Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám, szerda

12 DlGlTÁLlA ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 2. www.ujszo.com A 3. generációs hálózatok használatával most 384 kbit/sec-es sebesség érhető el, amely megegyezik a nálunk bevezetett első vezetékes ADSL-szolgáltatások értékével Az adatkommunikációs technológiák fejlődése 1. rész Az elmúlt 10 év során a ve­zeték nélküli adatátviteli technológiák rendkívül so­kat fejlődtek. A ma már fel­foghatatlanul lassú CSD-től eljutottunk egészen az akár 7,2 Mbit/sec-re képes HSDPA-ig. FELDOLGOZÁS CSD - Circiut Switched Data A CSD-technológia bukása első­sorban a rendkívül lassú adatátvi­teli sebességnek volt „köszönhető”. A mindössze 9,6 kbit/sec-re képes megoldással gyakorlatilag semmi­lyen használható szolgáltatást nem lehetett igénybe venni a telefonunk kijelzőjén. A készülékekbe épített modem segítségével még akár internetezésre is alkalmas lehetett volna egy ilyen eszköz, ha adatká­belen keresztül összekötöttük egy hordozható számítógéppel. A No­kia 9210 kommunikátor esetében például elsőként szerepelt a reklá­mokban, hogy ezzel a készülékkel már lehet szörfölni a weben. Ebben mindössze annyi volt az igaság, hogy ha volt hozzá türelmünk és rengeteg felesleges pénzünk, akkor 3-4 óra alatt be lehetett tölteni egy weboldalt. A perc alapú számlázás elképesztő árakat tudott produkál­ni, így érthető módon nem ez a technológia váltotta meg a mobil internetet. HSCSD - High-Speed Circiut Switched Data A pár évvel később debütált HSCSD csak papíron javított a rendszer megítélésén. Az elviekben már 38,4 kbit/sec-es (egyes esetek­ben 115 kbit/sec) sebességre képes megoldás lényege az volt, hogy áramkörkapcsolt adatátvitelen ke­resztül a letöltött adat mennyiségé­től függetlenül használhattuk a szolgáltatást, mivel az még mindig perc alapon működött. A vonalkap­csolt technológia egyik problemati­kus pontja abban rejlik, hogy az adathívás megkezdésétől egészen annak „lerakásáig” folyik a számlá­zás, így újfent horribilis összegeket lehetett elkölteni teljesen feleslege­sen. Ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy az adott cellában tar­tózkodó személyek számától igen nagy mértékben függött ez a szol­gáltatás, mivel egymás sávszélessé­gének rovására terhelték a hálóza­tot a felhasználók. GPRS - General Packet Radio Service A GPRS bevezetésével már egy jóval kedvezőbb áron kínált szol­gáltatással tudtak előrukkolni a szolgáltatók. A technológia lénye­ge, hogy nem perc alapon számlá­znak, hanem minden egyes letöl­tött tömörített adatcsomag után. Az internetes kommunikációból már jól ismert megoldással mobil- telefonunk állandó online kapcso­latban lehetett (IP alapú „always on” kapcsolat), és csak a hálózaton keresztül érkező adatcsomagok után számlázának. A 43,2 kbit/sec sebességre képes technológiával már egyszerűbb, lehetőleg grafi­káktól mentes wap-oldalakat tud­tuk böngészni, de az akkori szem­mel (2002-2003) még mindig igen drágának tartott szolgáltatás nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. A GPRS ellenben nagyban előse­gítette az mms elteijedését, mivel tömörített színes VGA-felbontású fotók küldésére még éppen alkal­mas volt. A GPRS-technológiai hát­tere elsőre bonyolultnak tűnik: úgynevezett osztályokra bontották, amelyek az egyidejűleg elérhető időrések számát jelentették - a for­galom minden esetben a szabad helyeket veszi használatba. A 12 különféle osztály esetében a Class 1 csak egy feltöltési és egy letöltési időréssel rendelkezik, a Class 12 el­lenben már 4-4 időrésre is képes. Szokás 2,5G-nek nevezni, minden hazai mobüszolgáltató országos GPRS-lefedettséggel rendelkezik. Wifi A hiedelmekkel ellenétben a Wifi Szövetség által megalkotott márka, a wifi nem a wireless fidelity rövidítésre utal, mint azt a szervezet korai sajtóközleményei­ben olvashatjuk. Az IEEE 802.11 standardoknak megfelelő szab­vány arra hivatott, hogy egysége­sen kezelje a fejlesztők számára ezt a technológiát, biztosítva, hogy minden gyártó a specifikációnak megfelelő eszközökkel jelenjen meg a piacon, amelyek lehetőleg egymással kompatibilisek. A veze­ték nélküli hálózat elérését szokás WLAN-nak (Wireless Local Area Network) is nevezni, amely első­sorban a helyi hálózat drótmentesí­tését jelenti. Azóta már tudjuk, hogy a 2,4 gigahertzen működő wifi-technológia ipari méretekben is megvalósítható, csak éppen arra nem jött még rá senki, hogy egy amúgy drágán kiépíthető városi ve­zeték nélküli hálózatot hogyan le­het nyereségessé tenni. Jól példa erre az Intel és Győr városának együttműködése, amely minden évben új löketet kapott vagy a kor­mánytól, vagy a beszállítóktól, de ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem lett sikertörténet a fej­lesztésből. Jelenleg több európai (Párizs) és amerikai (New York) is azon fáradozik, hogy a lakosok szá­mára ingyenes intemetelérést tud­jon biztosítani. Magyrországon az otthoni wifi- hálózatok elterjedése egyértelmű­en az eszközök árának csökkenésé­hez vezethető vissza. Míg az 1990- es évek végén egy-egy wifi-ké- szülék ára akár elérhette 100-200 ezer forintot, mára a legolcsóbb wifi-routerek (intenet-megosztók) is 10 ezer forint magasságban érhe­tők el. A budapesti WLAN hot- spotok fejlődésére jellemző, hogy a hotspotter információi szerint nem kevesebb, mint 350 ingyenesen el­érhető pontról beszélünk, amellyel például a belvárosban egészen biz­tosan megoldható az ingyen internetelérés egy kis sétával egy­bekötve. A mobiltelefo-tulajdonsoknak a WLAN szolgáltatatás elterjedéséig igen sokat kellett várniuk. Az első kézzelfogható típus, amely már Magyarországon is megvásárolha­tó volt, a Nokia 9500, a finn gyártó életében egy igen meghatározó szegmens, az Eseries előfutáraként került piacra. A beépített szoftver képes volt a felhasználó számára felajánlani a lehetőséget, hogy a kapcsolódáshoz a környezetben el­érhető vezeték nélküli hálózatokat akaija-e igénybe venni, vagy meg­elégszik az EDGE-el is. Az elmúlt egy évben megjelent, Windows-os operációs rendszerrel felszerelt ké­szülék szinte kivétel nélkül rendel­keznek beépített wifi-adóvevővel, illetve a tavalyi a gyártók nagy ré­sze már rendelkezett WLAN kom­patibilis eszközzel. WiMAX A WiMAX technológia arra lett volna hivatott, hogy olyan kis tele­pülésekre tudja elvinni az internetet, ahová nem érdemes op­tikai hálózatot kihúzni. Az eredeti­leg a wifi számára elképzelt jövő a WiMAX felépítésének sokkal job­ban megfelelt, ugyanis az új veze­ték nélküli megoldással a kísérletek során 50 kilométeres távolságon belül 70 Mbit/sec-es sebességet is mértek. A 2001-ben a WiMAX Fo­rum által kidolgozott specifikáció alapján, a WiMAX segítségével szé­lessávú, pont és pont közötti, illet­ve router jellegű kapcsolatot lehet létesítem a wifinél jóval nagyobb hatósugárban is. Az IEEE 802.16 szabványon ala­puló technológiára túlzottan sokat kellett várni, ahhoz, hogy kereske­delmi forgalomban is széles körben elterjedjen, miközben a mobil ope­rátorok a 3G-re, és az onnan köny- nyedén továbbfejleszthető HSDPA- ra tették le a voksukat. A sávszéles­séggel kapcsolatban a minimális le­töltési sebességnek a jelenleg itt­hon is elérhető „lassabb”, 3,6 Mbit/sec sebességű HSDPA-t szok­ták emlegetni ellenpéldaként, de ha az eszközök között nincs fizikai akadály, úgy a 10 Mbit/sec-en is működhet akár 10 kilométeres tá­volságból is. A WiMAX egyik ko­moly hátránya, hogy hosszú távon igencsak ingadozik a sávszélesség, és ha tereptárgyakba ütközne a kommunikáció, rohamosan csök­ken a letöltési sebesség. A megol­dás pozitív oldala, hogy nem csak a le- és feltöltési sebesség jelenik meg párhuzamosan a hálózaton, így a kétirányú kommunikáció gyorsabban oldható meg, mint a 3G esetén. Az eredetileg „last mile” építő­elemként, tehát az optikai gerinc­hálózattól számítva az utolsó kilo­méterekre szánt technológiával jelenleg 350 különböző kísérlet folyik a WiMAX Forum nyilván­tartása szerint. A vezetékes DSL egyik alternatívájaként kezelt technológia ellenben némileg el­késett a mobilinternet aktuális megoldásaihoz képest. A szabvá­nyosítás elhúzódása, a kevés elér­hető kompatibilis termék, illetve a valódi igény hiánya mind-mind oda vezetnek, hogy a WiMAX csak egy örök ígéret marad a HSDPA tükrében. 3G/UMTS A harmadik generációs mobilhá­lózatok megjelenése 2003 márciu­sában európai (az Egyesült Király­ságban és Olaszországban) számos problémát vetett fel egyes államok­ban. A korábban használt 2G-s rendszerek helyett teljesen új háló­zatot kellett felépíteni, túl azon, hogy a helyi hatóságoktól más frek­venciákat vett igénybe a 3G, mint elődje. Kivételt képez ez alól az Egyesült Államok, ahol gyakorlati­lag minden maradt a megszokott mederben - már ami a technológiai hátteret érinti. 2007 júniusában a világ 3,7 milliárd mobiltelefon-elő­fizetője közül összesen 200 millió 3G-előfizetővel számoltak az ope­rátorok, amely 6,7%-nak felel meg. A legnépesebb 3G-s előfizetőtábor az összes lakoshoz viszonyítva Ázsiában található (Dél Korea és Japán), Európában pedig Olaszor­szágban van a legtöbb harmadik generációs ügyfél. Jelenleg Magyarországon na­gyobb településein vehetjük igény­be teljes bizalommal a harmadik generációs mobilhálózatokat. A 3G debütálása kapcsán két fő különb­séget szokás meghatározni a ko­rábbi GSM / GPRS rendszerekhez képest: az UMTS egyszerre több felhasználó kéréseit tudja kiszol­gálni, illetve ezt jóval nagyobb sáv- szélességen teszi, lehetővé téve, hogy korábban csak filmekben lát­ható szolgáltatásokat vehessenek igénybe az ügyfelek - lásd video- telefonálás. A harmadik generációs hálózatok használatával jelenleg 384 kbit/sec-es sebesség érhető el, amely pontosan megegyezik a ha­zánkban bevezetett első vezetékes ADSL-szolgáltatások értékével. A 3G kapcsán érdemes megjegyezni, hogy beltérben nem tudjuk maxi­málisan kihasználni a sávszélessé­get a tereptárgyak (elsősorban a fa­lak) miatt, így ha a lehető leggyor­sabb sebességre vágyunk, ahhoz ki kell mennünk a szabadba. Jelenleg a T-Mobüe kínálatában 15, a Pannon árlistájában 13, a Vodafone boltjaiban 20-nál is több különféle 3G-s telefont vehetünk meg. Ez a széles spektrum arra hi­vatott, hogy ne csak az üzleti fel­használók vehessék igénybe a 3G-n keresztül nyújtott lehetőségeket, hanem lehetőleg minél több előfi­zető kipróbálhassa ezt az új megol­dást. Jogosan merülhet fel az átlag­ügyfélben a kérdés, miért is van szüksége 3G-re. A válasz egyszerű: egy mai mobiltelefont már nem el­sősorban hangalapú kommuniká­cióra fejlesztettek ki, sőt, a maga a telefonálás csupán egy szolgáltatás a sok közül, amit ma elérhetünk a készülékünkön keresztül. A 3G ha­tására megújultak a mobiloperáto­rok wap-oldalai, ahonnan multi­médiás tartalmakat (kép, hang, vi­deó) tekinthetünk meg vagy tölthe­tünk le, videotelefonálhatunk az is­merőseinkkel egyre jobb minőség­ben, illetve jóval nagyobb sebes­séggel küldhetjük tovább partnere­inknek a frissen elkészült fotóinkat. A 3G-képes készülékek mobüinternet-előfizetések akár modemként is használhatók USB- kábelen vagy Bluetooth-porton ke­resztül. Korábban a 2G-s szolgáltatások (wap, MMS) és technológiák (GPRS, EDGE) kapcsán a szakér­tők szívesen emlegették 2004 után, hogy ezek a megoldások előfutárai a harmadik generációs mobilrend­szereknek. Azóta már tudjuk, hogy valójában a 3G is egyfajta bevezető technológia a HSPDA-hoz képest, amely Magyarországon már több szolgáltatónál is 7,2 Mbit/sec se­bességre képes. A következő rész­ben ez utóbbi technológiával is­merkedünk meg alaposabban, (o) (Folytatjuk.) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com, Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1 m

Next

/
Thumbnails
Contents