Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-30 / 250. szám, kedd

8 Vélemény - hirdetés

ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 30. wvw.ujszo.com

SZEMSZÖG

1, Öeoby MáSénlm povinné:

PRJmmh Végh

Rodinn? stav:

ianabtf

Jméno:

0«e b jratí) rozená:

íar.Madárská

'otání;

delnlk

i »ramllíMtal:

lApstoa

Den

Apaoa

MTOto: Cl

Mlslc j Rok

5* >9*

sakal1«3

.Kr.iK*Kum*

Pfíjmerd

Vjméno:

Maniefka u zenatych (manzel u prövdanycb):

Déli do 15 let, které *i)l s osobou hlá- "ientm po- vinnop:

Jméno: - R»zári* rozená: Leokesí

Den ) Mésic

13 I 5

Ladislav narozeng:. • ^*95*7

Apaoa Sakallas

Nynéj§f bydliSté:

Ja-li v podnájmu.Tj:

PrIStí bydliSté:

Je-Ii v podnájmu, u:

Okres («vrt):g tgdnlOt

Mii. Túny

o: Apaoa salcallas

Okres (ctvrt): ^aiflaJPna &s-p : Ulice: 6.:

Oeo gdchodu (osob uvcájnych pod 1, 3 a n-. 13.111.194-9.

Podpis osoby hláSenfm povinné:

Podpis majitele bytu: majitele domu:

Jtőovioíoh

V.

.............................................................. dne._

la .III. 194-9

Csemegék az étlapról:

sertésérmék magyar módra, rakott sonka, aszalt szilvával töltött pulykatekercs, sült malac, vadgulyás, saláták, köretek, desszertek és egyéb finomságok

Jegyrendelés: 02/59 233 274, 0918/59 32 87 SzÓfQ ÍCOZZU fl k Cßyiltt!

Re: A hülyeség természetrajza, Új Szó, 2007. október 29.

Régi bölcsesség, ha egy hülyével vitába keveredsz, mindig fennáll a veszélye, hogy előbb-utóbb összekevernek. Fennállt ennek a veszélye akkor is, amikor a parlamentben reagáltam a több napja dúló magyarellenes, vérlázító frö- csögésre, de most is, mikor Barak Lad, a te eszmefuttatásodra reagálok.

Meggyőződésem, hogy a felszólalást el kellett mondani! A „csemovai, lelketlen, vért kívánó magyar csendőrökről” szóló tudatosan táplált magyarellenes mítoszt 100 év hallgatás után meg kellett cáfolni. Megtörtént, és a hétvégi, Csernován zajló „megemlékezésen” bennünket, magyarokat sok ocsmánysággal illettek a szónokok, csak az elmúlt nyolcvan év hivatalos ünnepségei után először nem emlegették az ún. magyar csendőröknek a mai napig rajtunk száradó bűnét.

Az SNS és részben a KDH képviselőinek reakcióját előre tudtam, hogy van-e rajtam sapka vagy nincs, úgyis elverik rajtam a port. A kiejtésre Boros Zoli barátom szellemében válaszolnék: palócos kiejtésünk az édesanyánktól örökölt egyszer dicsőség, másszor szégyennek vélt kereszt, melyre a szellemi aluljáratokban közlekedők észérvek híján szeretnének felszögezni. A kiejtésünk a miénk marad, és lehet hogy hiba, de mi tovább visszük.

Köteles László,

parlamenti képviselő

Mikor?

Hol?

Kivel?

Új Szó bombái 2006, fotó: Somogyi Tibor

2007. november 16-án Csölösztőn, a Kormorán Szállóban

Sztárvendégeinkkel - Rák Vikivel és Juraj Soltésszal, a Bailando sikeres táncos párjával, Rigó Mónikával, Bangó Margit Kossuth-díjas művésznő által megkoronázott tehetséges cigánydal-énekessel, valamint az Új Szó és a Vasárnap borversenyének győzteseivel, akik legjobb boraikat kínálják Önöknek

Feledni soha nem lehet

volt, nem akarták szétszakítani a családot. Hatéves voltam. Rendkívüli hideg telünk volt. Kicsi házunk ablakán keresztül csodáltuk a teherautókat, ám borzongva gondoltunk arra, melyik családért jöttek. Szilasról miért telepítették Csehországba Császár Imrét, Nagy Imrét, Baranyai Kálmánt, Farkas Vincét, a szomszédomat, Mió Józsefet családjával együtt. Mert becsületes, szülőföldjüket és anyanyelvűket szerető magyar emberek voltak.

Nagyapámat, László Imrét és családját miért telepítették ki Magyarországra? Kőműves volt. Nagymegyeren szép portájuk volt. Öttagú családját Békéscsaba mellé, Gerendásra telepítették egy viskóba. A családból már csak egy személy él, az unokatestvérem Gerendáson. Nagyapám idegenben, messze a szülőföldjétől bánatában meghalt. Ott is van eltemetve.

Sajnálhatja, aki nein nézte a Duna TV 2007. október 10-i adását 22.20-kor. A Szétszóródunk c. dokumentumfilm a nádszegi kitelepí- tettekről szólt. A film alatt nem bírtam patakzó könnyeimmel. Végezetül mindenkinek figyelmébe ajánlom Varga Frigyes tanár úr írását 2007. október 19-ről, amely az Új Szóban jelent meg, és Angyal Béla: Guta 1945-1949 c. könyvét.

Mindenkinek, az egész világnak tudtára kell adni, hogy mit jelentett a deportálás, a kitelepítés. Feledni soha nem lehet, talán megbocsátani sem. Panyi Ferenc, Szilas

Az egyik rokonomat Csehországba, a másikat Magyarországra telepítették ki - ki érti ezt? A „Ki mondja meg, kit miért deportáltak?” (2007. október 17.) című írás késztetett arra, hogy levelet újak.

Felháborodva olvastam Bodnár László cikkét: „Magyar vagyok, magyarnak születtem...” de milyen magyar, hiányos műveltséggel rendelkező. Az iskolában nem tanították a történelemórán a kitelepítést. De egy áüagos műveltséggel rendelkező embernek erről is tudnia kellene. Bodnár urat nem érdeklik a Benes-dekrétumok, egyetért a kormány döntésével. Egy szinten van a kulturális miniszterrel. Egy parlamenti képviselőnek, sőt miniszternek magasabb szintű műveltséggel kellene rendelkeznie, mint egy átlagemberek. Sajnos, a miniszter úr nyilatkozata az ellenkezőjét bizonyítja. Ha így nyüatko- zik az ország minisztere, akkor mit várhatunk a többi polgártól? Ha nem ismerik a múltat, akkor érdeklődjenek az idősebbektől, nézzenek utána a megfelelő helyen, a megfelelő iratokban. Bodnár úr nem tud a környezetéből olyan esetet, hogy valakit kitoloncoltak volna Nagymihályról. Amit nem tud, azt ne tegye közzé legolvasottabb napilapunkban.

Igaz, egyet én sem értek. A családom egyik ágát miért Magyarországra telepítették át, a másikat pedig miért Csehországba?

Feleségem családját 1946-47 zi- mankós telén teherautóval a nagymegyeri vasútállomásra szállították, marhavagonba toloncolták több családdal együtt, s indították Csehországba. A hattagú család az úton a nagy hidegtől sokat szenvedett: két felnőtt, 4 gyerek, akik közül a legidősebb 10, a legfiatalabb pedig mindössze 1 éves volt. A jecovicei állomáson a családokat válogatták a cseh gazdák, mintha vásárban lettek volna. Először azok a családok „keltek” el, ahol több volt a munkáskéz. Mivel feleségem családjában 4 kisgyerek volt, csak utoljára „keltek el”. Nagyon hosszú volt az út a lovas kocsival az állomásról a faluba. A feleségem, aki akkor még csak 6 éves volt, az úton nagyon megfázott és kórházba került. Felgyógyulása után ott járt iskolába. Apósom, Végh Kálmán Miroslav Tűmához került cselédnek, ahol 1947. január 28-tól 1949. március 12-ig dolgozott. Utána eljött a nap, amikor hazaköltözhettek, a Csallóköz közepébe, Apácaszakállasra. De miért telepítették ki? Egyszerű mezőgazdasági munkás volt. Úgy is halt meg.

Az én öttagú családom is rajta volt a kitelepítettek listáján. Mivel édesanyám a pozsonyi kórházban

VISSZHANG