Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-09 / 7. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 9. www.ujszo.com „A Beneš-dekrétumok eltörlésére törekedni olyasmi, mintha mondjuk Mária Terézia úrbéri pátenseinek érvényességét akarnánk megszüntetni" - állítja Štefan Šutaj: közös Kárpát-medencei történelmünk A megkérdezettek véleménye a Beneš-dekrétumokról Etnikumok/variánsok Szlovákok Magyarok _____________igen nem igen 20,69 79,31 ksqkemi 11,11 88,89 71 Magyarázat: A - A szlovákoknak bocsánatot kellene kérniük a magyaroktól és a németektől a dekrétumokért. B - A Beneš-dekrétumok a cseh és a szlovák nacionalizmus következményei. C - A magyarokat és a németeket kárpótolni kell a dekrétumok miatt elszenvedett károkért. D - A dekrétumokat el kell törölni, mivel negatív hatásai ma is érezhetők. (Forrás: A Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete) A történész feladata nem az, hogy az abszolút igazságot kutassa, hanem hogy a rendelkezésre álló hiteles történeti források feltárásával torzítatlan képet adjon egy-egy korszakról. Štefan Šutaj történésszel, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének munkatrsával a csehszlovákiai magyarság sorsát meghatározó események hátterére világítottunk rá. LŐRINCZ ADRIÁN Ön szerint mikor és hol dőlt el, hogy a második világháborút követően a magyaroknak el kell hagyniuk a Csehszlovák Köztársaságot? A kitelepítés nem újkori jelenség, Európa történelme tulajdonképpen a migráció történelme is. XIX. és XX. századi történelmünk e szempontból annyiban specifikus, hogy Európában megjelent egy új törekvés: az etnikai vagy nemzeti alapon szerveződő állam. A nemzetközi politika ezt alapvető elvként fogadta el, és az első világháborút követően megtörtént a gyakorlatba való átültetése is. Olyan egységes területek létrehozása volt a cél, melyeken belül nem lettek volna kisebbségek. Ha áttanulmányozzuk Európa 1918 utáni térképét, azt látjuk, hogy minden államban csökkent az etnikumok száma; a nemzetiségileg teljesen tiszta nemzetállam létrehozása viszont sehol sem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen az etnikai határok és az államhatárok Európában nem estek egybe... Ä határokat korábban politikai döntések, s nem etnikai elvek alapján tűzték ki. Ez utóbbi természetesen fontos szerepet játszott, ám sosem volt döntő tényező, mivel Európa olyan térség, ahol az etnikumok teljesen természetes módon mozogtak, helyezkedtek el. Az etnicitás tehát inkább mint kommunikációs tényező volt fontos, a néptömegek etnikai elvek alapján történő szerveződése valójában csak a nagy francia forradalom, illetve az amerikai forradalom után vált lényegessé. Európában és a világ más részein is az államok két fajtája jött létre; az egyik az állam- polgárság elvén szerveződött, és ilyen volt Franciaország, Anglia, 29,66 70,34 létrejött Csehszlovák Köztársaságban is? Természetesen; Csehszlovákiában, bár kötötte a saint- germain-i szerződésnek a kisebbségek kollektív jogairól szóló kitétele, végbement egy rejtett asz- szimilációs folyamat. Bár a szlovák történetírás és politika ma előszeretettel hangoztatja, hogy a magyar kisebbség nagyon jó körülmények között élt az első köztársaság idején, ezzel csak részben lehet egyetérteni. Figyelembe kell venni, hogy a magyar etnikum gyökeres változáson ment keresztül, hiszen a monarchia idején ez a népcsoport volt a domináns, ez szabta meg a feltételeket, s Csehszlovákiában kisebbségbe került... Mire célzott Eduard Beneš, amikor kijelentette, hogy az első Csehszlovák Köztársaság idején a magyarok sérelmeket nyebb lesz aztán kormányozni. Később, a szlovák nemzeti felkelés kitörését követően, valamint engedve a nagyhatalmak nyomásának, letett a területek elcsatolá- sáról, és a németek és magyarok teljes kitelepítése mellett foglalt állást. De 1945-ben, a németek kitelepítését követően Európa államainak képviselői kimondták, hogy a továbbiakban ez az út nem járható, s a magyarokkal szemben nem léphetnek így fel. A szudétanémetek kitelepítése ugyanis nem volt kellőképp megszervezve, atrocitásokra is sor került, s ez a nemzetközi közösség számára elfogadhatatlan volt. Találkoztam olyan nézettel is, hogy a szudétanémetek kitelepítése szabályos népirtás volt... Nehéz a kor eseményeit konkrét jogi kategóriákba sorolni... A szlovák történészek például a deportálás kifejezést sem találják helytállónak a magyarok Csehországba történt átcsoportosítására vonatkoztatva, a negyvenes években ugyanis munkaerő-toborzásnak nevezték ezt a folyamatot. Beneš elnöknek az ide vonatkozó rendelete nem a magyarok eltávolítását célozta, s hogy a későbbiek során ezt használták fel a deportálások jogi alapjául, visszaélésnek minősíthető. A nemzetközi közösség a lakosságcserét fogadta el megoldásként, hangsúlyozva a paritás elvét. Sikerült ennek érvényt szerezni? Ez annyiban nem valósult meg, hogy míg a magyarországi szlovákok önként települtek át ide, a szlovákiai magyarokat hatóságilag kényszerítették. Más „A magyarországi szlovákok önként települtek át ide, a szlovákiai magyarokat hatóságilag kényszerítették" (Somogyi Tibor felvétele) de elsősorban az USA, ahol az állampolgárság vállalása volt a lojalitás hordozója. A másik csoportba a kulturális-nyelvi hagyományok mentén szerveződő államok tartoztak, melyekben az adott állam területén élő lakosok elfogadták ugyan az állampolgárságot, ám etnikailag nem azonosulnak vele. Ilyen állam volt az Osztrák- Magyar Monarchia is? Igen. A monarchia területén élő etnikumok - s itt nem csupán a szlovákokra, a horvátokra vagy a ruszinokra gondolok - elfogadták, hogy Magyarország állampolgárai, ám elutasították a kulturális és nyelvi azonosulást. Magyarország vezető politikusai ezzel szemben meg akarták szüntetni a kulturális-nyelvi különbségeket, ami a nem magyar anyanyelvűek asszimilációjához vezetett volna, ám ez a századfordulón etnikai súrlódásokat eredményezett. Tehát e nemzetállami törekvés folytatódott az 1918-ban szenvedtek, ezért a II. világháború után az ország területeinek egy részét át kell adni Magyarországnak, az itt maradóknak pedig standard állam- polgári jogokat kell biztosítani? A negyvenes évek elején, amikor ezt a kijelentést tette, tartotta magát az a nézet, hogy a németeken és a magyarokon kívül a szlovákok is hozzájárultak a Csehszlovák Köztársaság szétveréséhez. Amikor bizonyos területek elcsatolásáról beszélt, arra célozhatott, hogy a szlovákságnak is viselnie kell a felelősséget a tetteiért. A másik oldalon gondolhatott arra is, hogy a magyarlakta területek elcsatolásával valószínűleg elejét tudja venni a további etnikai konfliktushelyzeteknek. Egy ilyen államot sokkal könyEgy közvélemény-kutatás margójára A Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete a közelmúltban közvélemény-kutatást végzett, melynek eredményeit A magyar kisebbség Szlovákiában az 1989-et követő transzformációs folyamatok tükrében - Identitás és politika című kiadványában tette közzé. E felmérés során nyolc etnikum képviselőinek tették fel a kérdést, mi a véleményük a Beneš-dekrétumokról, a bécsi döntésről és más történeti-politikai eseményekről. Kiderült, a hovatartozás ezek megítélésében döntő szerepet játszik. A magyar és a német etnikumhoz tartozó megkérdezettek például amellett foglaltak állást, hogy a kárpótlás, a bocsánatkérés vagy a Beneš-dekrétumok eltörlése időszerű; a szlovákok és a csehek viszont ezekre a kérdésekre úgy reagáltak, hogy ez egy lezárt fejezet, nincs helye kárpótlásnak, s építsünk új alapokon új, közös jövőt. Megfordítva a dolgot, a szlovákok az utóbbi évtizedek legnagyobb történelmi sérelmeként éppen a bécsi döntést élik meg, míg a magyarok legszívesebben fátylat borítanának rá. A két esemény megítélése között a különbség mindössze annyi, hogy a bécsi döntést illetően inkább közelednek az álláspontok, míg az úgynevezett Beneš- dekrétumok esetében a vélemények közötti különbség sokkal szembetűnőbb. A megkérdezett szlovákok 80 százaléka látja ma úgy, hogy a dekrétumok kiadásához a második világháború előtti magyar és német politika járult hozzá döntő mértékben, míg a magyarok 92 százaléka elutasítja ezt. Ugyanakkor a szlovákok 70 százaléka amellett foglalt állást, hogy a dekrétumok eltörlése nem indokolt, míg a magyarok 92 százaléka szerint ez időszerű. Még egy, számunkra fontos adalék: „Az eredményekből kitűnik, hogy a magyar reszpondensek körében magas fokú, a nemzeti hovatartozásból fakadó büszkeség mutatható ki, ami megerősíti azt a feltevést, hogy az etnikai hovatartozás jelentős mértékben befolyásolja ezen etnikum tagjainak a viselkedését és beállítottságát.” Menekülők a Dunán
