Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-07 / 256. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 7. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ TÖRÖK SAJTÓ A tegnapi török sajtó szerint számítani lehet a kurd felke­lők elleni korlátozott katonai műveletekre Irakban. A la­pok értékelése szerint az amerikai elnök hozzájárulá­sát adta egy ilyen fellépéshez a török miniszterelnökkel tartott találkozón. A Radikal szerint számítani lehet török légi csapásokra és más korlá­tozott műveletekre Észak­iakban, ahol a török hadse­reget támadó Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) számos gerillája bujkál. A Hürriyet cikkírója a palesztin fegyve­resek elleni, izraeli területen kívüli izraeli csapásokhoz hasonlítja a szeparatista PKK fegyveresei elleni esetleges észak-iraki támadásokat. „Célzott támadások” címmel összegzi a washingtoni talál­kozó eredményét az Aksam. A találkozón mindkét politi­kus hangoztatta a titkosszol­gálati együttműködés fon­tosságát. Recep Tayyip Erdo- gan török kormányfő George Bush-sal tartott megbeszélé­sei után azt mondta: „elérte célját”. A PKK elleni harc új, „műveleti fázisba” ért - mondta. Bush kijelentette: a Fehér Ház megosztja hírszer­zési értesüléseit Ankarával a lázadó csoport támadásainak elhárítására. Megosztják a tö­rök hadsereggel az arról szóló információkat, hol vannak a PKK-nak az észak-iraki kurd autonóm régióban megerősí­tett állásai, és hol tartózkod­nak a török-iraki határ térsé­gében PKK-alakulatok. PKK- vezetők vélt tartózkodási he­lye elleni támadások is elkép­zelhetőek. Washington ko­rábban visszafogottságra in­tette Törökországot, amely 100 ezer katonát vezényelt az iraki határ közelébe, miután az EU-ban és az USA-ban ter­rorista szervezetként számon tartott, egy független kurd ál­lam megalakításáért harcoló PKK lázadói támadásokat hajtottak végre török egysé­gek ellen a szomszédos or­szágból. FIGYELŐ Nem elég, hogy nő Amerikai feministák jelezték, nem hajlandók Hillary Clin­tonra, a 2008-as elnökválasz­tás demokrata párti jelöltsé­gére pályázó szenátor asz- szonyra szavazni csak azért, mert nő. Faye Wattleton, a Központ a Nők Helyzetének Javításáért szervezet vezető­je leszögezte: több tízmillió nő olyan elnököt szeretne, aki a legnyitottabb a problémáik kezelésére. „Nőnek lenni önmagában nem elegendő a széles körű támogatás megszerzéséhez” - jelentette ki, hozzátéve, még nem hatá­roztak arról, melyik politikus mögé állnak az előválasztá­sokon és a jövő novemberi elnökválasztáson. A Ms. Ma­gazine folyóirat társalapítója úgy fogalmazott: az, hogy Hillary nő, csak „köret”, ön­magában nem érv a támoga­tásra. A New York-i szenátor múlt héten alma méterében, a Wellesley College-ban a nők támogatását kérte a „po­litikus srácok klubja” ellené­ben. Több férfi politikus bí­rálta, amiért Hillary Clinton (Peter Gossányi karikatúrája A külföldi munkaadók szakképzetlen munkásokra is igényt tartanak Idén Németország a cél Olaszországban és Spa­nyolországban dolgozik a legtöbb román vendég- munkás - derül ki a hivata­los és a nem hivatalos ada­tokból egyaránt. MT1-HÁTTÉR Paul Pacuraru román munka­ügyi miniszter közölte, hogy az olasz munkaerőpiacon 550-600 ezer román vendégmunkás van je­len. Becslések szerint Spanyolor­szágban is körülbelül ugyanennyi­en dolgozhatnak Romániából. A miniszter hozzátette: az Olaszországban tartózkodók kö­zül több mint 50 ezer roma nem­zetiségű. Pacuraru közölte, hogy az általa vezetett tárca ellenőrzést kezdeményezett a külföldön dol­gozó román munkaerőről, s főleg azt vizsgálják, pontosan hányán tartózkodnak külföldön, a mun­kavállalók között hány roma nem­zetiségű van, s a dolgozókat mi­lyen területen alkalmazták. A külföldön munkát vállalók száma folyamatosan változik, ne­héz pontosan felbecsülni, hányán tartózkodnak külföldön - jelen­tette ki a román országos munka- közvetítő ügynökség illetékese. A külföldi munkavállalás ada­tainak pontos nyilvántartását az is nehezíti, hogy a románok egy ré­szének munkavállalását magántu­lajdonban levő munkaközvetítő ügynökségek intézik. Ráadásul a külföldön dolgozók egy része is­merősein keresztül talált állást, sokan családjukat és rokonaikat is magukkal vitték. A román állami munkaközvetítő ügynökség meg­próbálja összesíteni az adatokat, s jelenleg a január és szeptember közötti időszakról van kimutatá­suk. Ezen adatok szerint a külföl­dön munkát vállaló románok zö­me idén Németországot választot­ta. Összesen több mint 25 100 munkavállalási szerződést tarta­nak számon. Második helyen az USA áll több mint 6300 szerző­déssel, majd Spanyolország kö­vetkezik, ahol 5400 román talált állást törvényes keretek között. Az év első hat hónapja alatt Olaszországba 1461 személyt al­kalmaztak új munkaszerződéssel, Cipruson 1335 román munkavál­lalót. Magyarországra 118 sze­mélyt helyeztek el magántulajdo­nú munkaközvetítő ügynökségek. A külföldi munkaadók mező- gazdasági, építőipari, idegenfor­galmi, szállodai, vendéglátó-ipari és egészségügyi munkára keres­nek román alkalmazottakat. Németországban a vendég- munkások havi átlagfizetése 850-1200 euró. Spanyolország­ban is hasonlóak a keresetek, de kivételt képez az építőipar, ahol az 1600 eurót is elérheti egy ven­dégmunkás havi bére. A szállítás­ban pedig 2300 eurót is megke­reshet egy román alkalmazott. Az ügynökség adatai szerint szakképzetlen munkásokra is igény van, hiszen a külföldi mun­kaadók közül sokan olyan állást hirdetnek meg, amelynek betölté­sére nincs szükség előzetes kép­zésre. Nem hivatalosan több becslés is létezik a románok külföldi mun­kavállalási gyakorlatáról. Egy ta­valy decemberi felmérés arról számolt be, hogy összesen kétmil­lió román vendégmunkás dolgo­zik világszerte. Ennél jóval na­gyobb viszont a külföldön élő ro­mánok száma, ha az illető orszá­gok hatóságainak becsléseit vesszük figyelembe. így Olaszor­szágban 800-900 ezer, Spanyol- országban 700-800 ezer, Görög­országban 700 ezer, Németor­szágban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300-400 ezer, Franciaországban 200-300 ezer, Nagy-Britanniában 300 ezer, Íror­szágban pedig 200 ezer román tartózkodik. Tehát számuk meg­közelíti a négymilliót is. Tavaly a román vendégmunkások 5,3 mil­liárd eurót utaltak haza bankokon keresztül. Az oroszok relatív többsége kedvezően értékeli az 1917-es forradalmat Csökken Lenin népszerűsége MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az orosz emberek szerint ked­vezően hatott az országra az 1917-es Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom, de ha ma megis­métlődne, legtöbben nem venné­nek benne részt - mutatta ki a Ju- rij Levada Központ felmérése. A megkérdezettek 31 százaléka úgy vélte, az októberi forradalom - ma így nevezik - lökést adott Oroszország népei szociális és gazdasági fejlődésének, és továb­bi 24 százalék látja úgy, hogy az 1917-es események új korszakot nyitottak az ország népeinek tör­ténelmében. Mintegy 17 százalék szerint a forradalom „lefékezte az ország népeinek fejlődését”, és 9 százalék szerint „katasztrófává vált” az ország számára. A megkérdezettek 40 százaléka szerint a forradalom inkább ked­vező hatással volt, 29 százalék ez­zel ellenkező véleményen van, vagyis úgy véli, inkább negatív ha­tásai voltak az eseményeknek. A kérdésre 31 százalék nem tudott válaszolni. A kedvező hatások kö­zött a szociális egyenlőtlenség ki­egyensúlyozását és a kizsákmá­nyolás eltörlését, az új államrend létrehozását és a Szovjetunió megalakulását említették, és akadt, aki kedvezően nyilatkozott a szovjet kor életéről. Azok, akik szerint a forradalom súlyos negatív következmények­kel járt, az emberi jogok korláto­zását, a terrort, a repressziókat, a totalitarizmust és a személyi kul­tuszt, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború (a II. világhábo­rú) következményeit hozták fel. Néhány megkérdezett szerint a forradalom a nagy orosz biroda­lom összeomlását és az ország ezt követő hanyatlását jelenti. Ha ma törne ki Oroszországban a forra­dalom, 23 százalék igyekezne tá­vol maradni tőle és kivárni a fej­leményeket, 17 százalék aktívan támogatná a bolsevikokat, 13 szá­zalék némely dolgokban együtt­működne velük, 6 százalék har­colna ellenük, 18 százalék kül­földre távozna. A világ proletárjainak vezére iránti rokonszenv jelentősen csökkent az utóbbi időben: 1990-ben még 70 százalék emlé­kezett meg rokonszenwel Vla­gyimir Iljics Leninről, a mostani felmérés során már csupán 27 százalék szimpatizált vele. A for­radalmi idők szereplői közül a legnagyobb ellenszenv Joszif Visszarionovics Sztálinnal szem­ben nyilvánul meg: 1990-ben 48, idén októberben 27 százalék uta­sította el a személyét. KOMMENTÁR A legnagyobb kínai GÁL ZSOLT Bár a világ legnépesebb országának lakóit általában kis kínai­ként szokták emlegetni (magasságukra való tekintettel jórészt megalapozottan), lassan meg kell szoknunk, hogy az egykori mennyei birodalommal kapcsolatban csupa nagy dologról szól­nak a híradások. Sőt, egyre gyakrabban a legnagyobbakról. Tegnap történt, hogy bevezették a shanghaji tőzsdére a kínai olajipari konszern, a PetroChina papírjait, amely ezzel egy csa­pásra a világ legnagyobb tőzsdei vállalata lett. Az aktuális árfo­lyam alapján piaci értéke 1 000 milliárd dollárra nőtt, kétszer akkorára, mint a sorrendben második amerikai Exxon Mobil társaságé. A világ legnagyobb tőzsdei cége tehát immár kínai, de ez inkább a kezdete a rekordoknak, mint a vége. A kínai cé­gek ugyanis rohamléptekkel menetelnek a földkerekség legna­gyobb cégeinek toplistáján, általában 20-30 helyet ugorva előre évente. A Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) például már a Financial Times tavalyi toplistáján a világ harmadik legna­gyobb pénzintézete és egyben kilencedik legnagyobb vállalata volt az amerikai Citigroup és Bank of America mögött. Figye­lembe véve ez utóbbiak jelenlegi nehézségeit, szinte biztos, hogy a következő összesítésben már a világ legnagyobb bankja is kínai lesz. Mivel a sanghaji értéktőzsdén tolongó befektetők dúskálnak a pénzben, és a börze már hosszú ideje lottólázhoz hasonlítható őrült iramban növekszik, a beruházók kapva kap­nak minden új társaság papírjain. Míg idáig jobbára „csak” a világpiacot elárasztó Made in China feliratú termékek gyártóiként találkozhattunk kínai vállalatok­kal, rövidesen befektetőként és tulajdonosként is meg fognak je­lenni. Az említett ICBC például két hete vett 5,6 milliárd dollá­rért 20%-os részesedést a dél-afrikai Standard Bankban, a Kínai Fejlesztési Bank pedig 3,1%-os részesedést vásárolt a második brit pénzintézet, a Barclays részvényeiből. De ez csak a közvet­len, jól látható beruházás. A kínai üzletemberek szívesen fek­tetnek be pénzt más vállalatok közbeiktatásával. A nagy ameri­kai befektető társaságok és bankok egész sorában (Blackstone, Bear Stearns, Kohlberg Kravis Roberts, Carlyle Group) szerez­tek részesedést kínai cégek vagy tárgyalnak erről. És ez még mindig csak a kezdet. A kínai vezetés idén szeptemberben ugyanis eldöntötte, hogy az 1400 miliárd dollárra duzzadt valu­tatartalékok kedvezőbb kihasználására (eddig jórészt amerikai államkötvényeket vettek belőle) a tartalékok mintegy egyhete- déből létrehozza a Kínai Befektetési Társaságot, amely külföldi beruházásokkal fogja kamatoztatni a hivatalos tartalékokat. Az egyheted egyelőre 200 milliárd dollár, de a tartalékok az elmúlt időszakban gyorsan nőttek. És nem csak az állam dúskál a pénzben. Az amerikai Boston Consulting Group pénzügyi ta­nácsadó szervezet jelentése szerint tavaly már 310 ezer kínai likvid vagyona haladta meg az egymillió dollárt, s ezzel az or­szág az előkelő ötödik helyre ugrott a dollármilliomosok számát tekintve. Hol lesz ennek vége? Pár éven belül felkészülhetünk arra, hogy végképp átrendeződik a világ legnagyobb gazdasága­inak, vállalatainak, leggazdagabb üzletembereinek és legna­gyobb befektetőinek toplistája. Az élen egyre gyakrabban Kíná­val, kínai cégekkel, multimilliomosokkal fogunk találkozni. A kis kínaiak lesznek a legnagyobbak. JEGYZET Jó ebédhez politika GRENDEL ÁGOTA Régen volt, talán igaz se volt, egykor vasárnap délben jó ebédhez nóta szólt, gyomor­nedveinket serkentő, hangula­tunkat javító. Később kiderült, a magyar nóta nem igazán megfe­lelő műfaj, vájtfülűek kikap­csoltatták a készüléket, de sze­rencsére nem mindenütt volt érvényben a magyar ember evés közben nem beszél, hát leg­alább végre nyugodtan cseveg­hettünk iskolai, családi gondok­ról és örömökről. Tartott ez a boldog, békés időszak egészen addig, amíg a különböző köz- szolgálati és kereskedelmi tele­víziók be nem vezették a vasár­nap déli és dél körüli politikai vitákat. Az ember - vagy az asszony, családja válogatja - a konyhában szorgoskodik, hogy déli tizenkettőre az asztalon gőzölögjön a húsleves, illatoz­zon a rántott hús, s éppen, ami­kor a tésztát adagolja a forró le­vesbe, tizenkettő előtt öt perc­cel, hogy tizenkettőkor asztal­hoz ülhessen a társaság, elkez­dődik a vita. Politikáról, persze, ami, sajnos, egyre jobban befo­lyásolja életünket, ami egyre jobban kiábrándít bennünket kormányunkból, pártunkból és mások pártjából, egy szóval tu­lajdonképpen egész életünkből. Tészta dagad, elázik, mint a kiskakas begye, fölszívja az összes levest, a hús kihűl, gyomrunk egy ideig korog, majd összeszűkül a méregtől. A családfőé attól, hogy megint csak szócséplés, hazugság árad a stúdióból, a feleség, mert oda a délelőtti munkája, a gyerek, mert tudja, már megint nem lesz desszert, hidegen falnak be mindent, jól összevesznek. Anya mérgében és tehetetlen­ségében kicsússzam néhány tá­nyért a kezéből, aztán azon dü­höng, hogy lassan elfogy a kész­let, a nagymama gyönyörű he­rendijéből hírmondó se marad. Apa bevágja az ajtót, lemegy egy sörre, mert csak a haverok­kal lehet politizálni, és már vé­ge is a várva várt, békés vasár­napnak. No de, föl a fejjel. Nem is olyan nagy baj ez az étvágy­rablás. Az árak- természetesen az élelmiszerárak is - nagy ív­ben kúsznak fölfelé, tudják ezt a tévések és a politikusok is, de hogy ne legyen olyan direkt a dolog, így ösztönöznek arra, hogy egyre kevesebbet együnk, a takarékosság jegyében. Hála nekik.

Next

/
Thumbnails
Contents