Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-17 / 289. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 17. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Diplomata orosz kémek A Focus német hetilap értesülés szerint minden harmadik, Németországban akkreditált orosz diplomata kém. A német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) értesüléseire hivatkozva azt úja: a diplomataként Németországban tartózkodó 360 orosz közül vagy 120-an az orosz külföldi hírszerzésnek, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak, illetve az orosz katonai titkosszolgálatnak dolgoznak. Moszkva Európán belül Németországban működteti a legkiterjedtebb kémhálózatot, és megszaporodtak a német politikusok munkatársainak beszervezésére tett kísérletek.- Ne bőgj, én minden nap így érzem magam a munkahelyemen... (Peter Gossányi karikatúrája) Ahogy a víz kimossa medrét, az idő ki fogja kényszeríteni a természetes régiók tiszteletben tartását Schengen és a Trianon-trauma Közép-Európa csatlakozása a schengeni övezethez bizonyos értelemben orvosolhatja a magyarok Tria- non-traumáját is, mert eltűnnek a nemzetet megosztó gyűlölt határok. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a „páciens” együttműködésére - állítja a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap. FIGYELŐ „A Nyugat a kilencvenes években Nagy-Szerbia kialakulását megakadályozta. Európa egy része most Koszovó várható önállósulásával egy Nagy-Albánia kialakulásától retteg. Mindeközben csendesen színre lép Nagy-Ma- gyarország. Az Európai Unió jóváhagyásával. Ha tiszteletben fogja tartani azokat az elveket, amelyeken megszületett, akkor szomszédainak nincs mitől tartaniuk” - írja Gabriel Sedlák, a lap szerkesztője a Nagyobb már nem lesz című terjedelmes esszéjében. Emlékeztet arra, hogy Magyar- ország az 1920-ban aláírt trianoni szerződés alapján elveszítette területe kétharmadát, a magyarok egyharmada a határokon kívülre került. E határok egy része néhány napon belül eltűnik, így az ott élő magyaroknak jó okuk van az örömre. „Az ok egyszerű: Schengen. Ennek az eszköznek, amely a kontinensem eltünteti az államhatárokat, még egy plusz jellemzője is van: megtörténhet, hogy hatásos lesz a magyarok Trianon- traumájára is. A páciensnek azonban tudatosítania kellene, hogy meggyógyulhat ugyan, de ezután már sosem lesz úgy, mint régen. A 21. század elejének Eü- rópája már nem azonos a száz évvel ezelőtti kontinenssel” - szögezi le a szerző. Rámutat, hogy a magyar nemzet nagyobb területen létezik, mint a mai Magyarország területe. Úgy véli, a koszovói helyzet rendezésének forgatókönyve egyedi, s bárhogy is végződik a dolog, Romániának és Szlovákiának nincs mitől tartania. Szlovákiával kapcsolatban ugyanakkor megjegyzi: „Pozsony a magyarok lakta vidékeket megpróbálja olyan nagyobb régiók keretében tartani, amelyben a magyarok nincsenek többségben. Bár minden erejét latba veti, s igyekszik, ahogy csak tud, az idő ennek ellenére is ki fogja kényszeríteni a természetes, néhol hagyományos régiók tiszteletben tartását. Úgy, ahogy a víz is mindig kimossa saját medrét. És nem kizárt, hogy ebben az esetben ez a képzeletbeli víz nem lesz tekintettel a mai államhatárokra, talán a schengeni elrendezésnek is köszönhetően” - állítja Gabriel Sedlák. Szerinte nehéz elhinni, hogy ne lenne a helyi lakosság érdeke, hogy például az eddig államhatárral elválasztott két Komáromot a jövőben egy polgármesteri hivatal irányítsa. „Valami olyasmi, mint »Nagy- Magyarország« létezik. Európa politikai térképén azonban sehol sem találjuk. Határai biztosan nem azonosak a trianoni határokkal, de nincs szó a történelmi Magyarország területéről sem, ahogy azt ma a »gulyásirredentizmus« képviselői szeretnék. Ez a »gulyásirredentizmus« ma éppen annyira veszélyes Európára, mint amennyire a »gulyáskommunizmus« veszélyeztette »a rothadó kapitalizmust»” - szögezi le a szerző. Kifejti, hogy a magyar kisebbségek lakta területek ugyan rátapadnak Magyarország határaira, de egyszerű Magyarországhoz csatolásukkal sem lehet kialakítani egy Nagy-Magyaror- szágot, mert ez újabb sérelmekhez vezetne. Az elmúlt száz év alatt ugyanis a magyar kisebbségek is megváltoztak, a világ is megváltozott. A kisebbségek, amelyek nem zárkóznak be a tisztán magyar világba, egyfajta átjárót alkotnak a magyar és a szomszéd népek kultúrája között. Budapest ugyanakkor a jövőben már csak azért sem fog tudni dönteni az összes magyar sorsáról, mert egy demokratikus állam polgára már nem bábu a hatalom kezében. A mai modern liberális államnak egészen más a jellege, mint azoknak az államoknak, amelyek az első világháború romjain keletkeztek Kö- zép-Európában - zárja esszéjét Gabriel Sedlák. (-kés) _____________JEGYZET FIG YELŐ A koszovói vizsga A koszovói válság megoldásával fogják bizonyítani az európai országok, hogy mennyire képesek befolyásolni a világ dolgait - írta a Le Monde francia napilap. A legnagyobb gond, hogy Koszovó státusáról nincs egyetértés a 27 EU-tag- ország között. Míg a többség elkerülhetetlennek látja a függetlenséget és békés átmenetet szeretne, addig néhány tagállam, Spanyolország, Szlovákia, Románia vagy Ciprus számára ez elfogadhatatlan, mert szerintük a nacionalista mozgalmak erősödését és országok szétesését mozdítaná elő - úja a Le Monde. Az európai vezetők azonban három dologban meg tudtak egyezni: nincs értelme a Szerbia és Koszovó között kudarcba fulladt tárgyalásokat folytatni, a status quo nem tartható fenn, továbbá Európának kell a megoldás keresésében a motor szerepét betöltenie. Szurkoló lettem JUHÁSZ KATALIN Persze voltam is, ám korántsem teljes erőbedobással, inkább afféle kibicként, óvatosan figyelve a fejleményeket. Nem a Domini- ka-Vierka mérkőzésről lesz szó. Szlovákia szupersztárjának státusa ezen úás megjelenésének időpontjáig eldől, és mivel az én két kedvencem került a döntőbe, teljesen mindegy, melyikőjük nyeri a viadalt, nem tudnék közülük választani, mert mindkettőjükkel sokat nyer az ország. Szívem szerint a losonci roma kislánynak adnám a pálmát, ám a másik, alig tizenöt éves gyermek is nagy karrier küszöbén toporog, remek előadó jói mutat a színpadon, elképesztő hangot bocsát ki magából, szóval segítsék őt is az égiek, hogy el ne kallódjon, és jövő ilyenkor is imádja őt az ország. Én most egy városnak szurkolok. Annak a nagy múltú városnak, amely Turócszentmártonnal, Eperjessel és Nyitóval együtt bejutott az Európa Kulturális Fővárosa 2013 címért folyó verseny második fordulójába. Kassa tíz évvel ezelőtt csak egy helyiségnév volt számomra a térképen, keveset tudtam róla, nem koptattam naponta járdáit, nem ismertem lakóit, fogalmam se volt gazdasági és szociális problémából. Mondhatni, a véletlen sodort ide is, ahogy eddig mindenüvé. Tíz év azonban nagy idő, Kassa fokozatosan megnyílt előttem, felfedte értékeit, magába fogadott annyira, amennyire a „gyüttmenteket” egy büszke, titkokat őrző város befogadni képes. Hátrányos helyzetű, leszakadt régió ijesztő munkanélküliségi statisztikával, messze a viruló fővárostól, már hogyne szurkolna neki az ember? Nos, Kassa kilenc induló közül beküzdötte magát az első négybe a címért folyó versenyben. Augusztusig már három várossal kell megmérkőznie, és győzelem esetén a figyelem középpontjába kerül. Egy kalap pénz érkezik kulturális jellegű beruházásokra, valamint az ezekkel összefüggő infrastrukturális fejlesztésekre. Kassa pályázatának fő irányvonala eleinte a város épített örökségének bemutatása, illetve a multikulturalitás, a tíz itt élő nemzeti kisebbség egymásra hatásának hozadéka volt. Aztán fokozatosan áttevődött a hangsúly a kulturális programok közönségére, az „utca emberének” nemzetiségre, vallásra, pártállásra való tekintet nélküli megmozgatására. A kommunikáció múlt cél. Az emberek bekapcsolása a kulturális folyamatokba, a programok iránti figyelem felkeltése, egy remek kezdeményezés morális pártolása, az, hogy Kassa népe sajátjának érezze ezt a lehetőséget. Bevallom, nem igazán bíztam a pályázat sikerében, hittem is, meg nem is, hogy ennyi elég lenne az esélyesek közé jutáshoz. És lám, elég lett! Ez persze a többi város (mindeddig szigorúan titkos) pályázatát is minősíti, de ki törődik most ezzel? Most ünnepelni és örvendezni kell, hiszen egy lépéssel közelebb a cél. És az sem mellékes, hogy Kassa nyert magának egy újabb lelkes szurkolót... ^ KOMMENTÁR Nem tisztelek mindenkit BARAK LÁSZLÓ Az alábbiakban kénytelen-kelletlen egy olyan szálat kell elvarr- nom, amely nem miattam lóg ki a közéleti talár szövetéből, hanem a Magyar Koalíció Pártja jelképes varrodájában végzett fércmunka nyomán éktelenkedik. Konkrétan arról a reakcióról, replikáról van szó, amely egy héttel ezelőtti, „Még jól húzza a száztagú” című kommentárom nyomán fogant és közöltetett le. A kommentár megjelenése után öt nappal. Van ez így. Vagy elhúzódott urambo- csá! az a szellemi petting, amelynek végkifejleteként az MKP szóvivője, Dunajský Éva lereagálhatta a szóban forgó írást, vagy - talán ez a valószínűbb - az MKP, esetleg szerény személyem iránt legalább némi jóindulattal búó illetékes szerkesztő jegelte azt. Amelynek tárgya az MKP Országos Tanácsának legutóbbi pozsonyi ülése volt, s kiderült belőle, hogy az általam „száztagú cigányzenekarnak” nevezett OT - ugye kb. 100 taggal bír a gyülekezet - úgymond, töretlenül a párt aktuális elnöksége mögött áll. Nem is értem hát, Dunajský Eva - akit nem minősíthetek kolleginának, mert reám vonatkoztatott célzásával ellentétben ő, lévén pártszóvivő, valóban udvari tollnok -, avagy felettesei, miért gondolták, hogy kommentáromért be kell nekem szólniuk. Egy olyan mottónak szánt mondattal nyitván válaszukat, amely szerint „a hú szent, a vélemény szabad”. Majd „véleményem miatt” megvádoltak: „lealacsonyítottam az MKP Országos Tanácsának 94 tagját, akiket 1200 küldött választott meg”... Hát az ilyesmire szokás mondani, kérem szépen, hogy az kiabál, akinek a háza ég. Tehát nyilván azért született meg „vitacikkük”, mert a kedves hölgyeknek és uraknak az elevenére tapintottam. Például azzal, hogy komornyikoknak, portásoknak, ajtónállónak, előtapsolóknak, sofőröknek minősítettem az OT tagjait, a testület egészét pedig cigányzenekarnak. Kizárólag azért vetemedtem azonban erre, mert véleményem szerint a fülük botját sem voltak hajlandók mozdítani az általuk fémjelzett pártra vonatkozó kedvezőtlen közvélemény-kutatás eredményei kapcsán, ám arra a strucc- és truccpolitikára kritikátlanul rábólintottak, amely szerint a vonatkozó felmérést holmi alávaló ellenség generálta és rendelte meg... Egyébként általában igaz is: Én bizony nem tisztelek mindenkit! Többek között tényleg nem tisztelek némely komornyikokat, portásokat, ajtónállókat, előtapsolókat, sofőröket meg cigányzenekarokat sem. Kivált, ha azok nem rendeltetésszerűen működnek. Magyarán, ha köldöknéző és önámító pártapparatcsikok mamelukjaiként tróge- rolnak... Azon sem lepődtem meg, hogy az MKP vezetőségének udvari tollnoka épp az efféle emberfajtával a legelégedettebb. Lásd a kommentátornak címzett kinyilatkozatás vonatkozó részletét: „az MKP Országos Tanácsának tagsága legalább annyúa felelősségteljes tisztség, mint a hasznosan tevékenykedő portásé, komornyiké, sofőré vagy akár egy jó cigányzenekar tagjáé”. Nos, ezzel a kinyilatkoztatással esetleg egyet is lehetne érteni. Am csak abban az esetben, ha az MKP Országos Tanácsának tagjai normális politikusokként működnének. Nem pediglen portásként, komornyikként, sofőrként vagy „cigányzenekari tagként” funkcionálnak. Szerény és egyelőre még „szabad” véleményem szerint... TALLÓZÓ THE SUNDAY TELEGRAPH Komoly ellenőrzési „gyengeségeket” vélt felfedezni az egyik vezető brit lap a magyar-ukrán határon, amely néhány nap múlva a schengeni övezet keleti határának részévé válik. A Beregsu- rányban járt tudósító riportjában azt írta: a belső uniós határellenőrzést lebontó schengeni övezet kiteijesztésének célja az EU- állampolgárok mozgásának megkönnyítése, ám „a hú gyorsan teljed azok körében is, akik Nyugaton álmodnak maguknak új életed’. Szomáliaiak, afgánok, úakiak, mongolok, grúzok, valamint koszovói szerbek és albánok taposnak ki ösvényeket a határig, alig várva, hogy szerencsét próbálhassanak. Ezt jó okkal teszik: Beregsurány a határ egy rövid, elkerített szakaszán fekszik, „ám csak a naivak próbálnak itt bejutni”, a legtöbb illegális bevándorló a környező vidéken lépi át a határt, éjjel - áll a brit lap riportjában. Az újságúó leúása szerint a határvidéket itt dombokkal tarkított mezők és sűrű nyúfaerdők alkotják, és a határ zömmel elkenteden. Sokan át is jutnak; még a magyar hatóságok is úgy becsülik, hogy a határt illegálisan átiépőknek kevesebb mint a harmadát sikerül elfogni - állította riportjában a The Sunday Telegraph. Akiket elfognak,' azok is csupán „átmeneti hátráltatásnak” tekintik feltartóztatásukat. A tudósítónak a nyúbátori őrizetes központban egy koszovói illegális határátlépő - akit anyjával és nővérével együtt fogtak el - azt mondta: újra meg fogja próbáim, és előbb-utóbb át is fog jutni. ,/Jckor aztán megyek, ahová akarok” - idézte a koszovóit. A londoni lap szerint a nyúbátori központban minimális a biztonsági őrizeti’, és a koszovói menekültnek és nővérének már a beszélgetés napján „nem volt nyoma” a létesítményben. A riport szerint, amikor a The Sunday Telegraph tudósítója a határőrizeti őrsön járt, a parancsnokhelyettes - „nem tudván, hogy hallják, amit mond” - suttogva kérdezte kollégáitól, be van-e kapcsolva a kamera. Amikor a többiek a fejüket rázták, csendesen csak annyit mondott, hogy „csináljátok meg”. Ekkor egy tiszt elsietett, hogy bekapcsolja a monitort, és amikor nem sokkal később a lap tudósítóját az úodájába kísérték, már a képernyőt figyelte. A lapbeszámoló szerint azonban a parancsnok „könyökénél lévő beosztási naplóból kitűnt, hogy a legutóbbi műszak órákkal korábban véget ért, és éppen senki nem volt szolgálatban”. A riport szerint „ez a realitás Európa új keleti határán, amely 2880 kilométer hosszan húzódik Észtországtól Szlovéniáig... Péntektől ez lesz az egyetlen védvonal a bevándorló-jelöltek tízezreivel szemben, akik évről évre elszántan igyekeznek az EU-ba”.
