Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-16 / 238. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 16. Vélemény És háttér 7 (Peter Gossányi karikatúrája Nem elég egy évben egyszer-kétszer megnyugtatni a lelkiismeretünket A hatalom felelőssége TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ Élesen bírálja a román sajtó a bukaresti diplomáciát, mert nem tiltakozott a „moldován” nyelvnek egy, az EU és a Moldovai Köztársaság között megkötött megállapodásban való megemlítése miatt. A lapok emlékeztetnek arra, hogy az Európai Bizottság a múlt héten kötötte meg a jelentős román kisebbséget is magában foglaló, egykor Romániához tartozó Moldovai Köztársasággal a rövid idejű tartózkodást lehetővé tevő vízum kibocsátásáról szóló megállapodást. Ennek lábjegyzetében szerepel, hogy a dokumentumot „moldován” és román nyelvre is lefordították. A sajtó azért bírálja a román diplomáciát, mert nem emelt kifogást a szóban forgó dokumentummal szemben. A román külügyminisztérium egyik illetékese a hétfői román sajtóban cáfolta, hogy Bukarest elismerné a „moldován” nyelvet. Bukarest és Chisinau között régi vitát képez, hogy Románia keleti szomszédjának mi a hivatalos nyelve. A chisinaui vezetés szerint a „moldován” különálló nyelv, Bukarest szerint viszont Mol- dovában a lakosság 60 százaléka a románt beszéli. Jelenleg újabb konfliktus terheli a két ország viszonyát, a hét végén három román önkormányzati küldöttséget is visszatérítettek a határról a moldovai határőrök. Adrian Cioroianu román külügyminiszter Romániával szembeni „barátságtalan cselekedetnek” minősítette a történteket. A román Pro TV úgytudja, Franco Frattini, az EB bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó alelnöke tájékoztatást kért az esetről a moldovai hatóságoktól. OROSZLAPOK Robert Gates amerikai védelmi és Condoleezza Rice külügyminiszter múlt heti moszkvai tárgyalásaival kapcsolatban a Vremja Novosztyej című moszkvai lap egy katonai szakértőt idézett, aki szerint a konzultációkat nem szabad sikertelennek tekinteni: nem hoztak eredményt, de ezt senki nem is várta. Az illető szerint azért sem lehetett eredményre számítani, mert a találkozóra az orosz és az amerikai elnök mandátumának végén került sor. A lap rámutatott: az 1987-ben, a közepes és kisebb hatótávolságú ballisztikus eszközök felszámolásáról kötött szovjet-amerikai INF- szerzódés felmondása - amire Putyin célzott -, érthető lépés lenne Moszkva részéről, hiszen Oroszország közvetlen közelében számos ország van, amely növekvő készletekkel rendelkezik (Irán, Pakisztán, India, Észak-Korea és Kína), míg az USA közelében nincsenek üyen országok. Leonyid Ivasov, a Geopolitikai Problémák Akadémiájának alelnöke a Gazetában leszögezte: ő most nem térne vissza a közép-hatótávolságú rakéták fejlesztéséhez, mert nincs megfelelő káderállomány, tudományos bázis és gyártás, azINF-szerződés felmondásával az amerikaiak kezére játszanának. „Ha mégis visszatérünk ezekhez a fegyverekhez, azzal Európában aggodalmat keltünk, s éppen ez az, amit amerikai barátaink akamak”-mondta. Dicséretes, hogy szlovák és magyar értelmiségiek egy csoportja rászánta magát arra, hogy közös nyilatkozatban tiltakozzon a nemzetiségi gyűlölet szítása ellen Szlovákiában. PETŐCZ KÁLMÁN Csak azok tudják, akik részt vettek az egyeztetési tárgyalásokon, hogy milyen nehéz volt egy közös szövegben megegyezni. Noha a szöveg nem tökéletes, puszta megjelenésének ténye messze túlszárnyalja a negatívumait. A nyilatkozat egyik eredeti aláírójaként mégis szeretnék néhány dolgot helyére tenni. Nyugtalanítónak tartom azt a tényt, hogy a szlovákiai politikai és értelmiségi elit (beleértve a magyar értelmiség egy részét is) hajlamos összekeverni az okozati összefüggéséket. Mintha az MKP vezetősége ugyanolyan mértékben lenne „bűnös” a szlovák-magyar viszony mostam kiéleződéséért, mint a kormánykoalíció politikusai. Ez egyszerűen nem így van. Az MKP-val sok rossz személyes tapasztalatom van, és politiNYÍLT LEVÉL 2007. október 10-énl8 órakor, Budapesten, az Ersnt Múzeum termeiben megnyílt a GPS Ismeretlen szcéna című kortárs képzőművészed kiállítás. Ez egyike az első Biennále - A Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja Budapesten, Gyulán és Szegeden zajló programjainak. A szép számú közönség, a kiállítás kurátorai, a megnyitó személy, művészek, újságírók előtt a Műcsarnok főigazgatójának mint az esemény házigazdájának, be kellett jelentenie egy hallatlan tiltást. Az egyik hivatalosan engedélyezett alkotás kiállítását a Király utcában egy órával a megnyitó előtt a VI. kerület illetékesei megtiltották. „... az ERNST Múzeum kiállítótermein kívül a Király utca is a GPS- kiállítás részévé vált: egy, a helyi in- teretnikus kapcsolatokat vizsgáló zálásával szemben sok a fenntartásom. Ám nem hiszem, hogy a szubjektív élmények hatására egy elemzőnek el kellene veszítenie tárgyilagosságát, igazság- és igazságosságérzetét. Az, hogy Csáky Pál nyáron éppen egy magyarországi sajtóorgánumban „nyitotta meg” újra a Benes-dek- rétumok témáját, taktikaüag szerencsétlen lépés volt. Sőt, az is elképzelhető, hogy szándékos provokáció. Akkor sem lehet azonban Csáky Pál vagy Duray Miklós ballépéseivel magyarázni a komplett szlovák politikai paletta bunkóságát. A magyar párt legitim programjának hirdetésével nem indokolható a hatalom viselőinek arroganciája, az állam képviselőinek nacionalizmusa. A magyar politikusok egyik vagy másik kijelentése nem szolgálhat mentségül ahhoz, hogy a kulturális tárca vezetője „lefasisztázza” az ország hatszázezer magyar nemzetiségű állampolgárát. A hatalom viselőinek a felelőssége - betöltött pozíciójukból eredően - nem mérhető össze egy ellenzéki politikuséval, nem beszélve az egyszerű polgárról. Egy vezető politikusnak kötelessége, hogy tisztességesen és becsületesen szolgálja az ország összes lakosát. public artos projekttel. Saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg a művészet aktuális, akár társadalmi indíttatású felvetéseit a szomszédos országokban, de konfrontálódhatunk a mai Magyarország önmagáról és a másokról kialakított sztereotípiáival is...” (idézet Hushegyi Gábornak a kiállítás kata- lógusábanmegjelentírásából). Németh Ilona 1963-ban Duna- szerdahelyen született. Mun- kácsy-díjas, egyetemi docens. Budapesten, Európában 2007. 10. 10-én letiltották egyik alkotását. A művésznő eddig kiállított a Velencei Biennálén, Budapesten a Műcsarnokban és a LUDWIG Múzeumban, Győrben, Oxfordban, New Yorkban, Tokióban, Prágában, Saint-Etiennben. A Budapesten letiltott művét Dunaszerdahelyen kiállították utcákon. Erről fotók láthatók a kataA másik gondom a nyilatkozattal pedig az, hogy nem elég egy évben egyszer-kétszer megnyugtatni a lelkiismeretünket azzal, hogy megjelentetünk egy felhívást. Ä szlovák demokratikus értelmiség kezdeményezésének akkor lenne igazán értelme, ha a gyakorlatban is tenne valamit a szlovák-magyar viszony javításáért. Hogyha a szlovák-magyar kérdést kivenné a nacionalisták kezéből, és saját maga kezdene vele türelmesen, szakmailag megalapozottan, tárgyilagosan és rendszeresen foglalkozni. Mint például Stefan Sutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia kassai intézetének vezetője. Furcsa módon, éppen az ő neve hiányzik az aláírók közül. Valószínűleg senkinek sem jutott eszébe megszólítani. Mégis, ennek az egész cécónak van egy rendkívül pozitív hoza- déka. Ä szlovák média jelentős része, főleg a fiatalabb újságírók csoportja, kezdi sokkal árnyaltabban tálalni a szlovák-magyar viszony problematikus kérdéseit, mint azelőtt. És ez bizakodással tölthet el bennünket. Ha más haszon nem származik a Benes- dekrétumok „megnyitásából”, ez is valami. lógusban. A bekeretezett táblák, amelyekre négy nyelven írott kérdéseket intézett hozzánk, emberekhez, a VI. és VII. kerület határán voltak felállítva, e két kerületben lakóktól - magyar, zsidó, kínai és a határon túli területekről származó magyarok együtt vagy egymás mellett élésére - várt -választ az ott elhaladó emberektől. A táblákat összeszedették és behurcolták az ERNST Múzeum folyosójára. Bízom abban, hogy a Műcsarnok vezetősége ott is hagyja, szégyenszemre, lássa a világ és lássuk mi magunk. Felkérem, az illetékeseket, kérjenek bocsánatot a határon túli művészektől és nem csak tőlük. A közönség és a művésztársadalom szabadsága megsértetett. Scarlat Anna, Az ERNST Múzeum volt igazgatóhelyettese A táblákat összeszedették és behurcolták az ERNST Múzeum folyosójára Tilalom a tolerancia jegyében? KOMMENTÁR Európai Koszovó JARÁB1K BALÁZS Közeledik az idő, amikor a szerb és albán félnekjelentést kell tenni az ENSZ előtt, miképp fogjákrendezni Koszovó státusát. Mivel mind a két fél elsősorban a nagyhatalmak meggyőzésével van elfoglalva, semmint a közös tárgyalással, már csak nagyobbfajta csoda segíthet a két fél megegyezésében. Ráadásul miután Oroszország (Kína támogatásával) egyértelművétette, hogy megvétóz bármiféle javaslatot, amelybe Szerbia nemegyezik bele. Amásikoldalonaz albánoknak rendkívül erős amerikai lobbijuk segítségével sikerül meggyőzni Washington és az EU túlnyomó részét, hogy Koszovó függetlensége nélkül képtelenség a tartomány helyzetének megoldása. íme, a tökéletes patthelyzet, amely könnyenvezethetegy koszovói függetlenségi nyilatkozathoz, amelyet az USAés egy csomó európai állam elismerne, Oroszország, Kína és néhány európai állam (talán) nem. Ez taccsra tenné a csupán formálódó, törékeny közös európai külpolitikát, az egyébként is mélyponton levő orosz-amerikai kapcsolatokat, és egy tovább gerjedő konfliktus a Nyugat-Balkán európai integrációját. Mindennek természetesen főleg Európa inná meg a levét, hiszen mind a konfliktus, mind az (ismételt) helyreállítás költségét megint mi fizetnénk. Ez a lehetőség úgy kell Brüsszelnek, mint a szerbek az albánoknak - Koszovóban. A külpolitikájában eddig főleg alamuszi Brüsszel lépett. Wolfgang Ischinger, a Balkánon rendkívül tapasztalt német diplomata „Koszovó-ügyi” megbízottá való kinevezésével a dolgok elmozdulni látszanak az Ahtisaari, volt ENSZ megbízott jelentése utáni holtpontról. Ischinger nem kevesebbet próbál keresztülverni az EU-ban, mint a „harmadik fél”, vagyis Oroszország és Kína kizárását. Ezt persze nem lehet az ENSZ keretén belül „elintézni”. Ehhez az egész ügyet le kell zárni egy „no resolutiorí’-nel, ami az oroszok miatt amúgy is a legesélyesebb verzió. Ezek után az ügyet ki kellene vonni az ENSZjogi keretei közül és egész egyszerűen ÉU integrációs ügyként kezelni. ANyugat-Balkán integrációja az EU egyiklegfontosabb és minden tagállam által támogatott terve - beleértve természetesen Koszovói is. Ézek után az EU elkezdhetné tárgyalásait Koszovóval- immár nem a státusról, hanem a koszovói intézmények integrálásával (és ezzel együtt fejlesztésükkel) az EU-ba. Az EU, amelynekbéke- fenntartóikorábbanátvettékaz ENSZ tisztségét Koszovóban, szavatolná a szerb kisebbségjogainak betartását, sőt Szerbia és Koszovó együtt integrálódhatna... Koszovó azonban nem nyerné el rögtön a teljes függetlenséget, csupán az EU-intézményekhatásköre alá tartozna hasonló státusszal, mintNorvégia,Izland vagy Liechtenstein, amelyek az Európai Gazdasági Közösség tagjai. Kérdés, sikerül-e meggyőzniaforrófejűalbánokatateljesfüggetlenség elodázásától. Szerbiának, bár elesne Oroszországközvetlen támogatásától, feltét- lenüljobb az a megoldás, amely elkerüli Koszovó azonnali függetlenedését. A legnagyobb kérdés, van-e elég vér az európai pucában, hiszen az EU eddig ekkora biztonsági kockázattal és felelősséggel járó feladatot nem vállalt... JEGYZET Furcsa emberek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Bár már ötödször készültem Al- sókubinba, az indulás előtt még mindig szorongtam egy kicsit. Élénken emlékszem az első útra, amikor a rimaszombati országos vers- és prózamondó verseny vezetőjeként eldöntöttem, ha törik, ha szakad, ellátogatok a hasonló kaliberű szlovák szavalóversenyre. Volt bennem félsz, de mivel senki sem ismert, elvegyültem a tömegben, a mobilomat pedig elővigyázatosság címén nem vettem fel. A rendezvény hangulata, a város szellemisége annyira megtetszett, hogy állandó vendége lettem, és a következő évben már a rima- szombati verseny egyik győztesét is meghívták, aki természetesen bejelentkezett, mégsem érkezett meg. Azóta sem kérdeztem meg tőle, miért. Idén nyáron kaptam egy telefont a verseny főszervezőjétől, amelyben felkérte lapunkat, legyen a médiapartnerük. A város tele plakáttal, rajta az Új Szó és a Kalligram lógójával. Ahogy lapunk, ez utóbbi kiadó az egyetlen, amely támogatta őket, s a győztesek a kiadó új, szlovák irodalmat bemutató sorozatának darabjait kapták meg. Késő éjjel érkezett meg a szobatársam, turdossini (gyengébbek és Mikolaj kedvéért Tvrdosín) tanárember, aki, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, csak annyit jegyzett meg: furcsa emberek maguk. Reggel már kissé beszédesebb, de még mindig nem tud betelni azzal, hogy egy magyar lap és kiadó támogatja a Hviezdoslav- ról elnevezett ország(h)os szlovák szavalóversenyt. A kul- túrház előtt viszont a többiek legnagyobb megrökönyödésére Vlado Sadílek, a rendezvény egyik motoija váratlanul magyarul köszönt rám. Később a művelődési ház előcsarnokában kurtán-furcsán méregettek. Tényleg, mit is keres itt egy magyar? Szobatársam este már beszédesebb volt, bemutatott egy idősebb kollégának is, aki a helyi lapba glosszákat írogat. El is kérte a nevemet, mert neki még mindig nem megy a fejébe a dolog. Amikor megkérdeztem tőlük, szlovák szakos tanárok lévén, kit ismernek a magyar irodalomból, gyorsan elakadnak Petőfi nevénél. És más magyart? Hát, Duray, Csáky és Bugár. De mielőtt tovább ragozhattuk volna a témát, elkezdődött Peter Jankű koncertje. Itt más politikusokról is hallhattunk, tágabb összefüggésekben, de magyarkérdés itt sem vetődött föl. A szobatársam már hajnalban fölém hajolt: Ha belegondolok, hogy Hviezdoslav másik vezetélme- ve Országh volt, akkor maga jogosan van itt. Ám miután betette az ajtót maga után, még visszaszólt: Azért mégis furcsa emberek maguk.
