Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-20 / 266. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ HANDELSBLATT Egyoldalas összeállítást kö­zölt Magyarországról a Han­delsblatt német napilap. Az összeállítás kiemelte, hogy a reformok kevés megértésre találnak a lakosság körében, de a gazdaság jó úton halad. Reinhold Vetter a gazdaság­gal kapcsolatban hangoztatta, hogy a beruházók pozitívan reagálnak a kormány takaré­kossági programjára. Gyur- csány határozottan áll a lá­bán, de ő az egyik legnépsze­rűtlenebb politikus a válasz­tók körében, saját pártjában is nó azoknak a vezető politiku­soknak a száma, akik nyilvá­nosan bírálják. A viták kö­zéppontjában a kormány ta­karékossági, illetve reform- programja áll.- Ne izguljon, nem kaptam infarktust. Most tudtam meg, milyen nyugdíjtörvényt hagyott jóvá a parla­ment. (Peter Gossányi karikatúrája) Khieu Samphan, a vörös khmerek vezetője 1931. július 27-én született khmer apától és kínai anyától Kórházból egyenesen a törvényszékre szállították A kambodzsai rendőrség hétfőn letartóztatta Khieu Samphant, a vörös khme­rek egykori államfőjét, a maoista rezsim néhai veze­tője, Pol Pót legbelső köré­hez tartozó, még élő utolsó (ötödik) személyt is. MT1-HÁTTÉR Khieu Samphan, a vörös khme­rek vezetője 1931. július 27-én született Svay Rieng tartomány­ban, khmer apától és kínai anyá­tól. Közepes eredménnyel érett­ségizett Phnompenben. 1954-ben Montpellier-ben franciaországi tanulmányokat kezdett, majd hamarosan átiratkozott a párizsi Sorbonne egyetemre, ahol 1959-ben közgazdaságtanból és jogból doktorált. Hazatérve eleinte gimnázium­ban tanított, majd az egyetem jo­gi karának professzorává nevez­ték ki. Újságot alapított, de a lap­ban megjelent cikkei annyira fel­bőszítették a titkosrendőrséget, hogy fényes nappal az utcán el­fogták, és meztelenre vetkőztet- ték. Elekor taktikát változtatott, és 1962-ben csatlakozott Noro­dom Sziltanuk államfő pártjához, amelynek színeiben képviselővé választották. Közgazdasági írásai és parlamenti felszólalásai felkel­tették Sziltanuk figyelmét, aki 1962-ben kereskedelmi minisz­terré nevezte ki. A korrupció el­leni fellépése, a megvesztegeté­sek elutasítása népszerűtlenné tette a minisztériumban, ahol a tisztviselők zöme ebből élt, és a „moszkovita” gúnynevet aggat­ták rá. Sziltanuk egy darabig ki­tartott mellette, fél év múlva azonban menesztette állásából. A csalódott Khieu Samphan az egyetemre visszatérve ismét el­lenzéki nézeteket kezdett han­goztatni, ezért a titkosrendőrség újra figyelni kezdte. Illegalitásba kényszerült, 1967-ben egy balul sikerült kormányellenes lázadás után a megtorlás elől Kínába me­nekült (távollétében halálra ítél­ték). Pekingben szívesen fogad­ták, ő pedig a nagy proletár kul­turális forradalom idején igazi maoista lett. 1970-ben, amikor Lón Nol megdöntötte Sziltanuk uralmát, Khieu Samphan csatla­kozott a Kambodzsai Nemzeti Egységfronthoz, majd a királyi nemzeti egységkormány minisz­terelnök-helyettese és védelmi minisztere lett. 1971-ben a Kam­bodzsai Népi Nemzeti Felszaba­dító Hadsereg főparancsnoka és tábornok, 1973-ban a vörös khmerek fegyveres erőinek főpa­rancsnoka lett. 1976. március 20-a, a vörös khmerek hatalomra jutása után képviselővé, 1976 áprilisában az államtanács elnökévé, államfővé választották, és ő lett a Kambodzsai-Vietnami Baráti Társaság elnöke is. 1976 és 1979 között tevékeny részese volt an­nak a kísérletnek, amellyel a gyakorlatba akarták átültetni a maói eszméket. Ennek kereté­ben az értelmiséget szinte teljes egészében kiirtották, a városok lakóit mocsarakba és dzsunge- lekbe telepítették; betegség, éhezés, kínzások és kivégzések következtében a lakosság har­minc százaléka, több mint két­millió ember halt meg. Nem csoda, hogy a kambodzsaiak je­lentős része még az 1978 de­cemberében bevonuló ősi ellen­séget, a vietnamiakat is meg­könnyebbüléssel fogadta. A vörös khmerek a városokat feladva gerillaharcot kezdtek vi­déken, a thaiföldi határ mellett, ahol viszonylag könnyen hozzá­jutottak a kínai segélyekhez. A szervezet arcot váltott, 1981-ben feloszlatta a rossz emlékű Kam­bodzsai Kommunista Pártot; új programot, a betolakodó viet­namiak kiűzését jelölték meg fő célul. Pol Pót, a régi rendszer leggyűlöltebb személye vissza­vonult a közszerepléstől, ké­sőbb, 1985 szeptemberében minden tisztségéről lemondott; a vörös khmerek vezetését hiva­talosan Khieu Samphan vette át. A vörös khmerek vezetői a to­vábbiakban mindent megtettek, Phnompen. Jacques Verges francia ügyvéd jelentkezett hét­főn a kambodzsai népirtással foglalkozó, ENSZ-támogatással működő nemzetközi bíróságnál, s közölte, vállalja a letartóztatott Khieu Samphan védelmét - adta hírül a bíróság illetékese. Már jú­liusban, amikor szaporodtak az értesülések arról, hogy valószí­nűleg vádat emelnek Khieu Sam­phan ellen, jelezte, hogy külföldi Khieu Samphan (SITA/AP-felvétel) hogy a világ és az általuk elpusz­tított ország bizalmát megnyer­jék, csökkentsék elszigeteltségü­ket: hivatalosan feladták a mao­ista ideológiát, liberális demok­ráciát, pluralizmust, piacgazda­ságot hirdetnek. Khieu Samphan nyilatkozataiban nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy el­vetették volna a marxizmus-leni- nizmust; a tömeggyilkosságokat „túlkapásoknak”, „az emberi jo­gok megsértésének” minősítette. Adományokkal, a rend és a szer­vezettség ígéretével igyekeztek maguk mellé állítani a lakossá­got, kínai élelmiszert és építő­anyagot osztogattak teherautó­számra. 1982-ben létrejött a három el­lenzéki erő (a vörös khmerek, a Sziltanuk és a Son Sen vezette frakciók) szövetsége. Khieu ügyvédként Verges képviselné őt. A bírósághoz közel álló forrás szerint a francia ügyvéden kívül egy neves kambodzsai ügyvéd, Say Bory is Khieu Samphan védő­je iesz. A khmer politikus az öt­venes években, franciaországi tanulmányai idején ismerkedett meg Jacques Vergesszel Párizs­ban, ahol a gyarmatosítás-elle­nes mozgalomnak ugyanazokba a marxista köreibe jártak. Samphan a koalíciós kormány­ban a miniszterelnök-helyettesi és külügyminiszteri posztot kap­ta, s attól kezdve ő képviselte a nemzetközi tárgyalásokon a vö­rös khmereket. 1990. szeptember 10-én megalakult a Legfelsőbb Nemzeti Tanács, s abban a vörös khmerek egyik képviselője Khieu Samphan lett. (Az ENSZ Bizton­sági Tanácsának öt állandó tagja által kidolgozott és minden kam­bodzsai erő által elfogadott ren­dezési terv alapján e tanács volt hivatott az ország vezetésére a szabad választásokig.) A vörös khmerek bojkottálták az 1993-ban ENSZ-felügyelettel megtartott választásokat, és fel­újították a gerillaharcot. Khieu Samphan továbbra is hallatta hangját a szervezet illegális rá­dióadásai révén. 1997. június 10-én Pol Pót, a vörös khmerek vezére meggyilkoltatta Son Sent, a vörös khmerek egykori védelmi miniszterét, majd túszul ejtette Khieu Samphant, és kétszáz hí­vével elmenekült északi támasz­pontjáról. Khieu Samphan 1998. december 26-án a thaiföldi határ közelében, Pailin városánál meg­adta magát a kambodzsai kor­mányerőknek. A vörös khmerek mozgalma végül 1999-ben összeomlott. Khieu Samphant tegnap egy phnompeni kórházból szállítot­ták a törvényszékre. A 76 éves férfit múlt szerdán vitték kórház­ba agyvérzéssel, addig háborítat­lanul élt az ország északnyugati részén fekvő Pailin tartomány­ban, amely korábban a vörös khmerek egyik bázisának számí­tott. Khieu Samphan mind a mai napig tagadja, hogy tudomása lett volna a vörös khmerek rém­uralma idején elkövetett népir­tásról. 2004-ben a francia ügyvéd elő­szót írt a volt kambodzsai elnök egy könyvéhez. Vergesről tudni­való, hogy „sportot űz” enyhén szólva vitatott megítélésű szemé­lyiségek védelméből: ügyfelei között olyanok voltak, mint a ter­rorista Carlos és Anis Naccache, a náci Klaus Barbie, Szlobodan Mi­losevics szerb ex-államfő és Tá- rik Azíz, volt iraki miniszterel­nök-helyettes. (mti) Jacques Verges vállalja Khieu Samphan védelmét KOMMENTÁR Medve, bocs JARÁB1K BALÁZS Csak az elmúlt héten kétszer is sikerült kiverni a nyugati biztosíté­kot az orosz medvének. Először az orosz parlament, a Duma szavaz­ta meg a konvencionális fegyerekről szóló szerződés (CFE) felbon­tását, utána pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szer­vezet (EBESZ) orosz parlamenti választásokat megfigyelni készülő misszióját torpedózta meg figyelemre méltó magabiztossággal. Bár a konvencionális fegyverekről szóló szerződés Európa bizton­ságának alapköve, tulajdonképpen szinte teljesen mindegy, hogy az oroszok felmondták azt. Európa biztonságának ugyanis már nem a szovjet fegyverek a gatyamadzagja, hanem az orosz energia, első­sorban a gázszállítások. Ennél sokkal jelentősebb az EBESZ megfi- gyeló-misszójával folytatott játék. Moszkva először csak 70 megfi­gyelővel értett egyett, utána egyiknek sem adott vízumot, mond­ván, a megfigyelők szabotálták a kiadási folyamatot. Bár lehetett néhány szerencsétlen, aki nem vitt magával útlevelet az orosz nagykövetségre, de hogy mind a hetvenen ezt tették volna, az felet- téb kétséges. Moszkva ezzel elérte kitűzött célját, nemcsak a nem­zetközi megfigyelők kizárását, hanem az EBESZ megalázását is. A nemzetközi szervezetek taccsra tétele a tét, éljen Moszkvában a bi­poláris világ. Igen, a medvebocs, amelynek annak idején az amerikai sas mélyen a szemébe nézett és amelyet a szívébe zárt, felnőtt és nagyhalat, par- don nagy madarat készül fogni. Amerikait. Ásást. Mert a szeretniva­ló medvebocs Keleten nőtt fel. Ott, ahol a hatalom és annak fel-, be­vagy megmutatása teszi az embert úgynevezett (legalábbis a Csal­lóközben) nagy csávóvá. Ha pedig a sasnak lehet, akkor a medvének is... Persze, a texasi cowboy ezt könnyebben megérti, mint az euró­pai állatkert, elsősorban a francia róka, a német öszvér (hogy a ma­gyar bikát vagy a szlovák birkát ne említsük...). A brit buldognak már korábban leesett és ott már komolyan folyik az idomárokítás. Az eu­rópai állatkertben viszont még mindig abban bíznak, hogy a medve magától megszelídül és beéri az otthoni zsákmánnyal. Pedig az eu­rópai zoónak istenesen össze kellene magát kapnia. Egyrészt az eu­rópai akol szorul alapos takarításra és (fej)mosásra. Mertamedve érvrendszere, hogy a nyugati állatsereg, főleg az amerikai sas egyen­lő az egyenlők közt, az bizony esetenként megállj a a helyét. Az már a medve észjárása utal, hogy úgy gondolja, amit szabad Jupiternek, aztszabadaz ökörnek is. Másrészt az otthoni söpörgetés után fino­man - medve, bocs-, de kellő elkötelezettséggel kell nekifogni a medve kiebrudalásához a közös állatszervezetekből, úgymint EBESZ, Európa Tanács stb., ha annaknem fűlik a foga semmilyen közös megegyezés betartásához. Mert ha az európai állatsereg most nem állítja meg a medvét, az szépen folytatjaazoo felaprózásátés az állatokfelzabálását. Egészen addig, amígelnemfogyakaja.Deaz orosz medvét- keleti ösztönlényként - a hosszú táv nem érdekli. Legalább a „táplálékot” kellene... JEGYZET Anyanyelvűnk védelmében HAJTMAN BÉLA Kis nemzetünk egyik kisvárosá­nak kies terére szoborleleplezés­re szólította a városka kisebb­ségben élő (kis)polgárát (is) a meghívó. A nemzet egyik nagyj a, ébresztő atyja dicső emléke előtt kívánt tisztelegni az államnyel­vet védelmező vehemens kul­túrpolitikai mozgalom. Aváros vezető testületé katonás rend­ben felsorakozott a lepedővel le­terített bronzöntvény előtt. Egyébként- az emlékezet úgy tartja-ehelyen állít (mell)szob- rot a nemzettörténelménekvi- tathatóanjeles alakja. Aróla mintázott köztéri szobrokat sok helyütt ledöntötték, hűvös hely­re tették. Aki arra vetemedne, hogy leróná kegyeletét a városka valamikori köztéri mellszobra előtt, a Dobó uralta vár aljában levő fuj! feliratú deszkabódéhoz kell elzarándokolnia, s a gyalu- latlan deszkalapok közti résen gyanútlanul megkukkolhatja a letűnt kor győzelmes februárjá­val együtt emlegetett hősről mintázott guszta busztát. De tér- jünk vissza a mai térre, ahol teret kapott az emlékezés, a nemzet történelme dicső korszakának felelevenítése! Ha valaki az em­lékezés időpontjában léghajóból nézne le alepel előtt összesereg- lett bolyra, könnyenszemelől téveszthetné a kis állam jelképét, a zászlócskát. S ha bele tudna hallgatni az emlékbeszédbe, kö­zönnyel hallgatná végig (ha ér­tené) , hogy a nemzetébresztőre emlékezvén önnönmagukat meghazudtolván nem hangzik el semmi mozgósító, semmi buzdí­tó, támadásba és nemzetszításba lendítő. Ajegyzetírónakmegle- petéstszereztekazemlékezŐk: a szószólók a 19. század esemé­nyeinek elnyomására vonatkozó évekre visszaemlékezvén nem mutattakrá a napjainkban el­mérgesedett szlovák-magyar vi­szonyra, a gárdistákat sem em­legették. Ehelyett a nemzet nyelve törvényesítőjének azt a beszédét idézte fel az érdemes művész ékes baritonján, melyet a pozsonyi országgyűlésen az anyanyelv védelmében mondott a dicső atya. Az érzelmekre ható, az anyanyelv elsődlegességét hangsúlyozó gyújtóbeszéd hal­latán csak azt sajnálta ajegyzet- író, hogy nem hallgatják a be­szédet azon társai, akik magyar szülőkként nem anyanyelvi ok­tatásban részesítik gyermekei­ket. A hatás nem maradna el. A gyújtóbeszédekre felajzottjegy- zetírónak csalódnia kellett: a nemzeti indulatok felkorbácso­lása helyett az anyanyelv megőr­zéséről kellett hallgatnia a szó­noklatokat. Ha előre tudta vol­na, hogy ilyen lesz a forgató- könyv, a magyar anyanyelv vé­delmében ő is elhelyezett volna egycsokorvirágotaleleplezett szobor előtt. Nem volt mit tennie, bele kel­lett nyugodnia: így is lehet ün­nepelni, pátosztól és sallangok­tól mentesen, ellenségkeresés nélkül, (anya)nyelvek védel­mében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents