Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-08 / 257. szám, csütörtök

10 Kultúra-ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 8. www.ujszo.com Tőzsér Árpád könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Tőzsér Árpád Léggyökerek című könyvének bemutatója lesz ma 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. „Nem sok ilyen költő van,- aki szívós következetességgel képes megújulni, képes korrigálni saját költészetét, költői nyelvhaszná­latát. A Léggyökerek darabjai szinte klasszikusan nemes veretű, tökéletesen kimunkált versnyelvet működtetnek, tele műve­lődéstörténeti és irodalmi utalásokkal, amelyek nemcsak széles lá­tókörről, de a hagyomány tökéletes birtoklásáról is tanúskodnak. Ez a magas intenzitású versnyelv azonban nem adatik meg rögtön és egyszerre, megvilágosodásszerűen: Tőzsér pályája, megannyi megújulási kényszer mutatja, hogy mennyire megszenvedett, ki­küzdött nyelv az, amelyre a nyolcvanas évek végén rátalált a költő, s amelytől talán már nem óhajt szabadulni ” - írta a kötetről rova­tunkban Németh Zoltán irodalomkritikus. A Léggyökereket Vida Gergely költő mutatja be. Az estet H. Nagy Péter irodalomkritikus vezeti, (ú) McDonagh és Victor Hugo a pozsonyi Nemzetiben Klasszikus és modern AJÁNLÓ Pozsony. Mind a nagyszínpa­don, mind a stúdiószínpadon új bemutatóval jelentkezett a pozso­nyi Szlovák Nemzeti Színház pró­zai társulata. Martin McDonagh nevét jól ismerhetik a szlovákiai magyar olvasók is, hiszen Macs­kabaj címen játszott művét a ko­máromi Jókai Színház mutatta be és tartja műsoron. Az inishmaani rokkant című darabja szintén ezen a világvégi ír szigeten játszódik, egy teljesen zárt közösségben. A McDonagh által felmutatott hősök már ismerősnek tűnhetnek mind­azok számára, akik szeretik a szer­ző nyers, sokszor már drasztikus, obszcén világát. A színdarab hősei valahol mindannyian tehetetlen­ségük áldozatai, mégis az a Billy tűnik ki a társaságból, aki szé­gyenszemre még olvasni is szo­kott. Az előadást Michal Vajdička rendezi, aki két évvel ezelőtt Kas­sán a Leanané szépét vitte színre, tavaly Nyitrán pedig a Portia Coughlan című darabot, amely­nek címszerepéért Kanócz Zsuzsa megkapta a szlovák színikritiku­sok díját. A pozsonyi előadás ze­neszerzője Peter Mankovecký, Billy szerepében Ľuboš Kostelnýt láthatják, mellette Emília Vášá- ryová, Božiadara Turzonovová, Eva Krížiková, Ondrej Koval és vendégként Kanócz Zsuzsa játszik fontosabb szerepet. A nagyszínpadon Victor Hugo A király mulat című ritkán játszott darabja kerül színre Roman Polák rendezésében. A darabból készí­tette Verdi a Rigoletto című ope­rát, s pár évvel ezelőtt a budapesti Radnóti Színház is játszotta Zsó- tér Sándor extravagáns rendezé­sében. A mostani előadásban is fontos szerepet kap majd a zene és a tánc, Peter Zachar, Michal Novinski és Peter Mankovecký komponált hozzá zeneszámokat, a dalszöve­geket Jana Beňová írta. Triboulet, a bohóc szerepében Dušan Jamri- chot láthatják, I. Ferenc király Ján Koleník lesz, de fontosabb szere­pet kapott még Monika Hilmero- vá, Leopold Haveri, Ján Gallovič, Bárta Sándor és Michal Dočolo- manský. A Szlovák Nemzeti Színházzal kapcsolatos hír, hogy a társulat újabb vendégjátékra indul Fran­ciaországba, a nagysikerű nice-i bemutatkozás után november 13-15. között St. Etienne-ben mu­tatják be az Össztáncot, (jdj) A király mulat című előadás egyik jelenete (Filip Vančo felvétele) Maja Pliszeckaja új könyvét a napokban adták ki Moszkvában Tizenhárom év múltán címmel Korát nem érzi, alakja a régi Én, Maja Pliszeckaja. Ezzel a címmel jelent meg min­den idők egyik legnagyobb táncosnőjének, a moszkvai Bolsoj örökös prímabaleri­nájának, az orosz balett le­gendás nagyasszonyának első könyve - tizenhárom évvel ezelőtt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az első kiadás 60 ezer példány­ban fogyott el Oroszországban, s szinte minden évben újabb kiadást ért meg. Utolsó sorait 1993 no­vemberében, Moszkvában írta Ma­ja Pliszeckaja, a könyv előszavát azonban pár hónappal később, Madridban vetette papírra. „Ezt a könyvet egyedül írtam - kezdi vallomását a világhírű Hattyú. - Azért tartott olyan soká­ig. Sokéves színpadi munkám so­rán rengeteg valótlanság elhang­zott rólam. Minden állítás valós ténnyel kezdődött, ami egyszer csak féligazságba fordult, majd szemenszedett hazugsággal lett vége... Első számú kívánságom az igazság kimondása és helyreállítá­sa volt. Kimondani az igazat saját életemről... De hogyan kezdjem el és mivel? Azzal kezdtem, hogy te­lebeszéltem tizenegy magnószala­got. Kaotikusán, mindenről egy­szerre, időrendi sorrend nélkül. Egy újságíró, az ismerősöm, a visszaemlékezéseim alapján kezd­te el írni a könyvet. Az én köny­vemet... Nem, az nem az én köny­vem volt. Elutasítottam. Az újság­író rettenetesen megsértődött. Összevesztünk. Egy másik író-pub­licista a kötetlen beszélgetések formáját választotta. Ő kérdezett, én válaszoltam. Ez sem volt érdek­telen. Aztán kaptam egy aranyat érő tanácsot. »Ülj le és írj! Vágjál be­le egyedül, még ha sokáig is fog tar­tani.« Úgyhogy nekifogtam. Három évig írtam.” 1994 februárja, a könyv megje­lenése óta tizenhárom év telt el. Maja Pliszeckaja akkor hatvanri- lenc esztendős volt, és még mindig aktívan táncolt. Az ő esetében ez annyit jelentett: Saint-Säns koreo­gráfiájával, A hattyú halálával járta a világot. Rangos táncszínházi ren­dezvényeken, balettgálákon lépett fel - túl a hetvenen. Eveiről csak az arca beszélt, a teste hallgatott. Az akkor szólalt meg, amikor színpad­ra lépett, de attól a pillanattól fogva már dacolt az idővel. Egy rendkívü­li asszony kecsességével, kifino­multságával, eleganciájával és pá­ratlan mozdulatvilágával közölt mindent, amit életről és halálról, szárnyalásokról és zuhanásokról, örömökről és gyötrelmekről a tánc nyelvén közölni lehet. Csakhogy az ő esetében a tánc nyelve - élő sza­vak több kötetes szótára. Pliszecka­ja a legbelsőbb érzelmeit, mélyen őrzött titkait vetítette ki a színpa­don. ,A balett mindeme képes” - állítja ma is. Apró korrekció: ő ké­pes mindenre, mert ő maga a balett. És a természet, a világ egyik nagy csodája, hogy képes volt ellensze­gülni, legyűrni, lerázni, sőt szár­nyakat növeszteni. Ellenszegülni a fizika törvényeinek, legyűrni a test kínjait, lerázni terheket, kolonco- kat, béklyókat, és mindeközben igazi Hattyúvá változni. Elvará­zsolni mindenkit, aki szemtanúja lehet színpadi átalakulásának. Korának legnagyobb koreográ­fusait ihlette meg. Múzsája volt Al­berto Alonsónak (Carmen-szvit), Béjart-nak (A rózsa halála, Bolero, Izadora), Granerónak (Stuart Má­ria) és Roland Petitnek (Phaedra), alkotótársa férjének, Rogyion Scsedrinnek, a híres orosz zene­szerzőnek, akivel több egész estét betöltő táncművet hoztak létre. Lédát táncolt Béjart földi Istenével, Jorge Donn-nal, a dohánygyári munkáslányt élete nagy szerelmé­vel, a nála sok évvel fiatalabb Alek- szandr Godunowal, Odette-Odili­át Bolsoj-beli állandó partnerével, Vlagyimir Vasziljewel. Ez utóbbi szerepét 1947 és 1977 között több mint nyolcszázszor táncolta el. Moszkva mellett New Yorkban, Helsinkiben, Londonban, Milánó­ban, Tokióban, Melboume-ben, Mexikóban, Peringben, Buenos Ai­resben, Prágában és Budapesten. De már csak azután, hogy a nála hét évvel fiatalabb Scsedrin felesége lett. Ezt megelőzően Nyugatra nem utazhatott. A Bolsoj legféltettebb, legszigorúbban őrzött balerinája volt. 1958októberébenházasodtak össze, 1959 áprilisában utazott Amerikába. Scsedrin nélkül. Őt Moszkva „zálogolta”. Amerika így is hálás volt a szovjet vezetésnek. „Thank you, Nikita Sergeyevich” - közölte szalagcímben a The New York Times. Természetesen Hrus- csovnak üzent a lap. 1961-ben elő­ször utazik Párizsba. Életre szóló barátságot köt Coco Chanellel, le­festi őt Marc Chagall.„A balettszín­pad Maria Callasa” - írták róla a franciák. Művészeti igazgatója volt a római és a madridi Opera balett­együttesének, csak a Bolsojban nem bíztak benne. Ott hosszú évti­zedeken át „politikailag megbíz­hatatlannak” tartották. Kirakat­plecsnikkel ugyan őt is teleaggat­ták, de a moszkvai Nagyszínházban sosem részesült olyan elismerés­ben, hogy a balettigazgatói állást egyszer is felkínálják neki. Jacques Chirac A francia kultúra lovagjává ütötte. Juan Carlos spanyol király a kultúra nagyasszonyát tüntette ki személyében. Ilyen elismerések tükrében mégjobban fáj, ami hazá­jában történik (történt) az ember­rel. Pliszeckajának a Goszkoncert is sok álmatlan éjszakát okozott. A külföldi fellépéseiért kapott össze­gek tetemes részétől mindig meg­fosztotta. Állami tulajdonnak te­kintették, aki „hazája felvirágoz­tatásáért” táncol szerte a világban. Rudolf Nurejewel azonban épp azért nem táncolhatott, mert fel­sőbb szinten attól tartottak, a szov­jet nagyhatalom művészi rabigájá­tól végérvényesen megszabadult, külföldre szökött táncos őt is meg­fertőzi, és Barisnyikov után Pli- szeckajáról is lemondhat az ország: Tehát adminisztratív eljárással megakadályozták, hogy a balett- színpad két óriása Nyugaton együttdolgozhasson. „Ha már ott­hon nem, akkor külföldön sem!” - hangzott a verdikt. Nem sokkal a Gorbacsov elleni puccsot követően, amikor a Bolsoj műsoráról minden darab eltűnt, amelyben Pliszeckaja táncolt, élet­re szóló döntést hozott a legendás táncosnő: férjével együtt elhagyják az országot, és Münchenbe költöz­nek. 1993 januárjában szálltak re­pülőre, a hatalom utolsó döfését azonban még el kellett szenvedni­ük. A seremetyevói repülőtér biz­tonsági őre „felsőbb utasításra” nem akarta őket felengedni a gép­re. E kínos helyzetből aztán a vám­tisztek vezetője mentette ki őket, aki szinte kézen fogva vezette fel a művészházaspárt a startra kész gépre. Mindez ott van az első könyv­ben, az Én, Maja Pliszeckajában. És most itt a folytatás Tizenhá­rom év múltán címmel. A könyv a napokban jelent meg oroszul, s ebből az alkalomból Pliszeckaja hazalátogatott Moszkvába, ahol férje 75. születésnapját is megün­nepelték. „Nehéz volt okosat és érdekeset írni - nyüatkozta -, de megátalko- dottan dolgoztam, s ennek ered­ményeként minden bekerült a könyvbe, ami az elmúlt tizenhárom év alatt történt velem. ” Az örök Hattyú természetesen ma is játja a világot, hogy mester- kurzusaival mindenkit felvilla­nyozzon, aki ezt a pályát választot­ta. Alakja a régi. A szépsége sem kopott meg. Korát nem érzi. Légies teste nyolcvankét évének minden súlyát képes magasba emelni. Az idők változnak, és velüka Szlovák Posta is Az idők változnak... Szeretné, ha még ma kézbesítenék a szerződést? A Szlovák Posta segít. Sok korszerű szolgáltatást kínál. Lebonyo­lítja Ön helyett a csoportos levelezést, a reklámanyagok szétküldését és a termékcsomagolást is. Gyorsan kikézbesítve Iratait vagy termékeit leggyorsabban a postafutár kézbesíti célba. Egyes váro­sokban már 60 percen belül kikézbesíti a küldeményt. A külföldi üzleti partnerek az EPG és EMS szolgáltatásnak köszönhe­tően expressz megkapják küldeményt. Ha nincs ideje elmenni a postára, hasz­nálja ki a gyűjtőjáratokat. Ha szerződést köt a regionális postaközponttal, a postá­sok az irodájába mennek a küldeménye­kért. Ebben az esetben a küldeményt egy nappal a feladás előtt kell bejelenteni. Papírmunka nélkül A csoportos levelezés intézését hagyja a Szlovák Postára. Küldje el elektronikus formában az adatokat, a hibrid posta fel­dolgozza - a nyomtatvány elkészítésétől a borítékoláson, osztályozáson keresz­tül a szétküldésig. így egyesíti magában a hibrid posta a korszerű informatikai technológiákat és a hagyományos postai szolgáltatásokat A posta szolgáltatásairól érdeklőd­het vagy velük kapcsolatban tanácsot kérhet az ingyenes ügyfélszolgálati vonalon: 0800 122 413 vagy a zakaznickyservis@slposta.sk e-mail címen.-ra JÉ V) § o 35 POSTA Ingyenes infovonal 0800122 413 | www.posta.sk BP-7-14374

Next

/
Thumbnails
Contents