Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-29 / 249. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 29. Vélemény és háttér 5- Anyjuk, a székely gulyás után cseh sört hozol? Hát mit szólna ehhez a nemzet atyja? (Peter Gossányi rajza) A magát szolidárisnak tartó Fico-kormány elsősorban a saját választóival szúrt ki Ostoba törvénymódosítás TALLÓZÓ DAILY MAIL A tavaly Londonban meggyilkolt orosz titkos ügynök, Alek- szandr Litvinyenko az Mi6 brit titkosszolgálatnak dolgozott - írta a szombati Daily Mail. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ügynöke 2006. november 23-án halt meg, miután polónium-210 izotóppal megmérgezték. A lap meg nem nevezett diplomáciai és a titkosszolgálatokhoz közel álló forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Litvinyenko 2000 font (2850 euró) havi juttatást kapott az Mi6- től, amikor megölték. A Mail azt is tudni véli, hogy a szervezet jelenlegi főnöke, Sir John Scarlett szervezte be Litvi- nyenkót, még moszkvai tartózkodása idején. Májusban Andrej Lugovoj egykori orosz titkos ügynök - akinek kiadatását Nagy-Britannia hiába kérte az orosz hatóságoktól - volt az, aki kijelentette: Litvinyenko az Mi6 ügynöke volt és a brit szerveket tette felelőssé haláláért. Júniusban egy másik volt orosz ügynök, Vja- cseszlav Zarko vallotta be, hogy Litvinyenko közvetítésével állt az Mi6 szolgálatába. THE TIMES A munkaadók lobbizása ellenére sem tervezi a brit kormány a román és a bolgár munkavállalókra kirótt erős korlátozások feloldását. A szombati The Times értesülése szerint a brit belügyminisztérium elvégezte a két országra azok januári EU-csatlakozása óta alkalmazott munkavállalási politika első felülvizsgálatát, és arra a „szilárd” következtetésre jutott, hogy indokolt a kemény korlátozások fenntartása. A brit lap szerint Liam Byme brit bevándorlásügyi államminiszter néhány napon belül megteszi az erről szóló hivatalos bejelentést. Románia és Bulgária januári EU-bel- épésével a brit kormány törölte azt a kvótarendszert, amely addig az' unión kívülről érkező, képesítés nélküli vagy alacsony képzettségű munkavállalókra volt érvényes, és az ilyen munkákat januártól London kizárólag a román és bolgár állampolgároknak tartja fenn. Ez a rendszer évente valamivel kevesebb mint 20 ezer, 'képesítés nélküli vagy alap- képzettségű román és bolgár munkavállalását teszi lehetővé. A két ország magasabb szakképzettséggel bíró állampolgárainak hazájuk uniós csatlakozása óta is külön munkavállalási engedélyért kell folyamodniuk a brit belügyminisztérium bevándorlási hivatalához, csakúgy, mint addig. Nagy-Britannia az előző, 2004-es bővítési hullám után azonnal és korlátozás nélkül megnyitotta munkapiacát az akkori új tagállamok, köztük Magyarország és Szlovákia előtt, lemondva a csadakozási szerződés által lehetővé tett átmeneti korlátozásokról. A brit kormány annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik Kelet-Európából. A legutóbbi hivatalos adatok szerint azonban az eddig nyilvántartásba vett kelet-európai EU-munkavállalók száma meghaladja a 600 ezret, sőt az egyéni vállalkozókkal együtt a Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európai EU-polgárok akár egymillióan is lehetnek. Parkinson professzor jól ismert mondása, mely szerint életünk és vagyonunk kerül közvetlen veszélybe, amikor a kormány vagy a parlament ülésezik, az elmúlt héten gyakorlati igazolást kapott. LOVÁSZ ATTILA A kormánypártok ugyanis nagy vehemenciával szavazták meg az egészségbiztosítási törvény módosítását, amelynek értelmében a biztosítók nem tehetnek szert profitra, az adózás utáni jövedelmüket az ágazatba kötelesek visszaforgatni. Ügyes, okos, de főleg szolidáris kormányunk legalább akkora kapitális ostobaságot fogalmazott meg így, mintha azt határozta volna el, hogy a Duna visszafelé folyjon. S ezt a kapitális ostobaságot az ádagpolgárok százezrei még pozitívumként könyvelik el, miközben nem veszik észre, hogy ez az intézkedés alapvetően a szegények, az állami biztosítottak és a rászorulók ellen irányul. Miért? Először is le kell szögeznünk, hogy az egészségügy mint olyan, a lakosság szemében biblikus, ami miatt az alapvető elvárás, az egészségügyi szolgáltatás a szeretetszolgálathoz hasonló szamaritánus cselekedet legyen, ne pedig biznisz. Biblikus abban az értelemben is, hogy szolgáltatásait az élet meghosszabbítása miatt A Szlovák Köztársaság polgárainak csemovai memoranduma a béke és a barátság védelmében A csernovai sortűz 100. évfordulójáról a helyszínen megemlékezek szombaton memorandumot fogadtak el, amely többek között megállapítja: „Szem előtt tartva a több mint 1100 éve tartó szomszédsági kapcsplatunk többnyire negatív tapasztalatait, továbbá figyelembe véve a mostani, ismét egyoldalú, megalapozatlan és egyre agresszívebb követeléseket támasztó déli szomszédunk lépéseit, nem maradhatunk közömbösek!” A szlovák hazafiak lebecsülése, megalázása, üldözése, bebörtönzése és gyakori megölése, valamint a szlovák iskolák bezárása, vagy az 1919-ben, 1938-ban, 1939-ben, 1944-ben és 1968-ban elkövetett katonai agresszió - a nyújtja, végeredményben tehát tekintve örökké sikertelen végcélját. S pontosan emiatt a teljesíthetetlen cél miatt nem lesz soha semmilyen egészségügyi szolgáltatásban elég pénz, mert a legkorszerűbb élethosszabbító, de halálunk tényét meg nem másító műveletek esetleg annyiba kerülnek, amennyit az egyén az egész családjával egy életen át bruttóban sem termel meg. De térjünk vissza a másik alapvetéshez, miszerint az egészségügy nem üzlet. Dehogynem! Az egészségügy - ha korszerű és humánus - rengeteg pénzbe kerül, mert egyrészt kiváló, így drága műszaki háttérrel dolgozik, másrészt szolgáltatásai komoly, hosszútávon megszerezhető, ergo drága szakképzettséghez kötődnek, mmt ahogyan a konzervatív gyógymódoknál szekundáló gyógyszeripar is. Az egészségügyi szolgáltatás tehát biznisz a javából, lásd a legjobbak és legnagyobbak jövedelmét (gyógyszergyárak és forgalmazók, vezető orvosok, néhány orvosi divatszakma paraszolvenciából adódó gazdasági sikere stb.) Az egészségbiztosítási rendszernek éppen az a dolga, hogy a drága és az egyén által nem pénzelhető beavatkozások anyagi alapját megteremtse. Megteheti tőkésített alapon is, de alapvetően szolidáris rendszerekben teszi meg. Hogy közben a biztosító magán- vagy állami intézmény, az teljesen mindegy. Ha biztosító nem memorandum szerint - a szlovákokkal szembeni jellegzetes magyar megnyilvánulás domináns jeleit tükrözi, miközben a szlovákság egyszer sem támadt Magyar- országra. Az egyébként a béke és a barátság védelmében íródott, és a jelenlévők jobb kezének fellendítésével elfogadott memorandum további megállapítása: „Magyar- országot az igazság nevében joggal ítélték el a béke és az emberiesség elleni el nem évülő bűnei miatt. Aki békét akar, tartsa be a békeszerződéseket! Aki barátságot akar, viselkedjen barátságosan! Ezt most tettekkel kell bizonyítani déli szomszédunknak, Magyarországnak!” A szerzőként egyetlen konkrét intézményt, szervezetet sem megjelelő iromány érvvel támasztja alá a „barátságtalan magyar” hozzáállást, jól működik, mert vacak szakembergárdája van, nem tudnak a közgazdászai számolni, kevés beavatkozásra szór szét meglepően sok pénzt és a gyógyítással nem összefüggő tevékenységeket pénzel, akkor tönkremegy. Ahhoz, hogy jól működjön, motivációra van szükség. A biznisz alapvető motivációja pedig nem a vadidegen biztosított egészsége és ellátása, hanem a profit. Az orvos nem szerétéiből gyógyít, a patikus nem szerétéiből készít és forgalmaz gyógyszert, a műszergyár nem szeretetből gyárt műtőasztalt, fogorvosi széket meg egyéb ketyerét, hanem azért, hogy megéljen belőle. Ha jó a híre, megy a biznisz, van bevétel. Ha felcser szintjén végzi, éhen hal. így van ez a biztosítóval is, ne várjunk hát tőle szeretetszolgálatot. A biztosítós biznisz meggátolása (vesztes és az adófizetőnek drága pereken túl) egyben azt is eredményezi, hogy a szegény vagy kevésbé tehetős biztosított kap majd rossz szolgáltatást, ócska intézményben, alulértékelt, emiatt egyre kevésbé felkészült szakemberektől. A gazdag ember ugyanis fütyülhet a biztosítási rendszerre, a korszerű beavatkozást megfizeti, bármennyibe kerüljön is. A többiek meg halnak majd, korábban mint a mosónők. A szolidaritás kormány azt gondolja, jól kiszúrt a biztosítókkal. Pedig fenét. Csak saját választóival szúrt ki. Nem kicsit. Nagyon. amikor megállapítja: Magyarország az 1947-es párizsi béke- szerződésben kötelezte magát, hogy megkönnyíti a szomszédos államok közötti közlekedést, ami viszont máig nem tett meg, hiszen például nem építette meg a „Nad’maros-Velká Marusa” vízlépcsőt. Emellett Magyarország kötelezte magát arra, hogy az 1848 után magyar kézre, állami tulajdonba került szlovák kulturális örökséget visszaszolgáltatja. A szombat este elfogadott dokumentum békülékenyebb részét az a passzus jelenti, amelyik „bűneik megbánására, sajnálkozásra, bocsánatkérésre és kártérítésre” szólítja fel a magyarokat, s ha ez megtörténik, abban az esetben „készek vagyunk a múlt lezárására, valamint a valóban új, békés baráti kapcsolatok megnyitására.” DOKUMENTUM KOMMENTÁR A hülyeség természetrajza BARAK LÁSZLÓ Az ember, hova tovább arra gyanakszik, hogy manapság elmegyógyintézeti zárt osztályokról kiszabadult ápoltak kezdik eluralni a jelképes és valós politikai szószékeket. Ilyen alapon tehát kivételesen egyetérthetünk akár Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével is, aki a lex Hlinka és a csemovai csendőrsortűz áldozatainak emlékére elfogadott nyilatkozat múlt heti-parlamenti vitájában kijelentette, „aki hülyének született, az hülye is marad...” Nos, ez így rendben is volna, csakhogy joggal merül fel a kérdés, vajon miért nem maradnak veszteg a hülyék ott, ahová valók? A hülyeség persze, korántsem törvényellenes állapot. Sőt, látni valóan igen sokan jól élnek belőle. Többek között számos parlamentiképviselő, és feltételezhetően maga a sommás ítélet megfogalmazója, Ján Slota is. Ehhez, mármint, hogy némelyek jól élhessenek a hülyeségből, természetesen kellő mennyiségű hülyére van szükség a köznép soraiban is. Lévén, a hülye parlamenti képviselőket csakis a hülye köznép delegálhatja oda, ahol azok leledzenek. Hülyeség dolgában tehát a legkevésbé a politikusokat kell elmarasztalni, hiszen ők tulajdonképpen csak küldetést teljesítenek. A szóban forgó parlamenti szócsata esetében továbbá, igencsak nagy hiba lenne arra rtiég csupán gondolni is, hogy a hülyeségnek van nemzetisége. Nincsen. A végeredmény szempontjából ráadásul teljesen mindegy, hogy milyen nációt képvisel egy-egy hülye, hiszen a normális emberekre nézvést ugyanolyan kártékony, mondjuk, egy szlovák hülye is, mint a magyar. További közhely, a hülyékkel azért nem javallott vitatkozni, mert úgyis legyőzik a rutinjukkal - azaz meghülyítik - vitapartnereiket is. Nem kell tehát sem- müyen rosszindulat ahhoz, hogy Köteles Lászlót, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőjét is hülyének lehessen minősíteni - holott remélhetőleg néni csak önmutogatási célból beszélt a plénum- nak arról, hogy a csernovai sortűz végrehajtói szlovák atyafiak voltak -, hiszen ő a hülyék által eluralt parlament „talaján” kívánta meggyőzni vitapartnereit arról, kicsodák is ők... Csak az volt egy kicsit gyanús, hogy az általa vélhetően az „ellenség nyelvének” tartott szlovák nyelven tette ezt. Legalább olyan magyar akcentussal, mint amilyen bantu akcentussal beszéli a magyart Fekete Pákónk... Jól értse meg a kedves olvasó, egy ilyen Kötelessel kapcsolatos véleményt a legkevésbé sem holmi nemzetárulói szándék motivál. Egyszerűen csak arról van szó, hogy önmagára valamit is adó, vagyis normális halandó, nem bonyolódik olyan konfliktusba, amelyből eleve vesztesként kerülhet ki. Hacsak nem akarja kiprovokálni közvetlenül a saját, közvetve pedig nációja megaláztatását. Lásd, a Szlovák Nemzeti Párt legszőkébb állagú ösztönlénye, Belousová asszony reakcióját. Akit a legkevésbé az a tény zavart, hogy Köteles, szlovák nemzetiségű csendőröknek tulajdonította a szóban forgó vérontást. Kizárólag az a rögeszme irritálta őt, hogy bele merészelt pofázni a gazda dolgába egy rabszolga... A Kunta Kinte, ha úgy tetszik, egy Fekete Pákó... JEGYZET Mínusz két díszpolgár . JUHÁSZ KATALIN Egy város díszpolgárának lenni megtiszteltetés, sőt manapság az illető legtöbbször valóban ki is érdemli a titulust, mert nagyot alkotott, lendített városán, tett a hely „imázsáért”. Vagy csak ott született, és e tényt később sem tagadta. Globalizálódó világunkban ismét fontosnak tűnik a helyhez kötöttség üyetén demonstrálása, az, hogy ki hol érettségizett, tevékenykedett, ha csak rövid ideig is. Sőt, a díjosztók újabban a jövőbe lámák, eljátszanak a gondolattal, hogy egy-egy magas közéleti, politikai vagy üzleti posztot betöltő egyén mi mindent tehetne a városért, ha annak díszpolgárává válna. Azaz megelőlegezik neki a bizalmat. Kassán is hosszú és tarka ez a névsor, az amerikai nagykövettől csúcsvállalkozókon át csúcsművészekig sokan szerepelnek rajta. Legtöbben nyilván nem tudtak arról, hogy egy társaságba kerültek Joszif Viszario- novics Sztálinnal és Klement Gottwalddal. E két nagy ember hatvan évvel ezelőtt érdemelte ki a díszpolgári címet, amikor még az sem volt követelmény, hogy a díjazott egyáltalán tudja, hol fekszik Kassa. És a rendszerváltás óta egészen mostanáig senkit sem gondolt arra, hogy kihúzzon a listáról egy tömeggyilkost és egy kommunista atyaúristent. Illetve hat évvel ezelőtt egy kereszténydemokrata városatya mégiscsak felfigyelt erre az abszurdumra, javasolta a korrekciót, ám az akkori (balos) főpolgármester lehurrogta és nevetségessé tette az illetőt, csak ezután bocsátotta szavazásra a dolgot. Az eredményt sejtem lehet: minden maradt a régiben. A múlt héten ismét előkerült a javaslat, és a kedvezőbb „táptalajnak” köszönhetően forradalmi változás történt: Sztálin és Gottwald megfoszttatott a díszpolgári címtől. A levéltár akkori, egyben jelenlegi igazgatója szerint ezzel a történelmet írták át a képviselők. Ajavaslattevő szerint viszont egy szégyenfoltot töröltek le, ráadásul a múltban is sok személyt halála után avattak kassai díszpolgárrá, illetve többeket fosztottak meg ettől a címtől életükben és haláluk után egyaránt. Minden nézőpont kérdése, mondhatnánk erre, ám mivel a városok ma hangsúlyozottan a Jelenben élnek”, sőt bizakodva tekintenek az uniós jövő felé, kockáztassunk meg egy dicsérő félmondatot. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínűleg és remélhetőleg sosem fognak hiányozni a listáról az említett díszpolgárok. A történelem alakulását pedig más módon is szemléltetni lehet. Olyasmi ez, mmt amikor leverték a vörös csillagokat a középületek homlokzatáról, és átnevezték az utcákat. Sőt, tovább megyek: más városokban is lekérhetnék a listát a díszpolgári cím várományosai, hogy aztán meg ne lepődjenek, kikkel kerültek egy csapatba...
