttam a betelepítetteket. Ezeknek jóformán semmijük sem volt. Nagyon sokszor hallom, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. Nekem más a véleményem. Sok magyar falut bejártam, és ha valahová bementem, de tudtam, hogy magyarok, mindig szlovákul szólaltam meg. Kíváncsi voltam, milyen szinten kapom meg a választ. Természetesen néhol voltak problémák, de mindenütt tudtak szlovákul. Kinek mi köze ahhoz, hogyan beszélek? Mi itt nem élünk idegen országban, itt születtünk, itt vannak gyökereink már 375-től a görög és római történetírók művei szerint. Már pontosan nem tudom mikor, de egy illető a Sme napilap hasábjain arról írt, hogy az ő nagyapja kikapott az iskolában, mert nem tudta magyarul a Miatyánkot. Nekem is van egy hasonló történetem. A Rozsnyói járás egy kis falujában születtem, ott jártam elemi iskolába. Szlovákul egy szót sem tudtunk. Nem tudtuk folyékonyan elmondani a „vlastivedát”, ezért kaptunk tanítónktól, Olexától kormost vagy néhány botütést a fenekünkre fűzfabottal. Máté János, Kassa A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. ______________. _________________ SZEMSZÖG ""V\ - n i * -T i ■ ŕ 1 ' % .JA' .'J Hogyan tekereg a spirál? PETER SCHUTZ Anna Belousovová és Bósza János kettőse a TA 3-ban mintapéldája volt annak, hogyan kövezheti ki a sajtó akár jó, de ostoba elgondolásokkal a nemzeti gyűlölködéshez, a virtuális valósághoz és a láncreakciókhoz vezető utat. Egy asztalhoz ültetni a szlovák és a magyar szélsőségest, és a nap témájának nevezni a felvidéki autonómiát azt jelenti, hogy arra a szintre süllyedünk, amelyen a meghívott vendégek vannak. Nem világos, hogy Bósza János öt vagy ötven embert képvisel-e (egyesek szerint a SIS-t vagy más titkosszolgálatot). Ő és csapata, amelyet frissen regisztrált a belügyminisztérium, olyan periférikus tényező, hogy egy normális országban még a televízió portájáig sem jutna el. Ezen az sem változtat, hogy ő az első magyar Szlovákiában (Romániával és Szerbiával ellentétben), aki nyilvánosan ki merte mondani a „területi autonómiát”. Mivel az „MKP radi- kalizálódása” nem és nem teljesíti az elvárásokat, (nem csak) Anna Belousovovának és Ján Slotának, de elsősorban nekik kettőjüknek, újabb rémre van szükségük, hogy legyen mivel elfedni fölöslegességüket és ürességüket. Erre jó Bósza, akinek nincs politikai felelőssége, és azt mondhat, amit csak akar. A „délfelvidéki autonómia” létrehozása Kassa fővárossal sohasem lehet „a nap témája”, mert komplex állami területrendezési és politikai képtelenség, amely körülbelül annyi szót érdemei, mint az első szlovák Szatumuszra lépése. Azzal, hogy az értelmetlenséget beültetik a stúdióba, s vele szembe ültetik az ellenkező előjelű szélsőségest, feszültséget gerjesztenek és a konfliktus látszatát keltik, ami nem létezik. Az a gond, hogy a virtuális valóság a politikai valósággal elegyedik abban a pillanatban, amint Bósza érv lesz „az ország védelméről szóló törvény” érdekében (Belousovová), ami legalább olyan képtelenség, mint az „ő” államformája. Azok a láncreakciók, amikor semmiből vagy abszolút ostobaságokból komoly politika születik, amelyek már a valóságot formálják, a szlovák-magyar kapcsolatok mozgatórugói. Például a „magyarul beszélő szlovákok” kolosszális idiotizmusa, amit Slota ejtett ki a száján, az ellenzéki MDF-ből azt váltotta ki, hogy Gyurcsány „védje meg a felvidéki magyarokat, mert a szlovákiai kormány- koalíció tagadja a magyar közösség létezését az SZK-ban”. Ezért aztán Göncz Kinga külügyminiszter a magyar diplomácia 2007-es értékelésébe azon nyomban beiktatta „Slota magyarellenes kijelentéseit”, ami számára, tehát Magyarországnak mint olyannak jó érv ahhoz, hogy „az SZK-ban nem változott a helyzet”. így tekergetjük a spirált szimbiózisban. Például, amikor megalakult a Magyar Gárda (ami körülbelül három ezrelékkel jelentősebb, mint Bósza), sem az osztrákok, sem a románok, sem a szerbek stb. nem kommentálták. Csak Szlovákia. Anna Belousovová és Bósza János velünk él, és olyan sokáig velünk lesznek, amíg nem tanuljuk meg megkülönböztetni a lényegeset a lényegtelentől, a közéletet a kabarétól, a politikusokat a bohócoktól. Tény, hogy az SNS parlamenti és kormánypárt, tehát a rendkívüli durvaságnak, butaságnak és hisztériának is van létjogosultsága. De Bósza? A szerző a Sme kommentátora KÖZÜGY 11 " " 111111111 ~"m.............................................................................................................bt Török veszedelem Stúrovónál! ,A Duna bal partján, Štúrovo mellett pedig őrzött hídfőt építettek. Mivel a törökök Komárno ellen is támadást terveztek, a császári hadvezetés elrendelte, hogy április végéig 1000-1500 naszádost szállítsanak a városba, s a zsoldjukat is fizessék ki. A közelgő török veszedelemtől való félelmükben a magyar országgyűlési képviselők 1453-ban ismét sürgették a királynál a komámói vár megerősítésének gyors befejezését. Félelmük jogos volt, mivel Mehmed bég 1544-ben Stúrovónál átkelve a Dunán Levice közelébe jutott. A ko- márnói várat pedig ekkor még nagyon gyengén őrizték, hiszen 1545-ben csupán 900 katonája és 38 naszádja volt. 1546-tól kezdve a törökök is intenzívebbé tették a földsáncok építését Stúrovónál. Az események a császári hadvezetést is arra kényszerítették, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a komárnói vár felújításának. Ezért I. Ferdi- nánd 1544-ben rendeletet adott ki az erődítési munkák meggyorsítására és egyúttal megbízta Pietro Ferraboscót, a neves építészt, az öregvár átépítési tervének kidolgozásával. Ferrabosco az akkori olasz erődépítészeti tapasztalatokból és a város helyi viszonyaiból kiindulva a sokszögű bástyákkal ellátott erődítményt ........” Az oktatási minisztérium - amelyet a Szlovák Nemzeti Párt irányít - egyre többször hangoztatja, hogy a felvidéki magyar tannyelvű iskolákban a tankönyvekben a földrajzi neveket államnyelven kell írni. Az idézet tükrözi, milyenek lennének a magyar tankönyvek, ha ez a tervezet megvalósulna. A Szlovák Nemzeti Párt és azon keresztül az oktatási tárca viszonya a magyar iskolákhoz jó példája a kecske és a káposzta esetének. Ne legyenek illúzióink! Amit nem harcolunk ki magunknak, az nem fog az ölünkbe hullani. Nem azért adjuk anyanyelvi iskolába gyermekeinket, hogy ilyen hazug tankönyvekből tanuljanak! Éppen elég sok magyar gyerek koptatja a szlovák iskola padjait. Az idézet nem tankönyvből való, hanem egy 1982-ben kiadott könyvből. A címe: A Komámói járás. A kiadás támogatója a Komámói Járási Nemzeti Bizottság. Ez a példa is mutatja, hogy a fennen hirdetett lenini nemzetiségi politika időszakában sem volt a dél-szlovákiai magyarság élete fenékig tejfel. De abban az időben a civil közegnek jóformán semmilyen befolyása nem volt arra, milyen formában adjanak ki egy könyvet. Most viszont joggal elvárjuk, hogy törvényes képviseletünk minden lehetséges fórumon tiltakozzon az ellen, hogy ilyen torz szövegű könyv megjelenhessen a felvidéki magyar iskolákban. Jalsovszky Vilmos, Marcelháza (AP-felvétel Japánban a húszéveseké a világ
