Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-20 / 292. szám, csütörtök

12 Iskola utca ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 20. www.ujszo.com Új rovatok, sok érdekes olvasnivaló Megjelent a Pedagógusfórum új száma A Vox Juventae a felvidéki magyarság égető kérdéseire keresi a választ n mi rr £*•• % J / • •• /'/'-g / Szülőföld es jovokep Elég körülnézni a kedves olvasó településén, szűkebb környezetében és rögtön szembetűnhet az infrastruktúra elmaradottsága, a fiatalok számára perspektivikus munkahelyek hiánya, a néha indulatokkal te­li szlovák-magyar viszony (Képarchívum) AJÁNLÓ A Pedagógusfórum VI. évfo­lyamának duplaszáma színes bo­rítóval, 48 oldalon jelent meg. Ízelítő a tartalomból: a november 23-án és 24-én Pozsonyban meg­rendezett Batthyány-emlékkonfe- renciáról Kolek Zsolt és Ádám Éva számol be. Kovács Lászlónak, a somorjai Madách Imre MTNY Gimnázium tanárának a konfe­rencián elhangzott előadásának első részét közli a lap, mely mód­szertani útmutatóul is szolgál a középiskolai történelem szakos tanárok számára. A közelmúlt is­kolai rendezvényei közül többek között a századi és nagykaposi drámapedagógiai képzésről, az V. Komáromi Regionális Szakmai Napok megvalósult programjai­ról, a tornaijai Kazinczy Ferenc MTNY Alapiskolában lezajlott szakmai találkozóról, a Király- helmeci MTNY Alapiskolában megrendezett digitális tananyag­megújításról, a vizuális nevelés­ről, a Rimaszombatban sorra ke­rülő sajátos nevelési igényű tanu­lók fejlesztése címszó alatt meg­hirdetett képzéssorozatról olvas­hatnak. Megtudhatják Ozogány Ernő beszámolójából, milyen színvonalú volt az idei Tudomá­nyos Diákkörök Országos Konfe­renciáján résztvevő diákok verse­nye Dunaszerdahelyen. Képes be­számolót közöl a lap a III. Kincs­keresők országos seregszemléjé­ről. A legtöbb írás a beiratkozás témakörében az anyanyelvű okta­tás fontosságáról és a cigány ta­nulók oktatásáról számol be. A Tollvonás rovatban Cs. Liszka Györgyi, Kozsár Zsuzsanna, For­gács Miklós és Hajtman Béla oszt­ja meg gondolatait az olvasókkal. Az idei év Katedra-díjjal kitünte­tett pedagógusai: Liszka Éva és Kalácska József vallanak az ün­nepről és annak hangulatáról. Csicsay Károly a Reformpedagó­gia rovatban új sorozatot indít az új kerettantervről, a történelmi évforduló rovatban a „komáromi” királyról, V. Lászlóról emlékezik meg Pelle István. Az irodalom- kedvelők számára is kínál olvas­nivalót a Pedagógusfórum a Te­rasz rovatban. Ezúttal Weöres Sándor, Wüiam Wordsworth, Friedrich Spee egy-egy kará­csonyhoz kötődő költeménye és Podmaniczky Szilárd novella­részlete olvasható. A patinás is­kolák, legendás tanárok sorozat a kassai premontrei gimnázium bemutatásával folytatódik. Az Is­kolatörténet rovatban az egykori barsendrédi iskoláról és az Ér­sekújváron alapított első cigány­iskoláról számolnak be a szerzők. A megújult Pedagógusfórumot a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége komáromi irodája címén (P.O. Box 49, 945 01 Ko­márno) lehet megrendelni, (hb) Kötődünk a szülőföldünk­höz. De van ennek a szülő­földnek jövőképe? Mik a legégetőbb problémák, és hogyan lehetne megoldani őket? A Vox Juventae pol­gári társulás társadalmi témák iránt fogékony fiata­lok számára írt ki pályáza­tot, azzal a nem titkolt cél­lal, hogy a beérkezett pá­lyamunkák segítségével hozzájáruljanak a szlová­kiai magyarság jövőképé­nek kialakításához. A pá­lyázatról Király Zsolt koor­dinátorral beszélgettünk. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Hogyan született meg ennek a pályázatnak a gondolata? Ez év júniusában Miroslav Lajčák, az ENSZ boszniai főképvi­selője és Milan Nič, a Pontis Ala­pítványt munkatársa egy esten, amelyen én is részt vettem, arról beszélt, milyen viszonyok ural­kodnak a Balkánon, melyek a ré­gió legfontosabb problémái, mi­lyen jövőkép-alternatívák jöhet­nek szóba a világnak eme sokat szenvedett részén. Ekkor fogal­mazódott meg néhányunkban, hogy efféle nyitott kérdésekből, megoldásra váró feladatokból a szlovákiai magyarság körében is van szép számmal, és jó volna ezeket valamilyen módon össze­gezni, papírra vetni, mégpedig meghatározott témákra fókuszál­va. Kiknek szól a pályázat? Pályázatunk a szlovák állam­polgárságú, magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók, doktorandu­sok, és a 35. életévüket még be nem töltött felvidéki magyar ér­telmiségiek számára lett meghir­detve, éljen és dolgozzon akár a szülőföldjén, akár külföldön. Milyen témákhoz szólhatnak hozzá a pályázók? Elég körülnézni a kedves olvasó településén, szűkebb környezeté­ben és rögtön szembetűnhet az infrastruktúra elmaradottsága, a fiatalok számára perspektivikus munkahelyek hiánya, a néha in­dulatokkal teli szlovák-magyar viszony vagy akár egyes helyi ön- kormányzatok működési hiányos­ságai. Nekünk legalábbis ezek a dolgok keltik fel a figyelmünket, s ezeket igyekeztük a pályázat cél­jaira valamilyen módon temati- zálni. Tehát a gazdasági kiugrási lehetőségektől kezdve a magyar iskolán, nyelvhasználaton keresz­tül a szlovák-magyar együttélésig szabad a pálya! Milyen határidőt kell észben tartaniuk azoknak, akik pá­lyázni szeretnének? A beküldési határidő 2008. március 31. A honlapunkon ( www.voxjuventae.sk ) elérhető a pályázati kiírás bővebb verziója és letölthető a nevezési lap is. Kik fogják elbírálni a beérke­zett pályamunkákat? Bauer Edit és Duka Zólyomi Ár­pád európai parlamenti képvise­lők, akik a pályázat védnökei, és a Vox Juventae polgári társulás tag­jai mellett minden témakörben az adott szakterület elismert szakér­tőit kérjük fel a beérkezett pálya­munkák kiértékelésére. Mit nyerhetnek a legjobbak? Témánként az első három he­lyezett 10, 5 illetve 3 ezer koro­nás díjban részesül, amit felfog­hatunk egyfajta ösztöndíjszerű motivációnak is. Különdíjként pedig tanulmányutakat is fel tu­dunk ajánlani az Európai Parla­mentbe. Mindamellett úgy gon­doljuk, hogy a jó, eredeti gondo­latok a pénzbeli jutalmazáson kívül a szélesebb nyilvánosságot is megérdemlik. Ezért készítjük elő az egész programot lezáró konferenciát és egy kiadványt, ahol a legfigyelemreméltóbb munkákat publikáljuk. A legjob­ban viszont annak örülnénk, ha ezek a gondolatok és ötletek to­vább élnének, tovább lennének gondolva, s a szlovákiai magyar közbeszéd részévé válnának. Ez utóbbit hogy lehet elérni? Elsősorban a nyomtatott, az elektronikus és az internetes mé­dia segítségével, (vj) A nyolc csapat közül a kassaiak állták ki legügyesebben a „három próbát" Volt egyszer egy meseismereti vetélkedő KOZSÁR ZSUZSANNA Úgy történt, ahogy az a népme­sékben lenni szokott. Útnak indul a szegényember legkisebb fia, próba­tételeket áll ki, és elnyeri a királykis­asszony kezét meg a fele királyságot. Csak épp a szegényember legkisebb fia helyére képzeljük el a kassai Má- rai Sándor Alapiskola és Gimnázium tanulóit, a próbatételeket egy nép­mese-ismereti vetélkedő jelenti, a királykisasszony meg a fele király­ság helyett pedig egyhetes balatoni üdülőtáborral számoljunk. És in­dulhat a mai modem mese, mely a kassai kisdiákokkal esett meg. Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, volt egyszer egy iskolaigazgató, Máthé Margit, aki egy szép napon levelet kapott a Duna Televíziótól. A csodás iro- mánybólkiderült,aziskola4-6. osz­tályos diákjaiból ki kell választania két lányt, két fiút, akik részt vehet­nek a magyar népmesékismeretéből szervezett vetélkedőn, melynek négy elődöntőjét, két középdöntőjét és döntőjét egy héten át sugározza a Duna Tele vízió a karácsonyi vakáció idején. Népmeseismeretből nyolc csapat állja ki az erőpróbát, négy magyarországi, egy felvidéki, egy erdélyi, egy vajdasági és egy kárpát­aljai. Az első iskolai rostán nem min­denki csúszott át. A magyar szakos tanárok néhány merész jelentkezőt épp az irodalomhoz és olvasáshoz fűződő langyos viszonya miatt utasí­tottak el. Mertaversenyhezelkellett ám olvasni kétszáznál is több nép­mesét, mi több fejben tartani azok részleteitis, ami nem olyan egyszerű teljesítmény, ha arra gondolunk, hány népmesében szerepelhet mondjuk farkas és róka, vagy hétfejű sárkány, a királykisasszonyokról és szegénylegényekről már nem is be- szélve.Acsapatvégülösszeállt, Pet- rik Csenge, Horváth Anna Andrea, Kekeňák Tamás és Pristaš Viktor személyében, és szurkolni velük tar­tott a csapat póttagja, Garamszegi Viktor is, aki csak egy fél hajszállal maradt le teljesítményében a többi­ek mögött. A csapattagok jellemzé­séből kiderült, hogy Anna izgult a legjobban, még a tanárnőnél is job­ban, ám a hét kecskegidában ő bizo­nyult legnagyobb szakértőnek. To­mi olvasta el valószínűleg a legtöbb mesét a Többsincs királyfiból, szinte az összes kérdésre tudta a választ. Viki volt a viccgyáros, aki felvidította társait, Csenge pedig a lelket tartotta a többiekben pozitív hozzáállásával és a győzelembe vetett hitével. A ne- kikszurkoló Viktor mindent megtett társai biztatására, és magában ő is válaszoltaz összes feladatra. És jöttek a próbatételek. Villám­kérdések, levetített mesefilm-rész- letek, tárgyak, melyekről egy-egy művet kellett felismerni, cselek­ményrészletek, melyeket el kellett játszani. Az öreg király, vetélkedőt vezető Rózsa György mindvégig kedves és barátságos volt, a csapat könnyedén vette az akadályokat, és döntőbejutott, ahol a budapestiek­kel kellett mérkőznie. Akkor már az összes kiesett csapat a kassaiaknak drukkolt, akik minden menetben hősiesen állták a megpróbáltatást, a háromnegyed órás fordulókat. Volt úgy, hogy becsődöt mondott a tech­nika, és egy forduló két óránál is to­vábbhúzódott. „Egyszer már végre ment volna a levetített mese, de elment a hang. Aztán visszajött a hang, akkor a kép ment el” - magyarázta Csenge. „Ä kamerák emberei aranyosak voltak és viccelődtek” - tudhattuk meg An­nától. „Gyuri bácsi pedig előre mondta, meg ne ijedjünk, hogy meggyagyult, mert boldog kará­csonyt kíván” - mondta Tomi. Fur­csa volt hallani az ünnepi jókívánsá­gokat november elején, ám így leg­alább bőven van idő beszervezni a nagyszülőket, hogy a műsort majd rögzítsék videóra. A szegénylegény legkisebb fia - a kassai kvartett - tehát kiállta mind­három próbát, az elődöntőt, közép­döntőt és döntőt is, és győzött. Övé a fele királyság. Egy hétre legalábbis, míg a zánkai üdülőtáborban nyaral­hat. A királylány helyett pedig egy robot lopta be magát a versenyzők szívébe a jövő házában, melynek csodái tán magát a népmese-ver­senyt is elhomályosították egy ki­csit. Hiszen így van ez rendjén a mai modem mesékben. A határon túli magyar közösség fejlődése attól függ, milyen az oktatása A magyar pedagógusszövetség közgyűlése ISMERTETÉS A közelmúltban Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Központi Irodájának vezetője Beregszászon járt a Kár­pátalja Magyar Pedagógusszövet­ség tizenötödik közgyűlésén. AII. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola dísztermében mintegy 200 küldött és számos vendég előtt Orosz Ildikó elnök vázolta fel a szervezet éves tevé­kenységét. Elnöki beszámolójá­ban kitért arra, hogy az 1991-es induláskor a kárpátaljai magyar kissebség problémáit jól ismerő lelkes pedagógusokból valódi szakmai-érdekvédelmi szervezet alakult. Érintette a független érettségi vizsgaközpontok létrehozásának a kérdését, az érettségizőkre váró ukrán nyelv és irodalom vizsgával kapcsolatos problémákat. Áz új érettségi vizsgarendszerben a magyar iskolák számára kidolgo­zott ukrán nyelv és irodalom program semmiben nem külön­bözik az ukrán iskolásokétól, ugyanakkor a rendelkezésre álló óraszám alacsonyabb. A magyar iskolákban nem áll rendelkezésre a szükséges irodalom, kevés a tankönyv, a szótár, a szöveg- gyűjtemény. Hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőséget meg kell te­remteni azok számára is, akik a magyar tannyelvű iskolákban „A megmaradás feltétele, hogy erősítsük egymást" - mondta Jó­kai Tibor, az SZMPSZ irodavezető­je (Képarchívum) anyanyelvükön tanulnak. Az esélyegyenlőség e tekintetben az anyanyelven való érettségizés le­hetőségének biztosítása, különös tekintettel arra, hogy az érettségi vizsgák ebben a tervezett új rend­szerben egyben a felvételi meg­mérettetést is jelentik, tehát meghatározhatják a továbbtanu­lás lehetőségét. Jókai Tibor hang­súlyozta, hogy „a határon túli magyar közösség fejlődése attól függ, milyen az oktatása, az okta­táshoz kötődő kultúra áthagyo- mányozásával való törődés. A megmaradás feltétele, hogy erő­sítsük egymást, tudjunk egymás­ról, látogassuk is egymást, bizto­sítsuk be a szakmai fejlődést. Építsünk bázisokat, a tudás és a közösség bástyáit, amik nem be­zárják a közösséget, hanem annak erősségére szolgálnak.” A KMPSZ módszertani köz­pontjának vezetője elmondta, hogy az évközi és nyári szakmai továbbképzések, szakmai konfe­renciák mellett számos tanulmá­nyi versenyt, vetélkedőt, szaktábort koordinálnak, szervezik a pedagó­gusok nyári magyarországi tovább­képzéseit. A közgyűlés a további­akban módosította a KMPSZ alap­szabályát. A változás célja azoknak a struktúráknak a létrehozása, ame­lyeket az elmúlt évek szakmai fej­lődése, az alapszervezetek számá­nak növekedése tett szükségessé. A módosítás értelmében a jövőben létrejönnek a KMPSZ középszintű szervezetei, amelyek az egyes régi­ók alapszervezeteit hivatottak összefogni. A Kárpát-medencében működő pedagógusszövetségek azon munkálkodnak, hogy a fejlő­désnek készítsenek jövőt. Egy civil szervezet nem is tehet másként, fe­lelősként viselkedik és felvállalja a feladatokat, (j) ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola Utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents