Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-15 / 288. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: R1QUET GONDOLATAI Az ember úgy megszokja, hogy a szalonokban éljen... aztán egyszerre ott találja magát az országút közepén... Mocskos fogadók, sötét agyvelők... GOGOL: A REVIZOR 2007. december 15., szombat 1. évfolyam 46. szám Már sokan mondták, hogy jó a humorom, csak kicsit szigorú az arc hozzá. Kidobó vagyok én, nem humorfesztivál... Diszkó, vibra, púdersár SZÁVAI ATTILA Ha tükörbe nézek, egy kopasz, mázsás legény néz vissza, arcra pitbull, testre zsanklódvandamm, csak én csúnyábban tudok nézni, ha kell. És gyakran kell. Ahogy közeledik a szombat éjszaka, egyre inkább be vagyok sózva. A diszkó tele fiatalokkal, olyan gyerekarcú- akkal, akik ha sokat isznak, egészen komoly képet vágnak, mikor megfogom a nyakukat. Sajnos, néha rászorulnak a szorításra, de csak finoman vagyok velük, mert a végén még rám öklendezik a pizzát. A nyakuk olyan, mint a bal bicepszem, eszük annyi, mint a vádlim- nak. A vádlim elég komoly, tetszik, ahogy puklisodik, és ahogy feszítik a bőrt az erek. A múltkor anyám mondta, hogy minek gyúrok annyit, olyan lesz a nyaki ütőerem, mint a kályhacső. Meg szerinte már nem szép ennyi izom egy emberen, kijönne belőle három átlagos középiskolás, vagy egy közepes afrikai falu, állatostul. Az állatokat szeretem, a bivaly a kedvencem, szépen tartja a fejét. Egyszer, ha annyi pénzt öszszekeresek a kidobózással, veszek egy bivalyt, hátul lesz a fészerben, néha kiviszem majd az utcára megjáratni, lássák az emberek, nem vagyok akárki. A diszkóban nagyra becsülnek a kis gyökerek, vagy ahogy a tulaj szokta mondani, a vendégek. Tudják, hogy ha baj történne a szórakozásukkal, akkor én védem meg a nyeszlett kis életüket. A múltkor megpróbáltak velem szórakozni, két kis csíra odajött hozzám, és azt mondta, adjá’ tüzet, bikanyakú. Ha nem tudtam volna, hogy az egyik a tulaj fia, megetettem volna vele a bárpult sarkát, így viszont csak azt mondtam neki, nem vagyok én Krakatau, hogy csak úgy tüzet adjak. És mivel nem értik a földrajzot, azt hitték, nem vagyok magyar, hogy így beszélek. Megmutattam nekik a tetkómat a lapockámon, az árpádsávosat, azt mondták oké, ősmagyar, meg hogy nyugi, mangalica. Adtam nekik tüzet, de csak úgy félrehúzódva, nincs jó hatással a többire, ha látják bennem a humánumot. Bár ezek nem sokat látnak már éjfél körül, úgy vibrálnak itt a fények, hogy kifolyik a szemük. Egyszer régebben, mikor még nem volt automatice a fény- rendszer, rám bízták, hogy kapcsolgassam a robotlámpákat a pultról. Fölmentem a diszkós mellé, hogy mutassa meg a pulton, mit kell nyomni. Tetszett a dolog, volt végre egy kis hatalom a kezemben, mert ugye, akinél a fény, annál az erő. Felvettem a napszemig illetve rátoltam a szememre a homlokomról. Egyszer egy ittas építészmérnök-hallgató azt mondta, klasszicista stílusú homlokzatom van. De csak addig nevetett, amíg bele nem kortyolt a megborsozott sörébe, aztán meg hányt, mint a Niagara. A fények jó dolog, mikor én csináltam a fényt a tánctéren, megveregette a hátam a tulaj fia hajnalban, hogy király a vibra. Tetszett neki, ahogy vibráltak a falon az árnyékok. Csak az volt a baj, hogy ha egyszerre ment minden lámpa, mindjárt jött a tulaj, hogy csak felváltva kellene, mert a konyhán halványodik a neonfény, nem látják a pizzákat a szakácsok. Régi az épület, meg nem is arra lett tervezve a villany, hogy mintákat világítsanak a falakra a nagy teljesítményű ipari diszkólámpák. Akkora a fényük, hogy ha tojáskeltetésre használnák, grillcsirkék kelnének ki a tojásokból. Már sokan mondták, hogy jó a humorom, csak kicsit szigorú az arc hozzá. Kidobó vagyok én, nem humorfesztivál. Na... szóval, a fények... Ezek az újak már úgy világítanak, hogy lesül az ember, ha bent marad egy órát a táncolok között, olyan meleg van, hogy a lányok patakokban izzadják le magukról a parfümöt. Tocsognak az elfolyt sminkekben, reggelre hólapáttal kell összeszedni a pú- „...mert kultúra van a stílusodban..." (REUTERS/Alexander Natruskin) dersarat a padlóról. Úgy vibrál a sok szín, hogy én előtte nem is láttam ilyet, csak mikor becsapott a villám a téesz transzformátorába, ott is melóztam, a téeszben, éppen el akartam zárni a főkapcsolót, egyszerre értünk oda, én meg a villám. Az orvosok azt mondták, nagy volt a szerencse, csak átszaladt rajtam, kezemen be, sarkamon ki, kicsit gőzölögtem a földön, aztán hazamentem a robogón. Akkor döntöttem, hogy változtatok az életemen, biztos tervei vannak még velem a jóistennek. Ezt öreganyám mondta így. Gyorsan beiratkoztam az őrzővédőbe, három hónap alatt letanultam a szabályokat, és jöttem is dolgozni ide a diszkóba. Volt másik lehetőség is, valami gyárat kellett volna őrizni. Lett volna bódé, kutyák, gumibot, minden, ami kell a rendhez, de nem vállaltam, nem bírom a gyárak feszes éjszakai csendjét. Lesni a holdat, mászkálni a gyárudvaron, az nem az én világom, csinálják ezt a kiszolgált katonatisztek. Én inkább ezeknek a kis senkiknek az életét védem a diszkóban, van ingyen pia, lehet lesegetni a csajok mellét, olyan ruhákat hordanak ezek, hogy beremeg az ember. A másik meg a zene. Utoljára jurópra táncoltam nyilvánosan, arra a végső visszaszámlálásos számra, tararára-tararattattá. Ezek meg itt csak a hulladékot hallgatják. A múltkor jött egy diszkós Pestről vendégzenélni, bemondták a hangosban, hogy tíz perc múlva kezdi a művészetét. Olyan buhogtatást rendezett a gyerek, hogy a falak alig bírták megtartani a légteret, bucc-bucc meg vucc-vucc, ez neki a művészet. Hát... mondtam a tulajnak, akivel ki kellett mennem cigizni - nem fért ennyi hangerő a hallójáratainkba -, hogy különbet hugyozok ennél a művészetnél. A főnök a vállamra tette a kezét, és őzikeszemekkel mondta, azért vettelek fel, mert kultúra van a stílusodban. Bármilyen zene, lant vagy gitár, / Harmonium, ócska verkli... / Egy dal, hogy elcsábíthatna már... / Egy álom, melyben nincs semmi... (Fernando Pessoa: Bármilyen zenét, részlet. Kukorelly Endre fordítása) (Fénykép: REUTERS/Greg Brosnan) Tipperedmény, nyertesek Bevallom, nem gondoltam, hogy ráadás irodalmi tippversenyünk különösen nehéznek tartott kérdései maradéktalanul megfejthetők. Hiába is tagadnám, kipróbáltam, megjelenésük előtt leteszteltem magam, s nem boldogultam velük, több helytelen tippem is volt. Vagyis arra tippeltem, hogy ebben az extra fordulóban nem lesz telitalálatos szelvény, egy se. Holott ha valakinek, a húszfordulós verseny eredményei, tapasztalatai alapján nekem sejtenem kellett volna, hogy legalább az állandó versenyzők közt biztosan akad néhány, akiken semmilyen irodalmi kérdés nem foghat ki. így volt: nyolcán minden kérdésre helyesen válaszoltak. S hányán, de hányán csak egy kérdésben tévedtek! A legtöbben a 6-oson csúsztak el - már-már arra kell gyanakodnom, ők abból indultak ki, hogy H. Nagy Péternek (ő volt ugyanis a tippadó) Baudelaire a kedvence; mindhiába, az a francia költő, aki a feljegyzések szerint rákot sétáltatott (pórázon) a párizsi korzón, nem ő volt, hanem Gérard de Nerval. (Természetesen ezt sem tudtam.) Akik mindent tudtak: Ábel Ildikó (Zselíz), Barusz Nóra (Köbölkút), Kiss Jenő (Nyárasd), Nagy Lívia (Csicsó), Poór Marianna (Feketenyék), Rezsőfi Ferenc (Zseliz), Rózsa Szilvia (Dunaszerdahely) és Taliga Árpádné (Zselíz). Gratulálunk! Mármint mind az összes telitalálatos megfejtőnek, de mivel a kiírás csak egy nyertest tesz lehetővé, sorsoltunk, és a szerencsére bíztuk a végeredményt. Eszerint a féléves Új Szóelőfizetést Poór Marianna feketenyéki olvasónk nyerte. Az összes szelvényből sorsolva extra könyvcsomagot nyert a hetényi Geleta Ferenc. Nyereménye: A család kalendáriuma 2008 (Nap Kiadó), Bödők Zsigmond: Magyarok égi képeskönyve (Nap Kiadó), Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre (Kalligram), Gál Sándor egybe- gyűjtött művei VII. (írott beszéd; AB-ART), Görözdi Judit: Hangyasírás, csillagmorajlás (Kalligram), John King: A futball faktor (Kovács Levente fordítása; Kalligram), Liszka József: Termékeny homályban (Lilium Aurum), N. Tóth Anikó: Fényszilánkok (Kalligram), Tököly Gábor: Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben (Méry Ratio). Interjú Liszka Józseffel Tízéves az Etnológiai Központ . Turczel Lajos dicsérete Duba Gyula esszéje az irodalomalapozóról IHIMM ■ KÍNÁLATUNK deportálások Vadkerty Katalin tanulmánya
