Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-18 / 240. szám, csütörtök

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 18. www.ujszo.cotr OLVASÓI LEVÉL Hontalanok karácsonya 1946 karácsony hetében lovas kocsira pakoltak bennünket, öt testvé­remet, anyámat, aki hat hónapos terhes volt, és 37 kilós apámat, aki 1945 novemberében jött haza az orosz fogságból. Emlékszem, hogy a vagonokban nagyon hideg volt és sötétség. Sokan voltunk, mindenkisírt. Délelőtt indították a szerelvényt, és csak másnap reggel értünk Morvaországba. Ott egy szétlőtt vagonba menekültünk, amelynek nem volt se ablaka, se ajtaja. Édesapám egy sorstársával be­gyalogolt a legközelebbi faluba, Pravicébe. Lovas kocsikkal jöttek vissza értünk, felpakoltak bennünket, és bevittek a faluba. Ott egy kirabolt házba költöztünk, amelyből szudétanémeteket költöztettek ki. Azt a ka­rácsonyt nem felejtem el amíg élek. Szaloncukor helyett papírba csoma­golt kenyérhéjat akasztottunk a fára. Édesapám azzal vígasztalt ben­nünket, hogy azért ilyen szegény a karácsonyunk, mert a Jézuska nem tudja, hol lakunk. Elhittem neki és szorgalmasan csomagoltam a ke­nyérhéjat a papírdarabkákba. Sok mindent meg tudnék még írni talán egy könyvet is megtöltene. De nem ez a célom. Csupán annyi hogy jó egészséget kívánjak a miniszter úrnak, érje meg a nyolcvanadik szüle­tésnapját, és csak a felét annak a szenvedésnek, amit a szülőföldjükről elűzöttek éltek át. Szalai Mária, Csicsó Csekeji szoborcsoport: a szlovák nemzet megmentője és társai (Somogyi Tibor felvétele’ SZEMSZÖG Bátrak csak Szlovákiában teremnek? FEKETE GYÖRGY Ezt a jegyzetet elsősorban a ma­gyarországi polgártársaim ítélke­zésére fogalmaztam. Ugyanakkor tisztelgés a Szlovák Köztársaság szabadon gondolkodói előtt. Akik nem félnek szólni a többségnek tű­nő ilyen-olyan elfogultságok és elő­ítéletek, no meg politikai praktikák ellen; akik nem hátráltak ki az írás­tudói felelősségből; akik szintén polgártársaim, hiszen mindnyájan Európa-polgárok vagyunk... Az ügy súlya késztet, hogy idéz­zek a binacionális nyilatkozatból, melyet - szlovákiai illetőségű! - magyar és szlovák értelmiségiek a pozsonyi Új Szóban együtt tettek közzé: ....a demokratákra és a de­mo kratikus politikai erőkre apellá­lunk, hogy szegüljenek szembe a nemzeti gyűlölködés spiráljának ki- szélesedésével, szorítsák ki a köz­életből a szlovákok és a magyarok érzelmeit sértő megnyilvánuláso­kat és ne engedjék, hogy Szlovákia olyan zsákutcába kerüljön, amely­ből igencsak nehezen lehet kijut­ni.” - Vessünk véget a nemzeti gyű­lölködésnek. Felhívás. Új Szó, októ­ber 12. Már vagy két hete érzékelni lehe­tett, hogy valami mozdul a józan ész irányában északi szomszé­dunknál, e jeles újság közvetítésé­vel és ösztönzésével. Mert míg szeptember 22-én egy teijedelmes interjúban a szlovákság nemes egy­szerűséggel mint „zsákmányszerző nemzef’ neveztetett meg (Egyszer eljön a történelmi tények ideje), már 29-én Rudolf Chmel, az utolsó budapesti csehszlovák nagykövet elemzésének, majd október 6-án Huncík Péter pszichiáterrel folyta­tott beszélgetésnek a -publikálása azt mutatta, a lap nekifog - magá­nyos harcosként (vagy inkább „idomárként”) - mindkét naciona­lizmus opponálásának. Azonos módon értékelem az október 13-i szám két diskurzusát, az egyikben Iveta Radicovát, az SDKÚ alelnök- ét, a másikban Simon Zsolt volt ag­rárminisztert kérdezték ki - „Valódi megbékélés nem alapulhat konflik­tuson”, illetve „Van esély a kárpót­lásra” címmel. (Bizonyára én is e változásnak köszönhetem, hogy a két testvémemzet keserű civódását oldani igyekvő dolgozatommal ugyanitt helyet kaptam - Szvato­plukkal vagy Árpáddal. Október 10.) Most tehát olvasható száznál is több reprezentáns magyar és szlo­vák értelmiségi közös állásfoglalá­sa. Fölveszik a kesztyűt az elvadult politikusok öblös - nemzetek-em- berek épségét, boldogulását, lelki egészségét nem kímélő - hatalom- kergetésével szemben, jelentkezze­nek az efféle hangok akárhol, akár kormánypárti, akár ellenzéki, akár magyar(országi), akár szlovák(iai) oldalon. Sajnos nálunk szinte kizárólag az unalomig ismert búsmagyar sé­relmek felhánytorgatása s a másik fél kritizálása uralja a terepet. Só­lyom László államelnök, Szili Ka­talin házelnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a hazai - „nem­zeti” - ellenzék számos díszalakja e téren olyan egységbe forrt, hogy összeműködésüket még a Nép­fronttal bűvészkedő Rákosi Má­tyás is megirigyelné, de a Szent István-i Birodalom lázából igazán soha ki nem gyógyult Horthy Mik­lós szintén elismerően biccentene rá. Ráadásul a hagyományosan an- tinacionalista liberálisaink nagy­részt rendhagyóan (riadtan?) csöndesek, a legbaloldalibbnak tartott napilapunk beéri Fico, a szlovák kormányfő „rettenthetet- en” megbírálásával (Rónay Tamás: Távolodóban Európától. Népsza­va, október 11.). Hát nem tanultunk a történel­münkből? Vagy - vegyünk konkré­tabb példát - a politikai elitünk ál­tal szüntelenül (bár megérdemel­ten!) felmagasztalt Bibó Istvántól? Ugyanis az ő logikája szerint ki-ki a saját portáján sepergessen, kímél­ve ekként a másik fél, a partner ér zékenységét. Hiszen, akaijuk, nem akaijuk, partnerek vagyunk. Ám hogy az egymásra utaltsággal mi­ként tudunk élni, az most az aktuá­lis feladvány. Immár nem pusztán a Kárpát-medencében, hanem az egységesülő-egyesülő Európában. Uraim és Hölgyeim, ébresztő! Schengennel becsöngettek! A tan­év megkezdődött. A mi bátraink mikor szólalnak meg végre? - Magyarországon is... A Felhíváshoz pedig - illő sze­rénységgel - csatlakozom. A szerző mentálpedagógus, tör­ténelemtanár Találkozzunk, és szórakozzunk együtt az ÚJ SZÓ és a hagyományos bálján! v Új Szó borbál 2006, fotó: Somogyi Tibor Mikor? 2007. november 16-án Hol? Csölösztőn, a Kormorán Szállóban Kivel? Sztárvendégeinkkel - Rák Vikivel és Juraj Soltésszal, a Bailando sikeres táncos párjával, Rigó Mónikával, Bangó Margit Kossuth-díjas művésznő által megkoronázott tehetséges cigánydal-énekessel, valamint az Üj Szó és a Vasárnap borversenyének győzteseivel, akik legjobb boraikat kínálják Önöknek Csemegék az étlapról: sertésérmék magyar módra, rakott sonka, aszalt szilvával töltött pulykatekercs, sült malac, vadgulyás, saláták, köretek, desszertek és egyéb finomságok Jegyrendelés: 02/59 233 274, 0918/59 32 87 Szórakozzunk együtt!

Next

/
Thumbnails
Contents