Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-05 / 279. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 5. www.ujszo.com Fotókiállítás: meghökkentő koszovói pillanatképek Abszurdisztán mindennapjai AJÁNLÓ Pozsony. Bár a fővárosban még le sem csengtek igazán a fotó­művészet egy hónapos nemzetkö­zi ünnepének, a Fotóhónapnak a záróakkordjai, a Közép-európai Fotóművészet Házának boszor­kánykonyhájában kifőzték a kö­vetkező adagot - s ez elég erősre sikeredett. Hat fiatal koszovói dokumenta­rista munkáit tekintheti meg má­tól a közönség a nevezett intéz­mény Prépost utca 4. szám alatt található kiállítótermében. Mitől különlegesek ezek a fényképek? Talán attól, hogy készítőik szüle­tésüktől fogva ott élnek, Európa utolsó háborújának színterén, és fénnyel írt vallomásaik nem is annyira a lejátszódott eseménye­ket örökítik meg, mint inkább azt, ami ezek mögött van. Az élet egy mélyebb szegmensét tárják fel - azt a részét, mely a hír- és fotó­ügynökségek minden igyekezete ellenére is láthatatlan marad azok számára, akiknek nem hazájuk Koszovó, e „lángoktól ölelt kis ország”. Ország egyáltalán? A lakosság nyolcvanöt százalékát kitevő al­bánok minden igyekezete ellené­re is csak Szerbiának egy elha­nyagolt, tudatosan leépített tar­tománya, mely csupán az öngyil­kossági statisztikák tekintetében tud „felzárkózni” a fejlettebb ál­lamok mellé. Ahol hét és fél évvel a háború után is több mint két­ezerre teszik az eltűnt személyek számát, s ahol még nemrég is újabb tömegsírokat tártak fel. Alig egy hónapja személyesen találkoztam a Pozsonyban kiállító fiatal fotósokkal; füstös pristinai kávéházakban vitattuk meg az élet és a szakma nagy dolgait, s ekkor ébredtem rá, hogy Ferdi Limani, Samir Karahoda, Fisnik Dobreci, Fiaka Kuqi, Atdhe Mulla és Ermal Méta számára Koszovó mindennapjainak dokumentálása nem szakmai kihívás, hanem ön­ként vállalt küldetés. „A fotográfia vizuális bizonyíték, melyet az emberek arra használnak fel, hogy az idő, a történelem egy-egy mozzanatát átmentsék az utó­korba” - idézhetném a Franciaor­szágba kivándorolt, majd Koszo­vóba visszatért Fiakát, aki évek óta a szegénység eredetét kutatja a tartomány egykor virágzó váro­saiban, falvaiban. Ennél velőseb­ben már csak Ferdi tudja „ars fotograficájában” összefoglalni a lényeget: „Ha egyszer azt veszem majd észre, hogy a valóság elől rejtőzöm a fényképezőgép mögé, abbahagyom az egészet...” A ma 17.30-kor megnyíló kiállí­tás kurátora az ismert szlovák fo­tográfus és publicista, Andrej Bán; véleménye szerint „tőlünk mindössze ezer kilométernyire délre terül el a hamisítadan Ab­szurdisztán, Koszovó; minden­képp megér annyit, hogy köze­lebbről megismerjük...” A kiállítás 2008. január 6-áig tekinthető meg a Profil Galériá­ban. (la) Ferdi Limani „Eltűntek" című fotóciklusából Cristian Mungiu Romániáról és saját sikeréről Egyszerű sztorikat mesél MTl-JELENTÉS Berlin. Májusban Cannes-ban Arany Pálmával, az elmúlt hét vé­gén Berlinben az Európai Film- akadémia legjobb filmjének és a legjobb rendezőnek járó díjjal ju­talmazták a fiatal román filmren­dező, Cristian Mungiu 4 