Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-06 / 280. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 6. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Hogy is van ez? Még szeptemberben történt. Felhívott a T-Com egyik alkalmazottja, hogy felkínálja nekem az internettel összekapcsolt Magio szolgáltatást, mivel már Galántán is vehető. Gondolkodtam rajta, de vártam a jobb ajánlatra, gondoltam, karácsony előtt több akciójuk is lesz. így is történt. A T- Com galántai irodájában megkötöttük az előszerződést, s aztán már csak azt vártam, mikor jön a szerelő. Ehelyett kaptam egy levelet: mivel a környéken, ahol lakom, nincs elégséges lefedettség, nem élvezhetem a Magio nyújtotta szolgáltatásokat, felmondják a velem kötött szerződést. Pedig az Új Szó is hirdeti: „Éljen a Magio szolgáltatás megismételhetetlen ajánlatával”. Felhívtam a tudakozót, hogy amikor szeptemberben ők maguk kínálták, akkor nem tudták, hogy nincs elégséges lefedettség? - erre csak hímeztek-há- moztak. Szerintem arról van szó, hogy sok az érdeklődő, és már nem éri meg nekik, hogy újabb ügyfelekkel kössenek szerződést, ezért valamit ki kellett találni, ez esetben azt, hogy technikailag nem kivitelezhető. Egyébként a hölgy, akivel telefonon beszéltem, szintén túlterheltségről beszélt... Ilyenkor karácsony táján bombázzák az embert a jobbnál jobbnak tűnő ajánlatokkal, viszont az igazság az, hogy nem érdemes bedőlni nekik, mint ahogy én a T-Comnak, mert végül is kiderül, hogy „a király meztelen”. Futó Csaba, Galánta (AP-felvétel) _______________________________________________________________ SZEMSZÖG Mi . ■ X, ' fflífflHtSSBSf " SS-ft ? ■‘“.i-jUJSEiSs fl®ggSSB9!®S8SBiɧ§3SS0B2®ffi8BS®@ÍSÍ^®!58S!B8fflSSÉ®lB^§@SSS8S# (Képarchívum) Betegek és orvosok A dunaszerdahelyi orvosok (bár köztük is vannak kivételek) olyan dolgokat követnek el az emberek ellen, amit nem lenne szabad. Mindenkinek jogában áll megtudni, milyen betegsége van. Ha mi megkérjük az orvost, hogy a betegnek ne mondja meg, de a hozzátartozóknak igen, akkor a hozzátartozók elől miért titkolja el a diagnózist? Élő példa szegény édesanyám esete. Az őt kezelő orvos mindvégig tudta, milyen betegségben szenved, s milyen stádiumban van, minket mégsem tájékoztatott erről. Eltagadta, hogy megjött a CT-eredmény és hogy anyukámnak több áttéte van. Erről mind az utólagosan megkapott papírokból értesültünk. A hálapénzt eltette, de akárhányszor megkerestük azzal, hogy mondjon konkrétumot, soha nem mondott igazat. Édesanyám halála előtt három héttel már csak telefonon „gyógyított”, most ezt hagyja ki, most ezt ne szedje stb., tanácsolta. De az igazságról még mindig hallgatott. Milyen orvos az ilyen? A betegekkel való viselkedésről már nem is beszélve. Az elsősegélyre mentünk egy este, akkor már anyukám nagyon rossz állapotban volt, nem tudott egyedül járni. Megkértem az ügyeletes orvost, segítsen édesanyámat az ágyra feltenni, erre ő anyukámra kiáltott: mi van, maga még menni se tud? Az is nagyon felháborít, hogy az éjszakai ügyeletes orvosok saját maguk nyugodt pihenése érdekében benyugtatózzák betegeiket, ami lehet, hogy nagyon is káros egyes betegeknek. Anyukámmal voltam utolsó éjjel a kórházban, amikor este 10 óra tájban rosszul lett. Lejött az orvos, adatott anyukámnak két injekciót - az egyiket láttam, magnézium volt, a másikról nem tájékoztatott, hogy mi az, és adott egy gyógyszert is. Ezek állítólag nyugtatok és fájdalomcsillapítók voltak. Anyukám kezdett félrebeszélni, s ezt a nővérek a gyógyszerek hatásával magyarázták, pontosabban azzal, hogy hatalmas adagot kapott. Ha az orvos tisztában van azzal, mennyire legyengült a beteg szervezete, miért ad neki olyan nagy adag gyógyszert egyszerre? Azért, hogy éjjel nyugodtan tudjon aludni? így bízzunk meg az orvosokban? így bízzuk rá szerettünket vagy akár saját magunkat? Én többé nem bízom az orvosokban. Lábodi Éva, állandó olvasójuk KÁRPÁT-MEDENCEI KRÓNIKA A megoldás egyszerű Meglepően gyorsan látszik reagálni az RMDSZ a felemás novemberi választási szereplésére: személycserék mellett székelyföldi szervezeti formájának reformjáról kezdődtek viták. Hogy valamit tenni kell, indokolják az adatok: Kovászna megyében figyelmeztető vereséget szenvedtek Tőkés Lászlótól, és Hargita megyében is csak sovány vigasz a döntetlen körüli eredmény. Még jó, hogy mindez az országos átlagot meghaladó részvétel mellett történt, különben bajosan büszkélkedhetnénk a kettő plusz egy mandátummal. Az egyik-másik politikusunk által szórványként emlegetett többi régióban viszont megőrizték a magyar választók többségének bizalmát, amire részben valóban magyarázat lehet az eltérő szerveződési forma, a Máramaros kivételével érvényesülő megyei struktúra, szemben a székelyföldi területi, széki szervezetekkel. Egyébként Biharban is volt hasonló törekvés korábban, például az ér- melléki területi szervezet létrehozását célozva, ám végül maradt a központosítottabb megoldás. Hogy melyik a hatékonyabb? Lehet, hogy hinni kell az adatoknak, bár a jelek arra mutatnak, hogy mélyebb, illetve személyibb okai is vannak a született eredménynek. Utóbbiak tekintetében talán az sem mellékes, hogy a magyar többségű megyékben alighanem kevesebb okkal berzenkedhettek a szavazók a Basescu-féle referendum ellen, hiszen ott a parlamenti választáson nem veszélyezteti az új voksolási forma a magyar jelölt(ek) győzelmét. Attól tartok, hatékonyság tekintetében a szervezeti forma reformjánál hasznosabb lenne, ha az RMDSZ a legkülönbözőbb szinteken megszabadulna megélhetési tiszt- és tisztségviselőitől. S tévedés ne essék, nem azokra gondolok, akik ellenvéleményt nyilvánítanak (és vállalnak), nem az alternatívákat kínáló belső ellenzéktől, amelynek hiányát olykor az unalmassá szürkült SZKT-üléseken felemlegették. Vannak viszont szép számmal, s persze nem csupán a Székelyföldön, akik az RMDSZ által országosan vagy helyben kipolitizált, esetleg a választói akarat segítségével elérhetővé vált pozíciókat örömmel és olykor igen jól meg is fizetve betöltik, ám a szervezettel szemben jó esetben közömbösek, rosz- szabb esetben kifejezetten ellene dolgoznak. Márpedig ha mondjuk valaki helyi vagy megyei tanácsosként a tulipánt képviseli valamely önkormányzati érdekeltségű cég igazgatótanácsában, netán egy egész települést, az szabadidejében az után lobogjon saját küldő szervezete ellenében, miután a havi fix összeggel járó megbízatását köszönettel visszaadta. S mintha ez esetekben az országos vezetés elbátor- talanodna, a kampányát elszabotáló saját embereit éppen hogy ki nem tünteti. Persze, kevésbé konfrontativ a szervezeti szabályzattal bíbelődni, bár a különböző székek rivalizálását látva ez utóbbi megállapításomat könnyen cáfolhatja az élet. A megoldás egyszerű: országos, megyei és helyi szinten, ahol ez ma hiányzik, a fontos helyzetekben elvárt lojalitás mellé hozzák vissza az őszinte vitákat, a nyűt beszédet, s tessékeljék szervezeten kívülre a köpönyegforgató sumákolást. (Erdélyi Riport) ASZERK. Lapunk november 24-i számában megjelent egy cikk a nagyba- logi pénzhamisításról, Alapítványi pénzből vett számítógépen készült a silány minőségű hamis pénz címmel, amelyhez egy fotót is mellékeltünk. A képen Szendreiné látható, akinek természetesen semmi köze a pénzhamisításhoz. Bár a cikk egyértelmű, ráadásul a rendőrség is a kolléganőjét vádolja, értesüléseink szerint a faluban mégis sokan azt hiszik, ő volt a pénzhamisító. Ha szándékunk ellenére kellemetlenséget okoztunk az alapítvány dolgozójának, ezúton kérünk elnézést tőle, s falubelijeinek, ismerőseinek üzenjük, ő ártatlan az ügyben. Aszerk. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
