Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-15 / 12. szám, kedd

8 Vélemény és háttér - hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 15. www.ujszo.com VISSZHANG Kiáltásunk riadt bégetés marad? Bizonytalanság, reményvesz­tés, kiszolgáltatottság vagy mindez együtt? Az Új Szó január 5-i számának főcímén, mely sze­rint az országban „a magyarok a legborúlátóbbak”, már meg sem lepődöm. Az igazi kijózanítást az újság aznapi, Szalon című mel­lékletében Feszty Dániel asszi­milációt tárgyaló írása hozta. Nem sok ez így egyszerre? Hi­szen új évet kezdtünk, új tervek­kel, új feladatokkal. A téma jö­vőnk szempontjából annyira fontos, hogy a cikket nem lehe­tett olvasatlanul félre tenni. El­olvasása után pedig örült az em­ber, hogy végre akad egy értel­miségi, aki nem azért ment kül­honba, hogy csak a saját anyagi helyzetén javítson, gondtalan egzisztenciát teremtsen magá­nak, hanem azért, hogy tapaszta­latokat szerezzen és azokat megossza azokkal, akik közt élt. A cikk elolvasása után hiá­nyolja az ember a XXI. százazad Széchényiéit. Tudtommal Fesz­ty Dániel az első, aki ilyen rész­letesen fel meri vállalni az asszimiláció problémáját, vizs­gálja annak okait, és okos taná­csokat ad megelőzéséhez és az útkereséshez. A gond persze nem újkeletű, csak eddig úgy tettünk, mintha bennünket nem érintene. Pedig, ha sürgősen nem történik vala­milyen pozitív változás, lélek­számúnk úgy összezsugorodik, hogy az etnikai határ rövidesen az államhatárnál áll meg, eset­leg még tovább csúszik. Mind több az olyan régió, ahol már csak a peremvidéken leledzik magyarság. Bízom benne, hogy Feszty Dániel az asszimiláció elleni küzdelemben nem marad egye­dül. Mi pedig választhatunk. Két út áll előttünk: vagy elérjük, hogy sorsunkról magunk dönt- hessünk, vagy amire még gon­dolni is rossz, „kiáltásunk riadt bégetés” marad. Gunyics János, Zselíz A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMSZÖG Soviniszta delirium, avagy nagyüzemi mítoszgyártás Szlovákiában „Hogy ki mennyire hülye, an­nak semmi köze a lakóhelyhez!” - mondta volt egykoron Hofi Géza. Igazat kell adnunk neki. Szellemileg kasztrált debilek mindenütt akadnak a Föld nevezetű sártekén. Származás­tól, bőrszíntől, állampolgárság­tól függetlenül. De az már nagyon is az illető ország politikai kultúráján mú­lik, hogy félcédulás embertársa­inak territóriumát hol jelöli ki. A közéleti páriák intellektuális szanatóriumában vagy a belpoli­tika epicentrumának fókusz­pontján? Továbbá, kénytelen-e zombinak álcázni magát a nor­mális egyed, ha főáramú politi­kus kíván lenni? Északi szomszédunk kor­mányfője újév napján jelentős lépést tett a nacionalista törté­nelmi bulvárirodalom frissítésé­nek rögös ösvényén. Visszalép­vén a nemzettudat szürreális homályzónájába, menő fejjé lép­tetve elő a politikai agyhalotta­kat. Próbálván ővelük eggyé válni. A hun-magyar rokonság neo- hungarista promotálói való­színűleg bármelyik végtagjukat odaadnák azon gesztusért, me­lyet Fico tett szlovák audioszoft­verrel működő kiónjaiknak, amikor közhatalmi presztízzsel ruházott fel egy tudománytalan, vulgársoviniszta mítoszt. Jele­sül, hogy Szvatoplukot megtette a jelenlegi szlovák nemzet ős­uralkodójául. Valójában a Nagy­morva Birodalomnak annyi köze van a szlováksághoz, mint ne­künk Attila hunjaihoz. A párhuzam adja magát, ugyanis a reformkor idején meg­születőben lévő szlovák identitás a magyar kultúrnemzeti fölény­tudat öntudatlan kópiája. Kö- zép-Európa egyik legparányibb államának vezetője ugyanazon rángógörcsös, hamis identitás- tudaton alapuló mitológiaépítést folytatja, ami a nagymagyar so­vinizmusnak is jellemzője volt. Eszerint mi lennénk Attila nyugatverő nomád birodalmá­nak közvetlen örökösei. A ma­gyar irredenta ultrajobb jelen pillanatig sem volt hajlandó el­fogadni, amit Reguly Antal, Hunfalvy Pál (és utódaik) meg­győzően bebizonyítottak a ma­gyarság finnugor eredetére vo­natkozólag. Jobbik-szimpatizáns bölcsészhallgatók körében a hi­vatalos őstörténészek nevének említése is gyűlöletrohamot vált ki. Ciki nekik a halszagú rokon­ság. Uniós falszomszédaink vezér­lő koalíciójának is zsenánt lenne bevállalni: a szlovákság a közép- és újkorban lényegében felső- és középosztály nélküli parasztpo­pulációként létezett csak. Akik­nek előkelői a Natio Hungarica olvasztótégelyében váltak a ne­messég asszimilálódott tagjaivá. Közük sem volt bármiféle rég­múltban egzisztáló szláv impéri- umhoz. Etnikai kisebbséggé vá­lásuk pedig alapos fáziskéséssel történt meg. Mindezt nehéz lenne elismer­ni. Külső szemlélőnek valószí­nűleg nehezen felfogható, miért is? Az irracionális nacionalista hitvilágban található a válasz. A soviniszta hiszekegy alapján egy náció értékét nem tagjai je­lenkori individuális tehetségé­nek, pozitív erőfeszítéseinek, közösségi áldozatvállalásának összege, hanem eredetmítoszá­nak minősége dönti el. Szlovák és magyar nacionalis­táink a világért nem ismernék be, de szégyellik gyökereiket. Kínt okoz nekik, hogy -szemben az ősi urbánus kultúrával dicse­kedő görögökkel, a törzsi histó­riájukat vallásuk révén átmentő zsidókkal, a birodalomépítő per­zsákkal - mi felejthető tradíció­kat bíró, fosztogatásra speciali­zálódott vérszövetségként létez­tünk. Amely - más, rivális no­mád rablóvállalkozásoktól szo­rongatva - bemenekült a Kárpát­medencébe. Hogy ott - külföldi eredetű vagy neveltetésű ural­kodók alatt - integrálódjon egy már kialakult felekezeti-állam­hatalmi struktúrába. A szlovákok ősei pedig nem írástudó, kékvérű bölcsek, ha­nem analfabéta földművesek voltak. A szkíta kontinuitásban utazó hungaristákat nem érdek­li, hogy a finnek, akikkel derogál nekik egy nyelvcsaládban lenni, ma uniós éltanulók, a kontinens egyik gazdasági nagyhatalma. De a szlovák bőrfejűek se hatód­nak meg tőle, hogy az ugyancsak elit nélküli jobbágynépesség lakhelyeként indult Szlovénia ma eurokonform bezzegország. A nacionalizmus mint kollek­tivista ideológia tojik erre. In­kább dühvei tölti el, hogy mai napság igen keveset számít, me­lyik uniós tag hol jött ki az ős­anyjából. Hanem arra kérdeznek rá: hány nyelvet beszélsz, mikor vezeted be az eurót, mekkora az innovatív tőkeakkumulációs po­tenciálod, vannak-e képzett szakmunkásaid, csökkented-e az adókat, egészségtudatosán léte­zel-e, tudsz-e önmenedzse- lő/öngondoskodó, szabad pol­gárként tevékenykedni? A dicső múlttól katatón transzba eső (vagy fiktív ha­gyományt gyártó) kisnemzeti messianizmus a piacképtelen vesztesek ideológiája. Síkagyú baromarcoké, akiknek frusztrált kis mikrokozmoszát egyetlen do­log tartja össze. Olyasmire büsz­kék, ami nem érdem, csupán neutrális állapot: hogy szlovák­nak (magyarnak, románnak, szerbnek, horvátnak) születtek. Felsőbbrendűségüket szenti­mentálisán historizáló történe­lemhamisítás révén kívánják biz­tosítani. Hogy ez Csaba királyfi Tejút- űrexpedíciója vagy Szvatopluk úttörő ősszlovák civilizációja, tökmindegy. Kisállaim nyomo­rúság, zsákutcás történelem, el­torzult nemzeti profil, tessenek Bibót olvasni. Hogy jön a képbe Robert Fi­co? Nagyjából úgy, miként Or­bán Viktor. Dörzsölt populista, rafkós közember. Aki úgy csinál, mintha emberszámba venné a feketeinges droidkommandót. Beinvitálja a Slota mellől dezer­táló militáns ifjakat. Közben pe­dig csak a szavazataik jöhetnek, eszméik gyakorlati installálása aligha. Egy a tábor, oszt jó na­pot. Fico rájött: az Unión belül a területi autonómia gond nélkül megtagadható. Lásd Párizs vé­leményét Korzika státuszáról vagy a bretonok önrendelkezé­séről. Még az önálló felsőokta­tás, közigazgatási nyelvhaszná­lat is nehezíthető burkolt diszk­riminációval. Persze a pozsonyi kormány fe­je - aki nem fajgyűlöletét hörgő­ből vonító ordas, hanem prag­matizmusát cinizmuson hizlaló, bizantinus lelkületű róka - is tudja, hogy nyílt kisebbségüldö­zés, erőszakos asszimiláció Brüsszel égisze alatt lehetetlen. Szankciókkal lecsapják, mint a taxiórát. Reméljük, tényleg csak erről szól ez a történet. De azért tart­suk szárazon az univerzalista emberjogi puskaport. PAPP LÁSZLÓ TAMÁS és a dunaszcrdahelyi Hotel Therma J újévi ajándékkal kedveskedik lapunk olvasóinak. Kapcsolódjon be On is játékunkba. Január 14-től január 19-ig gyűjtse össze a megjelent szelvényeket (összesen hatot), ragassza fel egy képes- vagy levelezőlapra, pontos címmel és telefonszámmal ellátva, és küldje el címünkre: Új Szó szerkesztősége, Nám. SNP 30, 818 08 Bratislava 16. A borítékra írja rá: Uj Szó-játék Ajáték végén 5 kétszemélyes wellness hétvégét sorsolunk ki. A szerencsés nyerteseket telefonon értesítjük ? kellemes nap és 2 csodálatos éjszaka! Benne: A Hotel Therma mesterszakácsainak ínyencfogásai, Jacuzzi, AsiaSpajapán fürdő, AcjuaBike, Kneipp-fiirdő, Kleopátra romantikus mézes fürdője, infra sauna, cardio fitness Haza csak ott van, hol jog is van. Kenya, 2008.

Next

/
Thumbnails
Contents