Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-13 / 286. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 13. www.ujszo.com A múlt héten a kormányválság közeli állapotokkal kapcsolat­ban tettünk fel egy kérdést olvasóinknak. Rengeteg témával szol­gált a sajtónak a kormány és az ellenzék. Pontosabban Robert Fico miniszterelnök és Mikuláš Dzurinda volt kormányfő. Fico és Dzurinda vitáját a tátraiföldek körüli botrányok gerjesztették, s kiderült, a kabinetfőnök „birtoka" sem teljesen tiszta. Önök sze­rint milyen hatással lesz a Fico-Dzurinda adok-kapok a szlováki­aipolitikai viszonyok alakulására? Ha az exminiszter venné a bátorságot és összetartaná az ellenzé­ket, Fico úrfi már nem ülne a bársonyszékben. F. Kata Demagóg kormány ellen demagóg ellenzék kell. A téma nem szá­mít, csak az, hogy hangosan kiabálhassanak, így nyernek Szlovákiá­ban szavazókat (sajnos). Andrej Annyi pénzért szurkálhatják a szlovákok egymást is, így legalább nem a magyarokkal vannak egy kis ideig elfoglalva. Imre Ezen a héten a Pátria rádió körüli bonyodalmakról kértük olvasóink véleményét. Egyre súlyosabb a helyzet a Pátria rádi­óban, sajnos, még az is megtörténhet, hogy a magyar nyelvű adás megszűnik. A rádió vezetése a kormányt vádolja, 45 mil­liót követel; a kormány szerint a rádió nem gazdálkodikjól, az Állami Számvevőszéket küldi ellenőrzésre. Az is lehet, hogy más frekvencián fogják sugározni a magyar adást. Mi erről a véleményük? S ha más frekvencián sugározzák a magyar adást, fogják hallgatni? Ellenzem, ez egy magyarellenes lépés. Én az adást nem fogom tudni hallgatni, ha más hullám­hosszra tér át a Pátria. Kelecsényi, Rozsnyó Tiltakozásom jeléül elküldöm a rádiómat a szlovák kormánynak! Ilyen intézkedésekért kellene lo­jálisnak lennem az országhoz? F ölháborító!!! Hobo Nem fogjuk tudni hallgatni. Mi is ugyanolyan adófizető állampol­gárok vagyunk, mint a többségi nemzet tagjai, ezért járna nekünk a magyar nyelvű adás. Már a fejre állított piramisból is kiebrudalnak bennünket ezek a neokommunisták? Labancz E. Felháborító, hogy megszűnhet a magyar adás, más frekvencián és főleg este nem tudom hallgatni. Sajnálnám mivel minden nap hall­gatom. Zsuzsa KÁRPÁT MEDENCEI KITEKINTŐ Tőkés a viszály almája Az első munkanapjait töltő két RMDSZ-es európai parlamenti képviselő támogatja, a demokrata eurohonatyák ellenzik azt, hogy Tőkés László beléphessen a brüsz- szeli törvényhozás néppárti (ÉPP) frakciójába. Történik ez annak elle­nére, hogy Tőkés László szerint Traian Basescu államfő személyes találkozójukon segítséget ígért ne­ki ebben az ügyben. Az EPP-frakció lapzárta után döntött arról, befo­gadja-e soraiba a református püs­pököt. Incidens árnyékolta be hétfőn este a két RMDSZ-es európai parla­menti képviselő - Sógor Csaba és Winkler Gyula - amúgy jó hangu­latban eltelt első hivatalos munka­napját a brüsszeli törvényhozó tes­tületben. A két magyar politikust ugyanis „elfelejtették” időben meghívni ar­ra az ülésre, amelyen az Európai Néppárt (ÉPP) frakciójához csatia- kozó 13 demokrata párti (PD) és 3 liberális demokrata párti (PLD) „eurohonatya” megválasztotta az ÉPP romániai delegációnak vezető­jét, illetve más fontos kérdésekben is döntött. Mint ismert, az EPP- frakciónak az RMDSZ már évek óta tagja. „Mi csak későn tudtuk meg, hogy a PD-sek és a PLD-sek ülésez­nek. Akkor érkeztünk, amikor már azt is eldöntötték: az ÉPP frakció­ülésén nem szavazzák meg azt, hogy Tőkés László független jelölt is a frakció tagja lehessen” - tájé­koztatott Sógor Csaba. Az EP-kép- viselő nem tudta megmagyarázni a PD-s és a PLD-s román képviselő- társai „fagyos” viselkedését. „Ezt majd meg fogjuk tőlük kérdezni” - tette hozzá. (Uj Magyar Szó) Közös magyar autonómiaprogram A Vajdasági Magyar Demokrata Párt intézőbizottsága támogatja a Vajdasági Magyar Szövetség Taná­csának kezdeményezését, hogy jöj­jön létre a Magyar Koalíció, s ennek köztársaságielnök-jelöltje legyen Pásztor István, a VMSZ elnöke - ol­vasható a párt kedden kiadott köz­leményében. A VMDP különös je­lentőséget tulajdonít a ténynek, hogy - 1994 óta először - a vajda­sági magyar pártoknak sikerült olyan közös politikai programot al­kotni, amelyben megjelennek a tényleges nem területi nemzeti ala­pú politikai autonómia ismérvei. A Magyar Koalícióba tömörülő magyar pártok képviselői, vala­mint a közös köztársaságielnök-je- lölt e program alapján indít kam­pányt a köztársaságielnök-válasz­tás első körében. A VMDP a legrövi­debb időn belül kezdeményezi, hogy a Magyar Koalíció budapesti szakértők bevonásával, a most elfo­gadott program alapján és a VMDP magyar (perszonális) autonómia- modelljére való tekintettel, hozza létre a közös, nem területi autonó- mia-modelljét. Ha erre a Magyar Koalíció valamelyik tagja igényt tart, a VMDP kész együttműködni a területi autonómia egy modelljé­nek a kidolgozásában is. A VMDP vállalja a közös elnökje­löltet támogató aláírások begyűjté­sében való részvételt, valamint a kampánnyal járó többi feladatot is, de a kiadások előzetes fedezéséhez anyagiak hiányában nem tud hoz­zájárulni. A Magyar Koalíció elnök­jelöltje kampányának megszerve­zését és lebonyolítását irányító a közös stáb munkájában részt vesz a VMDP képviselője is. (Vajdaságma.info) Pihenteti nyáját (AP-felvétel) ' _ i ____ SZEMSZÖG Tíz koronáért uránbánya Egy érdekes $s tragikus törté­netet takar ez a cím, amely egy majdnem hetven évvel ezelőtti eseménnyel kezdődik és tíz évvel később fejeződik be. 1938 dere­kán a közép-európai politikai ese­mények úgy alakultak, hogy vár­ható volt a Felvidék felszabadulá­sa, Dél-Szlovákia magyarlakta te­lepülésein ez már az emberek kö­zött mindennapos téma volt. így volt ez egy döntő többségében magyarok lakta nagyobb faluban is, a Párkányi járásban fekvő Szőgyénben, ami ott érdekesen mutatkozott meg. 1938 pünkösd vasárnapján hajnalban a faluban három helyen kitűzték a magyar zászlót, ami akkor szigorúan tilos volt ott. Az egyiket a kápolna ab­lakára, a másikat a zsidó templom mellett, a harmadikat pedig az ölvedi úthoz közeli, úgynevezett Szalmakeresztnél álló igen ma­gas, majd százéves akácfára. Ez a cseh csendőrök megbotrán­kozását váltotta ki - az első kettőt azonnal eltávolították, a magas akácfáról azonban nem tudták, hi­ába tapogtak alatta. Azt úgy vitték fel az emberek, hogy több létrát összekötöttek - most a csendőrök hiába kértek létrát, senki se talált számukra az ott ácsorgó nagy cso­port gyerek és legény közül ilye hosszút sehol. Végül a csendőrök felkínáltak tíz koronát annak a le­génynek, aki lehozza a magas fáról a zászlót. Erre sem akadt jelentke­ző, de az egyik legény, a 18 éves Moncz István kijelentette, hogy ő tíz koronáért hajlandó a magyar zászlót még magasabbra felvinni. Kijelentése nagy derültséget váltott ki - szerencsére a csendőrök nem értették, mit mondott, de másnap már tudott erről az egész falu. A község 1938 november elején felszabadult. Néhány hét múlva a legényt, Moncz Istvánt, aki kovács- inas volt a Szőgyén melletti Ormoki bútokon, meghívták a köz­ségházára. Fogadta őt a falu bírája és a csendőrparancsnok. Kikérdez­ték őt, hogyan is volt akkor pün­kösd vasárnapján. Hajlandó lett volna tíz koronáért még magasabb­ra felvinni a magyar zászlót? Bi­zonygatta, hogy igen, úgy volt. ír­tak erről egy hivatalos jegyzőköny­vet, amit még további három tanú is aláírt. Néhány hónap múlva újból hív­ták a községházára. Közölték vele, hogy az akkori példás bátor kiállá­sáért, amit a magyar nemzeti zász­ló védelmében kifejtett, a Magyar Hadügyminisztérium Kis Arany Vi- tézségi Éremmel tünteti ki, egyút­tal besorolták őt a vitézi rendbe, ezentúl Vitéz Moncz István lesz. Az érmét át is adták neki, ehhez egy ezüst karórát kapott ajándékba. A kitüntetést ezután mind a civil ru­háján, mind a katonai egyenruhá­ján jogosan viselhette. 1941 tavaszán összeházasodott egy gyivai lánnyal, utána berukkolt a komáromi kaszárnyába, majd a keleti frontra került. 1943 február­jában a Don-kanyamál, visszavo­nulás közben szovjet hadifogságba került. A hosszú, majd öt évig tartó hadifogságot szerencsésen átvé­szelve 1948 tavaszán engedték ha­za, akkor már Csehszlovákiába. Máramarosszigetről a már cseh­szlovákiai lakhelyű volt magyar ka­tonákat Kassára irányították. Ott mindenkiről tudták, mi volt, mit csinált a magyar hadseregben. A volt katonatiszteket, csendőröket külön csoportosították, őt is hozzá­juk sorolták mint magyar vitézt. Ezt a csoportot nem engedték ha­za, hanem tehervagonokba zsúfol­ták őket. Vagonjaikat érdekes úton vitték, felénk is átmentek velük. Moncz István a köbölkúti állomáson a va­gonból kidobott egy, a családjának Szőgyénbe címzett levelet, mely­ben közölte, hogy él, már itthon van - valahová viszik őt, de bizo­nyára nemsokára hazakerül szeret­teihez, amit örömmel vár. Ez volt az utolsó életjel, amit a családja ka­pott tőle. Soha nem tért haza. Ezt az em­berszállítmányt szigorú őrizettel az észak-csehországi jáchymovi urán­bányába vitték. Családja ezt csak később, kerülő úton tudta meg. Ott az urániumérc fejtése közben, kí­méletlen körülmények között vesz­tette életét. Hozzátartozóit arról sem értesítették, mikor halt meg, hol van a súja, ha egyáltalán van. Szülőfalujában, Szőgyénben em­lékoszlopot szándékoznak állítani a második világháborúban hasonló sorsra jutottaknak. Azon száz szőgyéni levente emlékére is, aki­ket a fasiszta nyüasvezér, Szálasi parancsára 14-15 évesen 1945 te­lén Németországba hurcoltak, akik közül sokan ott vesztették életüket. Kovács Ferenc helytörténész, Köbölkút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents