Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-13 / 286. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 13. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NAPI GAZDASÁG Nem törzskönyveztetik az EU .országaiban a madárinfluen­za elleni magyar szérumot - írta a Napi gazdaság, saját ér­tesülésére hivatkozva. Az Omninvest által kifejlesztett oltóanyag, amely a H5Nl-es vírus ellen jelenthet védel­met, a közelmúltban meg­kapta a magyar törzskönyvet, így madárinfluenza-járvány esetén azonnal elindíthatja a gyártást a cég. Németh Zsolt, a cég kommunikációs vezető­je szerint azért nincs értelme az unió országaiban törzs­könyveztetni a szérumot, mert egy madárinfluenza­járvány esetén az adott or­szág járványügyi szakembe­rei rövid idő alatt megálla­podhatnak a magyarokkal a szérum gyártásának átvételé­ről, így késlekedés nélkül al­kalmazhatják az oltóanyagot. Szöveg nélkül (Peter Gossányi karikatúrája A kormányzó csakis biztonsági kérdések és korrupciós ügyek esetében éljen teljhatalmával Hogyan tovább Koszovóban? Az USA után az EU-ban is fe­lülkerekedett az a nézet, hogy Koszovó függetlenné válása és annak elismerése megke­rülhetetlen. A pár héttel ez­előtt még fenntartásokat hangoztató 5-6 EU-tagálla- mot sikerült meggyőzni a függetlenség-párti többség­nek. Akérdés már csak az, mi­kor ismerje el a Nyugat (USA + EU) Koszovó államiságát. MTl-ELEMZÉS Az alkotmány értelmében 2008 elején elnökválasztást kell rendez­ni Szerbiában. Az erőviszonyok alapján arra lehet számítani, hogy a győztes személye csak a választás második fordulójában dől el. Ebben pedig a jelenlegi államfő, a mérsé­keltnek számító Borisz Tadics kerül szembe a populista Tomiszlav Ni- koliccsal, a legerősebb parlamenti frakcióval rendelkező Szerb Radi- kális Párt jelöltjével. Ha a koszovói albánok a válasz­tás második fordulója előtt kiálta­nák ki elszakadásukat Szerbiától, s azt a Nyugat elismerné, a nyugat­barátként elkönyvelt Tadicsnak fi­karcnyi esélye sem maradna a győ­zelemre - írta a Frankfurter Allge­meine Zeitung. Ezért Nikolics hata­lomra jutásának megakadályozása érdekében a Nyugat jól tenné, ha rábírná a koszovói albánok várható miniszterelnökét, Hasim Thaqit, hogy a pristinai parlament csak a szerb elnökválasztás után deklarál­ja Koszovó függetlenségét. A szer­biai választástól függetlenül is élénk találgatások tárgyát képezi Nyugaton, milyen jogi forgató- könyv lenne a legmegfelelőbb a kö­vetkező hetekben. Várható, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában - amely még idén foglalkozik a szer- bek és albánok között közvetíteni próbáló nemzetközi trojka jelenté­sével - nem sikerül egységes állás­pontot kialakítani. Az oroszok (Belgrad patrónusai) további tár­gyalásokat fognak sürgetni a szem­benálló felek között. A Nyugat vi­szont ebbe nem megy bele. Ebben a patthelyzetben kerül­hetne sor a pristinai parlament döntésére, a függetlenségnek a Nyugattal egyeztetett kikiáltására. Ennek alapját az Ahtisaari-terv ké­pezhetné, amely előirányozza Ko­szovó - elsősorban az Európai Unió által felügyelt - szuverenitását. Az új állam gyors elismerése néhány nyugati ország által (USA, a legje­lentősebb EU-tagok, Svájc) olyan „politikai megoldásként” volna ér­telmezhető, amely szerepel az ENSZ BT 1244. számú határozatá­ban; ez utóbbi a koszovói status quo alapja. Erre a megváltozott hely­zetre hivatkozva kérhetné fel az ENSZ főtitkára az EU államait, vál­laljanak vezető szerepet a Koszo­vóban szükséges nemzetközi jelen­lét új formájában. Az 1244. számú ENSZ-határozat így érvényben ma­radna, egyben elérné végső stádi­umát. A szöveg ugyanis a koszovói kérdés „politikai megoldását”, sür­geti, azt viszont nem szabja meg, miként kell a megoldáshoz eljutni. A fenti megoldás esetén az Ahti- saari-terv értelmében 120 napos átmeneti időszak lépne hatályba. Ez alatt a koszovói ENSZ-közigaz- gatás (UNMIK) minden jogkörét átruházná a pristinai kormányra és az új nemzetközi misszióra, amely már az EU vezetése alatt állna. Az ezután következő időszak fel­adataival foglalkozik a Madeleine Albright - James O'Brien szerzőpá­ros tanulmánya egy neves Balkán­szakértők által összeállított kötet­ben (Conflict and Renewal: Europe transformed). Az USA volt kül­ügyminisztere és egykori tanács­adója dicséri azt az utat, amelyet a Nyugat-Balkán államai a 90-es évek polgárháborúi óta megtettek. A hadseregeket leszerelték, a me­nekültek nagy része hazatért, kár­térítést kapott, a háborús főbű­nösök a hágai törvényszék elé ke­rültek. A szaloniki EU-csúcs óta a térség minden állama előtt nyitva áll az EU-tagsághoz vezető út. Albright és O'Brien dicséri az Ah- tisaari-tervet mint a legjobb módját egy olyan konfliktus kezelésének, amelyre nem létezik bevált megol­dás. Egyúttal bírálatot is megfo­galmaznak. Szerintük azok a jog­körök, amelyeket a terv a koszovói szerb kisebbségnek nyújt, túlszéle- sek, emiatt idővel a koszovói állam megbénulásáhozvezethetnek. Az amerikai szerzőknek az sem igen tetszik, ami már Bosznia ese­tében is gondokat okoz: a „háziúr” szerepét játszó nemzetközi misszió korlátlan hatásköre Koszovóban. A jövendő pristinai főképviselőnek jogában áll a helyi döntéshozó szervek rendelkezéseinek kikény­szerítése vagy megsemmisítése, koszovói politikusok kinevezése vagy leváltása. A tanulmány szer­zői nem vitatják, hogy a koszovói demokrácia fejletlensége és a ki­sebbségek szükséges védelme mi­att elengedhetetlen a szigorú nem­zetközi felügyelet. Ám óva intenek a felügyelet jelenlegi formájától, amely könnyen eredményezheti a „függőségek körét”. Mint írják, „Bosznia jó példa erre a körre. Az ottani politikusok, élve a lehető­séggel, hogy a kemény politikai döntéseket átháríthatják a nem­zetközi közösség főképviselőjére, kivonhatják magukat a felelős kormányzás terhe alól”. Mivel az Ahtisaari-terv jóformán „betonba van öntve”, Albright és O'Brien azt ajánlja, legalább a jö­vendő nemzetközi kormányzó mandátumának meghatározása­kor vegyék figyelembe a boszniai tapasztalatokat - és három alap­elvhez igazodjanak az illetékesek. Először: a kormányzó csakis biz­tonsági kérdések és korrupciós ügyek esetében éljen teljhatalmá­val, ne a napi politika szintjén, ahogy ez Boszniában gyakran megesik. Másodszor: a koszovói kormány egyéb feladatai fölött az Európai Bizottság gyakoroljon el­lenőrzést. Harmadszor: a nemzet­közi (EU-) misszió ne csak felügyel­je, de példamutatóan gyakorolja is a demokratikus fejlődést. Ha tehát szükségessé válik helyi politikusok leváltása tisztségükből, akkor ezt megfelelő procedúra keretében kell megtenni. Putyin bebiztosította magát, hogy az új tisztségben ne váltsák le úgy, ahogy ő leváltott több kormányfőt Ők jobban tudják, a nép meg lenyeli és tapsol MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A tegnapi orosz lapok politoló­gusok segítségével próbálták min­den oldalról megvilágítani, ho­gyan lesz, ha Dmitrij Medvegyev lesz az elnök és Vlagyimir Putyin lesz a kormányfő, amint ezt Med­vegyev tv-beszédében felvázolta. A Nyezaviszimaja gazeta szerint ez megold egy Putyin számára fon­tos problémát. Az utód nevének és saját pozíciójának leplezését szol­gáló hosszas hadművelet azt szol­gálta, hogy Putyin az utolsó pilla­natig ne váljon béna kacsává. Ettől most már nem kell tartani, hiszen nem távozik a hatalomból. A dön­tés, hogy marad, azt is jelenti, hogy nagy népszerűségét kész megosz­tani Medvegyewel. A Kommerszantban Andrej Ko- lesznyikov, aki régóta elkíséri Pu- tyint minden útjára, azt írta: az utód kiválasztásával Putyin bebiz­tosította magát, hogy őt az új tiszt­ségben ne váltsák le úgy, ahogy ő leváltott több kormányfőt. Minisz­terelnökként fog dolgozni, mert a tisztséget eddig betöltők közül senki - beleértve nyolc évvel ez­előtti önmagát is - nem felelt meg neki. Végig látszott, hogyan sze­retne mindent átalakítani a kor­mányfők helyett. A jelek szerint úgy érzi, tudja, hogy kell csinálni. A Vremja Novosztyej azt fesze­gette, nem vezet-e kettős hata­lomhoz az erős és népszerű kor­mányfő és a kevésbé tekintélyes államfő kombinációja, s nem vi­szi-e ez el Oroszországot a par­lamenti köztársaság felé. Gleb Pavlovszkij, a Hatékony Politika Alapítvány vezetője kifejtette: nincs szó arról, hogy a miniszter- elnöknek újabb jogköröket kelle­ne biztosítani, csak vissza kell adni neki, ami az övé volt, az el­nök pedig azt tartaná meg, ami korábban nekijárt. Az alkotmány erős kormányról szól, csak eddig nagyon erős volt az elnökség, szinte lenyelte a kormányt. Pav­lovszkij szerint inkább az egy kézben összpontosuló hatalomtól kell tartani. Valerij Homjakov, a Nemzeti Stratégia Tanácsának elnöke szerint újra csak porhin­tésről van szó. A sok .kommentátor és nyilat­kozó közül egyedül Szvetlána Szorokina televíziós műsorvezető mondta a Komszomolszkaja Prav­dának: nem akar azzal foglalkoz­ni, hogy az egyik vagy a másik jó vagy rossz, alkalmas vagy alkal­matlan: elkeserítik a történtek, mert korlátozzák a szabad aka­ratnyilvánítást. ,A lényeg: ők job­ban tudják, mi meg lenyeljük és tapsolunk” - mondta. KOMMENTÁR Állami pánikkeltés MALINÁK ISTVÁN Ha az euroszocialisták pártja (PES) olyan elvszerű és következetes lenne, mint amennyire nem az, akkor a Smert nagyon gyorsan kizár­ná soraiból, de minimum meghosszabbítaná a tagság felfüggeszté­sét, amíg fennáll a jelenlegi szlovákkormánykoalíció. Erre a Koszo- vóval kapcsolatos szlovák kormányálláspont szolgáltat több mint elégindokot. Hannes Swoboda, akinek valószínűleg döntő szava lesz ez ügyben, ittjártakor nagyon szép elvárásokat fogalmazott meg a ki­sebbségpolitikát illetően a szlovák kormánnyal szemben, de csak ál­talános síkon, frázisokkal. Az ilyen elvárásokkal pedig az a baj, hogy hasonló válaszokat lehet rájuk adni, frázisokkal. A Smer PES-tagšá- gáról Swoboda e héten hasonló szellemben nyilatkozott, mondván, látják a Smer bizonyos pozitív lépéseit, de további j elzéseket várnak a kisebbségpolitika terén, és figyelemmel kísérik a Koszovóval kapcso­latos szlovák álláspontot is. Akoszovói függetlenség egyoldalú kikiáltásának elutasításával nem az a baj, hogy Pozsony nevetséges módon Belgrad és Moszkva sze­kértolója lett az unióban. Istenem, voltak már a szlovák diplomáciá­nak hasonló bakugrásai, de ezek annyi hatással sem voltak a nemzet­közi történésekre, mintabolhaköhögése. És minden kormánynak joga van a különvéleményre, úgy teszi magát nevetségessé, ahogy akaija. Abban rejlik a veszély, ahogyan és amivel ezt a különvéle­ményt indokolják. APES is észrevehetnérakoszovóialbánoktólajo- gos függetlenséget Pozsony csak azért tagadnámeg, hogy ezzel is­mét rajtunk, felvidéki magyarokon, szlovák állampolgárokon rúg­hasson egyet. Minden itteni magyart személyében sérthet az a felté­telezés, hogy a szlovák állam szétverésén munkálkodik, szeparatista, elszakadási álmokat dédelget. Undorító volt az a sokmocsok, ami ta­vasszal elhangzottrólunkaszlovákparlamenti vitában. Most ezt nemzetközi színtérre vitte a szlovák diplomácia, az mellékes, hogy valamivel burkoltabb formában. Ha a nemzetközi politikában egyes országok viszonylatábanjoggal beszélhetünk állami szintű terro­rizmusról, akkor az, amitaFico-kormányművel, állami szintű rém- hírteijesztés, állami szintű pánikkeltés, amely alkalmas a gyűlöletkeltésre is - és ez büntetendő. Hiszen melyik szlovák hazafi zsebében ne nyílna ki a bicska, ha szüntelen azt hallja, vigyázni kell, mert a magyarok valami disznóságra készülnek a többségi nemzet el­len. Az is bizonyíthatja PES-es uraimékszámára, hogy a szlovák ál­láspont Koszovó-ügyben saját állampolgárainak egy csoportja ellen irányult, hogy a Fico-kormány végül behúzza a farkát- félig már meg is tette-, és egyet fogérteni az EU egységes véleményével. Čaplovičis, Paroubek is tudhatott valamit, amikor azt mondta, szinte biztos, hogy februárban valószínűlegfelújítjákaSmerPES-tagságát. A PES-nekaz a fontos, minél nagyobb legyen a frakciója az Európai Parlamentben. Már az gyanús volt, amikor Swoboda ittjártakor la­punknak azt mondta, az Ausztria elleni uniós embargónak sem volt sok értelme. Két dolgot hagyott figyelmen kívül. 1. Ausztria már egy régi, bejáratott demokrácia. 2. Az ordenáré és beteg Slotához képest Jörg Haider elsőáldozó szűzlány. JEGYZET Köcsög Mikulás PUHA JÓZSEF Még mielőtt megkövezne a ked­ves olvasó, amiért ilyen csúnya jelzőt használok a jóöregMiku- lásra, leszögezem: bizonyára csak az én családomat megláto­gató illethető ezzel a trendi szó­val. Mert aki hozzánk jár, tre- hány példája e szeretetreméltó teremtménynek. Legalábbis lát­szólag. A valóságban éjt nappal­lá téve dolgozik, ráadásul idén nem igazán volt kedve „masze- kolni”, csomagokkal bíbelődni, mivel fő munkahelye, a Pátria rádió felett éppen a legsötétebb viharfelhők gyülekeztek. Hogy ne étje szó aház elejét, az utolsó pillanatban, ötödikén este bevi- harzott a legközelebbi üzletköz­pontba, arra gondolván, semmi perc alatt elintézi az elintézen- dőt. Azzal nem számolt, hogy akadnak társai, akik szintén az utolsó pillanatra hagyj ák a teen­dőjüket. Amikor meglátta, hogy két Mikulás asszonyság azonvi- tázik, melyikük keze indult el ko­rábban az utolsó mikuláscsomag felé, elment a maradékkedve is. Útban hazafelé feleszmélt, nincs ez ígyrendjén,betért az első kis­boltba, ahol a legdrágább bon­bont kérte. „Különleges, nagyon finom töltelék van benne” - mondta a hölgy. AMikulás, még mielőtt nyugovóra tért volna, szépen ráhelyezte az édességet az első „szembejövő” lábbelire, és megállapította, alapjában vé­ve rendes pasi ő. Néhány nappal később, az esti tévézés közepette az ajándékozottal együtt nasso­lásba kezdett. Már az első ízle­lésnél érezte, gond van a drága csokival. Mintha nem lenne friss... A másik félnek is feltűnt, meg is jegyezte, a csoki valószínűleg egykorú a Mikulás­sal. A reklám alatt az ajándéko­zott kiment a szobából, a Miku­lás meg villanyt gyújtott, hogy megnézze, mikor jár(t) le a bon- bonszavatossága. Meglepetésé­re nem volt feltüntetve, az sem, mely cég forgalmazza, mind-. össze, hogy külföldi. Kibontott egy csokit, hogy szemügyre ve­gye abelsejét. Kettéharapta. Horrorisztikus látvány fogadta. A„különleges töltelékből” egyál­talán nem különleges, mond­hatni közönséges kukac nézett vele farkasszemet. Kicsomagolta a következőt, abból is kikukucs­kált egy. Gyorsan eldugta a ma­radék fél tucat bonbont, és dör­zsölt pasi lévén, további kettőt . még megszabadított csicsás pa­pírjától. Miután az ajándéko­zott ismét elfoglalta a helyét, és csoki után nyúlt, meglepetten tapasztalta, nyoma veszett. „Megettem, mindet” - mondta a Mikulás, és a papírokra muta­tott. Az ajándékozott arckifeje­zése mindent elárult. Nem baj, a Mikulás még azt sem veszi zo­kon, ha bunkónak nézik. Az igazságot azonban inkább el­hallgatta. Mert äz nýomós oka Mikulás-cserére...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents