Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-22 / 243. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 22. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ A gárda fejtörést okoz Orbánnak A gárda a rend és a törvény betartására akarja tanítani a romákat címmel közölt írást a Der Standard osztrák lap hét­végi számában. Az újság be­számolt arról, hogy a Magyar Gárda tegnapi esketési cere­móniája az első azoknak a ra­dikális-jobboldali rendezvé­nyeknek a sorában, amelyeket az 1956-os évforduló alkalmá­ból szerveztek a fővárosban. A radikális csoportok a zavargá­sok által kísért, az ő nézőpont­jukból befejezeden tavaly őszi forradalomra kívánnak meg­emlékezni ezeken - írta az osztrák lap. Mindeközben Ma­gyarországon továbbra is vita­téma, milyen veszélyt rejt ma­gában a gárda - jegyezte meg. Debreczeni József történészt, publicistát idézte, aki attól tart, hogy a gárdisták agresz- szív cselekedetei a romák ellen irányulhatnak: a csoport ugyanis elsősorban olyan, szo­ciális problémákkal terhelt körzetekből toborozta tagjait, ahol sok roma lakik. Mindezt megerősítette maga Vona Gá­bor, a gárda vezetője, a Jobbik párt elnöke is, aki az mondta, hogy a romákat meg kell taní­tani a rend és a törvény tiszte­letben tartására. Debreczeni meg van győződve arról, hogy Vona a Fidesznek is fejtörést okoz, de nem a radikalizmusa, hanem amiatt, hogy a Jobbik mindinkább feljövőben van a felmérésekben, ami azt jelezi, hogy szavazatokat orozhat el Orbántól. A Fideszből rémüle­tet váltott ki a Századvég poli­tikakutató intézet felmérése is, amely azt mutatta ki, hogy a jobboldali szavazók 25, a bal­oldali választók 8 százaléka szeretne egy új jobboldali pár­tot - írta a Der Standard, utal­va Vonának arra a kijelentésé­re, miszerint a Jobbik három éven belül a szavazatok 10-12 százalékára számíthat. A libe­rális osztrák lap felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy Orbán nyíltan nem bírálja a Jobbikot, azt más Fidesz-politikusok te­szik meg. Debreczeni szerint Orbán óvakodik attól, hogy a potenciális szövetségeseket felbosszantsa - közölte az új­ság, hozzáfűzve: Vona mind­azonáltal ellenzi Orbánnak azt az irányvonalát, hogy a ma­gyar jobboldalt egy táborban, egy zászló alatt egyesítsék. Felzúdulás Szlovákiában Ugyancsak a Magyar Gár­dával foglalkozott a Kurier osztrák lap, amely azt a címet adta írásának: Felemelkedő­ben a szélsőjobboldali magyar gárda. A Hősök terén tartott újabb tagavató ünnepségből az újság azt a következtetést vonta le, hogy a Magyar Gár­da augusztusi megalakulását kísérő felháborodásnak sem­milyen hatása sem látszik. Is­mertetve a gárda hátterét és céljait, meg nem nevezett for­rásokra hivatkozva azt írta, hogy a szomszédos országok­ból is csatlakozni akarnak fia­tal magyarok a csoporthoz, ami mindenekelőtt Szlovákiá­ban vált ki felzúdulást, és ve­zet feszültséghez. Idézte a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnökét, aki szerint büntető­jogi felelősségre kellene vonni azokat a szlovákiaiakat, akik felesküdnek a gárdára.- A gazdasági Nobel-díj annak járna, aki ki tud jönni a nyugdíjából. (Peter Gossónyi karikatúrája) Malina Hedvig meggyőződése szerint Fico és Kalinák is tudja, hogy ő ártatlan A mai napig lehallgatnak Pénteken Az este című mű­sorban Maiina Hedviggel készült interjút sugárzott a Magyar Televízió. Az alábbi­akban közöljük a beszélge­tést, szerkesztett formában. INTERJÚ Vissza tudod már idézni, pon­tosan mi történt azon az ominó­zus napon, tavaly augusztus 25­én? Erről nem szeretnék beszélni az ügyvédem kérésére. Amit 2006 szeptemberében elmondtam a saj­tótájékoztatón, az lényegében az, amire ma is emlékszem. A kihallgatásoknál megpróbál­tak rád nyomást gyakorolni a rendőrök, hogy azt valljad, az egészet te találtad ki. Ez konkrétan a harmadik kihall­gatáson volt, az első kettő még az­nap lezajlott; az első a nyitrai kór­házban, a második a dunaszer- dahelyi kórházban éjjel, és a har­madik szeptember 9-én, Nyitrán, a rendőrkapitányságon. Hogyan kell elképzelni ezt a ki­hallgatást, hogy zajlott? Szombat volt, kijöttek értem a rendőrök azzal a hamis indokkal, hogy be kell menni a rendőrségre azonosítani két embert, ugyanis el­kapták őket, és nem tarthatják benn őket 24 óránál tovább, ezért menjek velük, azonosítsam, mond­jak egy igent vagy egy nemet, ők voltak-e vagy nem. És utána haza is mehetek. Bementünk a rendőrka­pitányságra, és következett egy hat és fél órás vallatás, mindenféle azo­nosítás nélkül. Ezt úgy kell elkép­zelni, hogy hat rendőr volt bent, és próbáltak rávenni arra, hogy vall- jam azt: ezt én csináltam, én talál­tam ki. Agresszívek voltak veled? Az egész videóra van véve, sza­lagra van véve. Agresszívak voltak, kiabáltak, különféle jelzőkkel illet­tek, és egyszóval próbáltak rávenni, hogy valljam azt, hogy én csinál­tam, illetve, hogy én találtam ki. Az teljes megsemmisítés volt akkor, idegileg. Biztos sokat beszélgettetek családi körben, ügyvédeddel, pszichológusoddal, hogy lénye­gében miért történt az, ami tör­tént? Hogy egy előre kitervelt ak­ciónak az áldozata vagy, vagy pe­dig véletlenről van szó. Tizen­négy hónap után hogy látod? A mai napig nem tudjuk, mi volt az ok, mi volt ennek a támadásnak a célja, mind a kettő dolog szóba került, hogy egyszerű utcai táma­dástól egészen a szervezett titkos­szolgálati akcióról szó lehet. Nem tudjuk. Nekünk nincsenek meg az eszközeink, hogy ezt kiderítsük, csak a rendőrség lenne, aki ezt fel tudná deríteni, ki tudná derítem, ha akarja, de látszólag nem akarja. Kvasnica ügyvéd úr, az ügyvé­ded nyilatkozta, nagyon úgy néz ki, hogy a szlovák titkosszolgálat is benne van ebben az egészben. Nagyon úgy néz ki. De milyen indítékuk lehetett volna? Vagy miért kellett volna, hogy téged valaki jól helyben­hagyjon és ebből úgymond poli­tikai, két ország közti konfliktus is keletkezett. Úgy gondoljuk, ebből valaki poli­tikai tőkét kovácsolt. És biztos, hogy nem a magyarok. Ez az én személyes véleményem. Igazából azt, hogy benne van a szlovák tit­kosszolgálat, azért gondoljuk, mert rengeteg olyan dolog történt, ami egy normálisan folyó bűnvádi eljá­rásban vagy egy normálisan folyó rendőrségi eljárásban meg nem történhetne. Például eltűnik a felje­lentés, amit egy volt titkosszolgála­ti ügynök ír. Miután megkapja dr. Kvasnica az ügyiratot, azután egy­szerűen eltűnik belőle a feljelentés. Mi már nem láthattuk. Úgy folyik ellenen bűnvádi eljárás, hogy vala­ki kivette belőle a bűnvádi feljelen­tést. Van ellenem egy vádemelés, egy vádemelési javaslat, ami konk­rétan 4 soros és az szerepel benne, hogy hazudtam a rendőrségnek. De hogy mikor, miben, mit, az nem szerepel. Olyasmit is olvastam, hogy rossz hírét keltetted Szlovákiá­nak. Nem, ezt csak Robert Fico mi­niszterelnök mondja. Ügyvédeden keresztül szeret­néd beidéztetni a miniszterelnö­köt is. __ Igen. Van egy bizonyos sejtésem. Ő nyilatkozta egyik sajtótájékozta­tóján, hogy az én ügyem az ő kor­mányának megbuktatására és megsemmisítésére irányult volna. Nem szó szerint idéztem, de ez volt a lényeg. Szeretném tőle megkér­dezni, milyen szinten gondolta ezt, hogyan kell ezt értelmezni. Hogy a kormánya megsemmisítésére lett volna az ügyem. Mert én erről nem tudok, valószínűleg ő többet tud az én ügyemről, mint én magam. Jó lenne, ha erről számot adna. Volt olyan periódusod, amikor azt mondtad, kész, feladod, vé­ge? Volt, volt, volt, volt. Tavaly no­vemberben történt, amikor beha­toltak a lakásunkba, felforgatták... Reggel úgy találtuk meg a lakást, hogy fel van dúlva, miközben mi az emeleten aludtunk. Aznap Nyitrára utaztam iskolába, akkor mellém ült egy hölgy, egy másik hölgynek a takarásában és muto­gatta azokat a képeket, amik a la­kásunkban készültek. Amikor le­szálltam az autóbuszról, nem tud­tam használni a mobüomat. Volt hálózat, be volt kapcsolva a tele­fon, mégsem működött. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, nem megy tovább, itt már túl messzire mentek, és nem szabad ezt folytat­ni. Mármint, hogy az ügyet, nem nyújtok be több panaszt, nem pa­naszkodom többet, hagyom, hogy az események folyjanak a maguk útján. Megfordult a fejedben, hogy mai napig is figyelnek? Hát ezzel teljesen tisztában va­gyok, hogy a mai napig meg va­gyunk figyelve. Hogy le vagyunk hallgatva, a telefonjaink le vannak hallgatva. Ezzel tisztában vagyok. Igen. Tudjuk, hogy a titkosszolgálat megfigyelt, jelentéseket is adott a miniszterelnöknek és a belügymi­niszternek az ügyemről. El nem tudtam képzelni, hogy így műkö­dik a politika, így működik a világ, mint ahogyan most tudom és lá­tom, hogy működik. Azelőtt nem is foglalkoztatott a politika? Egyáltalán nem. Nem érdekelt. Tehát még csak rád sem lehet azt fogni, hogy politikailag elfo­gult lennél, akár szlovákok, akár magyar oldalra, téged nem lehe­tett volna rávenni arra, hogy be­lemenjél egy üyen játékba. Nem, ez már csak azért is lehe­tetlen lett volna, ugyanis nekem a párom szlovák, az egész családja szlovák, úgyhogy képtelenség lett volna, hogy engem ilyenre ráve­gyenek. Ez lehetetlenség. Soha nem tapasztaltam ezt a szlovákok és magyarok között itt a Csallóköz­ben, de még Nyitrán sem semmi­lyen feszültséget. Nem, üyen soha nem történt azelőtt. Kire haragszol egyáltalán a történtekért? Nem tudom megfogalmazni, vé­gül is kire haragszom, vagy általá­nosságban haragszom, hogy ez tör­tént velem. Nem tudok konkrét em­bert megnevezni. Haragszom bizo­nyos mértékben a belügyminiszter­re, a rendőrfőkapitányra és a mi­niszterelnökre. Ugyanis teljesen biz­tos vagyok benne, hogy ők tavaly augusztusban, tavaly szeptember­ben, amikor kiálltak a sajtótájékoz­tatóra, akkor is tudták, hogy ártat­lan vagyok, ma is tudják, hogy ártat­lan vagyok, mégis politikai érdekre, politikai célokra használnak fel. KOMMENTÁR Hatalmi játszmák BARAK LÁSZLÓ Már csak az hiányzott a múlt héten, hogy Vladimír Meciar doktor vagy egykori titkosszolgálati főnöke, Ivan Lexa is belebonyolódjon a szemforgatási procedúrába Horváth György alkotmánybíró esete kapcsán. Miért is ne, hiszen a makulátlan közerkölcsök büntetlen előéletű etalonjai ők... Jogüag! Ilyen alapon tehát, ha bárki a nyüvá- nosság előtt azt állítaná róluk, hogy címeres gazemberek, az ő irá­nyításukkal nyúlták le annak idején a fél vagy tán egész Szlovákiát, továbbá, nem ám kabádopási ügybe keveredtek, hanem emberrab- lásiba, mi több, egy Remiás nevű fiatalember elemésztésével kapcso­latosan is a közvélemény látókörébe kerültek - tovább is van, mond­jam még? -, nyüván azonmód a legdörzsöltebb ügyvédekért kiálta­nának, és úgy elintéznék az „alaptalanul vádaskodót”, hogy arról koldulnának még az unokái is. Csak azért, mert volt, ugye, itt pár „köztársasági elnöki amnesztia”, amelyet a véledenek szerencsés összejátszása folytán a lehetséges bűnös maga magával szemben hirdethetett meg... Ennyit ennek az országnak a mocskos közelmúltjáról. Amelynek, mármint a közéleti mocsoknak, a lehetséges delikvensek tömeges fölhozatalán kívül objektív okai is voltak. Például, akár a tudatlan­ság vagy éppen a trehányság, balekség is lehetett az. Ez a szerencsét­len Horvátit doktor ugyanis 1993-ban nem biztos, hogy azért nem vezette ám el az általa képviselt cégből a forgalmi adót, mert nem akarta. Esetleg nem tudta, hogy el kell, vagy pedig egyéb ügyletei mellett megfeledkezett róla. Bárhogy is volt, kiszabták rá a bünte­tést, feltételes szabadságvesztés formájában. Ennyi. Aztán Horváth György jól viselkedett, s megint csak a törvény szerint mentesítették őt a büntetés alól. Magyarán, makulátlan polgár lett ismét. Jogüag! Aztán meg, láss csodát, a szűk esztendőket bő esztendők követik ala­pon, alkotmánybírónak jelölték őt. Mivel megfelelt a törvény által szabott feltételeknek, s persze keüő szerencséje is volt, alkotmánybí­ró lett belőle. Normális viszonyok között itt a sztori vége. Csakhogy ez az ország olyan messze van egyelőre a normális viszo­nyoktól, mint Ján Slota - erkölcsi és íkúbajnok - attól, hogy belépjen a Magyar Gárdába. Mert mi történt? Valaki vagy valakik elővették Horváth afférját a jogi süüyesztőből, hogy takaros kis sajtóhadjára­tot szítsanak, úgymond, erkölcsi alapon! Merthogy, irályén kellemet­len az üyesmi; meg a „niülatolerancia” a közéletben; különben is ej- nye-ejnye, le kéne váltani a Horváthot vagy éppen monnyon le, meg mit tudom én... Horváth György viszont azért lenne hülye, ha le­mondana, mert ha már úgy belebarmoltak a múltjába, ahogyan, vél­hetően ő lett az alkotmánybírói testület legstabüabb bírája. Olyan szempontból egészen biztosan, hogy a hatalmi játszmákra minden­kor kapható erkölcstelen gazembereknek immár nem lesz módjuk megzsarolni őt sem alkotmánybírói, sem pedig magánemberi minőségében... Az oknyomozó újságírók pedig, főként, akik oly el­kötelezetten tupírozták ezt az affért, foghatnák magukat és utána­járhatnának: vajon kiknek, hol és miért lehetett annyira az útjában ez a Horváth, hogy éppen most keüett előkerülnie az aktájának? JEGYZET rülményeit firtató kérdéseim­nek, büszkén mosolyogtak, és köszönik, elégedettek az aznapi bevétellel. Zárás előtt fél órával berobogott egy öltönyös ember (mint később kiderült, Gasparovic áüamfő kassai iroda­vezetője), és megérdeklődte, lenne-e kedvük túlórázni egy ke­veset. Az épület környékét gyor­san lezárták, és tíz perc múlva már teli volt a bolt ukránokkal. „Nem sokat válogattak, ami megtetszett nekik, ráböktek, és már csomagolhattuk is. Maga Juscsenko inkább csak nézelő­dött, a delegáció tagjai viszont lelkesen vásároltak, és elégedet­tek voltak a kínálattal. Egy Swarovski-kristály fülbevaló is elkelt, azt valószínűleg az ukrán elnök felesége választotta ki, de akkora volt a tumultus, hogy nem emlékszem pontosan” - meséli a tulajdonos, miután ne­kem is becsomagolt egy szép ólomkristály bonbontartót. A reptérre valamivel hét óra előtt érkezett a küldöttség, a főpol­gármesteri búcsúztató így ter­mészetesen elmaradt, pedig a város első embere a lapok fotó­sait is riasztotta a fontos kézfo­gás megörökítése céljából. Az ukrán elnök nagybevásárlását így senki sem örökítette meg, a riporterek lemaradtak az ese­ményről, ha úgy tetszik: sikerült az elterelő hadművelet. Csak né­hány szerencsés kassai polgár nézett nagyot, amikor szembe találkozott a korzón a tévéből jól ismert politikussal. Juscsenko shoppingol JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt napok legbizarrabb kassai bulvárhíre volt Viktor Juscsenko váratlan városnézése és nagybevásárlása. Az ukrán ál­lamfőre hivatalos pozsonyi láto­gatását követően, útban hazafe­lé tört rá a vásárlási láz, más for­rások szerint a népes delegáció tagjainak akarata győzedelmes­kedett: rábeszélték főnöküket egy gyors belvárosi vizitre. A programtól eltérve a reptér he­lyett a Fő utcára kanyarodott a kocsisor, ahol előbb a Szent Er­zsébet székesegyházba tértek be, majd egy elegáns kristály- és porcelán szaküzletet rohamoz­tak meg. Volt is nagy csodálko­zás mindkét helyen, sőt a repté­ren is, ahol Kassa főpolgármes­tere háromnegyed órán át vára­kozott Juscsenkóra, hogy búcsút vegyen tőle. Az ukrán elnök vi­szont a felszáüás tervezett idő­pontjában épp kristályvázákat és pohárkészleteket nézegetett. A minap én is jártam abban a bizo­nyos boltban, szívből ajánlom mindenkinek, aki gyorsan és ké­nyelmesen szeretne mondjuk nászajándékot vásárolni távoli rokonának. A választék zavarba ejtően nagy, a kiszolgálás barát­ságos és szakszerű, az árak pe­dig elviselhetőek. Az eladók lát­hatóan örültek az elnöki vizit kö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents