Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-08 / 6. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 8. www.ujszo.com Dagmar Havlová újra színészi feladatokat vállal. Színpadon három, filmben két új szerepe lesz Színpadi ajándék a férjtől Egyszer már visszatért. 2006 tavaszán Israel Horo- vitz darabjával, Az igazság pillanatával. Csaknem tíz évvel azután, hogy Kriszti­na királynőként és Csehor­szág first ladyjeként elbú­csúzott a Vinohrady Szín­háztól, Dáša Veškmová, de már mint Havlová ismét színpadra állt. Dušan Hanák (SITA-felvétel SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary a csehszlovák film előtt tiszteleg Díj szlovák rendezőknek ÚJ SZÓ-HÍR Karlovy Vary. Az idén, július 4. és 12. között megrendezésre kerü­lő 43. Karlovy Vary-i filmfesztivál Kristály Glóbusz-díjjal tiszteleg a csehszlovák filmtörténet két le­gendás alakja, Dušan Hanák és Ju­raj Jakubisko előtt. A legnagyobb filmes hatalmak között is számon tartott mustra ezzel kívánja elis­merni a két rendező kiemelkedő hozzájárulását a világ filmművé­szetéhez. A díj szól annak is, hogy mind a ketten erős kézzel alakítot­ták és alakítják - a hatvanas évek­től kezdve napjainkig - a cseh­szlovák filmkultúra profilját. Dušan Hanák legsikeresebb já­tékfilmjével, a Szeress, szeredek című tragikomikus történettel a cseh új hullámhoz áll meglehető­sen közel. Egyrészt azzal, hogy a társadalom perifériáján tengődő, kilátástalan sorsú kisemberekre figyel, másrészt azzal, hogy az el­vágyódást, a jobb akarásának a szimbólumát kifejező „remény sí­Juraj Jakubisko neit fektette le” vasutasokról szó­ló mozgóképével. Másik ütős da­rabja, az Egy régi világ képei című fekete-fehér dokumentumfilm, amely a mai napig aktuálisan üzen a kőkemény kitartásról, a tiszta emberi morálról. Juraj Jakubisko a legkiemelke­dőbb filmjének tartott Ezeréves méh című opussal a Pichanda csa­lád két nemzedékének 1887 és 1917 között nyomon követett életútját feltárva kalandozik a tör­ténelemben, sajátos eszközökkel építve fel filmje képi világát s a kor auráját. Hasonlóan, mint az Ezeréves méh esetében, a szabad­ság és a boldogság keresése áll a középpontjában következő, ugyancsak erősen a művészeti tu­datban élő filmtablójának, az Ülök az ágon, és jól érzem magam címűnek is. Legújabb, régen várt opusának, a Bathorynak erre az évre tervezik a bemutatóját. Mindkét művész jelentős díja­kat gyűjtött be rangos külföldi fesztiválokon, (tb) (Pavol Funtál felvétele) „Visszajövök” - mondta akkor is, és most úgy tűnik, az exélnök feleségéből újra előbújik a szí­nésznő. Végül is nem tett könnyelmű kijelentéseket. Soha nem nyilatkozta, hogy „ez volt az utolsó szerepem”, vagy hogy „befejeztem”. Dagmar Havlová nem akarta elnyomni magában Dáša Veškmovát. Jó színésznő volt, és bizonyára az is maradt. Főleg bohózatokban, vígjátékokban, ahol kettős énjét építhette a szerepbe. A sírni és ne­vetni egyformán tudó clown figu­ráját, akinek nem kell sok ahhoz, hogy összetörjön, de egy jó szó is elég neki, hogy újra talpra álljon. Porcelánlányok, Bulldog és cse­resznye, Vámpír négy keréken. Három film Juraj Herz rendezésé­ben, amelyekben nagyot alakított. Érdekességként említem csak meg: utóbbiba Tarján Györgyi he­lyett került be. Herz ugyanis elő­ször az akkortájt Kaposváron ját­szó, külföldön is jól ismert szí­nésznőnek kínálta fel a szerepet, aki éppen akkor kötelezte el magát egy német filmbe. „Ne