Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-29 / 297. szám, szombat
PRESSZÓ J 2007. december 29., szombat 1. évfolyam 48. szám Mit oltsunk magunkra az év utolsó napján? Szilveszteri ruhaparádé 29. oldal Jeruzsálem, a történelmi város Milyen csodákat rejt ez a hely? 30. oldal Átél sminktippjei Ebben a szezonban a matt színek a menők 31. oldal „Ha ez talán nem is látszik, vigyáznom kell az alakomra. A színész, aki naponta áll ki a színpadra vagy a kamerák elé, nem nézhet úgy ki, mint egy disznó." Gálvölgyi János, a nagy nevettető Szerencsés embernek is nevezhetem magam, miután a „Smink nélkül” című beszélgetős műsorom kapcsán egy nagyon szép hétvégét tölthettem el a nagy nevettetővei, a prózai színész Gálvölgyi Jánossal. A közös pihenés közben Gálvölgyi csak mesélt és mesélt. Öröm volt hallani a régi sztorikat, a színész bensőséges emlékeit. Az újságíró pedig csak hallgatott, tárolta magában ezeket, hogy később megoszthassa élményeit az Új Szó olvasóival. ALBERT JÓZSEF „Ha ez talán nem is látszik, de vigyáznom kell az alakomra. A színész, aki naponta áll ki a színpadra vagy a kamerák elé, nem nézhet úgy ki, mint egy kövér disznó. Az én koromban már egyébként is a kilók imádnak rátelepedni az emberre. Ezért hetente többször is járok a Lukács-fürdőbe, ahol rendszeresen úszom és szaunázom. No meg természetesen a szokásos dumapartik, amelyek a medencében a kollegákkal, illetve ismerősökkel zajlanak. Ebben a rendszerességben csak a sok munkám az, ami gátolhat.” Dohányzik, iszik, kávézik „Elég későn szoktam rá a dohányzásra, talán ezért is nagyjából két nap alatt szívok el egy dobozzal. Ha próbálok a színházban, négy órán keresztül nem gyújtok rá. Hazamegyek, feleségem egy finom, de könnyű ebéddel vár, délután pici pihenés, este előadás, utána pedig amikor ismét hazamegyek, látom, hogy tele a doboz. Alig dohányoztam, és akkor van egy olyan, hogy ezt most be kell hozni, és ekkor elkezdem szívni, mint az »állat«. Úgyis eljön majd egy pillanat, amikor az orvos az mondja, hogy dohányzik, iszik, kávézik, ezekután pedig ezt se csinálja, azt se csinálja. Akkor majd úgyis abba kell hagyni mindent.” Nyomdai fényképész lett .Annak idején, amikor nem vettek fel a főiskolára, apám azt mondta, hogy legyen egy tisztességes szakmám és kitanultam a fényképészetet. Nyomdai fényképész lettem. De a színészségtől nem tudtam elszakadni. Megismerkedtem Keleti Évával, aki színházi fotós, vele jártam be különböző előadásokra. Ő fotózott, én pedig hatalmas lelkesedéssel cipeltem az ő táskáját. Azóta is szeretek fényképezni, és szeretem úgy nézni a dolgokat, mint ahogyan azt más nem látja.” Őt kell fotózni „A legnagyobb álmom az volt, hogy egyszer majd a Madách Színházba legalább fotósként bemenjek (a mai napig egy csoda, hogy nem állítanak meg a portán, bár nem tudom, hogy ez a jövőben is így lesz-e?), akkor közöltem a portással, hogy az MTI-től jöttem, persze ez nem volt igaz, de ő beengedet. Mensáros László öltözőjét vettem célba. Rövid kopogtatás után a művész úr fogadott és megengedte, hogy az »MTI részére« fényképeket készítsek róla. Utána természetesen borzasztóan büszke voltam magamra, hogy Mensáros- sal ilyen viszonyban vagyok. A mai napig is megvannak még ezek a Mensáros-fotók, amiket nagy becsben tartok. Amikor én is végre színész lettem, Lacinak elmondtam ezt a turpisságot, nagyot nevetett rajta. Vannak más képeim is abból a korszakból, például az Operaházban lemásztam a zenekari árokba, onnan fotóztam és próbáltam olyan képeket csinálni, amelyekről azt gondoltam, érdekes lesz. A fotós pályám érdekes módon a Madách Színházban feje- ződőt be, Németh László Áruló című darabját fotóztuk Keleti Évával (cipeltem a táskáját), Bessenyei Ferenc, volt ott és Béres Ilona. Akkor jött nálam egy kattanás: hogyan jövök én ahhoz, hogy ezeket fotózzam, a Bessenyeiket és Béres Ilonákat. Akkor abbahagytam, és talán furcsán hangzik, de azt mondtam, engem kell majd fotózni. Valóban így történt.” Ki Mit Tud „Kétszer felvételiztem a főiskolára, ami nem sikerült, és jött az 1968-as Ki Mit Tud, indultam egyéb kategóriában mint parodista. Akkoriban tudtam 36 magyar színész hangját utánozni (mert akkor volt még 36 magyar színészünk is). Maga a verseny nekem hatalmas siker volt. Játszottam a Kamara Varietében, legalább nyolcszáz előadást megcsináltam, de mellette dolgoztam. Reggel fél héttől fél háromig a Révay Nyomdában, utána hazamentem, és irány a színház. A gázsi is mesés volt, két előadásért kaptam 50 forintot. Főiskolás voltam már, amikor fiatalon, alig 50 évesen meghalt Pécsi Sándor. Maradt utána egy olyan magyar film, amiben játszott, és nem volt utószinkronizálva. Meg kellett tanulnom Pécsi Sándort, és az a film úgy van meg, hogy annak a felében én adom Pécsi hangját.” Benny Hill „Amikor elkezdtem a Gálvölgyi show-kat az MTV-ben, nem is hallottam Benny Hillről. Aztán bejöttek a Benny Hillek és kiderült, hogy mind a ketten ugyanazokat csináljuk, csak majd ezer küométer (RTL Klub-felvétel) ,Amikor nem vettek fel a főiskolára, arról álmodtam, hogy bohóc leszek'
