Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-30 / 250. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 30. Vélemény És háttér 7- Ne ordítson! Csak a Benes-dekrétumokróljrianonról és az autonómiáról akarom elmondani a vélemé­nyemet. (Peter Gossányi karikatúrája) A hamburgi program hitet tesz a gondoskodó jóléti és szociális állam mellett Szolidáris többség TALLÓZÓ KRÓNIKA Templomgyújtogatási akció­val riogatott Cristian Diaco- nescu, a román Szociálde­mokrata Párt (PSD) alelnöke - aki Adrian Nastase volt ro­mán miniszterelnök kormá­nyában a külügyi államtitkári és az igazságügyi miniszteri posztot is betöltötte akinek az a nyilatkozata, hogy a múlt hét elején szélsőséges magyarok felgyújtották a bé­késcsabai ortodox templo­mot, durva félretájékozta­tásnak bizonyult - írta az er­délyi lap. A politikus Aradon elmondta: a bukaresti és bu­dapesti kormánynak sürgő­sen és erélyesen el kell ítélnie az incidenst. A Krónika kide­rítette, hogy a PSD-s politikus állítása nem felel meg a való­ságnak. A békéscsabai orto­dox templomot július 20-án megrongálták, három nappal később a templom belsejét felgyújtották - emlékeztet a Krónika -, ekkor kétmillió fo­rintos kár keletkezett. A rendőrség őrizetbe vette a tettest, akiről kiderült, elme­zavarban szenved. A kegye­letsértést Vantara Gyula, Bé­késcsaba polgármestere el­ítélte, a magyar kormány pe­dig egymillió forintos támo­gatást utalt a templom felújí­tására. Ireny Comaroschi, Románia budapesti nagykö­vete üzenet értékűnek nevez­te a gesztust. OROSZ LAPOK A Portugáliában megtartott Oroszország-EU csúcs kap­csán a Nyezaviszimaja Gaze- ta Vlagyimir Putyin elnöki tisztségből való távozásáról tett kijelentéseit elemezte azzal, hogy ezek „a spekulá­ciós spirál újabb körét” eredményezik. Putyin újra elmondta, nem indul az el­nökválasztáson, nem tudja, mit fog csinálni, miután tá­vozik a tisztségéből, de nem lesz kormányfő. A lap „az enyhülés csúcsának” nevezte a tanácskozást, s úgy vélte, konstruktívabb volt, mint az előző. Lengyelország tett egy fontos lépést: bejelentette, várja az orosz állatorvosokat húsüzemeibe. Ez jó kezdet lehet az orosz-lengyel kap­csolatok normalizálásához, s ha az Európai Bizottságot fel­ruházzák a mandátummal, a közeli hetekben hozzá lehet látni az új EU-Oroszország szerződés előkészítéséhez. A Vedomosztyi szemleírója úgy véli, az EU-nak októberben kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy komoly figyel­met szenteljen az EU-orosz csúcsnak: lezajlott az EU kormányközi konferenciája, a G7 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek ta­nácskozása, és Lengyelor­szágban választások voltak, amelyek eredményeként az „új Európa” aktívabban in­tegrálódik a „régi Európába”. ,A tanácstalanság korszaka, amely majd négy évig tartott Európában, a vége felé köze­ledik. A régi és az új Európa közötti szakadás a történe­lembe süllyed. Az egységes piac tovább alakul, Európa külső ellenséggel szembeni összekovácsolódása tovább erősödik. Úgy tűnik, az euró­paiak gyengesége csupán pa­raván volt, amely mögött meghúzódott az erőknek a fejlődés újabb szakasza előtti átrendeződése” - írta a lap. A hagyományos szociál­demokrata értékeket hangsúlyozza a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) új programja, ame­lyet elsöprő többséggel fo­gadott el a kongresszus. AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Az 500 küldött - két ellenszava­zattal - több hónapig tartó vita után adta áldását a kongresszuson az új dokumentumra, amely a szo­ciáldemokraták 1989-ben Berlin­ben elfogadott programját váltja fel, s amelynek középpontjába a nagyobb esélyegyenlőség és szoli­daritáskerült. A tisztségében megerősített Kurt Beck pártelnök hangsúlyozta, hogy az új program nem jelent szakítást a múlttal, az SPD nem fordít hátat az eddigi irányvonal­nak, azonban erőteljesebb szociá­lis tartalomú politikára van szük­ség. A kongresszusi vita során a 38 oldalas tervezethez a küldöttek csaknem 900 módosító indítványt teijesztettek elő. Utána elfogadták a végső változatot, amely - az SPD-t baloldali néppártként meg­határozva - a konzervatívokkal közösen kormányzó párt balra to­lódását, s a koalíciós partnertól va­Csémova, avagy mi mindenre van idejük a képviselőknek címmel közöl jegyzetet a szlovák parla­ment pénteki üléséről a Lidové No- viny című cseh konzervatív napi­lap. Lubos Palata, a közvélemény­formálónak tekintett lap hétfői jegyzetének szerzője „sajnálatos aktusnak” minősíti, hogy a szlovák kormánypárti és ellenzéki képvise­lők együttesen törvényt fogadtak el Andrej Hlinkáról. „Csehként sértve érezhetnénk magunkat emiatt, s ha ezt nem mutatjuk ki, akkor csak nagyvonalúságból tesszük” - ol­vasható a jegyzetben. A szlovák parlament „történelmi” ülésén el­fogadott második nyilatkozat a csemovai zavargások 100. évfor­dulója alkalmából állít emléket az áldozatoknak. Szomorú esemény­ről van szó, amikor a történelmi Magyarország (Uhersko) csend­ló élesebb elhatárolódás szándé­kát tükrözi. Ezt jelzi, hogy a hamburgi do­kumentumban több utalás van a demokratikus szocializmus fo­galmára, amelyet az SPD a hajda­ni keletnémet kommunista utód­párttól, a PDS-től „vett át”. Oly­annyira, hogy a demokratikus szocializmussal külön fejezet fog­lalkozik, hangsúlyozva: az min­denekelőtt szabad, igazságos és szolidáris állam megteremtésé­nek célját jelenti. A hamburgi program éles kapi­talizmuskritikát is tartalmaz, s hi­tet tesz a gondoskodó jóléti és szo­ciális állam mellett, ami szakítást jelent a korábbi pártelnök-kancel­lár, Gerhard Schröder nevéhez fűződő, a jóléti állam visszaszorí­tását célzó reformpolitikával. Ezt tükrözi, hogy az új dokumentum­ból ki is maradt a „szolidáris közép” fogalma, amit a „szolidáris többség” kifejezés váltott fel. Ugyanezt a baloldalibb profilt fe­jezik ki a párt gazdasági törekvé­sei, hangsúlyozva a szociális piac- gazdaság érvényesülésének, va­lamint a felelősségvállalásnak és az állami beavatkozások alkalma­zásának szükségességét. Az SPD állást foglal az igazságos adózás, az inflációval lépést tartó béreme­lések, a sztrájkjog, a szakszerveze­őrei belelőttek a katolikus hívők fel­izgatott tömegébe, akik elutasítot­ták, hogy ne az erős szlovák érzel­mei miatt az akkori budapesti kor­mánnyal szemben álló Andrej Hlinka szentelje fel új templomu­kat. Azonban szlovák források is be­ismerik, hogy a tiltakozók kövekkel dobálták meg a csendőröket. A lö­völdözés 15 áldozatot követelt Csemován. A történelmi Magyarország ha­tóságai mindezt azzal tetézték, hogy a zavargások több tucatnyi résztvevőjét bebörtönözték. „Ilyen dolgok 100 évvel ezelőtt másutt is megtörténtek. Kivétel nélkül Euró­pában mindenütt, még a kor leg­demokratikusabb államaiban is” - mutat rá Palata. A szlovákok, mi­után valószínűleg nem találtak más megfelelő esetet a kisebbségek el­nyomására a történelmi Magyaror­szágon, Csemovát „a nagy magyar sovinizmus példaképének minő­tek tevékenységének támogatása mellett. Sürgeti a törvényes nyug­díjbiztosítás kiterjesztését, az isko­lai képzés javítását, a tanulók költ­ségtérítés nélküli ellátását. Hang­súlyozza továbbá, hogy az SPD mindenfajta tandíj ellen van. Belpolitikai téren a szociálde­mokraták az új programban szót emeltek a külföldiek integrálódá­sának fokozottabb támogatása mellett. A tervezett biztonsági in­tézkedésekkel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy azoknak össz­hangban kell állniuk az alkotmá­nyos követelményekkel. A dokumentum külpolitika ré­szében az SPD megerősítette, hogy támogatja Németország nagyobb nemzetközi politikai szerepválla­lását, továbbá az ország állandó tagságra törekszik az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában. A program elfogadásával véget ért a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa, amely Beck pártelnök szerint mindenekelőtt arra volt hivatott, hogy megakadá­lyozza az SPD népszerűségének hanyatlását, s egy markánsabb ar­culat meghatározásával elindítsa a pártot a felemelkedés útján. Záró­beszédében Beck külön is utalt ar­ra, hogy a demokratikus szocia­lizmus a jövőbeni munka legfon­tosabb tartalmi elemét jelenti. sítették”. Köteles László, a Magyar Koalíció Pártja képviselője, akit az ülésen rendkívül durván lehurrog­tak egyes szlovák képviselők, csak annyit engedett meg magának, hogy megjegyezte: az eseménye­kért nem a magyarok felelősek, ha­nem a történelmi Magyarország kormánya, illetve, hogy a csend­őrök nagy része, beleértve a lövési parancsot kiadó parancsnokot, szintén szlovák nemzetiségű volt. ,A magyarok a nagy-magyaror- szági sovinizmust, amely a törté­nelmi Magyarország széteséséhez vezetett 1918-ban, nagyrészt már maguk mögött tudják. Csernovát annyira szégyellik, hogy a nyilat­kozatot a szlovák parlament összes magyar képviselője is támogatta. Le a kalappal a szlovákiai magya­rok előtt” - szögezi le jegyzete vé­gén a közép-európai problémákkal rendszeresen foglalkozó Lubos Pa­lata. (kok) Nem a magyarok felelősek, hanem a történelmi Magyarország kormánya Le a kalappal a magyarok előtt ISMERTETŐ KOMMENTÁR A nyereség az ellenség GÁL ZSOLT Az egészség nem áru! A magánbiztosítók ne nyerészkedjenek a bete­gek szenvedésén ! A gyógyítás nem lehet üzlet Hlyen és hasonló jel­szavak kíséretében szavazta mega szlovák parlament kormánypárti többsége az egészségbiztosítási törvénymódosítását, amelyben megtütották, hogy az egészségbiztosítóknyereségre tegyenek szert, a hozzájukbeáramlójárulékokat és közpénzeket az ellátásra kell for­dítaniuk. A honanyák és honatyák abból indultak ki, hogy az egész­ségügyi ellátás nem alapozható a piaci versenyre. Ezt a nézetüket fő­leg morális elvekkel (a betegekről való gondolkodás erkölcsi köteles­ség, nem lehet üzlet tárgya) és stratégia érdekekkel (az egészségügy kulcsfontosságú ágazat, a nemzet egészségügyi állapota döntő) ma­gyarázzák. A fő ellenség a biztosítók nyeresége, ami megengedhetet­len. Ezért erkölcsi és stratégiai érdekből megtiltották. Alakosság többsége egyetért ezekkel az elvekkel, helyesli az intézkedést. Most nemcsak a kocsmai mindent tudó Jánosokra gondolok, akik valószí­nűleg a, jól beszél, öntsetek neki! ” felkiáltással honorálnák a nyere­ség elleni hadjáratot. A társadalom túlnyomó többsége is beveszi Fi- coolcsó szlogenjeit. Tiltsukmeg az egészségbiztosítók nyereségét! Mások betegségén ne nyerészkedjenek közpénzekből a magánbizto­sítók. Úgyvan! Helyes! -bólogat a többség. A felsorolást ugyanezen indokokból tovább is folytathatjuk. Tiltsuk mega gyógyszergyártók, a kórházak, a patikák, az egészségügyi segédeszközök és berendezé­sek gyártóinak a nyereségét is! Ókse gazdagodjanak a stratégiai ága­zatban erkölcstelenül, a betegek szenvedésén élősködve, közpénze­ket zsebre téve! De itt van az élelmezés problémája is. Hogy néz az ki, hogy valaki más éhségével élvissza. Nem engedhető meg, hogy egy olyan stratégiai ágazatban, mint a mindennapi betevő falat előterem­tése nyerészkedjeneka magáncégek! Tiltsukmeg az élelmiszerbol­tok, a pékek, a hentesek, a mezőgazdászok nyereségét is! És az öltöz­ködés? Micsoda arcádanság, hogy magáncégek visszaélnekazzal, hogy az emberekruházkodásraszorulnak. Tovább is van, mondjam még? Ebből a rövid felsorolásból is kiderül, hogy a nemzetgazdaság­nak nincs olyan ágazata, ahol morális vagy stratégiai okokból ne le­hetne megtiltani a nyereséget, és ne lehetne követelni, hogy a vállala­tok állami irányítás alá és állami tulajdonba kerüljenek. A gondolat- menettel az a baj, hogy helytelen alaptételekből indul ki. A ruhagyár nem az emberek meztelenségén nyerészkedik, hanem a felöltözteté­sükön, a pék nem az emberek éhségén gazdagodik, hanem a jóllaka- tásukon, az egészségügyben vállalkozókpedignem a betegekszen- vedésein gyarapodnak, hanem a kezelésükön és gyógyításukon. Nem jótékonyságból, hanem a nyereségért, a haszonért, a bevételért. De tegyük fel a kérdést fordítva: miért gyártson ruhát a gyár, ha nem a nyereségért, miért süssön kenyeret a pék, ha nem a haszonért, és mi­ért gyógyítson az orvos, ha nem a fizetéséért. Miért működjön egy egészségbiztosító, hanem azért, hogy nyereségettermeljen? Elvég­re a haszon az emberi cselekvést motiváló legfontosabb erő. A tör­ténelem folyamán még semmivel sem sikerült hatékonyan helyet­tesíteni. Anyereség a gazdaság fő mozgatórugója. Aszlovák egész­ségügyben épp most tiltották meg, ezért borús napok köszönthet­nek hazánkban a gyógyításra, hacsak elnökünk vagy alkotmánybí- róságunknem lép fel a piacgazdaság és ajózan ész védelmében. JEGYZET A döntetlen ára KÖVESDl KÁROLY Miközben a polgárok feje fölött, a szellemi mocsokemelkedett régióiban állóháború zajlik a szlovák-magyar politika vi­szonylatában, lent a mindennapi megélhetés frontj án egy másik, nem kevésbé véres harc dúl. (Ami vaskos képzavar, és el­lentmond a fizika törvényeinek, mert a mocsoknak, állagából adódóan, alul kellene kavarog­nia.) Mindkét harcban a polgár a vesztes, mert nincs fegyvere. Ez az állapot nem kormány-, nem is nemzetfüggő. Zajlikazhatáron innen és túl. Nemzetközileg és Kárpát-medenceileg. Kimenete­le felől nincs kétség: a polgárt le­vadásszák, majd hadizsákmány után kutakodva kiforgatják a zsebét. Ahatáron túl (anyaor­szág) már konkrét áldozatai vannak a naponta kieszelt beke­rítő hadműveleteknek; az egész­ségügyi reformnak csúfolt rab­lásba emberekhaltakbele. Ná­lunk nem ismerem a statisztikát, de talán elég Zselíz példáját em­líteni, ahol szétrabolták a kórhá­zat, kicsemegézték belőle a men­tőszolgálatot, és néhány ember nagyon boldog lett ettől. Mert az állam hülye, és nem tud gazdál­kodni, míg a magántőke ügyes, és tud. Naná. Beteg emberek meg minden bokorban terem­nek, akiknek a bőrére lehet utaz­ni. Ám a mindennapi életnek sok szegmense van. A mai rablók nem pattantyús pisztollyal és kovás puskával állnak úton, ha­nem a piac törvényeinek neve­zett biológiai fegyverrel. Csak két hazai példa az utóbbi napok­ból. Azt mondja a televízió, emelni fogják a gáz árát. Néhány nap elteltével jön az újabb hír, hogy emelni fogj áka cement árát is. A kettőnek látszólag semmi köze egymáshoz. De most tessék fogódzkodni: a gáz árát azért emelik, mert kevés fogy belőle, a cementét azért, mert sok fogy belőle. Gázosék azt nyilatkoz­zék, enyhe volt a tél, csökkent a fűtés, kevés gázt rendeltek a szolgáltatók, így a kiesett nyere­séget pótolandó, emelni kell a gáz árát. Logikus. Cementgyáro- sék azzal érvelnek, hogy a nyári lelassulás után felpörög az autó­pálya-építés, több cementre lesz szükség, ami felnyomja az árát. Ez is logikus. Akétjelenségközt nem kell összefüggést keresni, azt kielemzik a gazdasági elem­zők. Alényeg: nyuszitmindig felképelik. Néha olyan érzésem támad, mintha egy döntetlenre álló falusi futballmeccset néz­nék, ahol Marx és Hayek csapatai rugdossákegymást, abíró meg Fukuyama. Aki nem bírja lefújni a meccset, mert ellopták a fütyü- lőjét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents