Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-15 / 12. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 15. Vélemény és háttér 7 EL MUNDO Ha a spanyol miniszterelnök megnyeri a választást, a kor­mány nem kezd újabb béke- tárgyalás-sorozatot az ETA szakadár terrorszervezettel. Jósé Luis Rodriguez Zapate- ro, akinek szocialista kormá­nya 2006 végén megszakítot­ta a tárgyalásokat a szerve­zettel, az El Mundo című na­pilapban megjelent interjú­jában kijelentette, hogy mára az ETA egyetlen lehetősége az egyoldalú fegyverletétel. Spanyolországban március 9-én lesznek a parlamenti vá­lasztások. A kormány a mad­ridi repülőtér parkolóháza el­len 2006. december 30-án el­követett pokolgépes merény­let hatására szakította meg a tárgyalásokat az ETA-val. A robbanásban meghalt két be­vándorló, aki parkoló autójá­ban aludt.- Édes fiam, neked elment az eszed. Hogyan mondhatod el, milyen lesz a félévi bizonyítványod, amikor apád vezeti? (Peter Gossányi karikatúrája) A Matica slovenská szimbolikus 1, azaz egy koronáért vehette meg a Neografia nyomdavállalatot A hűtőszekrény privatizációja Robert Fico miniszterelnök és kormánya szerint a Dzu- rinda-kabinet 2002-ben előnytelenül és áron alul adta el a Szlovák Gázmüveket (SPP), és ezért a mai ellenzék képviselői­nek a parlamenti padsorok helyett a börtönben kellene csücsülniük. GÁL ZSOLT Fico szerint az SPP-t úgy adták el, mint egy hűtőszekrényt, ezért a magánosítás kivizsgálását kezde­ményezte a Főügyészségen, mi­után kormánya tudomásul vette a gázművek privatizációjáról készí­tettjelentést. Robert Fico most egy koalíciós kormány feje, a HZDS és az SNS támogatásával irányítja az orszá­got. Érdemes visszatekinteni, mi­lyen volt a magánosítás akkor, ami­kor Fico jelenlegi koalíciós partne­rei voltak hatalmon (1994 és 1998 között). Vladimír Mečiar harmadik kormánya idején az ország legna­gyobb vállalatait sikerült bagóért elherdálni, pontosabban: rendkí­vül kedvezményes feltételekkel el­adni a hatalomhoz közel álló erők­nek. Például a kassai vasműben (VSŽ) a Rezeš-klán és más érdek- csoportok az aktuális tőzsdei ár harmadáért, feléért vehettek része­sedést. Majd az ellenőrzésük alá vont óriáscéget annak rendje és módja szerint a csőd szélére is vit­ték, magukkal rántva más cégeket is, például az ország ötödik legna­gyobb bankját. A Slovnaftban, amelynek csak az alaptőkéje 16,5 milliárd korona volt a cég mene­dzserei által létrehozott Slovinteg- ra nevű vállalat gyakorlatilag keve­sebb mint másfél milliárd koroná­ért szerzett többségi részesedést. A Vladimír Poór, nagyszombati HZDS-elnök által birtokolt Druhá obchodná nevű részvénytársaság 500 mülió koronáért jutott a Nafta Gbely Rt. 46%-os tulajdonrészé­hez, ami a tőzsdén akkor 3,2 milli- árdba került volna. Azonban még a félmilliárdos vételárból is csak egy 150 milliós első részt kellett 30 na­pon belül kifizetnie, a többit 10 évig törleszthette volna! De a kormány szívéhez (és a húsosfazékhoz) kö­zel álló kulturális szervezetet senki sem tudta felülmúlni, a Matica slo­venská szimbolikus 1, azaz egy ko­ronáért vehette meg a Neografia nyomdavállalatot. Érdekes módon Robert Fico most ezekben az ügyekben nem vájkál. Igaz ugyan, hogy anno tolvajnak tartotta Mečiart, de jelenleg persze - a má­sik koalíciós partner, Ján Slota sza­vait kölcsönvéve - az elveknél fon­tosabb a koalíció fenntartása. Marad a Dzurinda-kormányok pocskondiázása. Mert elherdálták a nemzeti vagyont. A gázmüveket például 2,7 milliárd dollárért, vagyis akkori árfolyamon mintegy 130 milliárd koronáért egy nem­zetközi francia-német-orosz kon­zorciumnak. Valljuk meg, 130 mil­liárd, ami 130 ezer millió azért elég szép összeg egy hűtőszekrényért. De félretéve a cinizmust, felmerül­het a jogos kritika, vajon nem aranytojást tojó tyúkot adott-e el az akkori kormány, amelynek a hasz­nát most a magánbefektetők fölö­zik le. Nos, nem egészen. Először is a kormány csak kisebbségi részese­dést, 49%-ot értékesített a cég irá­nyításának többségi jogaival együtt. A részvények több mint a fe­le tehát továbbra is a szlovák állam tulajdonában van. Tavaly az SPP 2006-os nyereségéből (több mint 29 milliárd korona) az állam társa­sági adó formájában több mint 5 milliárd korona bevételhez jutott. E mellett a részvényesek úgy döntöt­tek, hogy a fennmaradó teljes adó­zás utáni nyereséget, 24 milliárdot osztalék formájában szétosztják. Az állam mint az 51%-os részvény- csomag tulajdonosa így újabb 12 és negyed milliárdhoz jutott. Ez azonban még nem minden. A kor­mány, konkrétan Ľubomír Jahná- tek gazdasági miniszter további 16 milliárd korona rendkívüli osztalé­kot lejmolt ki a társaságtól. Azaz 130 milliárdos rekordbevétel a pri­vatizációnál 2002-ben, amit a kor­mány nem elherdál, hanem gondo­san félretesz a nyugdíjrendszer megreformálásának költségeire. Ezután továbbra is állami fejőste­hén, amely tavaly több mint 33 mil­liárd koronát hozott az állam­kasszának. Ficónak ez sem elég jó. Szerinte ezért börtönjáma. És mi lenne az általa kínált alter­natíva? A privatizáció leállítása. Maradjon minden a gondos állami kezekben. A kormány által kineve­zett menedzserek mindent jobban tudnak. Például az olyanok, mint Redim Hreha, akinek egy év alatt sikerült kiegyensúlyozott gazdál­kodásból 300 milliós veszteséget csinálni a szlovák köztévében. Bezzeg azok a gaz kapitalisták az SPP-ben, azok csak nyereséget termelnek... A legmegbízhatóbbnak ítélt magyar híresség Vágó István, ő a listavezető Hiteltelenek a magyar politikusok MT1-1SMERTETÉS A Blikk megrendelésére készí­tett felmérést a TNS Hungary a po­litikusok, médiaszemélyiségek, üzletemberek, művészek és spor­tolók hitelességéről - a felmérés eredményeit a Blikk tegnap kez­dődött sorozata hat napon át is­merteti, a hétfői Népszabadság pedig összefoglaló áttekintést kö­zöl az anyagról. A hitelesség vizs­gálatát egy egyszerű kérdés kap­csán végezték el a kutatók, akik azt tudakolták: kinek adnának pénzt magyarok az ismert közéleti sze­replők, hírességek közül, ha az kölcsönkérne tőlük? A Blikk soro­zatának első részéből kiderül: a magyarok senki mást nem tarta­nak olyan hiteltelennek, mint a po­litikusokat. Körülbelül annyira tartják megbízhatónak például a kormányfőt, mint Gáspár Győzikét - olvasható a Blikkben. A lapban közölt, a politikusok hi­telességét vizsgáló rangsort Só­lyom László vezeti, akiben a válasz­adók 23 százaléka bízik meg. Őt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke (19 százalék), Dávid Ibolya, az MDF el­nöke (19 százalék), Erdő Péter bí­boros, a katolikus püspöki konfe­rencia elnöke (18 százalék) és Bi­hari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke (14 százalék) követi a listán. Az MSZP-sek közül Szili Katalinra bíznák rá legtöbben a pénzüket - százból 13-an. A rangsor utolsó három helyét kormánypárti politikusok foglalják el. A tizedik Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője (10 százalék), a ti­zenegyedik Gyurcsány Ferenc kor­mányfő (10 százalék) és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere (8 százalék). A Blikk sorozatának tegnapirészecsakapolitikusokhite- lességével foglalkozik, de a tegnapi Népszabadság a felmérés többi ré­szét is összefoglalja. A TNS Hungary kutatásai szerint az üzletemberek megítélése is ne­gatív: míg a bűvös kocka feltaláló­jának, Rubik Ernőnek százból har­mincán adnának kölcsön, Zwack Péter csak 22 százaléknyi kedvező szavazatot kapott. Demján Sán­dornak a megkérdezettek mind­össze 11 százaléka, az OTP elnök­vezérigazgatójának, Csányi Sán­dornak 10 százaléka kölcsönözne, Stadler József 11 százalékos ered­ményt ért el. A legmegbízhatóbbnak ítélt ma­gyar híresség Vágó István. Bár neki is a megkérdezettek kevesebb mint fele adna kölcsön, 46 százaléknyi szavazatával mégis listavezető. Őt Erős Antónia és Vitray Tamás köve­ti, 44-44 százalékkal, majd Jakup- csek Gabriella és Szulák Andrea (41-41 százalék). A tévéből ismert emberek listájának végén Győzike áll 10 százaléknyi szavazattal - ol­vasható aNépszabadságban. A színészek, zenészek valamivel rosszabbul állnak, de így is a leg­megbízhatóbb hírességek közé tartoznak: Törőcsik Marinak és Bodrogi Gyulának a válaszadók 34 százaléka hitelezne, Rúzsa Mag­dinak 33, Németh Kristófnak, a Barátok között sztárjának 32. Ugyanennyi szavazatot kapott Gálvölgyi János, és a legmegbízha­tóbb zenésznek tartott Presser Gá­bor is. Garas Dezső, Bujtor István és Hernádi Judit bizalmi rátája egyaránt 31 százalékos. A sportolókat többre tartja az „átlag magyar”: Kovács Koko Ist­ván például 42 százaléknyi, Erdei Zsolt 41 százaléknyi, Talmácsi Gá­bor 39 százaléknyi kedvező szava­zatot kapott - írta a Népszabadság. A kutatás alapjául szolgáló adat- felvétel 2007. 44—46. hete között zajlott. A TNS Hungary munkatársai minden héten 500 főt kérdeztek meg, a válaszadókat otthonaik­ban keresték fel. A megkérdezet­tek életkor, nem, iskolai végzett­ség, településtípus és társadalmi státus alapján reprezentatívak a mai magyar 15 év feletti lakosság­ra nézve. KOMMENTÁR Futnak még JARÁB1K BALÁZS Amerikai politológus-, újságíró- és elemzőkörökben már egy éve az járja, hogy aki a következő elnök személyére tippel, az nem lehet igazi szakértő. Mindezt csak megerősítették a de­mokrata és republikánus jelöltségért folyó csatározás első ál­lomásai. Amerika nagy és szövetségi (állam). Bizonyára ezért van az, hogy ahány tagállam, annyi (választási) szokás. Szakértő le­gyen a talpán, aki kiigazodik ebben a kuszaságban. És ameri­kai legyen a talpán, aki választani tud a lehetséges demokrata és republikánus jelöltek közül. 1928 óta nem volt ilyen nyílt az elnökválasztás, és Amerika büszkén tekint a történelmi voksolás elé. De még a két elővá­lasztás - Iowa és New Hampshire - eredményei után is csak az biztos, hogy az amerikai választópolgár változást akar. Eb­ből viszont sokat. Ezeknél a megállapításoknál kéttucatnyi szakértő sem hoz össze többet a CNN-ben, sőt még az Economistot is ezzel a szalagcímmel árulják a héten. Mindenesetre tisztázódik a kép mind demokrata, mind repub­likánus oldalon. Demokratáéknál adott Barack Obama (innen kezdve Barack), a fiatal, vakító fogsorú és sötét bőrű szenátor, meg a hozzá képest (politikai) matuzsálem, Hillary Rodham Clinton (HRC). John Edwards, a selyemfiú még liheg egy kicsit, hogy a nagyok közül valamelyik befogadja alelnökjelöltnek, de lo- wa számára bukás, hiszen még oda is költözött, hogy hozza az első államot. Iowa után a fél világ Barackot ünnepelte, azt az új elnököt, aki visszaszerzi Amerika népszerűségét, New Hampshire-i meglepetés győzelme után már HRC jegyez kilencpontos (!) előnyt. Na ezért liheghet még Edwards - és akár meg is érheti neki. Ebben az ugrásban az a szép, hogy a költői Baracktól a vá­lasztók több tartalmat, a tapasztalt, de washingtoni nagyku­tyának tartott HRC-től több érzelmet várnak. A többi viszont taktika és pénz kérdése. Tippelni képtelenség. Republikánuséknál picit más a helyzet. Pár hete még Rudy Giulani, a „nemzet polgármestere” lát­szott agyonverni a mezőnyt, majd végzett a futottak még ka­tegóriában mind Iowában, mind New Hampshire-ben. Iowá- ban a Bibliával tellegető arkansasi kormányzó, Mike Hucka- bee nyert, de New Hampshire-ben (ahol egyébként a függet­lenek is szavazhattak a republikánus előválasztásokon) a het­venegy éves John McCain olyan visszatérést produkált, amitől öreg „pointereknek” is a könnye csurrant vagy a nyála csöp­pent. Pár hónapja még egy számjegyű támogatottsággal és már ak­kor egymillió dolláros veszteséggel cserélte le szakértőit a Davis&Manafort cégre (akinek ismerős a név, ne csodálkoz­zék, ők menedzselik az ukrán Viktor Janukevics kampányait is, bizony, a globalizáció). A szétcsúszás határán álló republikánus pártban is leeshetett valakinek, hogy ebből a mezőnyből csak ő képviselheti a vál­tozást. A legfrissebb összamérikai felmérések szerint ma már McCain vezeti a republikánus mezőnyt. A mormon Mitt Rom- ney-nak Dél-Karolina lehet a végállomás két ezüstérem után, Rudy pedig az előzetes felmérések szerint még tartja magát a nagy tagállamokban, és minden erejét a szuperkeddre (febru­ár 5.) összpontosítja. Tipp - McCain és Guiliani között dőlhet el a jelöltség. Pár kört azért futnak még a fiúk (bocsánat, HRC). A választók akaratából és a változás nevében. És milyen jól van ez így... GLOSSZA A gondolkodás luxusa KOCUR LÁSZLÓ A 63-as főúton Pozsony felé tartó, napi több tízezer autó sebességét már jó ideje korlá­tozza egy negyvenes tábla Somolja elején. Kiegészítő tábla is figyelmeztet: Vi­gyázz! Autókihajtás az épít­kezésről! Ha egy ilyen (sajnos, gyakran szó szerint) halálosan meg­terhelt út mentén építkeznek, és ott teherautók járnak ki­be, indokolt a sebesség korlá­tozása. Igen ám, de a munkaidő le­teltével a dolgozók lapátot, betonkeverőt hátrahagyva húznak haza, így a teherau­tók sem közlekednek. De a negyvenes tábla az egy makacs dolog, az marad, no­ha ottléte teljességgel szük­ségtelen. Tudja ezt a legtöbb autós is, és eszébe sincs lassítani, ha este vagy hétvégén jár arra, amikor a kutya se dolgozik az építkezésen, vagy legfeljebb az. Egy rendőrnek viszont hi­ába próbálná bárki elmagya­rázni, hogy biztos úr, ha nem dolgoznak az építkezésen, autókihajtás sincs, így nem kell lassabban menni. A közúti közlekedés résztve­vőinek ugyanis nincs joguk felülbírálni a közlekedési táb­lákat. Pedig a megoldás rendkívül egyszerű: a sebességkorláto­zó tábla oszlopára el kellene helyezni egy Idegészítő táb­lát, melyen pontosan ott áll­na, melyik időintervallumban kell lassabban haladni. Utána meg mindenki nyomhatná hatvannal, hadd lobogjon a haja. De úgy látszik, ehhez már akkora szellemi energiá­kat kellene mozgósítani a te­rületileg illetékes közlekedés­rendészeten, amekkorára a rendszer már képtelen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents