Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-01 / 225. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 1. www.ujszo.com A kegyelet és a művelődés (hó)napjai Pozsonyban Városi Kulturális Napok UJ SZO-H1R Pozsony. Október 6-án veszi kezdetét, s december 2-áig tart az a kulturális rendezvénysorozat, mely elsősorban a fővárosban s az annak vonzáskörzetében élő ma­gyarokat hivatott megszólítani. Szombaton, a nyitónapon az ara­di vértanúk emléke előtt tiszteleg­hetnek a jelenlevők a pozsonyi Kecske-kapui temetőben. A dél­utáni órákban engesztelő szent­misére kerül sor a Szent Miklós- plébániatemplomban, a pozsony- püspöki Vetvár művelődési ház­ban pedig a kitelepítések 60. év­fordulójára emlékeznek. Október 9-én nyílik meg a Csemadok nagy­termében az esztergomi művé­szek céhének képzőművészeti ki­állítása, majd ugyanitt kerül sor egy nappal később Cséplő Ferenc Azok a nehéz idők című könyvé­nek bemutatójára. Őstörténeti előadással folytató­dik a rendezvénysorozat október 17-én; ennek témája az ősmagya­rok eredete, az őshaza kérdéskö­re. Október 24-én Boráros Imre előadásában a Hantjával sem ta­kar - János passió című melodrá­ma hangzik el a Csemadok nagy­termében. Novemberben nyolc rendez­vényre kerül sor: 8-án Jaksics Fe­renc jubileumi kiállítása nyílik a Csemadok nagytermében, 10-én a deutsch-altenburgi temetőben műsorral egybekötött emlékezés­re kerül sor az 1956-os események kapcsán. November 11-én a Vet­vár művelődési házban a jókai műkedvelő színjátszócsoport elő­adásában felhangzik a Hippolit, a lakáj című zenés vígjáték, majd november 21-én Koltay Gábor Horthy című filmjét vetítik. A Nyír­egyházi Gyermekkórus Kodály- emlékhangversenye zárja a no­vemberi programsorozatot 24-én, ennek helyszíne a Szent Márton- dóm lesz. December 1-jén András-napi vásár zajlik a pozsonypüspöki Szentháromság téren, az esti órákban pedig bál zárja a mulat­ságot. A rendezvénysorozat záró­akkordjaként december 2-án ad­venti énekek csendülnek fel a Szent Miklós-plébániatemplom- ban. (- lőrincz -) Az irodalomtudományi folyóirat legújabb száma Miről szól a Partitúra? LAPAJÁNLÓ Megjelent a Partitúra soron kö­vetkező (a tavalyi alapítása óta számított harmadik) száma, me­lyet ezúttal a Sambucus Iroda­lomtudományi Társaságon kívül lapgazdaként a Konstantin Filo­zófus Egyetem Közép-európai Ta­nulmányok Kara is jegyez. Az irodalomtudományi folyó­irat, melynek főszerkesztője ezút­tal Benyovszky Krisztián, öt na­gyobb tematikai egységre bontva közöl tanulmányokat az irodalom meglehetősen széles tárgyköréből. Az elsőben Laurent Jenny Hiper­text és teremtés című dolgozata ol­vasható (Bene Adrián fordítása); a francia irodalomteoretikus ebben a szöveg keletkezésének, létrejöt­tének szövegbeli előzményeit vizs­gálja a szöveggenetika legutóbbi irányzatai mentén, legbővebben a piszkozatnak mint a „nyom meg­őrzésének” tartott kommunikatív felfogásáról, mondván, hogy „a kézirat-nyom is egyfajta átmenetet képez az író és az olvasó között”. Ehhez kötődik Benyovszky Kriszti­án dolgozata (Dickenst folytami), mely egy könyvrecenzió leple alatt folytat - avatottan visszafogott - kommunikációt az olvasóval, mi­közben a recenzált regény maga is erre válallkozik. A bűnügyi mint műfajjelző Vir- giniás Andrea tanulmányában folytatódik: ez a műfaj filmes pél­dáit veszi elő s vallatja ismert fil­mek részleteinek összehasonlító módszerével. Pál Dániel Levente nagyítója alá (Boncolások és csi­nosítások Sade-on) eddig reflek- táladanul maradt Sade-témák ke­artitúra íffxkiomtudományi fotyóirat 2007/1 Konyamin Filozófus Egyetem Kózép-ewöpai Tanulmányok Kara Sambucus Irodalomtudományi Társaság rülnek, jól tagolt és figyelemfel­keltő címekkel ellátott fejezetek­ben, szemléletesen. A harmadik blokk a műfordítá­sé; ezt is két tanulmány képviseli, Jeney Éváé (Az egyetemes fordít- hatóság elve) Ricoeur három, for­dításról szóló tanulmányát értel­mezi, pontosabban a fordíthatat- lanság, a kommunikációra való képtelenség; ezen belül a (különö­sen szép) „nyelvi vendégszeretet” kérdéskörét. Ehhez kapcsolódik Józan Ildikó tanulmánya („Tarto­zások és hozzátartozók” Idegen nyelvek poétikája Petri György köl­tészetében) az idegen nyelvű iro­dalmi szöveg(részek) és az ide- gen(nyelvű)ség nyelvismereti, ol­vasói és fordítói tapasztalati sok­rétűségéről, szemléltető példaként a fordíthatatlannak tartott Petri- versekből válogatva, hasznos ada­lékaként a fordításelméletnek. Az elmélet túlsúlya a negyedik tematikai egységet jellemzi, ebben Bokody Péter Emmanuel Lévinas művészetfelfogásának recepcióját rendszerezi, Keserű József pedig (Nyelv, reprezentáció és irodalom Lévinasnái) olvasás és etika viszo­nyát vizsgálja: „az lehet az érzé­sünk, hogy Lévinas eléggé hűtle­nül bánik irodalmi pédáival. Fel­használja a gondolatmenet illuszt­rálására, miközben hozzáidomítja előzetes mondandójához. Ezt a fajta olvasást talán az a mélyen gyökerező gondolat (előítélet) motiválja, mely szerint az irodalmi művek nem képesek az etikai vi­szony létrehozására.” Bényei Ta­más könyvelemzése (Gyarmati hangzavar. E. M. Forster Ut Indiá­ba) is az etikaira összpontosít, már tárgyválasztásával is (de különö­sen „a humanizmus etikai korláto­zottságának” tematizálásával), de a poétika eszköztárával és bölcse­letelméleti alapozással; „a gyar­mati nyelv kizökkentettségére” fi­gyel, a megszóh'tás, a visszhang, a hang, az invokáció (itt konkrétan: a másik megszólításának trauma- tikus aktusa) fogalomkörei révén. A száznegyvennégy oldal terje­delmű folyóiratot két kritika zár­ja; Dósa Annamáriáé egy a kor­társ cseh irodalmat bemutató kö­tetet (Martin Piláf: Vrabec v hrsti aneb Klisé v literature), egy iroda­lom-népszerűsítő kézikönyvet ér­tékel, Halmai Tamásé egy tan­könyvet (Sz. Molnár Szilvia: Be­vezetés a kortárs magyar iroda­lomba). (cs) Az októberi kassai programok nemcsak a helyi magyaroknak szólnak, hanem a szlovákokat is „célba veszik’ Kassai Kiadás - kulturális invázió Szalóki Ági Hallgató című műsora október 11-én este a Fő utcai törté­nelmi városháza nagytermében hallgatható meg (Képarchívum) Kassa. Harminc nap alatt ti­zenhét program tizenkét helyszínen. Kortárs tánc, jazz, népzene, alternatív rock, bizarr opera, képző­művészet, film, vizuális művészet, valamint mind­ezek mutációi. JUHÁSZ KATALIN A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (MKKI) októberben való­ságos inváziót tervez a városban, Kassai Kiadás címmel. A kínálatban hangsúlyos helyet kaptak a ré­tegműfajok képviselői, akik nem sűrűn szerepelnek ugyan a tévé­ben, ám a magyar kultúra leghala­dóbb törekvéseit képviselik, kiér­demelték a hazai és nemzetközi szakma figyelmét, ezért az igénye­sebb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Az intézet mun­katársai igyekeztek felhívni a zenei és színházi fesztiválok helyi, főleg szlovák szervezőinek figyelmét ezekre a „világvízumos” művészek­re. A Kassai Kiadás programjai ugyanis nem csupán a helyi magya­roknak szólnak, hanem mindazok­nak, akik kíváncsiak egy európai értékeket képviselő és teremtő or­szág művészeire. Ilyen intenzív magyar kulturális jelenlétre még nem volt példa a városban, amely­nek 250 ezres összlakosságából ma már alig 10 ezren vallják magukat magyar nemzetiségűnek. Holnap este nyolc órakor a Fő ut­cai Alsókapu régészeti komplexum­nál egy Kassából és Budapestből összegyúrt virtuális város jön létre. A Kiégő Izzók vizuális művészeti csoport tagjai két hatalmas vászon­ra vetítik majd a trükkösen összevá­gott képeket, a zenét pedig a Tilos Rádió DJ-je szolgáltatja. A fényku­lisszák egy brit brigád installációját hivatottak „feldobni”, amely a szep­temberben kezdődött Moon Ride kortárs művészeti fesztivál egyik lát­ványos kiállítási tárgya. Egy másik fontos rendezvény, a Kassai Jazzfesztivál vendégeként ér­kezik csütörtökön Harcsa Veronika, a műfaj egyik legnagyobb magyar- országi tehetsége. A fiatal énekesnő saját kvartettjének kíséretében saját dalait adja elő a GeS klubban, két nappal később pedig az Erik Sumo Band tagjaként egy egészen más műfajban is bemutatkozik Kassán. A pop, a rock és az elektronikus zene izgalmas keverékével, valamint a besorolhatatlan Kiss Erzsivel hódító zenekar az ICCT klub színpadán hallható, szintén a Moon Ride fesz­tivál keretében. A hétvégén zajló kassai maraton előestéjén a futók és szurkolók vérét egy Kubából Ma­gyarországra települt énekesnő, El­sa Valle hivatott felpezsdítem dzsesszelemekkel tarkított, „buena- vistás” hangulatú dalokkal a Fő ut­cai Alsókapunál, délután öt órai kezdettel. A Kaltenecker Triót nem kell be­mutatni a kassaiaknak, hiszen visszajáró vendégeknek számíta­nak. Ä world music, a dzsessz, a pop, a rock és a new age érdekes elegyét keverték ki, új színt hozva az instrumentális zenébe. Szintén az instrumentális zene megújítói­nak számít a Másfél zenekar, amely viszont a drum and bass, funk, az elektronikus alapú gitárpop, az acid-jazz és az alternatívnak neve­zett rockzene elemeit gyúrta össze. Október 9-én miattuk, 8-án pedig a Corp! című táncprodukcióért érde­mes felkerekedni az ICCT klubba. Zambrzycki Ádám koreográfiája azt kutatja, mi az emberi test ön­magában, hogyan fest a kamera objektívén keresztül. Egy-egy tán­cos tenyerére kamera van erősítve, mozgás közben ezzel pásztázzák testrészeiket, a kép pedig ve­títővásznon jelenik meg. Október 11-én ugyanitt a Szegedi Alternatív Színházi Szemle legjobb rendezése látható: a Finita La Comedia Woy- czek-Koncert című összművészeti produkciója, amely unikumként hat a magyar táncmezőnyben, és számos külföldi fesztiválsikert is hozott a társulatnak. Akik a tánc helyett a zenét választják aznap es­te, a Fő utcai történelmi városháza nagytermében hallgathatják meg Szalóki Ági Hallgató című műsorát. A népdalénekesnő dzsesszzené- szekkel vette körül magát, és új köntösbe öltöztette az erdélyi ma­gyar és cigány népdalokat. Az al­bum tavaly elnyerte a MAHASZ Fo- nogram díját az év dzsesszlemeze kategóriájában. Ez a koncert a Vi­segrádi Napok nevű, négy ország kultúrájának legjavát prezentáló fesztivál része, csakúgy, mint Pin­tér Béla Társulatának Parasztope­rája; ez a műfajüag besorolhatatlan színházi előadás október 18-án lát­ható a történelmi városháza nagy­termében. „A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoz­tunk fel opera formában. Zenéjé­nek alapja az erdélyi magyar nép­dalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság” - mondja rendezéséről Pintér Béla, akit a szakma a leginvenciósabb kortárs színházi alkotók között tart szá­mon. Szabó Réka koreográfus munkáját is érdeklődve figyelik a kritikusok és a kollégák. Társulata, a Tünet Együttes tagjai nem csupán előadóművészek, hanem alkotótár­sak is, akiknek személyiségére, kre­ativitására, együttgondolkodására alapulnak a darabok. A Véletlen, amelyet október 23-án, a Visegrádi Napok keretében láthat a közönség az Állami Színház stúdiójában, egy egyetemi előadás és egy táncjáték érdekes keveréke, melybe néhány „véletlen folytán” a nézők is bekap­csolódhatnak, alakíthatják a követ­kező percek történéseit, közvetetten befolyásolva a táncosok mozgását. Október 24-én Kassára költözik a Pozsonyban nagy sikerrel futó Vi­segrádi Szalon című beszélgetésso­rozat. Magyar, szlovák, cseh és len­gyel szakemberek havonta boncol­gatnak olyan témákat, melyek mind a négy országban aktuálisak. A meghívottak saját országukban fontos döntéshozói helyzetben vol­tak törvények és szabályozások el­fogadásakor, ismerik a döntések hátterét, az elfogadott megoldás melletti és elleni érveket. Az októ­beri, Testünk jogai című kerekasz- tal-beszélgetés vendégei alkot­mányjogászok és orvos-jogászok, akik arra keresik a választ, mennyi­ben szabályozhalja az állam az egyénnek a saját testéhez való joga­it. Helyszín az Óváros-háza nagy­terme, a kezdés időpontja 17 óra. A képzőművészet kánt ér­deklődők igazi ínyencséget kapnak október 29-én: Haraszthy István ki­netikus szobrait és mobiljait. A mozgó konstrukciók magyarorszá­gi atyjának kiállítását Jancsó Mik­lós nyitja meg a Kelet-szlovákiai Ga­lériában. A világhírű rendező ez­után átsétál a Márai Stúdióba, ahol levetítik az Oldás és kötés című fil­met, majd beszélgetés következik Jancsó Miklóssal. Az MKKI ezzel a programsorozat­tal is segítem szeremé Kassa városát abban, hogy elnyelje az Európa Kul­turális Fővárosa 2013 címet. Meg­ítélésük szerint ugyanis kulturális hagyományai és földrajzi helyzete okán ez a város lenne a legalkalma­sabb arra, hogy hitelesen képviselje a vüág előtt a közép-európai térség multikulturális arculatát. OTTHOmWK A HYllW Egészségügyi nővér, ápoló vagy asszisztens? (1) SZABÓM1HÁLY GIZELLA A Gramma nyelvi közönség- szolgálatát leggyakrabban fordí­tók keresik meg. Nemrégiben egy kolléga azt kérdezte, hogyan for­dítsa magyarra a zdravotná sestra kifejezést. Gondolom, a legtöbb olvasónk erre a kérdésre értetle­nül felkapta a fejét, hiszen ná­lunk a zdravotná sestra megfe­lelőjeként általánosan használa­tos az egészségügyi nővér. A fordí­tó kolléga azonban azt is észre­vette, hogy ez Magyarországon nincs így, sőt sem végzettség (szakmai képzettség) megnevezé­seként, sem hivatalos foglalkozás­névként nem használatos még a nővér sem. Már ez is mutatja, hogy a kérdésre nem is olyan egy­szerű válaszolni, főképp ha olyan szövegről van szó, amelynek való­színűsíthető címzettje nem szlo­vákiai magyar, hanem pl. magyar- országi. A magyarországi olvasó ugyanis nyilván az ottani rend­szerbe illeszkedő megnevezést vár, mert csak így tudja, milyen végzettségű vagy foglalkozású személyről van szó. A végzett- ség/foglalkozás pontos megjelö­lése (általában is) különösen fon­tos a hivatalos fordításokban, hi­szen akár ettől függhet, hogy az il­lető személyt felveszik-e a kép­zettségének megfelelő munkakör­be. Amint már jeleztem, a zdravot­ná sestra magyar megfelelőjének megállapítása nem egyszerű, elsősorban is attól függ, hogy köz­nyelvi, mindennapi szövegben vagy szakszövegben fordul-e elő a szó. Előbbi esetben a szóban forgó kifejezés magyar megfelelője le­het ápolónő (jelentése: ’betegek szakszerű ápolására képesített nő’) vagy nővér. Ez utóbbi azonos jelentésfejlődésen ment át, mint a szlovák sestra, hiszen az ’ápolónő, gondozónő’ jelentése mellett van ’(idősebb) nőtestvér’ és ’apáca’je­lentése is. Az itt idézett értelme­zések az Értelmező kéziszótárból származnak, s azt mutatják, hogy egészségügyi szakdolgozó meg­nevezéseként az ápolónő és a nővér gyakorlatilag szinonimák: a többjelentésű nővér szó adott je­lentését az egyjelentésű ápolónő szóval magyarázza a szótár. A Tinta Kiadónál most megjelent, elsősorban iskolai használatra ké­szült Értelmező szótár + kiadvány viszont a nővér szó jelentését szűkebben adja meg: ’kórházi ápolónő’. A zdravotná sestra azonban szakkifejezésként is használatos, elsősorban is konkrét végzettsé­get jelent: a legutóbbi időkig az egészségügyi szakközépiskolák tanulói rendszerint ezt a végzett­séget szerezték meg. A szlovák statisztikai hivatal által kiadott Foglalkozások egységes osztályo­zási rendszere kiadványban a zdravotná sestra foglalkozáscso­port megnevezéseként szerepel, s pl. ezek a konkrét foglalkozások (munkakörök) tartoznak alá: vse- obecná sestra, detská sestra, den- tálna hygienicka, zubná sestra, operacná sestra (némelyiknek a diplomovaná vagy a so specializá- ciou jelzőkkel bővített változata is szerepel a jegyzékben). Ha meg­nézzük az ennek a kiadványnak megfelelő magyarországi publi­kációt, az alábbiakat állapíthatjuk meg: a nem orvosi foglalkozáso­kon belül az alábbi főbb kategóri­ákat különíti el: A fekvőbeteg-el­látásban dolgoznak az ápolók (ál­talános ápoló, ápolónő; szakápo­ló), gyermekek vagy időskorúak gondozásával foglalkoznak a gon­dozók (szakgondozók), főképp já­róbeteg-ellátásban orvos mellett dolgoznak az asszisztensek, szak- asszisztensek. A szlovák foglalkozási osztá­lyozás tehát nem különbözteti meg a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó egészségügyi szaksze­mélyzetet a járóbeteg-ellátásban dolgozóktól (a megnevezés szintjén), s ezért általában a kö­zös sestra szóval nevezi meg őket. A magyarországi rendszer­ben azonban ez a két kategória elkülönül, ha tehát szakszerűen kívánjuk magunkat magyarul ki­fejezni, az előző csoportba tarto­zó személyekre az ápoló (szak­ápoló), a körzeti orvos vagy a szakorvos mellett dolgozókra pe­dig az asszisztens megnevezést használjuk. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents