Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-31 / 251. szám, szerda

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 31. www.ujszo.com 6662 Hétfőtől újabb rovattal bő­vül Véleményoldalunk. Az aktuális politikai, közéleti, gazdasági eseményekkel kap­csolatban teszünk fel önök­nek egy kérdést, amelyre sms-ben küldhetik el maxi­mum 160 karakteres válaszu­kat. A feleletet a következő formában küldjék: UJSZO(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az sms-t a 6662-es telefon­számra küldhetik a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Az sms ára 3,- korona áfával. Figyeljék a kérdést, küldjék a választ! SZEMSZÖG Aki magyar, markát tartja Amikor a határon túli magyarok támogatásáról van szó, az embe­rek szinte kivétel nélkül mindig anyagi támogatásról beszélnek. Határon belül és kívül Magyaror­szágtól vátják el a kulturális és ok­tatási, egyéni és csoportos anyagi segítség folyósítását. Magyaror­szág most nehéz gazdasági hely­zetben van, össze kell húznia a nadrágszíjat. Talán most van a leg­jobb alkalom elgondolkodni azon, szükség van-e határon túli magya­rok támogatására az eddig meg­szokott formában és főleg a Kár­pát-medence valamennyi, magya­rok lakta országában? Szlovákiában, ami a gazdaságot illetti, hála istenek, jól mennek a dolgok és ezt megérzi a felvidéki magyarság is. A bérek, ha még nem is érik el a magyarországi át­lagot, dinamikusan növekednek és az adóteher is kisebb. A szlová­kiai magyarság a legerősebb hatá­ron túli nemzetrészek közé tarto­zik. Tudatosítják ezt az anyaor­szágban is, mivel kiemelt térség­ként csak Kárpátalját és a Vajdasá­got kezelik. A támogatások kérdését azért is érdemes újragondolni, mert több mint másfél évtized után már jog­gal szabad megkérdezni, mennyire voltak eredményesek. Itt az ideje egyebek között rákérdezni arra, helyes-e az, hogy felsőoktatási ösz­töndíjakkal Magyarországra csá­bítják a felvidéki ifjúság jelentős ré­szét? Helyes-e magyarországi ösz­töndíjban részesíteni egyetemi és főiskolai hallgatókat, míg a szülő­földön maradó társaik nem része­sülnek üyen mértékű támogatás­ban? Helyes-e, hogy Magyarország saját adófizetői pénzéből elvállalja külföldi állami egyetemek és tudo­mányos intézmények akár részbeni finanszírozását, miközben arra a pénzre otthon is nagy szükség len­ne? De jó lenne tudni azt is, hányán tértek haza a támogatottak közül és közülük mennyien forgattak vissza valamit a kapott segítségből nemzetrészük javára? Sajnos, nem igaz minden eset­ben, hogy a támagatásokért hálás lenne a felvidéki magyarság. Vall­juk be, sokszor hallani otthon, munkahelyen vagy iskolában a ta­nár szájából az anyaországiakat le­sajnáló megjegyzéseket! Talán a legszomorúbb az, hogy néhányan időről időre összemarakodnak a budapesti pénzen, mondván ők azok, akik mindezt a legjobban mégerdemlik, hiszen ki tenne töb­bet a felvidéki magyarságért, ha nem éppen ők! Néha pedig az is ér­dekes, a közvetlenül támogatott in­tézmények miként adják tovább a rájuk bízott összeget. Magyarország a határon túliak támogatását eddig igen nagylel­kűen kezelte. Például a magyar­igazolvány elnyeréséhez még ma­gyarnak sem kellett lenni, de az sem volt feltétel, hogy a magyar közösség része legyen, hogy te­szem azt, maga vagy gyermekei magyar iskolába járjanak. A magyarigazoványok, vagyis a köz­vetlen, személyre szóló támogatá­sok bevezetésekor elhangzott az a vád, hogy ezzel pénzért vásárolják majd a magyarságot. Sokan fel­hördültek akkor, de azért ismerjük be, ez részben igaz. Magyarnak lenni a határon tű nem egyszerű feladat. Itt nem eléj beleszületni a nemzetbe, hanen tenni si kell érte valamit. Legalábt annyit, hogy magyarságunkat to vább hagyományozzuk, példáu úgy, hogy a szülőföldön maradunl és gyermekeinket magyar iskoláb; járatjuk. Ma magyarországi támo gatások elnyerésében ez nem köve telmény. Magyarország eddi] gyakran számonkérés nélkül ősz tóttá a pénzt, így akarva akartjai maga támogatja az identitásvesz tést. Eléjött az ideje, hogy bevall juk, a felvidéki magyarságnak má van elég gazdasági ereje, hog fenntartsa magát, Magyarországa pedig azt észrevenni, hogy nem a a legnagyobb magyar, aki leghar gosabban kiabál a pénzért. Horbulák Zsolt Mikor? Hol? Kivel? Új Szó borból 2006, totó: Somogyi Tibi 2007. november 16-án Csölösztőn, a Kormorán Szállóban Sztárvendégeinkkel - Rák Vikivel és Juraj Soltésszal, a Bailando sikeres táncos párjával, Rigó Mónikával, Bangó Margit' Kossuth-díjas művésznő által megkoronázott tehetséges cigánydal-énekessel, valamint az Új Szó és a Vasárnap borversenyének győzteseivel, akik legjobb boraikat kínálják Önöknek Csemegék az étlapról: sertésérmék magyar módra, rakott sonka, aszalt szilvával töltött pulykatekercs, sült malac, vadgulyás, saláták, köretek, desszertek és egyéb finomságok Jegyrendelés: 02/59 233 274, 0918/59 32 87 SzOFClkoZZUU t CfJVU tt/

Next

/
Thumbnails
Contents