Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-26 / 271. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 26. www.ujszo.com Bugár Béla a Múzeumi Szalon vendégeként Csernova és a hontalanság évei voltak az idei, Szepsiben megrendezett Fábry Napok fő témái Száznegyvenegy szerepben BÁRÁNY JÁNOS A szembenézés időszerűsége Komárom. Ismét Múzeumi Szalon volt november tizennegyedikén szerdán a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdió- színpadán, melyet mintha éppen ilyen meghitt hangulatú beszélgetések helyszínéül hoztak volna létre. Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatónője elmondta, nagy örömmel tettek eleget Tóth Tibor színidirektor kérésének, hogy a Komáromban az idei színházi évad során rendezett estek vendégei az 55. születésnapját ünneplő színház alapító tagjai legyenek. Miklósi Péter, a Múzeumi Szalonok állandó házigazdája ezúttal a hetvenhat éves Bugár Béla színművészt faggatta. A stúdió- színpad nézőterén zömében a művész pályatársai ültek. „Csak ülve köszönök. Nem szívesen állok fel, mert nagyon nehéz” - utalt fájó lábára a művész, majd elmondta, zenész szeretett volna lenni annak idején, hiszen egész rokonsága nótás kedvű, zenét szerető emberekből állt. „Hogy végül miért lettem színész? Mert tizenöt éves koromban megaláztak. A bátyám Modorba szerződött aratómunkásnak, én pedig vele tartottam. Marokszedő volCsak egytől félek: a szenvedéstől. De már mindent elrendeztem, mindennel elszámoltam. A sírfeliratom is megvan... tam, eléggé megviselt a munka. Egyszer az intéző megvert lovaglóostorral. S amikor befejeződtek a munkák a földeken, eldöntöttem, hogy én ezt többé nem csinálom” - emlékezett Bugár Béla'. Szabóinasnak ment, mert az unokabátyja szabó volt. Akkoriban mindenki, aki csak tehette, színházat játszott. Nekik is lett műkedvelő társulatuk otthon, Pozsonyeperjesen. Ötvenben volt egy műkedvelő színházi fesztivál Dunaszerdahelyen. A zsűrinek megtetszett az alakítása, mert közvetlenül az előadás után behívták Pozsonyba, színészválogatásra. így került a Faluszínházba, melynek Turner Zsigmonddal - aki a következő komáromi Múzeumi Szalon vendége lesz - és Ferenczy Annával alapító tagjai voltak. Ötvenkettőben azután, amikor megalakult a Komáromi Magyar Területi Színház, kilencen jöttek át a Faluszínháztól, a többieket toborozták. Alig került a MATESZ-hoz Bugár Béla, elvitték katonának. Csillogó szemmel mesélt a színész Miklósi Péternek a Tren- csénben töltött katonaévekről. Arról, hogy istállóparancsnok volt, azután arról, hogy a tiszteket levetette a hátáról a ló, őt azonban soha. Miklósi Péter kérdéseire válaszolva elárulta, régen akkora haja volt, hogy fodrászversenyekre is járt. Az idő múltával egyre érzékenyebb lett, manapság gyakran meghatódik, bevallotta, olykor sír is. Természetesen híres szerepei is szóba kerültek. Miklósi Péter látta az előadásokat, melyekben Bugár Béla emlékezeteseket alakított, így saját benyomásai alapján kérdezhetett. A színész pedig mesélt. George szerepéről az Egerek és emberek című -drámából. „Nádasdi Károly játszotta Lennie-t. Civilben úgy hívott, hogy bátya. Szeretette méltó ember volt. Amikor a szerepem szerint agyonlőttem az előadásban Karcsit, tényleg sírtam” - tudtuk meg. Legszebb epizódszerepe A tanítónő Lovászinasa volt. A Kiálts város! című színműben szerepelt utoljára. „Az előadás után Szabó Magda, a darab írója gratulált, és azt mondta, éppen ilyennek álmodta meg azt a figurát.” Hetvenhat főszerepet, hatvanhat kis- és középszerepet játszott, nem kevesebb, mint száznegyvenegy darabban. Ha visszapörgethetné az időt, Bugár Béla mégsem lenne ismét színész. „Devalválódott a kultúra, különösen a színház. Mert mi ma egy színész? Semmi. Kik nyüzsögnek a kultúrában? Ha sztár akarsz lenni, hívd fel Balázst a tévében. Üzlet ez! Minden a pénzről szól” - sorolta a művész. „Mindig ilyen indulatos vagy?” - kérdezte erre a beszélgetőtárs. „Igen. Nagyon könnyen indulatba tudok jönni ilyenek láttán” - jött a válasz. Majd az utolsó kérdésre megdöbbentő választ adott. „Milyen terveid vannak még?” - kérdezte Miklósi Péter. „Meghalni - felelte Bugár Béla. - Csak egytől félek: a szenvedéstől. De már mindent elrendeztem, mindennel elszámoltam. A sírfeliratom is megvan a temetőben.” Azután fájós láb ide vagy oda, felállt, és a széknek támaszkodva elszavalta Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című versét. A beszélgetést a közönség hosszú, ütemes tapsa zárta. A legvégén a Múzeumi Szalonok hagyományos programpontja, az ajándékozás következett. Bugár Béla egy ötödikeseknek szóló, hetven évvel ezelőtti tankönyvet hozott a múzeumnak, meg egy háromszög formájú apró jelvényt: őrizte több mint ötvenöt évig. A háromszögbe egy színházi maszkot és egy búzakalászt festettek. Meg két D betűt. Dedinské divadlo. Vagyis Faluszínház. Féltve őrzött kincshez jutott november tizennegyedikén este a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Szepsi. Harminchetedszer rendezték meg a Fábry Napokat, melynek régebben Kassa, a közelmúlttól Szepsi lett helyszíne. Ha a rendezvény címadója gondolatban jelen lett volna az eseményen, alighanem elégedetten szemlélhette volna azt. KOZSÁR ZSUZSANNA Idén az aktuálpolitikai kérdések kerültek sorra, azok a problémák, melyek állandó konfliktusforrásként vannak jelen társadalmunkban. Ugyanazok a problémák, melyeket már Fábry szóvá tett a maga idején, és kiáltása, azaz igénye a gondok tisztázására és megoldására éppúgy süket fülekre talált akkor, mint ma. A csernovai sortűz, a Beneš- dekrétumok, a háború utáni lakosságcsere problémája és a vágy, hogy lezárjuk végre a közös történelem csúfos szakaszait, ma éppoly egyoldalú, mint Fáhry életében volt. Hiszen a rendezvényszervezők most is meghívták a szlovák politikusok és történészek elitjét, hogy a saját álláspontjukat ezen a fórumon kinyilvánítsák, ám az érdekeltek megköszönték ugyan, de nem fogadták el a meghívást. Csupán Štefan Šutaj kassai történész jött el, hogy Szepsi középiskolásainak a 2. világháború utáni szlovák-magyar viszonyokat megvilágítsa. Ezen az előadáson, mely a voltaképpeni Fábry Napok „előétele” volt, csaknem kétszáz szepsi középiskolás és felső tagozatos alapiskolás vett részt, rendkívül fegyelmezetten végighallgatva a tényeket, melyekről az iskolai történelemoktatás keretében aligha értesülhettek. A szombati konferencia, mely a rendezvény súlypontja volt, sajnos már a szlovák fél jelenléte nélkül zajlott. A bevezetőben Szepsi polgármestere, Zacharias István köszöntötte a jelenlevőket, hangsúlyozva, hogy bár az elmúlt nyolc évben a Beneš-dekrétumok megegyezés szerint nem kerültek napirendre, az MKP programjában ez a kérdés mindig szerepelt. A hallgatás nem volt előrelépés a probléma orvoslásában, hiszen csak a feszültség nőtt meg, ezt csak fokozza a mostam veszélyes kormány, mely felszabadítja az indulatokat, amire a múltban számos negatív példa akadt. A háború utáni sérelmek jogosságát mutatja az is, hogy a jog- fosztottság éveit Brüsszelben az Európai Parlamentben is bemutatC1V1L FÓRUM Az elmúlt másfél évtizedben kialakult a szlovákiai magyar civil szervezetek hálózata Dél-Szlováki- ában. A szervezetek önerőből, alapítványi támogatásokból, de legfőképpen lelkesedésből és tenni akarásból végezték munkájukat, amely nagyban hozzájárult szőkébb és tágabb közösségük életkörülményeinek javításához. Komoly eredmények állnak a szlovákiai magyar civil szektor mögött. Meg kell őriznünk és meg kell jelenítenünk ezeket az eredményeket és értékeket, szakmailag tovább kell képeznünk magunkat, aktívan részt kell vállalnunk közösségünk életében. A jelen kihívásainak eleget téve, szigorúan a civil szektor értékrendje és etikai szabályai szeták kiállítás formájában. Ez a Fehér Csaba történész által bemutatott kiállítás a Fábry Napok „szeleteként” most a szepsi kultúrház alatti F-klubban látható. Ugyanaz a tárlat ez, anüre egyesek azt mondták, „hamisítja a történelmet, és aláássa Szlovákia nemzetközi tekintélyét”. Ám e vélemény hangoztatói nem jöttek el a rendezvénysorozatta, hogy saját igazuknak érvényt szerezzenek, vagy lezáráshoz vezető vitába bonyolódjanak azokkal, akiknek más a nézetük erről a keserves korszakról. Az előadás-sorozat első alaptémája a csemovai sortűz volt. Po- mogáts Béla budapesti közíró előadásában azt fejtegette, mennyire veszélyes kiemelni egy történelmi eseményt saját környezetéből, és a politika vüágába süllyesztem egyfajta szimbólumként. Ennek következtében kialakul a „spanyol bikaviadalokat felidéző tömegszenvedély”, és értékrombolás áh be. A csemovai sortűz történelmi tényei- re Demmel József budapesti történészhallgató világított rá, aki részletesen elemezte a szerencsétlen események okait, lefolyását, következményeit, azokat a súlyos és végzetes emberi hibákat, melyek a sorházig vezettek, ahol tizenöten vesztették életüket. Köteles László parlamenti képviselő Csernova utóéletét boncolgatta, az eseményekre ugyanis mindig aszerint emlékeztek, aszerint ünnepelték vagy aszerint feledkeztek el róla a közélet képviselői, mennyire volt a tragédia politikai szempontból hasznosítható egy adott korban. A Fábry Napok második súlyos témája a jogfosztottság évei voltak. Vadkerty Katalin történész részletesen taglalta a „magyarkérdés végleges megoldását Csehszlovárint hatékonyabbá kell tenni a munkánkat és érdekérvényesítő szerepünket azokon a területeken, amelyeken dolgozunk. Nagyon fontosnak tarjuk az összehangolt munkát, a hatékony és kiegyensúlyozott fejlesztést, a szolidaritást egymással és a célcsoportjainkkal szemben. A civil szektoron belüli szolidaritás lehet alapja a szervezetek fejlődésének, a kapcsolatrendszerek építésének és a közös tervezésnek. Célunk: A civil szervezetek kapcsolat- rendszerének kiszélesítése és az együttműködés feltételeinek megteremtése; a civil szervezetek közötti szolidaritás és együttműködés támogatása; kiában”, az alkalmazott módszereket, melyek a békeidőhöz méltatlanok voltak, és Európa akkori reakcióit is. A témához kapcsolódva Fehér Csaba a kitelepítést felügyelő megbízotti hivatal 1946 és 1948 közötti működését hozta elérhető közelségbe, utalt a 13 szlovákiai in- temálótáborra és az országban működő „földalatti védegyletre” is, melynek révén a világ tudomást szerzett a jogtalanságokról. Bauer Edit európai parlamenti képviselő a mai európai reakciókat vázolta fel, különös tekintettel a szeptember 20-án elfogadott deklarációra, mely a kollektív bűnösséget lényegében megerősíti. Áttörés valószínűleg csupán a 2009-es reformszerződés után várható majd, mikor már lesz jogalap a kisebbségek jogvédelmére is. A kora délutánba csúszó konferencia „zárószáma” Csáky Pál, az MKP elnöke volt, aki rendkívül szuggesztíven az európai civilizációk fejlődésének és hanyatlásának példáin mutatta be az egyensúly megbillenését, az értékszakmai segítségnyújtás képzésekkel és tanácsadással; fórum teremtése és nyilvánosság biztosítása a civil szektornak; információáramoltatás. Célkitűzéseinket a következő tevékenységekkel igyekszünk magvalósítani: Évente legalább egyszer megszervezni a dél-szlovákiai civil szervezetek szakmai konferenciáját: Ci- vü Fórum; a Civil Fórumon belül szakmai tanácsok (kollégiumok) kialakításával segítem az egyes (szakterületeken működő szervezetek munkáját; Civil Fórum - a civilek fóruma! című internetes lap megjelentetése és eljuttatása minden szlovákiai magyar civü szervezethez és az illetékes helyekre; vesztést, az elvek elhagyását, ami minden esetben egy-egy jól működő büodalom pusztulásához vezetett. ,.Amelyik nép nem néz szembe saját hibáival, az újra és újra elköveti azokat” - magyarázta Csáky, aki szerint ez a szembenézés elkerülhetetlen a szlovák nép felnőtté válásának folyamatában. A tartalmas, érdekes, nagyon időszerű rendezvényen körülbelül százötven főnyi közönség vett részt. A szombati nap Fábry Zoltán szepsi emléktáblájának koszorúzásával és köteden baráti beszélgetéssel ért véget, melyről alighanem elégedetten távoztak a résztvevők. Ha a párbeszéd a szlovák és magyar fél között nem jött is létre, a problémák benne vannak a köztudatban: Csernova és a jogfosztottság egyaránt vita tárgyát képezi, és még most sincs késő a kínos múlt lezárására. A folyamatnak, melynek a kölcsönös megbékéléshez és bocsánatkéréshez kellene vezetnie, egyik fontos mérföldköve lehet az idei Fábry Napok is. képzések, pályázati tanácsadás, konzultációk biztosítása különös tekintettel a szlovákiai, magyarországi és EU-s forrásokra; a szlovákiai magyar civil szektor érdekeinek védelme és képviselete. A következő szakcsoportok (kollégiumok) kialakítását javasoljuk: Környezetvédelem; Szakmai továbbképzés, felnőttoktatás, köz- művelődés; Közösségfejlesztés, vidékfejlesztés és turizmus; Ifjúság; Szociális és karitatív tevékenység; Tudomány és művészet; Hálózat- építés és partnerségek. A szlovákiai magyar civil szervezetek országos konferenciájának helyszíne: Rimaszombat, Arany Bika Szálló. Időpontja: 2007. november 30., 13,00. Miklósi Péter vendége Bugár Béla életmű-díjas színművész volt (Dömötör Ede felvétele) A Fábry Napok a szepsi Fábry-emléktábla koszorúzásával ért véget Programelőzetes a szlovákiai magyar civil szervezetek rimaszombati országos konferenciájához Önépítkező civil társadalom - 2007 A csernovai eseményeket Demmel József budapesti történészhallgató ismertette (Džubák József felvételei)
