Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-17 / 289. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 17. www.ujszo.com RÖVIP1H Rendhagyó Múzeumi Szalon Nagybalog. Rendhagyó lesz a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma társalgóműsorának idei utolsó rendezvénye. A „kihelyezett” Múzeumi Szalon holnap (december 18.) 15 órától kezdődik a nagybalogi községházán. A vendégszékben a 95 esztendős Tamás Aladámé Szűcs Ilona foglal helyet. A nyugalmazott pedagógussal, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanító Főiskola Vasoklevelének és Rubinoklevelének kitüntetettjével a rendezvény házigazdája, Miklósi Péter közíró beszélget életéről, pályájáról, (m) Imely Károly könyvbemutatója Komárom. December 19-én, szerdán, 17.00 órakor a komáromi Európa szálló éttermében mutatják be Imely Károly Latin- Amerika indiánjai között című könyvét. Kevés hazánkfia mondhatja el magáról, hogy járt az inkák és az aztékok földjén. Imely Károly azon szerencsések közé tartozik, akiknek lehetőségük nyílt beutazni a nagyvilágot. A szerző az összes kontinensen megfordult - az Antarktisz kivételével. Latin-amerikai benyomásairól gyönyörű felvételekkel gazdagon illusztrált, hangulatos könyvben számol be. (k) Az irodalom - karnyújtásra 2007 Érsekújvár. A Nyitra Megyei Önkormányzat és az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár tisztelettel meghívja az irodalombarátokat Az irodalom - kamyújtásra 2007 elnevezésű rendezvénysorozata újabb találkozójára, melynek ezúttal Mócsai Gergely költő, zenész lesz a meghívott vendége. Beszélgetőtársa H. Nagy Péter irodalomtörténész. Az estet Kecskés Ildikó vezeti. Időpont: december 20. (csütörtök), helyszín: Adriatic Café (M. R. Štefánika 9.) (cs) Az Év Irodalmi Alkotása Somolja. Díjkiosztással és ünnepi fogadással ért véget a hétvégén a Szlovákiai Magyar írók Társasága által második ízben' megrendezett írófesztivál. A kétnapos rendezvény során csütörtökön Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Be- ke Zsolt irodalomtörténész az elmúlt évben megjelent líraköteteket értékelte, másnap délelőtt az írószövetség számos tagja író-olvasó találkozón vett részt a Csallóköz kiszemelt iskoláiban. Pénteken este a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában kihirdették Az Év Irodalmi Alkotása című jeligés pályázat nyertesét. A pénzjutalommal és képzőművészeti alkotással járó rangos díjat Barak Lászlótól, az SZMÍT választmányi tagjától Tóth Ferenc vehette át. (Az író és a Sánta Ördög című pályamunkája, valamint a versenyben részt vevő többi mű az írószövetség honlapján olvasható.) Az olvasók különdíjának Csóka Ferenc örülhetett. Tóth Ferenc irodalmi alkotását Kiss Szilvia színművész olvasta fel, közreműködött a Kicsi Hang Duó. (cs) MOZIJEGY Hatalmas szív 2002. január 23-án Mariane Pearl élete örökre megváltozott. Félje, Daniel, a Wall Street Journal dél-ázsiai irodájának vezetője a cipőbombás Richard Reid sztoriján dolgozott. A szálak Karacsiba vezettek, ahol egy összekötő azt ígérte, elvezeti Pearlt egy nehezen megközelíthető informátorhoz. Danny elindult a találkozóra, és azt mondta Mariane-nak, lehet, hogy későn ér haza vacsorára. Soha nem tért vissza. A halállal szembenéző Danny megingathatatlanul hitt az újságírás erejében. Ez a kitartás arra ösztönözte Mariane-t, hogy férje eltűnését, a megtalálásáért folytatott küzdelmet és meggyilkolásának történetét megírja memoárjában Hatalmas szív: Férjem, Danny Pearl bátor élete és halála címmel. A szörnyű történet kezdetén Mariane hat hónapos terhes volt fiával, akinek Danny az Adam nevet szánta. A könyv azért született, hogy bemutassa Adamnek az apját, akivel sosem találkozhatott. Mariane vallási, faji és nemzeti szempontokon felülemelkedve próbál kiemelkedni abból a keserűségből és gyűlöletből, ami folyamatosan mérgezi a 9/11 utáni világot, és ezzel a legtisztább módon közvetíti azt az életörömöt, ami rá és férjére is oly jellemző volt. A Mighty Heart / Sila srdca. Amerikai-angol filmdráma, 2007. Rendező: Michael Winterbottom. Szereplők: Angelina Jolié (Mariane Pearl), Dan Futterman (Daniel Pearl), Archie Panjabi (Asra Q. Nomani), Mohammed Afzal (Shabir), Telal Saeed (Kaleem Yusuf), (port.hu) Angelina Jolié (Mariane Pearl) (Képarchívum) Aich Péter versekkel kezdett, majd több évtizedes hallgatás után prózai munkáival vált ismertté Mindenki önmagának ír Talán ő az egyetlen pozsonyi magyar író. Atöbbiekmind Gömörbőlvagymégkeletebb- ről érkezteka fővárosba. Az Egyszemű éjszaka nemzedékével indult, de nehezenvisel- teelSzalatnaiRezsőnekazan- tológia ellen intézett támadását. Pedignem akart ő se többet, se kevesebbet, csakjátszani. Egy verssorát Szalatnai saját személye elleni táma- dásnakvélte, ígyakészülő verseskötet sem jelent meg, Aich Péter élhetőbb foglalkozás után nézett. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS „Tartós abszencia az irodalomban” - így fogalmazza meg a mintegy harmincévnyi kiesést Duba Gyula, Aich egyik kritikusa. Egyik, de sajnos több alig akadt, s bár négy kötete is megjelent a közben írói vénáját ismét megtaláló szerzőnknek, legfeljebb csak a barátok jelez-' tek vissza egy-egy félmondat erejéig. Aich Péter szépirodalom helyett inkább lapszerkesztéssel foglalkozott, ő szerkesztette egészen megszűntéig a Priate! című gyereklapot, amely a rendszerváltás után számos más lappal együtt megszűnt, de helyette azóta sem találtak ki másikat. Bár gyerekeinek sokat mesélt, mégsem lett gyermekíró, szerinte ugyanis kimondottan gyerekirodalom nem létezik. Első prózakötete, az X. Kálmán viszontagságai önálló novellafüzérek gyűjteménye, bár egységes egészként is olvasható. Arra a kérdésre, hogy mennyiben önéletrajzi ihletett- ségű, lakonikusan azt magyarázza, hogy mindig mindenki önmagát úja, még ha történelmi köntöst ölt is fel. S akkor is írnia kell, ha csak az íróasztalának ír. Hogy aztán a véletlen folytán megjelenik-e, az már másodlagos kérdés. Az X. Kálmán viszontagságai után két olyan kötet következik, amelyiknek központi motívuma a szerelem. Az Első és utolsó három elbeszélést tartalmaz, a kamaszszerelemtől eljutunk egészen az utolsó próbálkozásig, az ifjúkori naplótól Rómeó úr és Júlia némileg giccsízű románcáig. De szerelem nemcsak férfi és nő között létezik, erre próbál igazolást adni a Szerelmek, amelynek a kompozíciója is figyelmet érdemel. A cselekmény ugyanis két síkban, a tudat, valamint az objektív világ síkjában fut, s ez a két sík egy- egy különálló, de összetartozó történetben találkozik. Aich visszatér egykori kezdeteihez, hiszen a tudati sík szövegei inkább prózaversként funkcionálnak. Ezt a kötetét felfedezte a legifjabb írógeneráció jeles tagja, Szalay Zoltán is, aki bár nem rejti véka alá kifogásait sem. („Aich Péter szemléletmódja már a kötet legelső írásait olvasva nyüvánvalóvá válik: a régit keresi, vissza-visszaréved a kecses, szivárványos múltba, s közben dideregve pillant a jelenre, szinte önmagát gyötörve a valóság tényszerű vizsgálatával. Krúdyval való rokonsága valószínűleg nem a véletlen műve, csakhogy Aich helyzete valamivel nehezebb, mert ő nem tekinthet vissza egy szerelmes korra, mint Krúdy tette a huszadik század elején...”) Ahogy Szalay, Tőzsér is a lehetséges előképeket keresi Aich szövegeiben, s míg Szalay a Krúdy-Füst Milán-Kőrösi Zoltán rokonságot vélelmezi, Tőzsér Cholnokyban Legújabb elbeszéléskötete a napokban jelent meg, a címadó írás Kertész Imre és Esterházy Péter művének a továbbírása. és Lövik Károlyban próbálja megtalálni Aich lehetséges íróelődeit. Mindezeken maga a szerző csak mosolyog, mint mondja, Krúdyt csak felületesen ismeri, Cholnoky és Lövik nevét az interneten kereste ki, rá igazából Márai írásművészete hatott. Legújabb elbeszéléskötete a napokban jelent meg, a címadó írás Kertész Imre és Esterházy Péter művének a továbbírása. De találkozhatunk egy történelmi esszével és egy tanmesével is, amelyik Juliska, Jancsika, Piroska, az Erdész és a Farkas történetén keresztül mélyed el a dialektikus gondolkozás rejtelmeibe. A kötet fülszövegében Tőzsér Ai- chot a szlovákiai magyar irodalom érdekes „ködlovagjának” nevezi, aki a képzelet és valóság gyakorlott határsértője, az ún. „kibillenő realizmus” művelője. Aich Péter remek humorérzékkel, szinte már joviális türelemmel mesél az elmúlt évtizedekről, az irodalmi lét-nemlétről a Pozsonyi Casino maroknyi, de annál lelkesebb hallgatóságának. Búcsúzóul még egy vadonatúj írását is felolvassa, amelyben az úás szükségszerű voltáról értekezik, még akkor is, ha a Nobel- díj megszerzésének az esélye legalább tíz feltételhez kötött. Addig azt üzeni az olvasóinak, hogy legalább azokat a példányokat vegyék meg, amelyeket a kiadó mintegy tiszteletdíjként a nyakába sózott. írónak lenni, ráadásul kisebbséginek ma is nagy luxus errefelé, s csak jó adag humorérzékkel lehet elviselni. Aich Péter szerencsés alkat. Aich Péter remek humorérzékkel, joviális türelemmel mesél az elmúlt évtizedekről (Hritz István felvétele OTTHONUNK A NYELV A díjak nevének írásmódjáról MISÁD KATALIN A hazai magyar nyelvű sajtótermékeket forgatván megállapíthatjuk, hogy a tulajdonnevek helyesúásának tekintetében egyre nagyobb következetlenség jellemzi a díjak nevének úását. Ennek egyik valós oka az lehet, hogy a díjak és kitüntetések elnevezésének írásmódjára először csak tizenegyedik kiadásában, azaz 1984-ben tér ki a szabályzat. A szóban forgó névtípus helyesírását a kézikönyv 195. pontja szabályozza, amely azonban kizárólag a legalapvetőbb kategóriák vonatkozásában igazít el bennünket. Igaz, az akadémiai szabályozás idején még nem volt annyiféle díjnév, mint napjainkban, de a szabályzat 1994-es átdolgozása sem hozott tartalmi változást e névcsoport írására vonatkozó szabálypontokban, csupán azok példaanyagát frissítette fel. Nem meglepő tehát, ha a díjnevek úásmódját illetően nagy a bizonytalanság: az úásgyakorlónak nemcsak az új keletű díjnevek írása okoz gondot, hanem az alapvető típusok szabályos jelölése is (lásd: ,/aranycsillag-díj”, „Csemus Ákos Díj”, „Hűség-díj”, „Közép-európai örökség díj”, „Magyar Orök- ség-díj” stb.). S arra is akad példa, hogy egy-egy sajtótermékben ugyanannak a díjnévnek különböző írásformájával találkozik az olvasó, pl.: „Pro Űrbe díj”, „Pro Ur- be-díj”, „Pro Űrbe Díj”, „Pro űrbe díj”. A továbbiakban éppen ezért azoknak a szabályszerűségeknek az összefoglalására teszünk kísérletet, amelyek segítségünkre lehetnek a díjak elnevezésének helyesírásában. Mindenekelőtt két fontos tényezőt érdemes szem előtt tartanunk: az egyik a kötője- lezés vagy a különírás a díj utótagot illetően, a másik a kezdőbetűhasználat a különírt elnevezésekben. Eszerint a díj közszói utótag kötőjellel kapcsolódik az olyan előtaghoz, amely önállóan is tulajdonnév, tehát: Kossuth-díj, No- bel-díj, Csemus Ákos-díj, Golden Globe-díj stb. (Egyébként a díjneveknek ez a típusa a legelterjedtebb a gyakorlatban.) Kötőjel nélkül kapcsolódik azonban a díj utótag az önmagában nem tulajdon- névi, de az elnevezésben tulaj- donnévi értékű előtaghoz, pl.: Aranycsillag díj, Életfa díj, Főnix díj stb. Ilyen esetben a több szóból álló elnevezésnek nemcsak az első, hanem az összes különírt eleme nagy kezdőbetűs, pl.: Magyar Örökség díj, Közép-európai Örökség díj, Pro Űrbe díj, Pro Univesitate díj stb. Névvé válhat ugyanakkor maga a díjtípus megnevezése is, amely nyelvtanilag összetett szó, ilyenkor a díj tulajdonnévi voltát csupán a nagy kezdőbetű jelzi, pl.: Citromdíj, Hűségdíj, Toleranciadíj stb. A díj közszói utótag más közszavakkal együtt, azokkal többnyire valamilyen jelzős szerkezetet alkotva is létrehozhat díj elnevezést. A díjnévben ez esetben a különírt közszói tagok együttesen válnak tulajdonnévvé, amit a különírt elemek nagy kezdőbetűivel jelölünk, pl.: Állami Díj (történelminek számító magyarországi díj), Európai Nyelvi Díj, Innovációs Díj stb. A díj valamilyen típusát vagy fokozatát .jelölő szavakat vagy kifejezéseket, bármilyen nyelvtani viszonyban állnak is a kötőjeles formájú díjnévvel, kis kezdőbetűvel és kötőjel nélkül kapcsoljuk a díjelnevezéshez, pl.: közgazdasági Nobel-díj, magyar Grammy-díj stb. Ha a típust vagy fokozatot jelölő közszói utótagot különírt elemekből álló díjnévhez csatoljuk, akkor is megtartjuk a kisbetűs írásmódot, pl.: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Szlovák Köztársasági Érdemrend ezüstkeresztje stb. A ritkábban előforduló díjnevek írásmódjára vonatkozó eligazítást a Helyesírás (Laczkó-Már- tonfi szerk., Osiris Kiadó: Budapest 2004) című kézikönyvben találnak olvasóink.
