Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-05 / 279. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 5. www.lijszo.com A nürnbergi per jegyzőkönyvét olvasva kiderül, hogy a nácik által elkövetett háborús bűnökért nem egy nemzetet vontak felelősségre; Nürnbergben a náci q Vadkerty Katalin történész vallja, nem hallgathatunk,. Magyar történészek világítottak rá ezerszáz éves történelmünknek arra a sajátosságára, hogy a Kárpátmedencében soha nem estek egybe az etnikai szállásterületek és a területigazgatási egység, az állam határai; a nemzet és az állam ellentmondásainak feloldása híján az egykor többségi nemzetek így a XX. század derekán kisebbségi sorsba kényszerültek. LŐR1NCZ ADRIÁN Magyar történészek hangsúlyozzák azt is, hogy a történelmi sérelmekről beszélni kell - tárgyszerűen, a napi politika „beütéseitől” mentesen -, mert hallgatással vagy legendákból kovácsolt „történeti tényekkel” nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. Vadkerty Katalin történésszel a szlovákiai magyarok vagyon- és jogfosztásának tágabb történelmi összefüggéseit kutattuk. Melyik az a történeti mozzanat, mely meghatározó jelentőségű volt a szlovákiai magyarok második világháború utáni sorsának alakulása szempontjából? Bár találkoztam olyan nézettel is, hogy ha a magyar hadak 907- ben nem nyerik meg a pozsonyi csatát, akkor itt később sem magyar, sem Szláv államalakulatok nem jöttek volna létre, a magam részéről az első világháború utáni korszak eseményeit emelném ki. Pontosabban: a Trianoni-békeszer- ződést, ületve a Párizs-környéki békéket, valamint Franciaország szerepét és Németországhoz való viszonyát. Itt kitűnik, hogy Franciaország Németországot akarta végérvényesen tönkretenni úgy, hogy többé se politikai, se gazdasági, se kulturális téren ne jelentsen számára veszedelmet. A magyarok tehát a németek potenciális szövetségeseként jelentettek veszedelmet az akkori Európára nézve? Közismert tény volt, hogy a magyarok a Kárpát-medencébe történt bejövetelük óta Nyugat felé fordultak - a vallás, a kultúra onnan jött. Géza fejedelem jelezte, István pedig kifejezte, hogy a maszonylatban ismert geográfus a népességi adatokból kiindulva jelölte ki ezeket. Természetesen maradéktalanul igazságos határkijelölés nincs - ezért a magyar kormány felajánlotta Tisonak, hogy visszaadja neki Nagysurányt, Bánót, valamint néhány határközeli szlovák települést, ám ő erre úgy reagált, hogy az államnak nincs pénze új infrastruktúra építésére, maradjanak a nevezett települések a magyaroknál... Lemondott róluk; ezt a tényt a magyar történészek csak mostanság kezdik emlegetni, a szlovákok viszont tudomásul sem veszik. A Csehszlovák Köztársaság két évtized után megszűnt, 1938. októberében politikai elitje külföldre távozott. Legális volt a Londonban megalakult kormány? Benešt - bár korábban lemondott -, Nyugaton elismerték elnöknek, így létrehozhatta az emigrációs csehszlovák kormányt. A baloldali politikusok Moszkvába távoztak; a két csoport között az volt a különbség, hogy míg a londoniak kapcsolatban álltak az USA-val vagy a francia antifasiszta ellenállással, s tudták, milyen terveket szőnek a nagyhatalmak a háború befejezését követő békeidőre, addig a moszkvai izolációban élő Gottwaldék csak annyit tudhattak a történésekről, ameny- nyit megengedtek nekik, hogy tudjanak. A londoni kormány következetes politikát folytatott a Csehszlovák Köztársaság megújításáért, terveik mindig összhangban álltak a hadieseményekkel. Beneš ekkortájt jelentette ki: az első köztársaság idején kegyetlenül viselkedtünk a magyar kisebbséggel szemben. A megújított Csehszlovákiában bizonyos magyarlakta területeket átadunk majd Magyarországnak, a Csehszlovákiában maradóknak pedig a csehekkel és szlovákokkal azonos jogokat biztosítunk. A csehszlovák politikának mindig volt egy szovjet befolyású, pánszláv része, mely már 1941-ben szorgalmazta a szu- détanémetek kitelepítését. Mikor derült fény arra, hogy a magyarokra is hasonló sors vár? 1942-ben merült fel ennek a gondolata, majd 1943. februárjában, a sztálingrádi vereséget követően ez ugyanolyan hangsúlyt kapott, mint a németek kitelepítése. A londoni diplomácia válasza vikezdeni a Nyugat Magyarország tizenötmilliós népességével...? S mi történt? 1924-ben Magyarország fejlődésnek indult; végbement egy nagyszerű oktatási reform, s a Nyugat megértette: az ország, melynek csak a kultúráját és a szellemét hagyták meg, fel fog emelkedni. S a tehetségek a számtalan, gondolkodóba ejtő kormányzási módszer mellett és ellenére is kibontakoztak, és mindmáig érvényes: a magyarság csak úgy tud megmaradni, ha szellemében képes növekedni... Európára nézve azonban más negatív hatása is volt az 1920. táján hozott döntéseknek... így igaz, a kapitalista társadalom magával hozott egy olyan szemléletet, melynek árnyékából Európa nemzetei sem a XIX., sem a XX. században nem voltak képesek kilépni: a nacionalizmust. Még ma, a XXI. században is előszeretettel térünk vissza a XIX. század elejének, sőt az azt megelőző évszázad nacionalista túlzásaihoz, amikor is a történelmi tények mellőzésével, legendákból kreáltak valóságot. Megdöbbentő, hogy még a XXI. század első évtizedének végén is van olyan csoportosulás, mely egy-két évszázaddal ezelőtt kitalált, a nemzeti öntudat erősítése szempontjából azidőtájt pozitívan ható legendákat történelmi tényként akarja beállítani...! De mi maradjunk a tényéknél: ha a franciák nem tűzik ld célul Németország teljes leépítését, Hitlernek nem lett volna lehetősége tömegbázis kialakítására. Ő ugyanis a szegénység, az elnyo- mottság, a tehetetlenség következtében kialakult feszültséget vezette le. A 30-as évek közepére Európában háborús hangulat alakult ki; ennek feloldását célozta a müncheni, majd a bécsi döntés? Anglia azt hitte, ha enged Hitler követeléseinek Közép-Európában, azzal-sakkban tartja Sztálint is. Le akarták vezetni Hitler támadókedvét - ez vezetett a müncheni döntéshez. Mivel azonban ott és akkor nem tudtak dönteni a kárpát-medencei kisebbségekről - s ez elsősorban Csehszlovákiára vonatkozott -, úgy határoztak, hogy ezt kétoldalú egyezménnyel rendezik. A bécsi döntés értelmében tehát az érdekelt felek tűzhették ki a határokat. Gróf Teleky Pál, a világvigyarság a Nyugathoz akar tartozni. Nem éppen egyszerű történelmi út bejárása után sikerült a Kárpát-medencében létrehozni a Magyar Királyságot, de ezen határok között már embrionális állapotában megvolt az 1918-as szétesés veszélye. A magyarság megadta ugyan a jellegét ennek az országnak, de a XIX. század elejéig a nemzetiségekkel nem igazán törődött. Általában oda telepítették őket, ahol épp munkáskézre volt szükség - így alakultak ki fokozatosan azok az etnikai határok, melyek a későbbiekben súrlódásokhoz vezettek. Elmondható, hogy Magyar- ország felosztása során elsősorban a gazdasági érdekeket tartották szem előtt? Ebben az országban minden megvolt, ami a létezéshez, sőt a hadviseléshez szükséges. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha Németország Magyar-Horvátországra, erre a Magas-Tátrától az Adriaitengerig terjedő nagy kárpát-medencei egységre tud támaszkodni, akkor Franciaország a maga más mentalitásával nehezen veheti fel a versenyt vele. A cél Németország teljes ellehetetlenítése volt, de ehhez a „hátországot” is fel kellett számolni. A törekvés „sikrességét” jellemzi, hogy a németországi temetők tele vannak az 1918 és 1925 között elhunyt gyerekek és aggastyánok sírjaival... Minek tulajdonítható be, hogy az országot mégsem sikerült teljesen tönkretenni? A Párizs környéki békék megkötése során azzal számoltak, hogy ha a trianoni határok kitűzésével az ország elveszíti a nyersanyagforrásait, az erdeit, talán négy vagy hat évig tud majd létezni. Ekkor megdöbbentek: mit fog „Azok a szörnyűségek, melyeket felrónak nekünk, dokumentálhatatlanok" (A szerző felvétele) Felvidékről kitoloncolt magyarok Rajkán, 1946. novemberében A deportálás elöl elmenekült felvidéki magyarok Dunacsúnban, 1946-ban