búslakod­jon, majd írok magának egy másik filmet” - vigasztalta szeretett szí­nésznőjét a magyarul is beszélő cseh rendező. Tarján Györgyi be is került aztán Juraj Herz következő filmjébe, A szarkába, Dáša Veškrnová pedig az ő helyébe lé­pett be a vámpírautós történetbe. Egy moszkvai fesztiválon, valami­kor a nyolcvanas évek második fe­lében aztán gyors barátságba ke­rült a két színésznő. „Emlékszem, még hajókázni is voltunk - idézi fel régi élményeit Tatján Györgyi. - Vannak pillantok az ember életében, amikor elég egy cinkos összenézés, és azonnal tud­ja, hogy a másik is pontosan arra gondol, mint ő. Nino Manfredivel és Alberto Sordival, az olasz komé­diák két nagy bohócával szórakoz­tunk a hajón, anélkül, hogy ver­sengtünk volna egymással. Dáša végig kedves volt, rokonszenves. Nagyon kevés hozzá hasonló em­berrel találkoztam az életben. Rá­néztem, és tudtam, hogy istenadta tehetség, ezt azonnal megéreztem. Minden rezzenése erre utalt, áradt belőle a báj, a szokaüan szépség. Nyitottvolt ésközvetlen, azolaszok is imádták őt.” (Zuzana Mináčova felvétele) gül a Bárkában (Divadlo Archa) kikötött Távozásban, Václav Ha­vel friss színpadi művében alakít­ja a női főszerepet. S bár játék­filmben több mint tíz éve nem ját­szott, 2005-ben a trencsénteplici fesztiválon a kamera előtt végzett színészi munkáját díjazták A szí­nész missziója kategóriában, ta­valy ősszel pedig a filmvígjátékok Nové Mésto nad Metujiban évről évre megrendezett mustráján tüntették ki korábbi alakításaiért. És tizenkét évvel azután, hogy az Élet a kastélyban című nagy sikerű tévéfilmsorozatban szere­pet vállalt, előbb Zdenék Zelen- kával, aztán a New York-i Film- akadémián végzett fiatal rende­zővel, Julius Sevčíkkel dolgozik. Zdenka tévéfilmjében - Viktor Preiss feleségeként - egy drámai helyzetbe került anyát formál meg, aki Kanadában veszíti el ti­zenhat éves fiát. Julius Ševčík cseh-finn koprodukcióban készü­lő, a múlt században játszódó, sö­tét thrillerében pedig ugyancsak szokatlan feladata lesz, de ennél több információval nem szolgál­nak az alkotók. A legnagyobb érdeklődés ter­mészetesen félje darabját, a Tá­vozást kíséri. „Minden eddigi színpadi művét figyelembe véve ez a legjobb alkotása” - vélekedik Dagmar Havlová. Csak azt nem ál­líthatjuk, hogy elfogultság nélkül, hiszen még emlékszünk rá, mit ígért neki az exelnök, amikor a boldogító igen után hátat fordí­tott a színészi pályának. „A követ­kező darabomban ő is szerephez jut, csak ki kell várnia.” És most ennek is eljött az ideje. Színpadi ajándék a férjtől. Évad­végi „most mutasd meg!” Nem biztos, hogy ezt nevezik hálás sze­repnek. Moszkvában, hajókázás közben Tatján Györgyivel Három évvel azután, hogy mint Dagmar Havlová már egészen másfajta „szerepkört” töltött be, Juraj Herz volt az első, aki vissza akarta csalogatni a színészi pályá­ra. Stuart Mária szerepét kínálta fel neki az éppen akkor Jin Men­zel vezette Vinohrady Színház­ban. Mindent beígért a politikai pikantériától sem mentes lehető­séghez Juraj Herz: drága díszle­tet, parádés kosztümöket, hogy az előadás méltó legyen a first lady egyéniségéhez. Dagmar Havlová boldogan ugrott a hívó szóra. An­nál nagyobb sokként érte aztán Jin Menzel döntése, aki tíz nappal a próbák elkezdése előtt, amikor már a díszlet- és jelmeztervek is készen voltak, lefújta az egészet. Kiderült ugyanis, hogy a színpad­kép és a kosztümök, valamint a népes statisztagárda olyan magas kiadások elé állítaná a színházat, hogy abban az évadban már nem is tarthatnának újabb bemutatót. Herz a maga rendezői tiszteletdí­ját is felajánlotta a produkció kivi­telezéséhez, Menzel azonban így sem tudott változtatni a döntésén. Herz dühe egészen a tettlegessé- gig fajult, Dagmar Havlová pedig fájó szívvel beletörődött a meg- változtathatatlanba. De most újra színésznőként hal­lat majd magáról. Három színpadi szerep mellett két filmszerepet is vállalt erre az évre. Előbb a Vinoh­rady Színház közönsége láthatja, méghozzá e hónap végén a Cse­resznyéskert Ranyevszkajaként, aztán az Ungeltben A félkegyelmű Nasztaszja Filipovnáját játssza, majd a kínos hercehurca után vé­Férjével, az exelnök Václav Ravellel (ČTK-felvétel) A Gömörország folyóirat téli száma Árpád fejedelmet és a honfoglalás korát idézi fel, s a palócok eredetét is kutatja, elméletek egész sorát ismerteti „Vannak-e latrok az erdőben, Dimén uram?” LAPAJÁNLÓ Árpád nagyfejedelem és népe a témája a negyedévenként megje­lenő Gömörország folyóirat leg­utóbbi, 2007-es téli számának. ,Árpád, a VIII-IX. század for­dulójának legjelentősebb ma­gyarja volt az, aki népünket ide, a Kárpátok medencéjébe vezette, aki itt »nagyúriként a hét »úr«, azaz fejedelem »uruság«-ának, azaz törzsi hatalmának szövetsé­gét megszüárdította, és megszer­vezte az új haza határainak a gyepűrendszeren alapuló védel­mét” - olvashatjuk a főszerkesz­tő, B. Kovács István vezércikké­ben, aki a témaválasztást ponto­san megindokolja: „Napjainkban a hivatalos magyar művelő­déspolitika nem tartotta fontos­nak, hogy a honfoglalást irányító, a későbbi ország alapjait lerakó, 1100 éve elhunyt Áipád nagyfe­jedelemről hivatalosan megem­lékezzen. Jelen számunkkal az ő emléke előtt tisztelgünk.” A honfoglaló magyarság régé­szeti kutatásának időszerű prob­lémái a mai Szlovákia területén - ez a címe Nevizánszky Gábor ta­nulmányának. „Olyan gazdag és sokrétű leletanyaggal rendelke­zünk, amely jellegét és dokumen­tációs színvonalát tekintve telje­sen egyenrangú a Kárpát-meden­ce más térségeivel” - írja a szer­ző, aki pontos leltárt nyújt a mai Szloválda területén található, 114 honfoglalás kori lelőhelyről: ezek túlnyomó része az ország nyugati részén van, de keleten (Kassa, Bodrogszerdahely, Nagy- kövesd) sem hiányoznak a lelő­helyek. Az érdekes tanulmányt a sírleletekről készített rajzok so­kasága illusztrálja. „Sunt latrones in silvis, Domi­ne Dimén?”, azaz „Vannak-e lat­rok az erdőben, Dimén uram?” - B. Kovács István Mikszáth Kál­mántól vette kölcsön tanulmánya címét, s írásával a palócok nyo­mába ered, illetve arra próbál meg választ keresni, honnan is erednek a palócok, s mit is takar a nevük, felvonultatva és megvizs­gálva mindazokat az elméleteket, amelyek a századok során szület­tek. A fő téma mellett természete­sen a további, megszokott rova­tok is helyet kaptak a folyóirat­ban. A Futárszalonban a 100 éve született Szabó Gyula festőmű­vész alakját idézi fel Sz. Halten- berger Kinga, s a művész hátra­hagyott verseiből is közread a Gömörország néhányat. A Gömör természeti öröksége sorozatban Gaál Lajos ezúttal a Dobsinai-jégbarlangba kalauzol­ja el az olvasókat. Az Emlékeze­tes írások rovat Fábry János (1830-1907) tanár emlékiratait adja közre. Tanítványai közé tar­tozott Mikszáth Kálmán is, aki nagy tisztelettel és elismeréssel írt róla. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents