Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-20 / 292. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZÓ 2007. DECEMBER 20. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY „Működik a magyar kemény kéz” címmel közöl kommentárt a magyarországi gazdasági reformokról a Hospo- dárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napilap. A magyarok már fizetnek az orvosnál, a főiskolákon, és magasabbak az energiaárak. Most a magántőkével működő egészségbiztosítókat is meg kell szokniuk. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pártja ellenkezése ellenére is takarékossági intézkedéseket szorgalmaz, hogy megmentse az országot a csődtől. Arra, hogy a takarékossági csomagok reformok legyenek, a liberálisok ügyelnek. Bár a gazdasági szakértők az értékelésnél egyelőre óvatosak, tény hogy ők is meglepődve veszik tudomásul: a magyar csomagok kezdik meghozni az eredményt - írja a cseh újság. A reformok következtében csökken az ország eladósodása, s a közkiadások hiánya a bruttó hazai termék (GDP) tavalyi több mint kilenc százalékról idén 5,8 százalékra csökkent. A gazdaság növekedése drámai módon lelassult, de a kormány azt állítja, ez várható volt, s három év múlva a növekedés felgyorsul. „Kiderült: sikeres a fogadás az egészségügyre mint a reform egyik pillérére” - szögezi le a lap. Megjegyzi: a monopolhelyzetben levő eddigi egyetlen egészségpénztár idén először azt jelentette, hogy költségvetése pluszban van. Gyurcsány a hétfőn elfogadott egészség- biztosítási törvényt kulcsfontosságúnak nevezte, s a pártján belüli elégedetlenkedőket is lecsillapította. A miniszter- elnök szilárd pozícióját bizonyítja az is, hogy a hétfői ülésen az egészségbiztosítási törvény mellett egész sor más törvényt is elfogadott a parlament - mutat rá az újság. Úgy véli: várható, hogy a magyar ellenzék tavasszal újra beindítja „masinériáját” és a lakosság szavazni fog az egészségügyi vizitdíjakról. Kérdés, milyen lesz az ellenzék támogatása. Az e heti tiltakozásokon való alacsony részvétel ugyan magyarázható a karácsonyi ünnepekkel, de jele lehet annak is, hogy a mély belső magyar társadalmi konfliktus egyik oldala lassan elfárad, s kezd megbékélni az elkerülhetedennel: az országot alapvetően meg kell változtatni. A szocialisták népszerűsége ma a mélyponton van, de két év múlva már más lehet a helyzet. Az adósság mértéke csökken, a gazdasági növekedés felgyorsul, s az emberek megszokják, hogy bizonyos dolgok nem lehetnek ingyen. „Gyurcsány lépései bizonyítják, hogy reformokra - igen, ne féljünk őket már így nevezni - csak akkor kerül sor, amikor már eljött a legrosszabb. És hogy keménynek kell lenni ” - írta a Hospodárské Noviny. Közép- Európában ma csodálattal tekintünk a reformer Dzurindá- ra, akinek legfőbb módszere a parlamenti képviselők megvásárlása volt. Holnap ez (a személy) talán Gyurcsány lesz. És a módszer. Olyasmi, mint amikor fát vágnak az erdőben, s röpködnek a forgácsok” - zárja kommentárját a Hospodárské Noviny.- Kisasszony, ön vonzóbb, mint az áruházak karácsonyi kínálata! (Peter Gossónyi karikatúrája) Schengen újra egyesíti a cseh-lengyel határon fekvő és megosztott Téšínt Éjféltől szabad az átjárás Bár a cseh Český Téšínt a lengyel Cieszyntől elválasztó sekély Olše folyó mindkét oldalán fennen hirdetik a táblák „Štátni hranice. Prechod zakázán! - Granica panstwa. Przekraczanie zabronione!” azaz: „Államhatár. Tilos az átjárás!”, a folyón átívelő két hídon a határőrök a hét elején már nem ellenőrizték az ide-oda ingázó embereket. MTl-HÁTTÉR Éjfél után itt is életbe lép „a Schengen”, s majdnem kilenc évtized elteltével ez a cseh-lengyel államhatár is szabadon átjárható lesz. „Gyűlöltük ezt a határt, mert rengeteg baj forrása volt. Nagyon örülünk, hogy végre eltűnik. Sok családnak szerez örömöt, ezentúl tagjaik könnyen látogathatják egymást” - magyarázta Józef Szy- .meczek, a csehországi Lengyelek Kongresszusának, a mintegy 60 ezres csehországi lengyel kisebbség csúcsszervének elnöke. A történelmi Téšín és jórészt lengyel nemzetiségű lakossága - a lengyel résznekmintegy40ezer, acsehnek mintegy 30 ezer lakosa van -1920 óta van kettéosztva. ,M helyi lakosság, elsősorban a lengyelek ezúttal biztos, hogy őszintén fognak ünnepelni, hiszen Téšín a régió lengyelségének központja. Sokan fellélegeznek, s bizonyára egy kis pálinka is az asztalra kerül” - vélekedett Szymeczek. Eddig a történelmi központ a lengyel, míg a vasútállomás és az ipar a cseh városrészben volt. Most a schengeni határnyitással remény van arra, hogy újra egy szerves egységként fejlődjön a város két része, amelyért a csehek és a lengyelek a múlt században két ízben is véres harcokat folytattak. A lakosság különösen a nyolcvanas évekre emlékezik nehéz szívvel: Lengyelországba csak meghívóval lehetett menni, ami azt jelentette, hogy az útlevélhez és a vámnyilatkozathoz még egy jegyzővel hitelesített levél is kellett valakitől a szomszédságból. Sokszor ez sem volt elég. Ha a határőrök valakiről azt feltételezték, hogy esetleg kapcsolatba akar lépni az „ellenforradalmi” Szolidaritással, menten visszatérítették a hithűen szocialista Csehszlovákiába. „Határőrökre már nem lesz szükségünk. Ám a határsáv marad az idegenrendészetnél” - tájékoztatott Daniela Vlčková, a cseh idegenrendészet szóvivője. Český Téšín önkormányzata arra számít, hogy a következő években jelentősen fellendül a város kereskedelme és idegenforgalma. „Több közös projekten törjük a fejünket a lengyel féllel, hiszen alapvetően egy város vagyunk. Az első tervek között szerepel, hogy az egész városban olyan módon rendezzük át az útjelző táblákat, hogy azok a csehek és a lengyelek számára is érthetőek legyenek. A következő gyakorlati lépés a városi rendőrség közös munkájának megszervezése” - mondta Dorota Havlíková, a český téšíni városi hivatal szóvivője. A határnyitást és az „egyesülést” nagyszabású tűzijátékkal, kulturális-társadalmi rendezvényekkel, utcabálokkal ünnepük meg. „Történelmünkben először most már együtt fogunk ünnepelni. Minden rendezvény közös” - pontosított Havlíková. Český Téšín/Cieszyn sorsa nem egyedüli, de a legismertebb eset Csehországban, hiszen több tízezres határváros. Hasonlóan örülnek a schengeni határnyitásnak más, eddig kettévágott települések lakosai is, mint például a cseh-osztrák határon fekvő České Velenice/Gmünd, a cseh-német határon Jiŕíkov/Ebersbach, Dolní Poustevna/Sebnitz, Vejprt/Baren- stein. Az eddigi ellenőrzés megszűnése nem teremt új lehetőségeket a bűnözőknek Drámai fejlemények nem várhatók MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Senkinek sem' kell aggódnia a schengeni övezet kibővítése miatt az Europol igazgatója, Max-Peter Ratzel szerint. Az Európai Rendőrségi Szervezet vezetője nyilatkozatában igyekezett eloszlatni azokat a németországi félelmeket, amelyek szerint a Lengyelországgal és Csehországgal közös határok megnyitása a bűnözés megnövekedéséhez, illetve a bűnözők korlátlan beáramlá-sához vezet. Max-Peter Ratzel hangsúlyozta: az Europol ismeretei szerint semmifajta ilyen „drámai fej- lemén/’ nem várható. A szervezet sem a szervezett bűnözés, sem a terrorizmus területén nem számít az eddigi helyzet módosulására - jelentette ki. Az elmúlt időszakban elsősorban a német határ menti tartományokban felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a határnyitás még túl korai, a hatóságok felkészültsége nem megfelelő, s ezek következtében Lengyelországból és Csehországból a bűnözők beáramlásának növekedése várható. Ezzel összefüggésben az Europol vezetője úgy vélekedett, hogy megalapozatlanok ezek az aggodalmak, s az eddigi ellenőrzés megszűnése nem teremt új lehetőségeket a bűnözők számára. Szavai szerint az egykori vasfüggönylebontása után, jó 15 évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Akkoriban - a kilencvenes évek elején - az utazási szabadsággal, a bevándorlás megkönnyítésével a bűnözők is „mozgásba lendültek”, amúgy mindkét irányban, Keletről Nyugatra és Nyugatról Keletre is. Abban az időben - mint fogalmazott - a hatóságok valóban nem vol- takfelkészülveerre. Az igazgató szerint azonban most más a helyzet, s noha a „sorompók” valóban megszűnnek, az ellenőrzést az eddiginél jóval korszerűbb eszközökkel végzik, mint ahogy jóval hatékonyabb lesz a szomszédos országok határőr-, illetve rendőri szervei közötti együttműködés is. Mindezzel összefüggésben az Europol igazgatója kijelentette: a schengeni övezethez december 21-től csatlakozó országok „megfelelően reagáltak” arra a közelmúltban nyilvánosságra került uniós jelentésre, amely szerint egyes államokban mégjelentős mértékben elmaradtak a felkészüléssel. A szervezet legutóbbi tapasztalatai immár egyértelműen azt bizonyítják, hogy az újonnan csatlakozók messzemenően teljesítették az előfeltételeket. „A próba időszaka meglehetősen kemény volt, de az új tagok kiválóan megbirkóztak a legnehezebb feladatokkal is” - értékelte azEuropoligazgatója. KOMMENTÁR Terhes felelősség AAAL1NÁK ISTVÁN Irak az amerikai külpolitika rákfenéje, s ha ebből a szempontból értékeljük Washington idei teljesítményét, nagyon vegyes képet kapunk. 2007-et, az iraki megszállás 5. évét a nagy katonai erőfeszítések és az ideológiai kijózanodás éveként is értékelhetjük. Januártól vagy 30 ezer fővel nőtt az amerikai csapat- létszám, s a jelenleg mintegy 160 ezres kontingenssel a Fehér Ház már nem a demokrácia mintapéldányát akarja megteremteni az arab és az egész iszlám világ számára, a fő cél összetöpörödött: már csak az iraki helyzet stabilizálásáról beszél. Nagy fordulat ez az amerikai külpolitika stratégiai céljait illetően. Mondhatnánk azt is, hogy Bush a távlati kivonulást készíti elő, megkönnyítve utóda dolgát, ráadásul úgy szeretné, hogy az USA közben megőrizhesse arcát. Nos ez az, ami kétséges. Mit jelentenek a fentiek a gyakorlatban? A plusz 30 ezer amerikai katona fő feladata csupán a főváros, Bagdad biztonságának erősítése volt. Ez féÜg sikerült. Az utóbbi napokban közölt amerikai statisztikák szerint az egész Irakban végrehajtott támadások száma idén volt a legalacsonyabb a 2003-as invázió óta. Ez kétségkívül pozitívum, bár nem tudni, hogy a statisztikák készítőit milyen mértékben befolyásolja az elnökválasztási kampány. De még a csökkenéssel együtt is elfogadhatatlanul magas a civil áldozatok száma. Sokkal eredményesebb a haderőnövelésnél az az új amerikai taktika, hogy a részrehajló és tehetetlen központi kormány - fölösleges lenne meneszteni, mert jobbat úgysé tudnak összehozni - helyett a tartományi, a törzsi vezetők megnyerésére összpontosítanak. Mondhatnánk úgy is, hogy a regionális politika került előtérbe. A különböző összecsapásokról szóló napi hírek igazolják, sok helyütt sikerült a törzsi vezetőket szembefordítani az al-Kaidával. Sajnos, erre az eredményesnek látszó taktikára jelent nagy csapást az, hogy Törökország pár napja USA-jóváhagyással indított fegyveres akciókat az észak-iraki kurd falvakban. Eddig az észald kurd autonómia volt a leginkább Amerika-barát iraki régió, ami most megváltozott. Ez a hiba elkerülhető lett volna. Nem ígérkezik jobbnak a jövő év sem. Egyrészt azért, mert még dühödtebb lesz az amerikai elnökválasztási kampány, és a kampányok általában megölik a reálpolitikát. Másrészt azért, mert az USA katonailag legaktívabb szövetségesei csapataik kivonását tervezik, így például a britek és a lengyelek. Washington lassan magára marad Irakban, s ez katonailag talán nem is akkora veszteség, mint amilyen romboló hatással lehet lélektanilag. Persze a Fehér Ház is tervez csapatcsökkentést, 2008 júliusáig 135, az év végéig pedig 100 ezer főre. Hatvanezer katona hazatérése mindenképpen nagyot lökne a republikánus kampányon. Katonai szakértők szerint az iraki hadsereg és rendőrség képtelen önállóan ellátni feladatát, a gyors csapatkivonás teljes káoszt okozna. Hiszen a háttérben, nem csak Irakban, a síiták és szunniták - keresztény analógiával élve - harmincéves háborújukat vívják, amit a nyugati világ nem tud kezelni. Summa summárum: 2007 tanulsága az, hogy az USA még nagyon sokáig nem tudja lerázni magáról a felelősséget Irakért. Nem kell az altematív(a) CZAJL1K KATALIN Az SNS-es oktatásügyi miniszter kisebbségi oktatási koncepciója újra felelevenítette a kilencvenes évekből emlékezetes alternatív oktatás rémálmát. Az eufemisztikus megnevezés akkor egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatásának bevezetését jelentette volna a magyar iskolákban. A deklarált cél akkor is a magyar diákok szlováktudásának és leendő munkapiaci elhelyezkedésüknek javítása volt. Az akkori kormány (melynek politikai összetétele kétharmad részben egyenlő a jelenlegivel) egyéb magyarellenes lépései kontextusában azonban az itteni magyar közösség a nemzetiségi elnyomás következő eszközét látta a tervezetben, s ekként utasította el azt teljes egészében. Hasonló a helyzet a mostani koncepcióval is. Eleve gyanús, ha az SNS akarja meghatározni a nemzetiségi oktatás mikéntjét, miközben tudjuk, a párt elnöke annak örülne a legjobban, ha Szlovákiában egyáltalán nem léteznének nemzeti kisebbségek. Ennek fényében az is érthető lenne, ha a magyar közösség a legliberáüsabb SNS-es kisebbségi koncepciót is fenntartásokkal fogadná. A tegnap jóváhagyott tervezet azonban a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ilyennek. A magyar és ruszin nyelvű oktatás terén a szlováknyelv-tanítás szintjének javítását tekinti a legfőbb prioritásnak, a kormányprogramra hivatkozva, amely a nemzeti, kulturális és hazafias(!) nevelés fontosságát deklarálja valamennyi típusú tanintézményben. Ez úgy abszurd, ahogy van, hiszen a gyerekét magyar iskolába írató szülőnek nyilvánvalóan nem az az elsődleges szempont, hogy a gyerek tökéletesen megtanulja az államnyelvet, hanem hogy az anyanyelvén olyan műveltséget kapjon, amellyel boldogulni tud a szülőföldjén vagy máshol. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs min javítani a magyar iskolások szlováknyelv-tudásán. Éppen ellenkezőleg. Ez azonban nem megy direktív módon, az óraszám emelésével, vagy az alternatív oktatás erőltetett bevezetésével. Ahhoz ugyanis, hogy valamit megtanuljunk, teljesülnie kell egy alapvető feltételnek: akarnunk kell. Ha hiányzik ez az alapvető motiváció, mindenféle intézkedés fölösleges, sőt, az esetleges direktív lépések pont az ellenkező hatást idézhetik elő: averziót alakítanak ki az adott tárgy iránt, amelyet később nagyon nehéz leküzdeni. Az SNS koncepcióját tehát el kell vetnünk. Pont azért, hogy gyerekeinknek legyen esélye rendesen megtanulni az államnyelvet.
