Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-10 / 259. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. NOBEMBER 10. www.ujszo.com Kaszás Gergő másodszor dolgozott együtt Törőcsik Marival. Ibsen Peer Gynt című drámájában mindkettei „Ha mond valamit, akkor a mögöi Kétszer játszottak együtt. Először évekkel ezelőtt Szolnokon, Osztrovszkij Ártatlan bűnösök című drámájában, másodszor az idén Egerben, Ibsen Peer Gyntjében. Kaszás Gergő mindkét alkalommal Törőcsik Mari fiát alakította. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az Osztrovszkij-darab huszon- háromszor ment, a Peer Gynt, nyári produkcióként mindössze kétszer. Hogy mégis miért vállalta Törőcsik Mari Aase anyó szerepét? Kaszás Gergő miatt. Ezt ő maga mondta ki, még a bemutató előtt. Szakmai kapcsolatuk nem új keletű, hiszen már főiskolás korában személyesen ismerték egymást. De mi volt a legelső élménye Törőcsik Marival? Színházra nem nagyon emlékszem. Filmes emlékeim vannak róla, és egy tévéműsor, amelyet a férje, Maár Gyula rendezett. Kint voltak Vietnamban, és ott fogadtak örökbe egy kisfiút, de az is tetszett, hogy Mari a játéktechnikát illetően ott is mindenféle új utakat keresett. Ez így megmaradt bennem. Én már akkor középiskolás lehettem, erősen vonzódva a színészet felé. Rendszeresen bejártam a rádióba, ahol Kornis Mihály, Kertész Mihály néven tízéves gyerekeknek stúdiót vezetett. Az nagyon komoly iskola volt. Ott nem sztárocskákat képeztek, mint mostanában, s mivel rengeteg rádiójáték készült, én is ott bohóckodtam. Eleinte ugyan régésznek készültem, tizennégy éves korom körül azonban, amikor középiskolába mentem, a színészet mellett döntöttem. Közben megtudtam, hogy van egy színésznő, Törőcsik Mari. Láttam a filmjeit, és nagyon tetszettek. Tudtam, hogy sikerei vannak Cannes-ban, Karlovy Varyban és másutt, de ez olyan nagyon sok mindent nekem nem jelentett. A rádióban, úgy emlékszem, nem is találkoztam vele, ellentétben Ruttkai Évával és Páger Antallal, akikkel még dolgozni is volt lehetőségem. Főiskolás koromban aztán mindkét Gábortól, a Székelytől és a Zsámbékitól is, akikkel akkor már jó viszonyban volt, nagyon sokat hallottam Törőcsik Mariról. Harmadévtől pedig tanított is bennünket. Szerencsés osztály lehettek, hiszen Törőcsik Mari sem előtte, sem azóta nem tanított a főiskolán. Minket is csak fél évig tanított. Illetve, dehogy tanított! Kurzust adott görögökből. Zsámbéki Gábor kérte meg őt, hogy foglalkozzon velünk. Nagyon helyes órák voltak ezek. Azzal kezdte, hogy neki fogalma sincs, hogyan kell görögöket játszani, de most fél évig erről fogunk beszélni. Nagyon furcsa, finom dolgokra hívta fel a figyelmünket, amelyekről később kiderült, mennyire fontosak a színpadon. Például, hogy mit jelent a színészi készenlét, mi az, hogy koncentrálni. Az ember, főleg, ha civil, úgy képzeli: összpontosítani annyit jelent, hogy jól összeszorítom a fogam, és nagyon erősen gondolok valamire. Nagy túróst! Ebből csak görcs jön ki, más nem. Törőcsik Mari arra tanított meg bennünket, hogy este héttől, vagy ha kell, délután öttől hogyan juthatunk el abba az állapotba, amiből aztán héttől játszani lehet. Meg, hogy miképpen bánjunk a szöveggel. Ő ezt fiatal korában jeles mesterektől, Gellért Endrétől, Major Tamástól és nagy orosz rendezőktől sajátította el. Aztán amikor Balikó Tamás rendezésében játszottuk a Teljes nap- fogyatkozást, ő megnézte, majd nagyon gratulált Balkay Gézának, aki Verlaine-t alakította, és Rim- baud-ért egy kicsit nekem is, s akkor ez nagyon jólesett. Onnantól már én is képben voltam neki, és a következő vizsgaelőadásunkat is látta, amelyben harmadévesként a Bolondot játszottam. Azt a szerepet, amelyet most ő játszik a Nemzetiben. Tehát ha találkoztunk, tudta, ki vagyok és köszönt. Aztán, már diplomás színészként, bekerült az Ártatlan bűnösökbe. Abba a darabba, amelyet Anatolij Vaszüjev rendezett Szolnokon. Ez már ’98-ban volt, nyolc évvel azután, hogy elvégeztem a főiskolát. Ott játszottam először a fiát. Ez nem egy igazán ismert Osztrovszkij-darab. Vasziljev el is mondta, hogy ez egy poros darab. Sok tekintetben. Ráadásul szentimentális egy kicsit. Vasziljev egyfajta alapanyagként kezelte a művet, és nem titkolta: Mari miatt volt nagyon fontos neki, mert egy idősödő színésznő nagy ívű portréja a darab. Ez volt az egyik szempont, HHHfl ami miatt ezt választotta. A másik: elmondta, hogy ő már annyira a színháznak él, hogy igazából már nem is szeret másfajta előadásokat létrehozni, csak ilyen színházi történeteket, amelyben a szereplők színészek. A kész előadás aztán sokkal dúsabb lett, mint maga a darab, sokkal több mindenről szólt. Erkölcsről, morálról, vallásról. S ami külön érdekessé tette az előadást: csak a végén derült ki, hogy itt egy anya-fia kapcsolat bontakozott ki. Hogy az ünnepelt fővárosi színésznő a múlt századi Oroszországban egyszer csak találkozik rég nem látott, zűrös, botrányokba keveredett fiával, aki szintén színész, de még nem vitte semmire. Eleinte el is utasítja a színésznő közeledését. „Nekem maga ne segítsen! - mondja erélyesen - Megoldom én magam!” Bár Osztrovszkij csak a darab vége felé leplezi le őket, mindketten csak akkor tudják meg, hogy ki is a másik, kapcsolatuk kezdettől fogva leköti a nézőt. Két hónapos próbafolyamat során sok minden kiderül a partnerről. Főleg egy ilyen színpadi anya-fia kapcsolatban. Törőcsik Mari különleges ember. Én akkor hatalmas szerencsének éreztem, hogy az édesanyám hasonló alkat, mint ő. Külsőleg is, belsőleg is. Finom, törékeny asz- szonyok mindketten. Marival ezért nagyon könnyen megtaláltam a hangot. Borzasztóan érdekelt az ő dús élete. Vidéken pedig azért jó dolgozni, mert a délelőtti és az esti próba között nincs mit tenni, nem kell OTP-be rohanni, ezért mindig ott üldögéltünk a társalgóban. Hoztam neki egy sört, aztán sikerült belediktálnom még vagy három-négy pikolót, közben kérdeztem, ő pedig elkezdett mesélni. Mivel minden történetére roppant kíváncsi voltam, megeredt a nyelve, és órákon át hallgattam őt a büfében. Valószínű azonban, hogy ha csapnivaló lettem volna a próbákon, vagy ha csak nehezítettem volna a munkáját, akkor nem alakul ki köztünk egy ilyen mély, barátinak nevezhető kapcsolat. Ő nagyon tisztességes, becsületes ember, akinek
