Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-12 / 260. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 12. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ LOS ANGELES TIMES A Los Angeles-i rendőrség (LAPD) a terrorizmus elleni küzdelem jegyében feltérké­pezné, hogy a város mely ne­gyedeiben élnek muszlimok. Jogvédők tiltakoznak a szerin­tük vallási megkülönböztetést tükröző lépés ellen. Az LAPD fel akatja deríteni, melyik muszlint enklávé lehet hajla­mos „erőszakos, ideológiai alapú szélsőségességre. Tudni akarjuk, hol laknak a pakisztá­niak, az irániak, a csecsének, hogy el tudjuk őket érni” - kö­zölte a Los Angeles Times pén­teki cikke szerint Michael Downing rendőrfőnök-helyet­tes. Az általa vezetett terroriz­musellenes osztály részletes képet akar alkotni a város muszlint közösségeiről, azok történelméről, népességi ada­tairól, etnikai összetételéről, továbbá kulturális szokásairól, társadalmi helyzetéről, kap­csolatrendszerérői. Los Ange­lesben és környékén mintegy 500 ezer muszlint él, ez a má­sodik legnagyobb üyen közös­ség New York után. Mint Dow­ning egy inteijúban rámuta­tott: megelőző taktikáról van szó, fel akarják mérni a beü- leszkedésre képtelen csopor­tokat, amelyeknek némely tagja hajlamosabb lehet me­rényletek elkövetésére. Az LAPD terve ellen több musz­lint csoport és a dél-kaliforniai Amerikai Polgárjogi Szövetség (ACLU) is tiltakozott. A rend­őrségnek írott levelükben hangsúlyozták: a faji megkü­lönböztetéssel egyenértékű és törvénybe ütköző a vallási megkülönböztetés, amikor a város egyes lakói ellen hitük miatt vizsgálatot indítanak, megfigyelik őket, adatokat gyűjtenek róluk. THE SUNDAY TELEGRAPH Oroszországnak kémkedő egykori brit katonatisztet vett őrizetbe a Scodand Yard. A The Sunday Telegraph, a leg­nagyobb vasárnapi konzerva­tív brit lap beszámolója sze­rint Peter Hill, a hadsereg tar­talékos állományú páncélos szakaszvezetője titkos katonai dokumentumokat próbált el­adni az oroszoknak. A brit el­hárítás azonban már figyelte, és a felkínált hatokért a Scotland Yard magát orosz ügynöknek kiadó egyik detek- tívje jelentkezett. A lap úgy tudja, hogy a Hill által eladni kívánt dokumentumok „kényes” katonai információ­kat tartalmaztak. A The Sunday Telegraph közli a brit belső elhárítás (MI5) egyik minapi bizalmas leiratát is, amely arra figyelmezteti brit hadsereget, hogy az orosz hírszerzés nagy-britanniai aktivitása mit sem csökkent a hidegháború óta. Az MI5 az idézett leirat szerint úgy tud­ja, hogy csak a londoni orosz nagykövetségen harminc, diplomatának álcázott hír­szerző tiszt dolgozik, akiket már nem csupán a katonai technológia érdekel, hanem az ElJ-hoz, a NATO-hoz és ál­talában a szövetségesekhez fűződő brit külpolitikai vi­szonyrendszer egésze is. Jo­nathan Evans, az MI5 főnöke épp a múlt héten, egy nyilvá­nos előadásban személyesen is kijelentette: jelenleg ugyan­annyi orosz titkos ügynök dolgozik Nagy-Britanniában, mint a hidegháború idején. Nagy merészség lenne a politikusokat szlováknyelwizsga-kötelessé tenni Nyelvészet vagy nyelvelés A kor tudósítója a nyelvtör­vénnyel valahogy úgy van, mint a hetvenes évek hu­moristája: nem illet már a Patyolatról írni. Pedig, tet­szik, nem tetszik, a nyelv­törvény él és virul, a mi­nisztériumi hivatalnokok nagy örömére, mert hoza- déka a társadalom számára nincs. Áriam viszont annál inkább árt. Elsősorban a szlovákoknak. LOVÁSZ ATTILA A napnál világosabb, hogy az 1995-ös kormánygamitúra - jósze­rivel a maival azonos lelkületű - korifeusai a nyelvtörvényt nem a szlovák irodalmi nyelv védelmére, hanem a magyarok szívatására fo­galmazták meg. Ha nem így lenne, több százmillióra rúgna az azóta kiszabott büntetés, vagy a népha­rag már lesöpörte volna a jognak asztaláról. A mai minisztériumi felvetés szerint van egy-két szak­ma, amelyben a szlovák nyelvvizs­ga úgymond kötelező lenne, mert a nyelvet használó szakmabeliek közszereplők, és nyelvhasználatuk befolyásolja az ország verbális kul­túráját. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kormány erre rájött. A baj csak azzal van, hogy a közszerep­lők jelentős részének igenis van nyelvvizsgája. A középfokú nyelv­és irodalom vizsga nem más, mint az érettségi. A szlovák nyelv és iro­dalom érettségivel rendelkező em­bereknél alapfeltétel, hogy a szlo­vák nyelvet szóban és írásban an­nak „kodifikált” (magyarul: irodal­mi) változatában tökéletesen hasz­nálják. A tökéletes kifejezést most hely híján ne magyarázzuk, elé­gedjünk meg azzal, hogy a tökéle­tesen nyelvet bíró ember egyértel­műen, félreérthetetlenül, a szavak lexikális tartalmának megfelelően és helyes szintaxisban - tehát kom­munikációra - használja a nyelvet. Sajnos, ezt a feltételt éppen a tör­vényalkotó politikai garnitúra és törvényt felügyelő szakmai minisz­térium hivatalnokai nem teljesítik. Először is: a szlovák politikai közbeszéd az irodalmi (kodifikált) nyelv szempontjából azonos a me­rénylettel. A szlovák politikusok sa­ját anyanyelvűket használják pon­gyolán, helytelen mondatszerke­zettel, esetenként alapvető gram­matikai hibákat vétve úgy, hogy egy amatőr nyelvművelőnek mini­mum sokkos állapotot, ha nem tar­tós egészségkárosodást okoznak. Sajnos, a törvényeket is így írják. Másodszor: a nyelvet politikai képviselet által hozott törvények­kel nem lehet szabályozni. A nyelv ugyanis élő organizmus, és annak szabályozása sosem lehet pontos és egyértelmű, csak javaslattevő. Pontosabban: a nyelvészek által a jónépet felkérhetjük bizonyos sza­bályok betartására, de az csak a közérthetőség okán történhet meg. A „nechápem tomu! (a nero­zumiem tomu helyett) két éve még szleng volt a kamaszok körében, két láda pezsgőben fogadhatunk, hogy tíz év múlva az értelmező szótárban lesz. Persze, ha lesz ér­telmező szótár. Harmadszor: a kulturális mi­nisztérium nem illetékes nyelvi ügyekben, hanem nevetséges. A kulturális minisztérium legyen szí­ves foglalkozzon a kultúra, főleg az elit kultúra pénzelésével és mű­ködésének kereteivel, mert az elit kultúra nélkül egy nyelvet semmi nem ment meg a meghalástól. Pl. legyen tíz év múlva is értelmező szótár, lehetőleg elektronikus. Összegezve: a kulturális minisz­térium semmilyen nyelvi szabályo­zásától nem kell megijedni. A nyeltörvény betarthatatlan és kor­látozó. Ha annak bármely bővítése nyelvvizsgát ír elő, azzal csak azt igazolja, hogy a szlovák érettségi bizonyítvány és a rá épülő diploma a Harmasan termékeihez hasonlít­ható. És ezt azért nagy merészség lenne kimondani. (Csodálom, hogy Ján Mikolaj oktatási minisz­ter és a pedagógusszövetség nem tiltakozik) Nagy merészség lenne az első számú közszereplőket, a politiku­sokat nyelvvizsga-kötelessé tenni. De azt legalább megérné. Hátha a leghülyébbek a mandátumuk megkérdőjelezése után befognák a szájukat. A grúz elnöknek van esélye a győzelemre, rendelkezésére áll minden forrás Orosz lapok Szaakasvili előnyéről MTTÖSSZEFOG LALÓ Grúziában Nino Burdzsanadze parlamenti elnök hangsúlyozta, hogy a vezetés kész tárgyalásokat folytatni az ellenzék képviselőivel. Az orosz lapok ezzel szemben hétvégi számaikban azt elemzik, hogy a rendkívüli állapot elrende­lése hatalmas előnyt biztosít Szaa­kasvili számára. A Kommerszant című lap emlé­keztetett arra, hogy Badri Patar- kacisvili dúsgazdag médiamágnás ellen körözést adtak ki, miután büntetőeljárást indítottak ellene a kormány erőszakos megdöntésére szőtt összeesküvés vádjával. Ha­sonló vádakkal keresnek még több ellenzéki vezetőt. „Ha a grúz ható­ságok így folytatják, az ellenzék aligha talál jelöltet, aki megküzd- hetne Szaakasvilivel. Az ellenzék látszólag megkapta, amit akart - az előrehozott elnökválasztást -, de nyerni nem engedik. Szaakasvüi továbbra is a régi, és a választások úgy mennek majd végbe, hogy az ellenzéknek halvány esélye sem lesz, vagyis semmi nem változik” - vélekedett a lapban Alekszandr Sa- ravin, a Politikai és Katonai Elem­zések Intézetének igazgatója. A Moszkovszkij Konszomolec cí­mű lap szerint a január 5-i elnökvá­lasztás bejelentése igen jó húzás volt az elnök részéről: első pillan­tásra kompromisszumnak tűnik, de valójában manőver, amely mu­tatja, hogy esze ágában sincs távoz­ni. Az ellenzék nem készült fel a vá­lasztásra. Nem is az a'fő baj, hogy még nincs közös jelöltje, hanem hogy a kampányt a rendkívüli álla­pot miatt mintegy információs vá­kuumban kell folytatnia. Nem tud­ni, mit hoz a választás: Szaakasvili kezdeti népszerűségének nyoma sincs már, ha viszont azért válasz­tanak meg valakit, hogy tőle meg­szabaduljanak, akkor az új elnök nem lesz hosszú életű a tisztségé­ben. A Trud című lapban Vjacseszlav Nyikonov, a Politika alapítvány el­nöke arra mutatott rá: Szaakas- vilinek van esélye a győzelemre, miután rendelkezésére áll minden adminisztratív forrás, továbbá a vá­lasztási bizottságok, a fegyveres testületek és a sajtó feletti teljes el­lenőrzés. Az ellenzéknek azok a ve­zetői pedig, akik eséllyel indulhat­nának a választáson, börtönben, vagy szökésben vannak, vagy bün­tetőeljárás folyik ellenük. Az elnök időt nyert, amely neki dolgozik, va­gyis kifizetődő számára a választás előre hozása. KOMMENTÁR Populizmusra fel! BARAK LÁSZLÓ Nehéz a populizmus esetleges vádja nélkül a politikusok, nevezete­sen a parlamenti képviselők mentelmi jogának korlátozását szorgal­mazni, főként, ha egy újságíró tesz ilyesmit. Ráadásul, épp a min­dennapi populizmusból, a legalpáribb népbutító manőverekből a gátlástalanul profitáló politikusok részéről számíthat efféle vádakra az ember. Ami egyébként részben érthető is, hiszen a személyes érintettség okán, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Bár a mentelmi jog föllazítása egyelőre még csak egy lehetőség. Amely konkrétan, a parlament elnöke, Pavol Paška által benyújtott törvényjavaslat formájában kísérti a parlamenti képviselőket. Mégis farkast kiáltottak, kiáltanak, vagyis populizmussal vádolták meg kol­légájukat miatta. De miről is van voltaképpen szó? A magas rangú politikusok a világ valamennyi civüizált országában rendelkeznek több-kevesebb olyan előjoggal, amelyek olyan jogszabályok alól mentesítik őket, amelyek ellenkező esetben, mármint, ha azok rájuk is vonatkoznának, minden bizonnyal gátolnák őket a normális mun­kavégzésben. A legékesebb példája ennek az, hogy a politikusok, akárcsak a bírói testületek tagjai, nem büntethetőek a rosszul vég­zett munkáért. Kizárólag azért van ez így, hogy a törvényalkotás so­rán teljesen szabadon cselekedhessen a törvényhozó, persze az al­kotmányosság keretein belül. Továbbá ne legyen zsarolható, ne le­hessen rá nyomást gyakorolni. Vagy - a bírák esetében - ne lehessen őket az általuk meghozott döntésekért felelősségre vonni. Kivéve, ha az ítélet során tudatosan törvénytelenséget követnek el. Rendjén is van ez így, hiszen képzeljük el, mi lenne, ha a törvényhozót be lehet­ne perelni azért, mert a közúti közlekedés szabályait magában fogla­ló törvény megalkotása és elfogadása során hozzájárult ahhoz, hogy óránkénti 60 kilométeres sebességben maximálják a lakott területen közlekedő gépkocsik sebességét. Ugyanilyen hülyeség lenne az is, ha egy bírót azért vonnának felelősségre, hogy egy háromtól nyolc évig terjedő bűncselekmény megítélése során nem a maximumot szabja ki a bűnösre... Az azonban kimondottan szemtelenség, hogy egy parlamenti képviselőt nem lehet megbüntetni, ha lakott területen túllépi az általa is megszavazott törvényben megállapított óránkénti 60 kilométeres sebességet, hiszen a gyorshajtás nem feltétele annak, hogy tökéletes munkát végezhessen valaki... Bármilyen hiheteden, csupán ennyiben szándékozik a szóban forgó javaslat változtatni a parlamenti képviselők mentelmi jogát szabályozó jogszabályon. Ma­gyarán, évek óta azért nem nyúltak hozzá a vonatkozó törvényhez, hogy ne lehessen mégrendszabályozni őket is úgy, mint a közem­bert. Aki, ha esetleg bírságot kénytelen fizetni egy-egy kihágás ese­tén, sokkal inkább megsínyli azt, mint az adóiból, vagyis általa igen­csak jól eltartott politikus. Mármost, ha ez populizmus, akkor ez, ké­rem szépen, egy tudatosan vállalt populista vélemény. Sikere pedig akkor lenne igazán, ha a választópolgár a majdani választásokon .fölmondana” mindazoknak politikusoknak, akik csak azért nem akarnak hozzányúlni egy tökéletlen jogszabályhoz, hogy megúsz- hassák leghétköznapibb disznóságaikat is. JEGYZET merrel, a szegecses bőrdzseki­vel, a piercinggel, az under­ground technoval és megannyi más polgárpukkasztónak szánt, divattá degradálódott külsőség­gel. Ha a fogyasztói társadalom szembe találja magát valami új­jal, először megijed tőle, aztán nevetségessé teszi, végül min­dent elkövet, hogy megszelídítse és beolvassza a mainstream trendbe. Ha úgy tetszik, a hetve­nes évek punkjai pont az ellen lázadtak a maguk bizarr frizurá­jával, amit a mai tarajosok kép­viselnek. A zenei etalon rég nem a Sex Pistols és az Exploited, ha­nem a Green Day és az Off­spring, aki trendi akar lenni a zenében, őket koppintja. Polgár­pukkasztójelvényeket már a plázákban is kapni, az üzletem­berek által kitalált, emo néven bejegyzett irányzat pedig végleg padlóra küldte a spontaneitást. Nem viccelek, a múltkoriban punk-taréjos kutyát is láttam egy parkban. Egy középkorú hölgy sétáltatta nagy büszkén, tetszett neki, hogy mindenki megcsodál­ja kis kedvencét. A fent említett fodrászszalonban pedig 600 ko­ronánál kezdődik egy frizura, ami sima utánnyírást jelent, az én fejemen legalábbis nem sok előrelépés történt ennyiért. Va­lószínűleg vissza is pártolok a la­kótelepi „kis piszkosba” az antik hajszárítók, csíkos törülközők és alkotás közben cigiző tenyeres­talpas fodrásznők közé. Hátha épp ott ringatják a legújabb for­radalom bölcsőjét?! Az ósdi punktaréj JUHÁSZ KATALIN Egy elegáns kassai fodrász­szalon („hajstúdió”!) kínálatá­ban olyan punktaréj szerepel, amelyet hétköznapokon az ész- revehetetlenségig vissza lehet fé­sülni diszkrét városi frizurává. A termékmenedzserek, közhiva­talnokok, adóbehajtók és jog­hallgatók szabad idejükben ked­vükre lázadhatnak, hétfő reggel­re pedig néhány mozdulattal visszaváltozhatnak kifogástalan úriemberekké. Hitetlenkedve nézem a prospektust, tényleg fi­gyelemre méltóak az „ilyen volt­ilyen lett” fotók, a fodrásznő sze­rint sokan élnek is a lehetőség­gel. Többnyire középosztálybeli fiatalemberek, mivel a szolgálta- . tás nem olcsó. Az optimista jel­szó (Punk's Nőt Dead) ellenére régóta világos számomra, hogy a punk halott. Kimúlt az már a nyolcvanas évek első felében, hi­ába tartották tíz éven át léle­geztetőgépen. Akik pár éve Da­vid Beckham hatására nyíratnak maguknak tüchtig kis taréjt a fe­jük tetejére, egyáltalán nem lóg­tak ki a konzum-társadalomból, inkább trendinek számítottak. Ma pedig a szigorú középiskolai tanárok sem csinálnak ügyet egy-egy merészebb hajviselet­ből. A kakastaréjjal ugyanaz tör­tént, mint annak idején a far­- Hé bíró, ez a pacák megőrült! Azt állítja, hogy mentelmi joga van a gólok ellen. (Peter Gossányi rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents