Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-29 / 297. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 29. www.ujszo.com jBprü-felvete!) távolságban. Egy videokazettám kikerült Bennyhez, amit nem én küldtem el neki. A mai napig sem tudom, ki volt a »jótevőm«, de köszönöm. Benny Hill pedig megtette azt, hogy válaszul írt nekem egy levelet. Amit természetesen féltve őrzök az emlékeim között. Van egy dedikált fénykép is Bennytől, amire a következőt írta rá: Gálvölgyi Jánosnak szeretett tanítványa, Benny Hill. De ez is azt mutatja, hogy civilként is megvolt a hatalmas humora. A Magyar Televízió megbízott engem akkor, hogy vegyem fel a kapcsolatot a humoristával, aki idejött volna és forgattunk volna együtt, de sajnos Benny Hill ezt már nem élhette meg, mert néhány évvel ezelőtt húsvétkor meghalt.” A példakép „A példaképem Márkus László volt. A szakma szerint nagyon hasonlítottunk is egymásra, és talán az ő hangja volt az, amit először megtanultam utánozni. Milyen érdekes, azóta a színpadon több olyan szerepem is volt, amit ő is játszott. Amikor 1985-ben meghalt a kezeim között, halála másnapján fel kellett mennem az édesanyához, el kellett mesélnem, Laci hogyan távozott. Előtte az édesanyját csak futólag ismertem, de eztán jóban is lettünk, és feleségemmel pá- tyolgattuk őt. Márkus Laci személyes holmijából többet is kaptam, például egy mandzsettagombot, amiben a Játék a kastélyban című darabot játszotta. Négy vagy öt évvel ezelőtt, amikor a királyi televízió az Egy, kettő, hármat közvetítette, én bevittem Márkus Laci mandzsettagombját, és hét óra előtt három perccel üvöltöttem az öltöztetőnővel, szedje ki a gombokat, féltem, Laci megbosszulja, hogy nem ő áll ott, hanem én. Hozzá kell tennem, ebben a darabban van még egy nagyon nehéz íróasztal is, és az be is jött a darabba, amin Márkus játszott. Kiküldtem mindenkit, amikor a színpad rendezésekor behozták. Egyedül ültem a Madách színpadán, és mondtam az íróasztalnak, »Laci, nem szúrhatsz ki velem, tudod, hogy imádtalak, szerettelek, az emléktáblát elintéztem neked, kérlek, ne bánts engem«, és akkor így kezdtem el játszani az Egy, kettő, hármat. Ezek igazi színházi babonák e nélkül a színház nem ér semmit.” Feleségével 35 éve élnek boldog házasságban (Albert József felvétele) Szereti a bohócokat „Nem tudom, miért, de elteijedt rólam, hogy szeretem a bohócokat, ami valóban így is van. Éppen ezért azt vettem észre, amikor valaki valami kisebb ajándékkal akar kedveskedni, mindig bohócot ad. Sőt, a premierek után is mindig azt kapok a kollegáimtól. Ennek következtében odáig »fajult« a gyűjteményem, hogy közel négyszáz darab bohóc foglalja benne a helyet. Én már próbálkoztam azzal is, hogy óvodának elajándékozzam őket, de a vezetőnő közölte, nem tud velük mit kezdeni. Amíg élek, pontosan tudom, melyiket kitől kaptam. A legnagyobb bohócot Vámos Miklóstól kaptam egy tévéműsorban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 170 cm magas, teljesen »emberszabású«. Éjjel a műsor után vittem haza, és teljesen olyan volt, mintha egy hullát cipeltem volna be a házamba, keze, lába van, ami lógott is rendesen. Otthon ül egy székben, és az ő ölében ül még öt másik bohóc.” Rodolfó volt az apósa „Feleségemmel 35 évvel ezelőtt keltünk egybe, azóta élünk boldog házasságban. Rodolfó volt az apósom, és az első közös vasárnapi ebédnek nem mindennapi a történte. Apósomnak volt egy jellegzetes Rodolfó-bajsza, miután már őszült neki, fellépések előtt mindig ceruzával megrajzolta magának. Ebédeltünk, húsleves volt, megtörölte a száját, ránéztem, és nincs bajsza, előbb még volt, emlékeztem, elkezdett kanalazni. Bajusz- szal evett és nem volt bajsza. Nem tudtam, hogy ez egy bemutató, hogy a leendő vejénél bevágódjon. Aztán jeleztem neki az asztalnál, hogy értem én a trükköt. A kártyát a mai napig nem ismerem. Apósomnál viszont ez mindennapos dolog volt, hogy két fogás között, »húzz egy lapot, fiam«. Eszébe jutott egy új trükk, fogalmam sem volt, mit mutat. Nálam éppen ezért minden trükkje nyerő volt. Amikor nem vettek fel a főiskolára, arról álmodtam, hogy bohóc leszek. A jó bohóc a világ legnagyobb művésze, a jó bohócnál nagyobb nincs a földön. Tessék, bohóc nem lettem, de mégis aminek örülök, az az, hogy a színészi munkámmal is meg tudom nevettetni az embereket.” Í 4 4 4 4 4