luni, 3 saptamani si 2 zile (4 hónap, 3 hét, 2 nap) című filmjét. A film egy román nőről szól, aki a hírhedt Ceausescu-diktatúra idején tiltott abortuszra kénysze­rül. Franciaországban már hóna­pok óta vetítik, s eddig több mint 300 ezren tekintették meg. Mungiu szerint filmjének kül­földi sikere azzal magyarázható, hogy a fiatal román rendezői ge­neráció rendkívül élő filmeket ké­szít. A filmkészítők új generáció­jának semmi köze nincs a kom­munizmushoz. Ez a generáció ép­pen ezért már nem bonyolult, me­taforikus filmeket készít, hanem egyszerű történeteket mesél. S hogy miért a Ceausescu-kor- szakról? Erre a kérdésre a tegnapi Der Tagesspiegelnek nyilatkozva Mungiu azt válaszolta, hogy film­je nemcsak a múltról, hanem a je­lenről is szól. 1989-ig tiltott volt az abortusz Romániában. Miután engedélyezetté vált, 1990-ben csaknem 1 millió abortuszt hajtot­tak végre. S még ma is évente mintegy 150 ezret. Csupán azért, mert az emberek nem értik, hogy az abortusz nem „védekezési eszköz”. Mungiu nem neheztel amiatt, hogy a Vatikán „ocsmánynak” ne­vezte filmjét. Szerinte a Szentszék és ő ugyanarról a témáról, csak más szemszögből beszélnek. A Va­tikán egyházi szemszögből, ő ma­ga pedig művészi megközelítés­ből. S vannak, akik azt gondolják, hogy egy filmdráma csakis egyfaj­ta szélsőséges beállítást tükröz­het. „Ezen kívül azt hiszem, a művészet eszközei inkább segítik az emberek képzését, mint egy prédikáció” - hangoztatta a ro­mánrendező. Cristian Mungiu egyetértett az­zal, hogy a román közönség a hosszú „absztinencia” után jobban érdeklődik a hollywoodi termé­kek, mint a hazai filmek iránt. Sza­vai szerint ez a helyzet általános­nak számít Európában. Mégis úgy vélte, hogy az emberek mind szí­vesebben fogadják azokat a törté­neteket is, amelyek róluk szólnak, s közel állnak hozzájuk. „Mi ezek­nek az embereknek szeretnénk filmeket készíteni, még ha nincse­nek is sokan”-jelentette ki. Nagyon kell tudnia énekelni annak, aki Donizetti valamelyik drámai operájának előadására vállalkozik Végre egy bátor rendező! Adriana Kohútková (Lucrezia Borgia) és Michal Lehotský (Gennaro) (Alena Klenková felvétele) Ha valaki kíváncsi, milye­nek is voltak a Grisi, Pasta, Malibran és társaik hangjára szabott operák, amelyek több mint másfél évszázada egész Európát lázba hozták, nézze meg a Szlovák Nemzeti Színház­ban Donizetti Lucrezia Borgiáját. VOJTEK KATALIN Nem véleden, hogy a 19. szá­zad legendás díváinak írt művek 20. századi feltámasztása is egy dívának köszönhető - Maria Cal- lasnak, ő hozta ismét divatba a fe­ledésbe merült, „ásatag” operá­kat. Tehette, fantasztikus hangjá­val képes volt mindarra, amire nagy nevű elődei. Mert nagyon kell tudnia énekelni annak, aki Donizetti drámai operáinak elő­adására vállalkozik, amelyekből leginkább épp a dráma hiányzik. Jó példa erre a Lucrezia Borgia: a vérszomjas méregkeverőnőnek nincs egyetlen igazán drámai áriá­ja sem. Tele van viszont fülbemá­szó, szép melódiákkal, amelyek kellőképpen érvényesítik a prima donna és a primo uomo gégéjének mozgékonyságát. Ez volt az a kor­szak, amikor az operaszerzők tel­jesen alárendelték művészetüket a körülrajongott énekes sztárok­nak, akik nemigen zavartatták magukat holmi jellemábrázolás­sal, színészi játékkal, hanem csak kiálltak a rivalda elé, és elénekel­ték a soron következő áriát, cava- tinát, románcot, balladát. Igaz, hogy vérbeli színészek sem na­gyon tudtak volna mit kezdeni a sok vértelen figurával, valószí­nűtlen szituációval. Ezekből akad néhány a Lucre­zia Borgiában is, ezért tartható jó megoldásnak az a csipetnyi tá­volságtartás, visszafogottság, amellyel a pozsonyi születésű, je­lenleg Norvégiában élő Zuzana Gilhuus rendezőként, de díszlet- és jelmeztervezőként is tálalja a darabot. Frappáns a színpadkép, a cselekmény tablószerű előadá­sa, hatásosak a fényeffektusok. Minden szinte csak jelzett. Már csak ennek okán sem érdemes azon morfondírozni, hogy a 14. században hordott fazéksisak némileg anakronisztikusán hat a katonákon a 16. század elején, hogy a merev, elálló plédsze­rűség inkább egy másik opera­hős, Montezuma testőreire ille­ne, és hogy nincs nő, akin Lucre­zia II. felvonásbeli mellvértje jól állna, mert ezek lényegtelen ap­róságok. Gilhuus tudja, hogy mi a lényeg: lélegezni, érvényesülni hagyni a bőven áradó dallamokat és azt, ami Donizetti számára mindennél fontosabb volt: az emberi hang szépségét. Hál’ Istennek ezt a szépséget a címszereplőtől megkaptuk: a be­mutatón éneklő Adriana Kohút­ková és a nyilvános főpróbán lá­tott vendégművésznő, a jelenleg főleg az Egyesült Államokban angazsált Olga Makarina egy­aránt kiválóak voltak, remekül bírták az exponált magasságokat, futamokat, trillákat, de a közép- és mély regiszterben is élvezet volt hallgatni őket. Mindketten nagyon természetesen énekelnek, ami sajnos korántsem olyan ter­mészetes, hogy külön dicséretet ne érdemelne. Visszafogott játé­kuk szervesen illeszkedett a tab­lószerű előadáshoz. Maffio Orsini szerepét a főpróbán Terézia Kruž- liaková alakította, telt, bársonyos fényű hangja mint mindig, most is nagyon szépen szólt, a mozgása is kitűnő. Denisa Šlepkovská hangja kevesebb színt, hajlékonyságot mutatott, de ő is illúziókeltő volt a fiatal nemes szerepében. (Furcsa módon az olaszul énekelt szöveg vetített szlovák fordításában Or­sini következetesen nőnemben szerepel, mintha a fordítók nem lennének tisztában a nadrágsze­rep fogalmával. Donizetti való­színűleg azért bízta mezzoszop­Callas hozta ismét divatba az „ásatag" operákat. Te- hette /fantasztikus hang­jával képes volt mindarra, amire nagy nevű elődei. ránra, hogy ellensúlyozza a sok férfihangot, mert Lucrezián kívül nincs más női szereplője az ope­rának.) Gennaro szólamában Jo­zef Kundiák nem hozta szokott formáját, a főpróbán indiszponált volt, Michal Lehotský viszont nagy tapsot kapott a premieren. Olaszos hangszíne jól illik a sze­rephez, bár hajlékonyság, árnya­latok tekintetében hagy maga után némi kívánnivalót. Don Al- fonsónak, Lucrezia féltékeny fér­jének nagyon hálás szólama van, remek a bosszúáriája, sajnos Mar­tin Malachovský nem tudott élni a kapott lehetőséggel, hangja szín­telenül, fáradtan szólt, intonációs problémái is voltak. A melléksze­replők népes gárdájából Marián Pavlovié Rustighellóját és Ladi­slav Neshyba Astolfóját kell ki­emelni. A darabban hatásos kó­rusjelenetek vannak, a kar fe­gyelmezetten, jól oldotta meg fel­adatát. A színház olasz vendégkarmes­tert szerződtetett az opera beta­nítására. A ferrarai születésű Al­essandro Sangiorgi nem okozott csalódást, hamisítatlan olasz temperamentummal szólaltatta meg Donizetti muzsikáját, az már nem az ő hibája, hogy a zenészek - főleg a fúvósok - nem mindig játszottak hibátlanul. Ezzel együtt egy érdekes, nívós elő­adást láthattunk, amelyen kide­rült, hogy a minimálisra csökken­tett színészi játék, a puritán szín­padkép kifejezetten jót tesz az olyanfajta romantikus rémdrá­mának, mint a Lucrezia Borgia. Végre egy bátor rendező, aki bí­zik a zenében, és nem a régi logi­kátlanságokat újabbakkal tetéző, erőszakolt aktualizálásban látja a műfaj jövőjét. A vasárnapi esztergomi aukción több mint ötszáz kötetet kínálnak a régi kiadványok gyűjtőinek Ki ad többet? - könyvritkaságok kalapács alatt ELŐZETES Esztergom. Dedikált, aláírt könyvek, első kiadások - több mint ötszáz ritkaság kerül kala­pács alá vasárnap Esztergomban, a Laskai Osvát Antikvárium 9. ár­verésén. A könyvszerető ember­nek a kincsek közül nem könnyű kiemelnie bármelyiket is, mert szíve szerint mindegyikre licitál­na, ha tehetné... Mégis, az első ki­adású Ady-kötetek, József Attila piros címnyomású Nem én kiál- tok-ja - aláírva, Juhász Gyula Ne­felejcse, Kassák Lajos válogatott versei, a Földem virágom 1935-ből, Márai-kötetek, Mécs László verseinek aláírt és számo­zott kiadása, Masaryk művei, hely- történeti kiadványok, régi mese­könyvek a mai könyvdömpingben találtatnak valóban értékesnek. A tételek között jó néhány kü­lönlegesség akad: a Pozsonyban 1774-ben kiadott, „a kegyes ifjú­ságnak a tisztelendő Öregségtől nyertt ajándéka”, A böltsességnek és jó erköltsnek könyve, továbbá a Hármas Kis-Tükör, „melly a Szent (Fotó: Vári lanffa ÍB“t Mdco.,dóra estire, tízre oKbfíaqra. ÖLTSESSÉGNEK éf J ô ERKÖtTSNEK. Ö N Y V E A’ RECÍES IFJÚSÁGNAK A* T IS2TELK* DÖ ÖREGSÉGTŐL NYERTT AJÁNDÉKA tosox YBAX, LÄNDERER MIHÁLY kölnrrfvil, feb«a»ri­« 7 7 4­Históriát, a Magyar Birodalom­nak, és Erdély országnak földjét, polgári állapotját és históriáját a gyermekek számára leábrázolja”, s amelyet Komáromban adtak ki 1841-ben, „Magyar és Erdélyor- szág földabroszával”. Az árverés különlegessége Ale­xander Csorna de Kőrös első hite­les tibeti szótára és nyelvtana (1834-ben adták ki Calcuttában). Mindössze 500 példányban jelent meg s ebből a szerző 25-öt ma­gyarországi könyvtáraknak aján­dékozott. A többi nagyrészt angol nyelvterületen maradt. Felbukka­násuk igen ritka, a két mű együtt még nem szerepelt magyarországi árverésen. A tételek kikiáltási ára 1000 és 480 000 forint között mozog (utóbbi a Körösi Csoma-művekre vonatkozik). Az árverés tételei megtekint­hetők az antikváriumban (Esz­tergom), majd 9-én, vasárnap, a 10 órakor kezdődő árverésen, a Szent Adalbert Központban, a Szent István téren. A részvétel ingyenes, (kopasz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents