Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-16 / 238. szám, kedd
8 Vélemény - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 16. www.ujszo.cor Véleményre fel! Nincsenek jó tapasztalataim az olvasói . ‘ levelekkel, sok esetben vagy cenzúrázták, vagy nem közölték, de teszek egy próbát. Harminckét magyar elsős a Szenei járásban, olvasom az Új Szóban. Egy újabb régió, ahol nincs már szó sikerekről. A szenei régió népszámlálási adatait megtalálják a Zoboralja honlapján, a behatási arányokat összevethetik a magyarok számarányával - www.zoboralja.sk . Talán emlékeznek, hogy 1-2 éve a szlovákiai magyar média ontotta a behatási sikersztorikat, de aki ismerte a magyar iskolák helyzetét, tudta, hogy ennek előbb-utóbb vége szakad, mert nem lehet vég nélkül ködösíteni. S akik ismerték a valós helyzetet, nem kaptak lehetőséget, hogy felhívhassák a figyelmet a problémákra. A sikerek többnyire csak félsikerek voltak, látszatra jók voltak a behatási program eredményességének glorifikálására, de sajnos a valóság nem a sikerekről szólt, hanem a magyar iskoláink leépüléséről. Csakhogy ezt a média elhallgatta! Nagy hiba volt, áltattuk magunkat, hogy minden rendben magyar alapiskoláink körül, pedig a leépülési folyamat egy pillanatra sem állt le. Végveszélyfenyegeti a magyar alapiskolák negyedét, a másik negyede pedig efelé tart! Zoboralján 11000 magyar csak 23 magyar diákot produkált. Mi lesz velünk?! Jó reggelt, Zoboralja! Ébresztő! Balkó Gábor, Kolon SZEMSZÖG A meg nem értés gyökere Ha megnézzük a Benes-dekré- tumok születésének időszakát be kell vallani, korábbi hasonló korszakokban hasonló jellegű dokumentumok születtek. 1945-ben, akárcsak előtte számtalanszor, a „vae victis”, jaj a legyőzőiteknek elve érvényesült. A második világháború után nemcsak Magyarországgal, hanem több más országgal is elbántak, a vesztes államok közül csak Olaszországnak járt enyhébb bánásmód. A probléma gyökere mégis máshol van: szabad-e még most is, több mint hatvan évvel a világháború után győztesekre és vesztesekre felosztani a világot, he- lyes-e, ha két, egymás közveden közelében élő nép jelenkori viszonya kialakításához nagyapái idejéhez nyúlik vissza, végül helyes-e ezt az egyébként mintegy hat és fél évet kiindulási pontként használni jelenkori kapcsolataink formálásában? Tény, hogy a világ jelenlegi politikai felosztása is a világháború végét idézi. Azért éppen az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és jogutódként Oroszország tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, mert ők győztek a Tengelyhatalmak és szövetségeseik felett. Azóta viszont Németország és Japán gazdaságilag erős nagyhatalmakká váltak, egyre gyakrabban felmerül, hogy ők is tagjai lehessenek a Biztonsági Tanácsnak. Ezt egyébként egy másik BT- tag, az Egyesült Államok egyik volt elnöke, idősebb George Bush vetette fel először. Hogy mindez még nem történt meg, ennek csak a világpolitika kerekeinek lassú forgása az oka, de a felvetésen már alig ütköznek meg. A sokat emlegetett nyugat-európai példa jó mérce lehetne Közép-Európa számára is. Már 1950-ben - éppen francia államférfiaktól - indult meg az a kezdeményezés, amely napjainkra az Európai Unió létrehozásáig jutott el. Már akkor voltak olyan bölcsek és tudták, Németország nélkül nem lehet tartós és eredményes az integráció. A Német Szövetségi Köztársaság tagja lett az 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségnek, a Montánuniónak, ami e két, akkoriban meghatározó jelentőséggel bíró áru közös piacának létrehozását jelentette. E szervezet lett az alapja az 1957-ben aláírt Róma Szerződésnek is, majd 1955-ben az NSZK-t felvették a NATO-ba is. A meg nem értés gyökere talán ott lehet, hogy francia-német kapcsolatokban a történelmet nem minden részleteiben ismerők évszázados ellentétről beszélnek. Az ellentétek kitolása ilyen hosszú időszakra „közép-európaias” nézőpont. A francia-német kapcsolatokat tekintve mindez már csak azért sem állja meg a helyét, mert Németország csak 1871-ben alakult meg, addig több száz, független, gyakran egymással ellentétben álló ország csoportja volt, amelyek viszonyukat egészen más elvek alapján rendezték, mint a közös nyelv. A valláson és az aktuálpolitikai kapcsolatokon csak a 19. század közepén kerekedett felül a nemzettudat. Az 1870- es német-francia háború előtt tehát gyakoraltilag nem is létezett német-francia nemzeti ellentét. Évszázados, még kevésbé évezredes szlovák-magyar ellenségeskedésről is történelmietlen beszélni, hiszen a nacionalizmus csak a francia forradalom óta jelenlevő vezérlő elv, ide is csak a 19. század második felében jutott. Ami a német-francia viszonyt valóban nehezítő két háborút illeti, magyar-szlovák viszonyban még erről sem beszélhetünk, legfeljebb csak jelentéktelen összetűzésekről. Az erőszakos magyarosítás tényét a magyar történettudomány is elismeri, ennek helytelen voltával tisztában van, de a Monarchia létezése alatt a szlovák nemzetet állampolgári alapon nem érte atrocitás, vagyonbiztonsága garantált volt. Áz egyetlen harci konfliktust 1939-ben Kárpátalja visszafoglalása jelentette, amit mága a szlovák történetírás is „kis háborúként” ismer. A franciáknak és a németeknek tehát talán azért is volt könnyebb a megbékélés, mert szakítottak a valótlan alapokon nyugvó történelemszemlélettel, az 1870 és 1945 közötti komoly ellentétektől hemzsegő korszakot nem vetítették át korábbi korszakokra, nem nehezítették meg legendákkal feleslegesen a kibékülés útját. Magyar-szlovák viszonylatban viszont nem beszélhetünk olyan nagy ellentétekről, mint a vázolt német-francia. A szlovákság és a magyarság szempontjából is az 1870 és 1945-1948 közötti időszak, a magyarosítástól és benesi dekrétumokig terjedő, vitatott. Ám míg a két nyugati nemzet között vüágháborúk folytak, addig Közép-Európában nem, sőt a korábbi korszakokban műidig ugyanazon az oldalon álltunk. Talán ebből kellene kiindulni. Horbulák Zsolt A struccpolitika következményt (Képarchívum velemeny@ujszo.a Találkozzunk, és szórakozzunk együtt az ÚJ SZÓ és a \ASARNAP hagyományos bálján! Új Szó borbál 2006. fotó: Somogyi Tibo Mikor? 2007. november 16-án Hol? Csölösztőn, a Kormoran Szállóban Kivel? Sztárvendégeinkkel - Rák Vikivel és Juraj Soltésszal, a Bailando sikeres táncos párjával, Rigó Mónikával, Bangó Margit Kossuth-díjas művésznő által megkoronázott tehetséges cigánydal-énekessel, valamint az Új Szó és a Vasárnap borversenyének győzteseivel, akik legjobb boraikat kínálják Önöknek Csemegék az étlapról: sertésérmék magyar módra, rakott sonka, aszalt szilvával töltött pulykatekercs, sült malac, vadgulyás, saláták, köretek, desszertek és egyéb finomságok Jegyrendelés: 02/59 233 274, 0918/59 32 87 Szórakozzunk együtt! Szállani egyre (AP-felvétel)
