Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-02 / 226. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 2. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKÉ N0V1NY Több muzulmán ország katonái kapnak kiképzést Csehországban egy brit katonai program keretében - közölte a tekintélyes cseh napilap. Afgán, algériai, iraki, marokkói és tunéziai katonákról van szó, akiket a britek a dél- morvaországiVyskov katonai körzetben képeznének ki. A cseh kormány már júniusban beleegyezett az elképzelésbe, s most a parlament illetékes bizottságai is egyetértettek vele. A cseh kormány feltétele az volt, hogy a külföldi katonák létszáma egyetlen pillanatban se haladja meg az ötven főt, továbbá: legfeljebb három hónapig tartózkodjanak az ország területén. A projekt aggodalmakat kelt, mert nem kizárható, hogy a katonák közé terroristák is bekerülnek-írja a lap.- Hát te meg mit vigyorogsz? Nem tudod, hogy csak akkor lesz fizetésemelés, ha az európai szocik visszaveszik a Smert? (Peter Gossányi karikatúrája) Egy lokálisan érző kisváros is tud, tudhat európai módra gondolkodni és élni A palóc idióma mint az EU huszonnegyedik hivatalos nyelve Tornaija város díszpolgára lettem. A címadományozó ünnepi gálán meglepően sok európai parlamenti képviselő, gazdasági és pénzszakember, közép-európai polgármester s nagy formátumú művészek, zenészek, énekesek is felléptek. Hallottuk például énekelni az európai torkú Kat- ka Hasprovát. Hát mit mondjak: eget-földet zen- gető éneklésben, de mellben és magyar nyelvi tudásában is figyelemre méltót nyújtott. TŐZSÉR ÁRPÁD Ján Telensky, a Londonban élő cseh származású nagyvállalkozó is olyasmit mondott az expozéjában, hogy ő is szívesen beszélne magyarul, de a magyar nyelv rettentően nehéz. Pedig hogy az európai kuloárokban állítólag azt rebesgetik, hogy a magyar a jövő, sőt az örökkévalóság nyelve. Ezt a nyelvet ugyanis megtanulni maga az örökkévalóság. Az írót a vállalkozótól és politikustól az különbözteti meg, hogy ez utóbbi emberfajta már tegnap is zseni volt, de az író műidig csak holnap, azaz későn okos, így hát elmulasztottam az azonnali replikát. Ján Telensky díszpolgártársamnak azt kellett volna mondanom, hogy a magyar köznyelv helyett tanulja meg inkább a tornaijai palóc idiómát, az csak kétszer annyira nehéz, mint az irodalmi magyar, de tízszer annyira szép. És legalább hússzor gazdagabb és érdekesebb, mint az angol, francia és német együttvéve. S egyébként is én úgy tudom, hogy Dubovsky Laci, Tornaija fiatal és agilis polgár- mestere, aki többek között arról is híres, hogy a diplomamunkáját annak idején Mittel úr, Mitteleuropa díszpolgára címmel védte meg, már erősen lobbizik az antik városállam-rendszer visszaállítása érdekében, és hogy állítólag Tornaija lesz Európa első városállama, s így a jó palócok nyelve hamarosan az EU huszonnegyedik hivatalos nyelve lesz. Szóval, mindezt elfelejtettem elmondani a tornaijai gálán, elmondom hát most. S elfelejtettem a tamowi rokonszenves polgármesternek a címére is megjegyezni valamit. Nevezetesen azt, hogy a tornaijai magyarok nemcsak azért értették kitűnően, hogy ő az ékes lengyel anyanyelvén mit mondott nekik, mert a szlovák és cseh nyelv annyira hasonló (ő ugyanis ezt mondta), hanem azért, mert a magyar és lengyel lélek is van annyira rokon, mint a két szláv nyelv, s hogy Tornaiján is sokan ismerik és értik a történelmi versikét: Polak, Wengi^r, dwa bra- tanki, i do szabii, i do szklanki. S végül elfelejtettem Barsiné Pataky Etelkának, az európai parlament képviselőjének, a múlt hét csütörtökjétől szintén tornaijai dísz-citoyenne-nek a figyelmébe ajánlani, hogy a nemrégen gyönyörűen felújított bejei Szent- Ivány-kúria (aki nem tudná: Beje már csaknem Tornaija része, s Barsiné Pataky Etelka maga is a Szent-Iványak leszármazottja), szóval a bejei kúria mindenkor van olyan szép, mint a brüsszeli ASP-palota, s Tornaija van annyira soknyelvű, mint Brüsszel, s ilyenféleképpen megfontolandó: nem kellene-e az Európai Parlamentet a Szent-Ivány-kúriába, azaz de facto Tornaijára telepíteni. Mindez persze csak szellemesség, Brüsszel nyelvén esprit, s még inkább vtipkáíství (hogy Telensky úr is értse), de az már egyáltalán nem puszta szellemesség, mert Tornaiján tanúja voltam, hogy egy lokálisan érző kisváros is tud, tudhat európai módra, globálisan gondolkodni és élni. Elhangzott, sajnos mindezt a nem szlovák történészek máshogy látják, s hogy fel kell őket világosítani A dilettantizmus leküzdhetetlen vágya BEKE ZSOLT Bizalmas szférák címen fut a Szlovák Televízió szerda esti élő beszélgetős műsora. A címben rejlő „bizalmas” szó egyik értelme arra utal, hogy a szűk körből kikerülő résztvevők olyan témákat beszélnek meg, melyek nem tartoznak másra. Ebben a műsorban éppen ez történik, csakhogy ezen a síkon ez több, mint problematikus. A legutóbbi adás témája Cirill és Metód, valamint Szlovákia alkotmányának preambuluma volt. A diskurálók pedig: Ján Car- nogursky, Jozef Markus, a Matica Slovenská elnöke, Vladimír Meciar, Jozef Prokes, Rastislav Stancek evangélikus és Milan Chautur görögkeleti pap. Már ez a névsor is sokat sejtet, s ha hozzávesszük az est moderátorának személyét, a helyzet csak bonyolódik: Stanislav Háber ugyanis agykor a HZBS szóvivője, néhány VIeciarhoz köthető lap szerkesztő- e volt, most pedig a HZDS-es földművelésügyi minisztérium sajtóosztályának munkatársa. Úgy gondolom, innen eredeztethető a műsor düettantizmusa s a politikai propaganda gyanúja... A történész minden bizonnyal elég sok olyan kijelentést talált volna a vita során, amit helyre kellett volna tennie, ha elfogadjuk, hogy ez a tudomány valamennyire azért mégiscsak a tényeken alapul. Utaltam rá, hogy a „bizalmas” szó, ha nem vigyázunk, könnyen váltható át a „belterjes” szóra. S ha másnak nem, hát az est moderátorának kellett volna észrevennie azt az eléggé megmosolyogtató helyzetet - ha nem éppen Háber lett volna az -, melybe a hét úriember belekerült: a szlovák nép történelmét elemezték meglehetősen sajátságosán, önmagukat mintegy a szlovák közvélemény esszenciájaként értve, amikor elhangzott, hogy sajnos mindezt a nem szlovák történészek máshogy látják, s hogy ezért fel kell őket világosítani. Szinte már bájosnak lenne mondható az a naivság, provincializmus, hozzá nem értés, ami ebben a gondolatban felvillan, ha nem ilyen körülmények között hangzott volna el. Prokes egy hasonló hangulatú, ellenvetés nélküli eszmefuttatására térnék ki még. A preambulum szövegének magyarázatakor arra a megállapításra jutott, hogy a magyar kisebbség örülhet, hogy az alkotmány szövege a nemzetiek) re hivatkozik. Merthogy ha az annyira szorgalmazott polgár szerepelne ott, vagyis hogy a köztársaságot a polgárok közösségeként értenénk, akkor a magyar nyelvnek akkora tere sem maradna a hivatalos használatban, mint amekkora most van. Prokes elképzelésének hátterében a nemzetben és az egyénben való gondolkodás klasszikus konzervatív-liberális megkülönböztetése áll. De Európában nem hiszem, hogy valaki más is úgy érti a liberálisabb, az egyénekre építő, a polgár fogalmán alapuló teóriákat, hogy az az emberi jogok megnyirbálását jelentené. Valószínűleg elég nehéz helyzetbe kerülne az, aki ezt a prokesi vélekedést mondjuk a környező országok polgáraival szeretné elhitetni. Már csak azért is, mert a mérvadó modem politikai filozófia számára az egyének szabadságjogainak érvényesítése a legalapvetőbb követelmény. Az elmondottakból persze az a feltételezés is következik, hogy a Szlovák Televízióban a színvonal- romlást és a politikai befolyásoltságot cáfoló nyilatkozatok ellenére az elkövetkező időkben számíthatunk még üyen, a Meciar-kor- szakot idéző, a bezárkózás jegyeit mutató, a más vélemény megmutatásától elzárkózó műsorokra, bármilyen témát is követel meg a politikai hatalom propagandagépezete. S ez a dilettantizmus és politikai felügyelet éppen akkor nyer teret, amikor a kormány a közös teherviselés gondolata jegyében a tévé- és rádiódíjakat az összes áramot használó polgárral fizetteti meg, hogy a többi körülményt most ne is említsem. KOMMENTÁR Szentháromság JARÁB1K BALÁZS Bár a vártnál valóban izgalmasabban alakulnak az előrehozott parlamenti választások Ukrajnában, előre borítékolni a narancsos Júlia Timosenko Blokkja (BJuT) és a Viktor Juscsenko államfő fémjelezte Mi Ukrajnánk-Nemzeti Önvédelem (NU-NSZ) által alkotott kormánykoalíció megalakulását még felesleges. Ha azonban a választási eredmények megerősítik a vasárnapi felméréseket (exit poll), Juscsenko köztársasági elnöknek nehéz lesz ellenálnia a dinamikus és (még mindig) karizmatikus Julia asszonynak. Annak ellenére, hogy a szépasszony, jó szokása szerint, már a vasárnap késő esti sajtótájékoztatóján elszállt a győzelem mámorától, többek között „új Theatchernek” nevezve önmagát. Bár hivatalosan a Régiók Pártja (PR) nyeri a választásokat (a hivatalos eredményekre még mindig várunk), az igazi győztes feltétlenül Julia. A két Viktor egyaránt csak megtartani tudta a tavalyi eredményét, míg az ő blokkja alaposan hozzátoldott. Mindehhez tökéletesen elég volt - szerelmet vallani. Nem hiába tartanak a hazai szakértők attól, hogy a BJuT kampánya - az „I love Yu” - sokat elárult Julia asszony majdani kormányzási stratégiájáról. Mindez elégnek látszik Ukrajnában a (majdnem) győzelemhez, de mi mást várnak az országtól azok á politikai erők, amelyek már a nevükkel is palira veszik szavazóikat. Amíg az elnök emberei nemzetet védenek (kitől is?), a donyeckiek pedig régiósdit játszanak, addig Julia magát adja. Ő lett anno a két Viktor csúnya megegyezésének mártírja, és a választások fő győztese. Ám ne higgye már senki sem odahaza, hogy a narancsos erők égnek a vágytól, hogy közösen kormányozzanak. Annak ellenére sem, hogy immáron zsinórban harmadszor látszanak győzni a választásokon. Az ukrán politikát ugyanis már nem a kékek és narancsosok szembenállása határozza meg, hanem a szentháromság -Viktor Janukovics, Julia Timosenko és Viktor Juscsenko - illetve az ő érdekeik. Ebből az első kettő miniszterlnök, az utóbbi pedig elnök szeretne lenni - 2009 után is. Hármójuk vetélkedése határozza meg a választások utárfi fejleményeket is, így stabilitásra, amelyre az országnak égető szüksége lenne, bármilyen kormány- koalíció megkötésére kerül is majd sor, aligha lehet számítani. Ahhoz kiforrottabb politikai pártokra és egy teljesen új generációra lesz szükség. Addig pedig ámen. Mindig más a hibás GÁLZSOLT Ahogy szaporodnak a kérdőjelek az euró szlovákiai bevezetését illetően, Robert Fico úgy próbál bűnbakokat keresni, akiket majd egy esetleges kudarcért okolhat. A közös európai pénzre való átállás céldátumának, 2009. január elsejének a tarthatóságát illetően több kétely is megfogalmazódott az elmúlt hetekben az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság pénzügyi főbiztosa és az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat részéről. Bár a kormány már csak a kincstári optimizmus miatt továbbra is bizakodik, Fico mégis megneszelte, hogy benne van a pakliban egy esetleges kudarc. Gyorsan bűnbak után nézett tehát, és meg is találta azt a Szlovák Nemzeti Bank elnökében és az uniós szervezetekben. A Szlovák Rádió szombati műsorában közvetve arra utalt, hogy Ivan Sramko jegybankelnököt lefizették a magán-nyugdíjpénztárak, és ő ezért védelmezte őket a kormányfő kirohanásaival szemben. Tény és való, hogy a nemzeti bank elnöke az elmúlt hónapokban rendre arra kényszerült, hogy folyton „pontosítsa” a miniszterelnök kijelentéseit, és megnyugtassa a piacokat és a kisembereket. Például arról, hogy a nyugdíjpénztárak nem a Horizonthoz és a BMG-hez hasonló piramisjátékok, amelyek ugyanúgy összeomolhatnak, ahogy azt Robert Fico egyik tőkeellenes vagdalkozásában állította. Fico megorrolt a jegybankelnökre, hisz vitájukban csak az egyik félnek - nyilván kizárólag Robert Ficónak - lehet igaza. Elérkezettnek látta hát az időt, hogy Sramkót jól besározza. A dolognak „csak” annyi szépséghibája van, hogy a nyugdíjpénztáraknak 2004-ben adták az engedélyeket, akkor pedig még nem Ivan Sramko volt a nemzeti bank elnöke, ráadásul az engedélyeket nem is a jegybank, hanem a Pénzpiaci Hivatal adta ki, amely akkor még nem tartozott a nemzeti bank irányítása alá. De mindegy, az ilyen apróságok a Smer választóit már nem érdeklik, az a lényeg, hogy már van egy bűnbak, a csúnya kapitalisták által lefizetett jegybankelnök, akit újra elő lehet venni, ha az euró bevezetésével kapcsolatban bármilyen probléma felmerül. A további bűnösöket pedig az európai intézményekben tessék keresni. Ők Fico rádiói- terjúja szerint kettős mércét alkalmaznak, és az euró feltételéül szabott maastrichti kritériumok teljesítése mellett egyfajta - korábban nem hangoztatott - politikai feltételek is felbukkantak. Az érveléssel csak az a baj, hogy'első fele mindig is köztudott volt, a második pedig légből kapott vádaskodás. Mióta tavaly Litvánia csatlakozása 0,1 %-nyi inflációs eltérésen úszott el, tudni lehetett, hogy az unió szőrszálhasogató precizitással tartatja be a maastrichti feltételeket, azaz kettős mércét alkalmaz, hiszen korábban a régi tagokkal szemben sokkal elnézőb volt. A szlovák kormánynak ezt tudnia kellett, és az idei költségvetést úgy kellett volna megtervezni, hogy mind a költségvetési hiány, mind az infláció befolyásolására tág mozgástér maradjon. Ehelyett az államháztartás hiányát 2,9%-ra tervezték leszorítani, miközben 3% a maastrichti kritérium, a költségvetési kiadásokat pedig jelentősen megemelték, ami viszont inflációt növelő lépés. Vagyis arra játszottak, hogy a vizsgált időszakra hajszál híján megfeleljünk a feltételeknek. Pedig a száguldó gazdasági növekedés mellett nagy esély volt egy ésszerűbb költségvetésre. Ha tehát az euróhoz való csatlakozásunk veszélybe kerül, akkor a kormány költségvetési politikáját terheli a fő felelősség, nem pedig a Fico által kijelölt bűnbakokat - az európai intézményeket és a nemzeti bankvezetését.
