Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-07 / 256. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007.NOVEMBER 7. www.ujszo.com Bővíteni szeretnék a városi könyvtár állományát Összefogtak a civilek SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Gyűjtést kezdeményezett a Gömöri Média Társulás a rimaszombati Mat’ej Hreben- da Járási Könyvtár állományának bővítése céljából. A gömöri város könyvtárában jelenleg közel százezer kötet található, saját forrásokból azonban sajnos csak minimális lehetőség van új könyvek vásárlására, emiatt előfordul, hogy egy-egy szakkönyvre akár hetekig is várnia kell az érdeklődőnek. Mint azt a könyvtár igazgatónője, Táňa Mikitová, lapunknak elmondta, örömmel és meglepetéssel fogadták a civil szféra kezdeményezését, mivel az eddigi tapasztalataik nem voltak igazán kedvezőek sem a szponzorkeresés, sem pedig az adakozás terén. A Gömöri Média Társulás képviselői a város életét bemutató honlap működtetésével foglalkoznak. Ezen az internetes portálon is meghirdetik a gyűjtést. Az adakozásból befolyt összeget a nemzetiségi aránynak megfelelően szeretnék majd felhasználni. Főleg szakirodalomra lenne szükség, az egyetemista fiatalok igényeit szeretnék kielégíteni. „Tapasztalatból tudom, nem könnyű Rimaszombatban megfelelő szakkönyvhöz jutni. Sok egyetemista szólt már, jó lenne tenni valamit az állomány fejlesztése érdekében. Civilként, médiában dolgozóként a közadakozást látjuk a legmegfelelőbb formának erre a célra. A civü szervezetek tagjait, vállalkozókat, magánembereket kívánunk megszólítani” - nyilatkozta Boros András, a Gömöri Média Társulás képviselője. Egyre kevesebb a magyar Rimaszombatban már csak negyven százalék körüli a magyarok aránya. Az elmúlt két évtizedben jelentős számbeli csökkenés tapasztalható. A civü szerveződések száma azonban országos viszonylatban magasnak mondható. Ezek tagságának javarészét is megpróbálják most belevonni a közadakozásba, (szász) A város túladna a vagyonún Pénzt akarnak az ingatlanok helyett ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Rozsnyó. A legutóbbi képviselő-testületi ülés egyik témája néhány városi ingatlan sorsa volt. A javaslat szerint azokat az ingatlanokat, amelyeket nem képes a város fenntartani, eladnák vagy, bérbe adnák. Eddig az épületeket az 1. Rozsnyói Rt. felügyelte, ám pénzhiány miatt sok ház üresen áll, és csak pusztul. Vladislav Laciak polgármester szerint észszerűbb lenne eladni azokat, így ez néhány tízmillió koronát hozna a város konyhájára. Ezt azonban jóvá kell hagynia a testületnek. Minden érintett épületről tárgyalni fognak, előtte azonban magát az elképzelést is véleményezik majd. Ä szóban forgó ingatlanok között van a szolgáltatások háza, a volt járási hivatal épülete mellett lévő étterem, a járási hivatal épülete a garázsokkal és a hozzá tartozó telekkel, de szerepel a listán egy fő téri ház is, amelyben valaha a szabadidőközpont működött, továbbá a kaszárnyák melletti szálló, valamint a volt gyermek- és ifjúsági ház. A volt járási hivatal épületét bérbe adták, ami 320 ezer korona éves bevételt jelent a városnak, de az ingatlanban még így is több mint 1200 négyzetméter áll kihasználatlanul. A volt gyermek- és ifjúsági ház bérbe adásából származó bevételek évente 278 ezer koronát tesznek ki, üresen 263 négyzetméter áll. A szolgáltatások házából a városnak ugyanakkor több mint 2 mü- liós haszna van, és már nincs benne kiadó helyiség. „Igaz, hogy az nem veszteséges, de a részvénytársaságnak nincs 10-15 millió koronája arra, hogy felújítsa az épületet” - magyarázta a polgármester. Néhány éve például a statika megőrzése miatt kellett acéloszlopokkal alátámasztani az épületet. A polgármester szerint az eladásból származó pénzt olyan más, hasznosabb célokra lehetne fordítani, mint az ipari park, a fő tér további rekonstrukciója vagy az uszoda felépítése. Ha az eladás mellett döntenek, ingatlanközvetítő irodát kérnének fel az üzlet lebonyolítására. „Olyan ingatlanközvetítő irodákat szeretnénk megszólítani, amelyek már más városok számára is végeztek hasonló munkát” - mondta a polgármester. Az egyes épületek eladásának feltételeit mindig a képviselő-testület szabja majd meg. Felmerült a kérdés, nem lenne-e jobb, ha a város kölcsönt venne fel tervei megvalósítására. „Az ipari parkhoz szükséges területek egyesítéséhez hitelre lesz szükség, de a pénz nem lenne elég mindenre, amit tervezünk.” A polgármester attól tart, a kölcsönt nem lesznek képesek törleszteni. A jövőben a bevétel tovább növekedhet, ha a parkolókat és a piacot is bérbe adják. A piac veszteséges, de a parkolók tavaly 60 ezer korona hasznot hoztak. Igaz, néhány évvel ezelőtt a város egy magáncégnek adta bérbe a parkolókat, a cég pedig mindenhova sorompókat akart elhelyezni a képviselők, a lakosság és a műemlékvédők nagy felháborodására. Végül lemondtak a tervükről. A jövőben vagy parkolóőrök szedik majd pénzt, vagy parkolóórákat helyeznek ki. (kov) FELHÍVÁS Az Egressy Béni Színjátszó Fesztivál szervezői felhívják Szepsi és környéke intézményei, óvodái, iskolái és a magánszemélyek figyelmét, hogy a fesztivál keretében idén is megrendezik a dísztök- kiállítást. Akik idén is termesztettek dísztököket, a terméseket juttassák el 2007. november 9-ig, péntekig a szepsi kultúrház épületében lévő információs központba. A kiállítás november 15-én, a fesztivál nyitónapján, 16 órai kezdettel nyílik meg a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeumban, (kozs) A huszonhat alkotást a festő unokái bocsátották a Löffler Múzeum rendelkezésére Halász-Hradil Elemér újra Kassán Kassa. A Rozália temetőben összegyűlt közösség egy hajdanvolt festőre emlékezett egy október végi szerda délutánon, aki élete nagy részét Kassán élte le, ott is nyugszik a város kisebbik temetőjében. Síremlékén mellszobor állt, melyet Löffler Béla készített 1970-ben, ám egy idő után nyoma veszett az alkotásnak. Szomorú példája ez a vandalizmusnak, az értékeket nem tisztelő magatartásnak. KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa egyik büszkesége, Halász- Flradü Elemér festő sírja sokáig állt kopáran, mellszobor nélkül, ám egy gyakran ott sétálgató művész, Zbigniew Gut Nišponsky felajánlotta, készít egy új mellszobrot, az eredetihez hasonlót. A műalkotás leleplezésénél nyomatékosan kérték a sajtót: tudassa mindenkivel, hogy ez a mellszobor nem bronzból van, tehát ellopni sem érdemes. A festő unokái, Gaál Gábomé Halász Zsuzsanna és Halász András azonban nem csupán ezért látogattott nagyapjuk kedvenc városába, és nem jöttek üres kézzel sem. Magángyűjteményükből elhozták a nagypapa legféltettebb képeit, legszebb alkotásait. Ezek a Löffler Múzeumban láthatók november 25-ig. A kiállítás megnyitója minden bizonnyal örömet szerzett volna a csaknem hatvan éve elhúnyt festőnek is. Matúš Ferko konzervatorista virtuóz módon előadott Liszt-rapszódiája után a tárlat kurátora, Gaál Ida tartott részletes és érdekfeszítő beszámolót Halász- Hradü Elemér életpályájáról és munkásságáról. Az est koronája azonban az a 26 festmény volt, amelyet még sosem láthatott a nagyközönség. Ha száz évet visszamegyünk az időben egy művészetorientált, többnyelvű, toleráns, polgári Kassán találjuk magunkat. A milleneumi boldog békeidők Kassája ez, Márai Sándor Kassája, ahol a kultúra még az élet természetes velejárója, ám nem kommersz tömegízlést kielégítő árucikk. Ide érkezik a 19. század végén a fiatal Halász-Hradil Elemér, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal egész életét ebben a városban élje le. A közeg nagyon kedvező, hiszen ebben a városban több magyar könyv fogy, mint Pesten, az emberek irodalomról, művészetről vitáznak, működüt a Kazinczy Társaság, és képzőművészeti iskola is nyílik majd 1921-ben, ahol többek között Halász-Hradü is átadhatja tudását az ígéretes fiataloknak. De ki is ez a tehetséges fiatalember? Halász-Hradil Elemér 1873- ben született Miskolcon. Cseh származású apja betűfestéssel foglalkozott, így a családban a művészet és a mindennapi kenyér szorosan összefonódott a tizenkét gyerek tudatában, közülük többen választották később a festészetet életpályájuknak. Elemér bécsi betűfestői tanulmányai után katonaként került először Kassára 1895-ben. Leszerelése után azonban a kor egyik legmeghatározóbb képzőművészeti központjába, Münchenbe vette az irányt, hogy Hollósy Simon festőiskolájában tanuljon. Simon mester nagybányai nyári iskolája akkor már működött. A fiatal festő több nyáron át élvezte ezt a művészközeget, és maradandó élményeket szerzett, melyek hatása végigkísérte egész pályáját. Ezekben az években távolodott el az akadémikus művészetszemlélettől, megismerkedett az impresszionizmussal, a szabadban való festéssel, a fény-ámyék-színek problémájával, és később a hazai plain air-festészet és a luminiz- mus egyik markáns képviselőjévé vált. München után a művészi képzés a párizsi Julian Akadémián egészült ki. Halász-Hradü alkotásaiban ekkor már a figurális festészet és a portré dominált. Kassára visszatérve nagy lendülettel vetette magát a kulturális életbe, kiállításokat szervezett, művészpedagógiai tevékenységet folytatott, Csordák Lajossal együttműködve. Műtermet hoztak létre a városi bástyában, melynek falán ma is látható kettőjük emléktáblája, Löffler Béla alkotása. Halász-Hradü elsősorban portréfestőként érvényesült, számos kassai polgár arcmását készítette el megrendelésre, ám szabadon festett képein továbbra is az impresszionizmus elveit alkalmazta. Az első vüágháború kettétörte felfelé ívelő életpályát. A mester ekkor hadifestőként működött, ám a vüágégés után megtorpant, az új irányzatokat már nem tudta befogadni. Továbbra is főként figurális festészettel foglalkozott, egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig, ám életművében megjelentek a lírai hangulatú életképek, csendéletek is. Halála óta harmadszor járt” Kassán ez az alkotó lélek, festményei által, 1953-ban és 1998-ban volt műveinek gyűjteményes kiállítása a Kelet-szlovákiai Galériában. A mostani „kamarakiállításhoz” méltó helyszínnek bizonyult a Löffler Múzeum, ahol többek között a mester egyik tanítványa, Jakoby Gyula alkotásai is láthatók. Kassa gazdag múltjában Halász- Hradü Elemér fontos helyet foglal el. Hogy a mostani polgárok se felejthessék a századforduló festőegyéniségét, arról a mester maga gondoskodott: Kassát ábrázoló festménye az óvárosháza egyik falát díszíti. Teste a Rozália temetőben nyugszik, és sírjához - remélhetőleg - a jövőben is könnyű lesz odatalálni a rajta díszelgő új mellszobornak köszönhetően. A negyedikes gömörsídi kisfiú két éve megnyerte a Bíborpiros szép rózsa országos népdalversenyt Rézműves Róbert vallásos énekekkel készül JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Gömörsíd. Két évvel ezelőtt megnyerte a Bíborpiros szép rózsa országos döntőjét. Bár a család nem vallásos, és templomba se jár, a versenyen tanítónője biztatására vallásos énekekkel indult. Később, Vízkereszt ünnepén a helyi templomban is bemutatkozott. Rézműves Róbert az alapiskola negyedik osztályába jár Gömörsíden. A község lakosainak egyharmada roma, s ahogy Mihály Valéria tanítónő elmondta, a faluban, annak ellenére, hogy színtiszta magyar falu, nincs Csemadok alapszervezet, a kulturális életet kizárólag a roma szervezetek kezdeményezései jelentik. Idén például Ki mit tud?-ot is rendeztek, amelyre az egész környékről hivatalosak voltak a romák, de koncertezett már a faluban Bangó Margit is. A faluban több zenészcsalád él, páran a kassai konzervatóriumban tanulnak. A Rézműves család Fülekről költözött Sídre. Ahogy Rézműves Róbert édesapjától megtudtam, a felesége szlovák anyanyelvű, csak később tanult meg magyarul, de ma már a családban is csak magyarul társalognak. Az ifjabb Rézműves nem túlságosan bőbeszédű, többnyire igennel vagy nemmel válaszol. Még szerencse, hogy tanítónője helyette is tájékoztat mindenről. Unszolásomra azért a dalt, amellyel a Bíborpiros szép rózsa idei kiírására készül, elénekli. Mihály Valéria évekig osztályfőnöke volt a kisfiúnak, de ma már a speciális osztályban tarnt. A tanítás minden reggel imádkozással és áj- tatos énekek eléneklésével indul, mondja, így figyelt fel a fiúcska hangjára is. A Bíborpiros szép rózsa mellett a Füleken megrendezett Hallottad-e hírét? népdalversenyen is részt vett, s hála a Dunaszerdahelyen elért első helyezésnek, bejutottak a Vass Lajos Nemzetközi Népdalverseny kárpát-medencei döntőjére is, amelyet Budapesten rendeztek meg. Robi ezenkívül megpróbálkozott magyar nóta előadásával is a helyi Ki mit lúd?-on, de ott nem járt sikerrel. A fiú elárulta, nem a vallásos ének a kedvenc műfaja, éjjelnappal Junior számait hallgatja, akit nemrég élőben is láthatott a füleki Várudvaron megrendezett koncerten. Robi jövőre már Füleken tanul tovább, ott folytatja zeneiskolai tanulmányait zongora és ének szakon. Később szeretne konzervatóriumba menni. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e édesapja nyomdokaiba lépni, maga a papa válaszolt, aki évekig játszott egy családi zenekarban. Főleg lakodalmakban és mulatságokban húzták a talpalávalót, de ahogy mondja, ebből ma már nem lehet megélni. A küencvenes évek elején alig múlt el hónap lakodalom és mulatság nélkül, mostanában viszont csoda, ha évente akad egy-kettő, s azt sem igen fizetik meg. így maradnak az alkalmi munkák. Sok zenész a béRézműves Róbert (Képarchívum) esi utcákon keresi meg a családja számára a betevőt. Rézműves Róbert lázasan készül a Bíborpiros szép rózsa idei évfolyamára, ahol előbb a Péterfalván megrendezésre kerülő megyei válogatón kell bizonyítania. Ha Mihály Valéria tanító néni másik álma is valóra válik, Robi jövőre elindul az országos szavalóversenyen is. A festő unokái, Gaál Gáborné Halász Zsuzsanna és Halász András a mellszobor leleplezésénél (Szűcs Éva felvétele)
