Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-09 / 7. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 9. Szülőföldünk 27 „Hogy nem intézhetem el egy kézlegyintéssel a dolgot, csak akkor tudatosítottam, amikor jöttek a telefonok" Félreértés a Banyák zenekar körül Megesik, hogy egy nem éppen a legszerencsésebben megfogalmazott reklám problémát okoz. Úgy látszik, közéjük sorolható az is, amely a Pátria Rádióban rendezett karácsonyi mulatós gálára invitált. Banyák István, a népszerű dimaszerdahelyi prímás szerint az egzisztenciája került veszélybe miatta. VOJTEK KATALIN Nem túlzás ez? Amikor először láttam meg az Új Szóban ezt a reklámot, elcsodálkoztam, és bevallom, méltatlankodtam is magamban. Mi az, már meghaltam? Egy hetvenéves muzsikus állami vizsgával, három kitüntetéssel, aztán csak úgy kitörlik a nevét? Azt azonban, hogy nem intézhetem el egy kézlegyintéssel a dolgot, csak akkor tudatosítottam, amikor jöttek a telefonok: „Mi történt? Valami baj van, hogy leadtad a zenekart?“ A reklámfotón ugyanis ott ültek az én zenekarom tagjai, de a szövegben az szerepelt, hogy Rigó Mónika zenekara Sárközi Pál vezetésével. Ez tulajdonképpen Rigó Mónika estje volt, amelyen az énekesnőt a zenekarom kísérte. Akkor hogy is van ez? Mindenki, akit kísér egy együttes, azt magáról fogja elnevezni? Any- nyiszor cserél nevet egy zenekar, ahányszor más énekessel lép fel? Ilyen egyszerűen nem létezik a gyakorlatban: Járóka Sándor zenekara sem vette fel Bangó Margit nevét, noha sokszor kísérte a népszerű énekesnőt, aki ráadásul a „Jövő szeptemberben leszek hetvenéves, de nem teszem le a vonót" (Képarchívum) már elhunyt Járóka Sándor felesége volt. A cigányzenekarokban íratlan szabály, több évszázados hagyomány, hogy a prímás vagy az alapító nevét viselik. Nem reklamált azoknál, akik a gálaestet szervezték? Felhívtam a szervezőt, és ő azt mondta, nem akart beleavatkozni a vitába, amely a zenekar elnevezése körül folyt a koncert szereplői között. Megjegyezte, ő is csodálkozott, miért téma ez egyáltalán, hisz a Banyák márkanév. Ezt nem én állítom, a szervező, Héger úr mondta így. Higgye el, nálam nem hiúsági kérdésről van szó, hisz annak idején, amikor Dunaszerdahelyen felavatták minden idők legnagyobb cigányprímásának, Bihari Jánosnak a szobrát, én akartam, hogy vegyük fel a nevét, de ezt épp a zenekar és a velünk együttműködő nótaénekesek ellenezték. Hogyan, hogy most ugyanazok a zenészek nem ragaszkodtak a zenekar nevéhez? Látja, épp ez az, ami nagyon fáj. De tudom, hogy nagyon kevés a lehetőség, mindenki élni akar valamiből, aztán örül, ha valahol játszhat, a többivel nem törődik. Csak az aggaszt, hogy most, hogy azt a reklámot nagyon sokan látták, nem kapunk majd munkát. Az emberek úgy könyvelik el, hogy letettem a vonót, szélnek eresztettem a muzsikusaimat, és nem fogják hívni a Banyák zenekart. Jövő szeptemberben leszek hetvenéves, de nem teszem le a vonót, a zenekarom ötven éve él, és élni fog. Ezúton üzenem mindazoknak, akik szeretik a zenekart, élünk, létezünk, és zenélünk. Tíz évvel ezelőtt jött létre családi típusú gyermekotthon Nagymegyeren, ma 59 gyermekről gondoskodnak Kilenc testvér, öt testvér, négy testvér... LAKATOS KRISZTINA Pénteken, kora délután sétálunk végig a házon Ľubica Gaálová igazgató asszonnyal. A kisebb gyerekek már hazaérkeztek, éppen ebédhez ülnek. A legkisebb, mindössze másfél éves baba alszik. A legnagyobbakat csak késő délutánra váiják. A főiskolások Pozsonyban, Nagyszombatban tanulnak, hétközben kollégiumban laknak. Ugyanez a helyzet a középiskolásokkal is. A nagymegyeri Polárka Gyermekotthonban 59 gyermekről gondoskodnak, a legkisebb a már említett másfél éves baba, a legidősebb 23 éves. A hivatalosan már nagykorúnak számító fiatalok akkor maradhatnak az otthonban, ha tanulnak - mondja az igazgatónő, hozzátéve, hogy jelenleg négy főiskolásuk van, ők szociális munkát, pedagógiát, informatikát tanulnak. Az intézmény fenntartója a Nagy- szombati Kerületi Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal. Korábban Szlovákia távolabbi vidékeiről is kerültek ide gyerekek, az utóbbi években azonban a kerület jelenti a befogadási kört. A gyerekek nem adoptálhatok, a szülők nem mondtak le róluk; nagyobbrészt olyan gyerekeket helyeznek el itt, akikről a szülők nem voltak képesek megfelelően gondoskodni, ezért hivatalos eljárással megfosztották őket szülői jogaik gyakorlásától. Ennek tudható be, hogy az otthonban számos „nagycsalád” él - kilenc testvér, öt testvér, négy testvér... „Mindenképpen az lenne a cél, hogy a gyerekeknek átmenetileg biztosítsunk otthont, és a lehető legrövidebb időn belül visszakerülhessenek a családjukba - mondja Ľubica Gaálová. - Ez persze a szülők szándékán, hozzáállásán múlik. Több olyan programban is részt veszünk, amelynek éppen az a célja, hogy motiválja a szülőket. Rendszeresen visszük a gyerekeket családlátogatásra, és van olyan szervezet, amely kifejezetten a gondozásba vett gyerekeknek és a szülőknek szervezett közös programokat támogatja. Igazság szerint ezen a téren nagyobb eredményről nem tudok beszámolni. A szülők oldalán általában halmozottak a problémák - alkoholizmus, munkanélküliség, vannak, akik a tetőt is elvesztették a fejük fölül. Ezt mi nem tudjuk megoldani helyettük. Azt kell mondanom, sok esetben már az is eredménynek számít, ha a szülők legalább érdeklődést mutatnak a gyermekeik sorsa iránt.” Egy kis történelem A nagymegyeri gyermekotthon 1990-ben nyűt meg, ekkorra készült el a nagy, kétemeletes épület, amely a nyolcvanas évek uralkodó elképzeléseit tükrözte az állami gondozásba vett gyerekek elhelyezésével kapcsolatban - a nagy, hasznosíthatatlan terek mellett szűk folyosókról nyíltak a szobák, a szociális helyiségek. Kollégium a javából. Tíz évvel ezelőtt az akkori igazgató élt a kínálkozó lehetőséggel, és a hagyományos „intézeti’ mellett egy családi típusú otthont is kialakított. A Mosoly Mint Ajándék (Úsmev ako dar) alapítvány megvett és hosszú távra bérbe adott az intézménynek egy tágas, emeletes családi házat, ahova tíz gyerek költözhetett át. A „szatellit” kisebb-nagyobb lakóiról hivatásos szülőként az Elsüt házaspár gondoskodott. Hana Elší- ková korábban is az intézmény alkalmazásában állt, saját gyerekeit felnevelte, ezután döntött rétjével együtt az akkor helyi szinten még kísérletinek számító projekt vállalásáról. Az új létesítmény minőségi változást jelentett: a gyerekeknek meg kellett tanulniuk, hogyan működik a családi jellegű együttélés, munkamegosztás, költségvetés... Elšíkék hét éven át, nyugdíjazásukig vállalták a feladatot — arról, hogy ez nem kis munka volt, az is tanúskodik, hogy a helyükre nem sikerült új „pótszülőket” találni. Igaz, egyik fiuk ma szintén itt dolgozik - nevelőként. Merthogy azóta a családi otthon váltott műszakban dolgozó nevelőkkel működik tovább. Eközben azonban a szemlélet- váltás szele a teljes gyermekotthont elérte. 2004-ben a főépület teljes átalakításon esett át, melynek keretében ott is négy családi jellegű egységet alakítottak ki. Ezzel kialakult a mai szerkezet: négy egység a főépületben, egy pedig a Pozsonyi úton álló „szatellitben”. Egy-egy egységen belül 10-12 gyermekről 5-5 nevelő gondoskodik. Gyerekek és nevelők együtt végzik a házimunkát, együtt osztják be a költségvetést, együtt vásárolnak, főznek, étkeznek. Mindezt a saját lakrészükben teszik: minden egységnek van saját konyhája, tágas nappalija, legalább két fürdőszobája, mosókonyhája, plusz néhány hálószoba. A gyerekek kora, tanulmányai szerint van, aki egyedüli ura egy kis birodalomnak, vannak, akik hárman osztoznak egy-egy szobán - ők általában testvérek. Az igazgatónő elmondja, az épületet felújítása kapcsán különböző szponzoroktól sok bútort kaptak, így a berendezést is kicserélhették. Es valóban: a lakrészekben minden nagyon újnak hat, ami csak fokozza azt az érzést, hogy valami mégis hiányzik - az idők során felhalmozott személyes tárgyak meghitt egyvelegének talán csak egyik-másik lányszobában látjuk némi nyomát. Találkozások napja A Pozsonyi úti szatellit megalakulásának tizedik évfordulójáról a közelmúltban emlékezett meg a gyermekotthon. Ahogy az ilyenkor szokás, volt kultúrműsor, köszöntés, kiállítás az elmúlt évek fotóiból és a gyerekek munkáiból, eljöttek a fontos személyek a megyétől, a városból. A kerek évforduló és az ünnepség kapcsán az otthon vezetősége megpróbálta elérni mindazokat, akik gondozottként megfordultak náluk, és azóta elkerültek az intézményből - több mint 200 fiatalról van szó. Közülük körülbelül ötvenen látogattak vissza Nagy- megyerre. Egy fiú Írországból adott hírt magáról - köszön mindent, jól van, miután elvégezte az idegen- forgalmi szakközépiskolát, úgy döntött, inkább idegenben próbál szerencsét. Itt volt egy fiatalember, aki munka mellett továbbtanul és saját vállalkozásba is kezdett. Két lány, akinek annak idején még az otthon talált albérletet és munkát Pozsonyban - ma is ott élnek, dolgoznak, képesek fenntartani magukat, az őket befogadó idős házaspár pedig szinte családtagnak tekinti őket... Ľubica Gaálová azt mondja: tudja, hogy nem csak sikertörténetek vannak, de akik eljöttek, általában megkapaszkodtak az életben, és ezt jó látni. Több ismert sportoló került ki a galántai iskolából Átadták a megye első tartanpályáját GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Nem mindennapi sportpályát adtak át decemberben az SNP alapiskolában - Nagyszombat megye első speciális tartanborítású atlétikai pályáját. A létesítmény elkészítése 3 213 059 korona 50 fillérbe került, ebből 1,5 milliót az iskolaügyi minisztérium, 1,5 milliót Galánta városa fedezett, a fennmaradó részt az iskola a saját pénzéből állta. Ezt Edita Tóthovától, az iskola igazgatójától tudhattuk meg. Nem véletlenül részesült éppen ez az iskola ebben a megbecsülésben, az 1974- 75-ös tanévtől ugyanis az akkori igazgató, Ivan Papp és Egon Red- hammer testnevelő kezdeményezésére működtet speciális sportosztályt. Az iskola fiatal sportolói országszerte öregbítik a város hírnevét. Zuzana Kováčikvá ebből az iskolából indult, három olimpián, Atlantában, Sidneyben és Athénban is képviselte a szlovák atlétikát. A mostani megnyitón is részt vett egy olimpikon, Jozef Plachý középtávfutó. Elmondta, ő életében először 1968-ban a mexikói olimpián futott tartanborítású pályán. Csehszlovákiában az első ilyen pályát 1970-ben Prágában, a strahovi stadionban építették fel, Szlovákiában pedig 1972-ben Pozsonyban adták át az elsőt. ,„Annak idején külföldre kellett utaznunk, hogy tartanon futhassunk, nektek most itt Galántán van rá lehetőségetek. Remélem, kihasználjátok, és közületek kerül majd ki, aki megdönti az 1969-óta fennálló szlovák rekordot” - utalt a saját középtávú kategóriájára az ismert sportoló. Az igazgatónő az iskola nevében kitüntette mindazokat, akik segédkeztek a sportpálya létrehozásában. A kitüntetettek között volt Ladislav Čam- bal, az oktatási minisztérium sportosztályának képviselője, Alexander Mézes polgármester, Ivana Kočová, a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója, Ivan Stračan, a kivitelező Stil cég képviselője és mások. Az átadási ünnepség befejezéseképpen az iskola diákjai Jozef Gál vezetőedző, tanító és Jozef Plachý társaságában tiszteletkört futottak a vadonatúj pályán. A tanulók Jozef Plachý olimpikon társaságában tiszteletkört futottak a vadonatúj pályán (Szőcs Hajnalka felvétele) A dán nagykövet „keresztapáskodott" Vágsellyén Kierkegaard-t ünnepelték GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. Jorgen Munk Rasmussen dán nagykövet, George Angell romániai charge ď affér, Eduar Kukán parlementi képviselő, volt külügyminiszter Martin Alföldi polgármesterrel és egyetemi oktatókkal közösen „kereszt- apáskodtak” decemberben a városi hivatalban megrendezett könyv- bemutatón. A XIX. századi nagy dán filozófus, Soren Kierkegaard életével és filozófiájával foglalkozó három könyvet mutattak be, amelyből kettő, az „Osamelý havran” (Magányos holló) és a „Čistota srdca” (A szív tisztasága), egy 11 részes Kierkegaard-ciklus első kötete, a szomszédos Mocso- nokon tevékenykedő teológus és író Roman Králik szerkesztésében jelent meg. A harmadik, angol nyelvű kiadvány „Kierkegaard and great philosophers” négy világrész 11 országából való szerzők közös alkotása. Nem véletlen, hogy éppen Vágsellyén mutatták be a nyitrai Konstantin Füozófus Egyetem Bölcsészkara kiadásában megjelent kiadványokat, itt működik ugyanis az ország egyetlen Kierkegaard Társasága és az egyetlen Kierkegaard-könyvtár. Martin Alföldi (késsel a kezében) és Roman Králik a könyv alakú torta felszelésével indította útjára az új kiadványokat (Szőcs Hajnalka felvétele)
