Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-18 / 240. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2007. október 18., csütörtök 4. évfolyam 33. szám Vígh Veronika a pozsonyi díjátadón Vígh Veronika egy alkalmi frizurával nyert Az év junior fodrászmestere ÚJ SZÓ-INFO RAAÁC1Ó A közelmúltban rendezték meg Pozsonyban, az Inchebában az In- terBeauty elnevezésű szépészeti szakmai kiállítást és vásárt. A rendezvény keretében adták át a kozmetikusokat és fodrászokat megcélzó, Actuelle című szakmai folyóirat által meghirdetett verseny díjait. A Hidaskürti Magán Szaktanintézet nagymegyeri kihelyezett részlegének harmadéves fodrásztanulója, Vígh Veronika egyike volt annak a négy versenyzőnek, akik a nemzetközi zsűri döntése alapján elnyerték a 2007-es év junior fodrászmestere címet. A pályázati kiírás szerint a versenybe nappali, alkalmi vagy sportos frizurával lehetett benevezni. A résztvevők hazai terepen dolgozhattak, a zsűri a beküldött fotók alapján hozta meg a döntést. Vígh Veronika egy romantikus alkalmi frizurával került be a szlovákiai élvonalba, (as) Alistálon almát osztogattak a gyerekeknek Az iskola és a szülők európai napja VENDÉGH ERZSÉBET Az iskolában minden nap zajos. Az Alistáli Magyar T annyelvű Alapiskolában október első hétvégéjén nemcsak a diákok, hanem a szülők és néhány nagyszülő is részese lehetett a pezsgő életnek. Idén október 5-én ötödször szerveztük meg a „Szülők és iskola európai napját”. Reggel 7.30-tól déli 12-ig a szülők részt vehettek a tanítási órákon, betekintést nyerhettek a munkánkba, meggyőződhettek gyermekeik aktivitásáról, nehézségeiről, sikereiről. Leglátogatottabbak a magyar, szlovák, matematika és az angol órák voltak, de szép számban voltak kíváncsiak egy-egy természetrajz, rajz és zenefoglalkozásra is. Jó volt hallani a nosztalgiázó nagyszülőket, akik újra, ha csak lélekben is, gyerekek voltak. Hagyomány, hogy ezen a napon az elsősök fát ültetnek az iskolai parkban. Délben az aradi vértanúkról emlékeztünk meg az oktatási intézmény előtti parkban. A műsort a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók adták elő Orosz Éva tanítónő összeállításában. A negyedikes „pacsirták” ide illő dalai tisztán szóltak, ami Iván Melinda zeneszakos tanár érdeme. Délután az ötödikesek bemutatása következett. A volt osztálytanítók jellemezték a tanulókat, hogy az átmeneti nehézségeket közösen orvosoljuk. A környékbeli kisiskolákat - Padányból Takács Beáta igazgatónő, Bögellő- ról Csicsai Mária igazgató-tanító képviselte. A Rákellenes Liga október 5-ét az alma napjának nyilvánította. Ezen a napon több helyen almát osztogattak, ezzel is felhívva a figyelmet a helyes életmódra. Mi is bekapcsolódtunk a programba, tízóraira minden tanuló, szülő és tanító almát kapott. Az egész napos akció sikeres volt. Bízunk benne, hogy a szülókis így vélekednek, és továbbra is támogatjákmunkánkat. ízen a napon almát osztogattak, ezzel is felhívva a figyelmet a helyes életmódra (Képarchívum) Gazdag programmal várják a pedagógusokat és a szülőket, hiszen az idei témában mindenki érintett Szemléletváltás a közoktatásban Hodossy Gyula: A szemléletváltás egyszerűen elengedhetetlen, hiszen a jelenlegi iskola nem az életre nevel (Somogyi Tibor felvétele) Október 20-án, szombaton tartja a Katedra Alapítvány éves pedagógustalálkozóját, a Katedra Napok nyilvános rendezvényeit. Ez alkalomból Hodossy Gyulával, a Katedra Alapítvány igazgatójával beszélgettünk az alapítvány tevékenységéről és a találkozóról. NAGY ATTILA Mi lesz a fő téma az idei pedagógustalálkozón és kiket várnak elsősorban a rendezvényre? A Katedra Alapítvány főszervezésében, a Magyar Kultúra Alapítvány és a Katedra folyóirat társ- szervezésében ezúttal tizenhatodik alkalommal várjuk az érdeklődő pedagógusokat, de természetesen a szülőket is, hiszen gyermekeik, és gyermekeiken keresztül ők is érintettek- a legérintettebbek - az idei témában, amely a szemléletváltás a közoktatásban. A dunaszerdahelyi városi művelődési központ mozitermében kezdünk kilenc órakor. Milyen előadásokkal készülnek? Magyarországi és hazai szakemberek mutatnak rá oktatásügyünk egyik legaktuálisabb kérdésére. A következő előadásokat lehet majd hallani. Dr. Setényi János: A PISA- sokk és az oktatáspolitikai válaszok, Pavol Cemek: Hogyan tovább a nyolcosztályos gimnáziumokkal? Katarina Hincová, PhD.: Pozitívan a tanuláshoz - az új tananyagok és azok „érvényesítése”, Csicsay Károly: Szemléletváltás az oktatásban - a szlovákiai magyar iskolákra váró feladatok és lehetőségek. Aztán egy fotókiállítás megnyitója lesz majd, az erdélyi Zsamowszky Csaba Tájfények című tárlata, ahol „a régiók találkozását” tekinthetünk meg, amit Bába Szilvia, a Magyar Kultúra Alapítvány munkatársa mutat be, illetve a Katedra folyóirat szerkesztői adják át elismerő okleveleiket szerzőiknek, és természetesen a Katedra-díjat is kiosztjuk - idén két személy veheti át elismerésünket. A szemléletváltás egyszerűen elengedhetetlen, hiszen a jelenlegi iskola nem az életre nevel. Ezt már réges-rég észre kellett volna venni, de nemcsak észrevenni, hanem tenni is ellene. S ebben a pedagógusoknak segítségre van szükségük. A változtatás szükségességét bizonyára mindenki érzi. Vannak ennek az elengedhetetlen váltásnak kézzel fogható jelei is? Mindinkább azt látjuk, tapasztaljuk, hogy egyre több magyar gyerek jár szlovák iskolába. Ennek az okai, gyökerei mindenképpen az oktatásban keresendők. Alibista magatartás, hogy mindenkire - a szülőre, a társadalomra - ráfogjuk ezt, csak az iskolára nem. Bizony, az iskola is tehet arról, ha nem tudja megszólítani a szülőt, a gyerekeket. Miközben a szlovák oktatási intézmények profi bemutatókkal járják a szlovák és a magyar óvodákat, addig a magyar iskolák várják, hogy a gyerekek beiratkozzanak. Amit véleményem szerint be kellene vinni az iskolába, az a gyakorlati oktatásnak a különböző módozatai, amelyek hiányoznak. Hiányzik például a regionális oktatás az iskolákból. Ez pedig egyrészt európai uniós követelmény, másrészt ezzel is be lehetne csábítani a szülőket, ami nem elhanyagolható szempont manapság, amikor egyre kevesebb agyerek. És ön szerint mi ennek az oka? A tradíció, a, jó volt ez eddig így, ez után is jó lesz” hozzáállás. És az iskolaigazgatók sem tudnak sok esetben radikális intézkedéseket foganatosítani. Az biztos, hogy nagy problémák lesznek az iskolákban. És nem beszéltünk még arról, mennyire fontos lenne gyermekeinkbe a nemzetiségi tudatot nevelni. Nem ismerik saját közegüket, nem tudják mi az: szlovákiai magyarnak lenni. Magyarországon is elvesznek ezzel a „tudatlanságukkal”, de Szlovákiában is - valamiféle tudathasadás ez, hiszen se nem szlovákok, se nem magyarok - de akkor mik? És ezt senki az égvilágon nem mondja el nekik. Nem beszélünk nekik erről az adott állapotról, történelmi helyzetről, amit pedig oktatni kellene. Elmondani azt, hogy Szlovákiában hogyan lehet magyarnak lenni. Hogy ennek vannak „eszközei”, például a magyar iskolák, intézmények, de van magyarul oktató egyetem. De azt is el kell mondani, vannak magyar nyelvű újságok, magyar nyelvű színházak, magyar könyvkiadás. És ez kinek lenne a feladata? És miképp? Mindenféleképpen az iskoláé. Ha kerüljük ezt a témát, az nem vezet megoldásra. És akár itt lehetne olyan fontos szerepe például a regionális oktatásnak. Ha én regionális történelmet oktatok, ha egy dunaszerdahelyi iskola esetében a Csallóköz történetét veszem, akkor akarva-akaradanul eljut a mai történelmihelyzetig, kisebbségi létig. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Használják apjuk anyanyelvét! A fiam szlováknőt vett el feleségül, és nagyon bánt, hogy az unokáimmal odahaza szlovákul beszélnek. Mondtam a fiamnak, legalább ha egyedül van a gyerekekkel akkor beszéljen velük magyarul hogy sajátítsák el jól a nyelvet. Amikor itt vannak nálam, én magyarul beszélek velük, de nagyon gyakran nem tudják jól kifejezni magukat, és azon nyomban átváltanak szlovákra. Hogy győzzem meg az unokáimat arról, hogy használják apjuk anyanyelvét is ? Jelige: Nyelv A gyereket nem meggyőzni kell, hanem megtanítani a nyelvre, és használni, alkalmazni azt. Vagyis úgy beszélni hozzá. A gyerekek nagyon könnyen tanulnak idegen nyelveket, s bámulatos, ahogy arc szerint meg tudják különböztetni, kihez hogyan kell szólni. Ha a fia születésüktől kezdve csak magyarul szólt volna hozzájuk, akkor megszokták volna, hogy így is lehet beszélni, s hozzá ezen a nyelven kell szólni. De úgy látszik, hogy ezt elmulasztotta a gyermeke. Számos kutatás bizonyítja, hogy óvodás korú gyerekeknek sem megterhelő, ha az anyanyelvűk mellett más nyelvet is tanulnak. Nálunk is divatba jöttek az angol nyelvű óvodák, s ezekbe nagy előszeretettel adják a szülők gyermekeiket, mert egy világnyelvről van szó, aminek biztosan hasznát veszik majd később az életben. S ez igaz is. Szabad világban élünk, a határok egyre átjár- hatóbbak, az idegen nyelvet bírók bárhol a nagyvilágban vállalhatnak munkát. Egy nyelv legfőbb szerepe a közvetítés, az, hogy az emberekszót értsenek egymással. Az Amerikai Egyesült Államokban spanyolul tanítják az óvodásokat, mivel sok a spanyol ajkú bevándorolt. Ha a gyerek már kis korától hallja a nyelvet, s megtanulja, könnyebben elfogadja azokat az embereket is, akik spanyolul beszélnek, sőt a nyelvükön tud hozzájuk szólni, beszélhet velük. Okulván az ilyen, és ehhez hasonló példákból, az unokáinak sem lenne idegen az apjuk nyelve, ha a családban ilyen hozzáállás uralkodna. Viszont, ha az egyik szülőtől azt hallja, hogy minek neked az a nyelv, vagy valamilyen más lekicsinylő nézetet tulajdonítanak neki, a gyerek számára unszimpatikussá válhat az egész kultúra, s vele együtt a nyelve is. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy felesleges nem világnyelvet tanulni, hiszen azt az energiát befektethetik egy más világnyelv elsajátításába, s azzal többre mehetnek. Viszont senki közülünk nem lát a jövőbe, s azt sem tudhatjuk előre, hogy a gyerekeknek csak vüágnyelvre lesz majd szükségük az életben. Ha minden nép ezt a nézetet vallaná, lassan kihallhat az összes többi nyelv, amit nem világnyelvként tartunk nyü- ván. Azonban rengeteg tudás, pazar kultúra halmozódott fel más nyelveken is, s a világ lenne szegényebb, ha ezek kivesznének. Áz unokáival először azt kellene elfogadtatni, hogy ez a nyelv is hozzátartozik a létükhöz, ennek a nyelvnek és kultúrának is az örökösei. Amikor a szüleik eldöntötték, családot alapítanak, tudatában voltak annak, hogy két különböző kultúrából jöttek, s utódaiknak mindkét kultúrához joguk van, génjeikben kapják örökségül. Mint tudjuk, minden örökséggel sokféleképpen lehet bármi, el lehet herdálni, meg lehet sokszorozni, meg lehet őrizni és hasonló. A szellemi örökségre is vonatkozik ez a megállapítás, s tudni kell, hogy a szülő hozzáállása nagyban befolyásolja azt, hogy a gyerek hasznosnak, fontosnak ítéli-e meg majd azt, amit örökségül kapott. Ha a szülő maga sem becsüli, kisebb az eshetősége, hogy a Dr. Hadas Katalin pszichológus gyerek becsülni fogja, s érdekló- dikmajd iránta. A fiának is magyarázza el, hogy egy szülő feladata nemcsak az, etesse és ruházza a gyermekét, s bebiztosítsa, legyen hol laknia, hanem törődnie kell a lelki táplálékkal is, hogy mit kap otthon a gyerek. Könnyű később az iskolára fogni, ha valamit rosszul csinált, előbb azonban nézzünk végig saját házunk táján, mit tettünk mi azért, hogy úgy fejlődjön a gyermekünk, ahogyan azt szeretnénk. Ön pedig tartson ki amellett, hogy magyarul beszél velük. Ha valamit nem tudnak helyesen kifejezni, mondja meg nekik, javítsa ki őket. Lehet, ha felnőnek, ez lesz az, amiért hálásak lesznek önnek. (Képarchívum)
