Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-11 / 234. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 11. www.ujszo.com Az Sznf téri Kultúra Háza ad otthont a 21. Gyermekkönyv-illusztrációk Pozsonyi Nemzetközi Biennáléjának Őszi rajzos fantáziajárás Az Aranyalma díjas Kamila Christiansen rajza Több mint negyvenéves létezése alatt a BIB, vagyis a Gyermekkönyv-illusztrációk Pozsonyi Nemzetközi Biennáléja kétévenként Pozsonyba vonzotta a világot. A legnagyobb őszi képzőművészeti eseménynek számított mindig. Rangja volt, már a szocializmusban is. TALLÓS1BÉLA (Vagy akkor talán nagyobb is, mint mostanában?! Nem véletlenül hangzott el a beharangozó sajtótájékoztatón, hogy mintha elpártolt volna tőle a sajtó. Kisebb reklámot kap, csendesebben zajlik, mint korábban.) Lehet, hogy az tette vonzóvá annak idején, hogy éppen egy szocialista országban gyűlhettek össze a világ illusztrátorai. Hogy teret kaphattak itt, Pozsonyban. S kaphattak talán azért, mert így - cáfolva az elszigeteltséget - meg lehetett mutatni a világnak, hogy vasfüggöny ide vagy oda, a rendszer nyitott; fórumot teremt a képzőművészetnek, határok nélkül. Ez azért is lehetett így, mert a gyermekkönyv-illusztráció olyan műfaj, amelyben a hatalom ideológiáit kikezdő ellenzéki szándék nem (igazán) jelenik meg. Olyan területe ez a képzőművészetnek, amely változott, fejlődött ugyan, de végül is a rendszereszméknek ártalmatlan módon idomult a kortárs művészet, kifejezés-megszólalás eszközeihez. Azért is lehet az utóbbi években csendesebb, mert változik az értékmegítélés is: bár a BIB célja, hogy megfogja a fiatalokat az értékes kultúra javára, ma más jellegű dolgok mellé szokott állni a sajtó teljes mellbedobással. Ennek ellenére talán nincs vészhelyzet, hiszen az idei, vagyis a 21. Gyermekkönyv-illusztrációk Pozsonyi Nemzetközi Biennáléjának versenykategóriájában 38 ország 388 illusztrátora vesz részt 2740 eredeti illusztrációval. (Összehasonlításképpen: a 18. BIB-en 2315 alkotás versenyzett.) A versenyben részt vett alkotásokból rendezett tárlaton kívül a hagyomány szerint önálló kiállítással mutatkozik be az előző biennálén Grand Prix-vel kitüntetett művész, tehát az idén a 2005-ös nagydíjas Ali Reza Goldouzian iráni képzőművész. Ugyancsak tradíció, hogy az előző évi, vagyis a 2006-os An- dersen-díjasok - a német Wolf A díjazottak Grand Prix Einar Turkowski (Németország) Aranyalma Díj Kamila Christiansen (Dánia) Iwona Chmielewska (Lengyelország) IvanAlekszandrov (Oroszország) Alenka Sottler (Szlovénia) Farshid Shafiee (Irán) Elbruch és az új-zélandi Marga- reth Mahy - is bemutatkoznak Pozsonyban. Folytatódik az a hagyomány is, hogy egy, a könyvillusztrálás területén jelentősét alkotott hazai képzőművész munkáiból is kiállítást rendeznek. Kezdődött ez 1997-ben Albin Brunovskyval, majd '99-ben Vincent Hlozníkkal, 2001-ben Eudo- vít Fullával, 2003-ban Stefan Cpinnel, 2005-ben Eubomír Kel- lenbergerrel folytatódott. Idén Viera Gergel’ová kamarakiállítása egészíti ki azt a nagyszabású fantáziavilágot, amelyet a BIB kínál. A központi helyszínen, vagyis az Sznf téri Kultúra Házán kívül egyéb helyeken, a fővárosban székelő kulturális intézetekben is rendeznek illusztrációs tárlatokat: a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete idén a Magyarország - Nyitott könyv című tárlattal nyújtott betekintést a magyar illusztrátorok műhelyébe. Ezenkívül a 2005-ös BIB egyik, hazai Aranyalma díjasa, Euboslav Palo Zsákbamacska című kiállításával a gyerekek körében közkedvelt Bibia(Képarchívum) na-ház is az illusztrációk világába csábít. A BIB, ahogyan azt méltán lehet elvárni egy ilyen nagy múltra visszatekintő, világviszonylatban elismert rendezvénytől, nemcsak az előző két év illusztrációs termése legjavának bemutatására teremt fórumot, hanem közös munkával, szakmai tanácskozásokkal az illusztrátor szakma problémáival is foglalkozik. Az idei szimpózium résztvevői azzal foglalkoztak, miként jelenik meg a globalizáció és a másság a gyermek- könyv-illusztrációkon. Elválaszthatatlanul a BIB részét képezi 1983-tól az Albin Brunovs- kyról elnevezett UNESCO-BIB- műhely: idén argentin, brazil, horvát, iráni és kolumbiai résztvevői gyerekek számára komponáltak, terveztek képeskönyveket. A BIB-en bemutatott fantáziadús rajzok gyerekeknek készültek, de nemcsak az apróságok élvezhetik, a felnőtteknek is lehetőséget ad arra, hogy rácsodálkozzanak, saját gyerekkoruk óta mennyit ment előbbre a gyermekkönyv-illusztráció. Egy svéd lap szerint olyan szerző lesz a díjazott, akit Európában nagyon kevesen olvastak és ismernek Ma kiderül, kié az idei irodalmi Nobel-díj ÖSSZEÁLLÍTÁS Közép-európai idő szerint ma 12 órakor jelenti be a Svéd Akadémia Nobel Bizottsága a 2007-es év irodalmi Nobel-díjasát, aki száznegyedikként veheti át december elején a díjat és a velejáró 10 millió svéd koronát. Az elmúlt hetekben ismét lázas találgatások folytak a díjazott személyét illetően, hiszen a Nobel Bizottság, ragaszkodva a hagyományaihoz, semmiféle előzetes támpontokat nem ad a szóba jöhető jelöltekről. Egyet biztosra lehet venni: a bizottság ezúttal sem ússza meg kritika nélkül, döntése szinte minden alkalommal nagy vitát kavar. Olykor a bizottság tagjainak hozzáértését is megkérdőjelezik a bírálók (mert hiszen mit is várhatna közvélemény attól a bizottságtól, amely nem tartotta Nobel-díjra érdemesnek Csehovot, Ibsent vagy Lev Tolsztojt). Nem csak a díjazott személye vált ki ellenvetéseket, azzal is gyakran vádolják a döntést hozókat, hogy a szerzők irodalmi kvalitásai helyett a politikai szempontokat helyezik előtérbe. De nézzük inkább, kik jöttek szóba az idei Nobel-díj várományosaként. Egyesek úgy vélekednek, hogy az Akadémia egy kevésbé ismert névvel fog előrukkolni (mint például Maryse Condé francia költő vagy Jaan Kaplin- ski észt író, költő), míg mások szerint egy igazi nagy névre szavaz. A www.ladbrokers.com internetes fogadóiroda alapján Philip Roth amerikai író esélye 7/2, HaIrodalmáraink favoritjai Két kiváló hazai irodalmárunkat kérdeztük meg, kit tippelnek idei Nobel-díjasnak, illetve ki az, akinek a leginkább örülnének, ha megkapná kitüntetést. GRENDEL LAJOS, író: Nálam két szerző áll az első helyen: az egyik Alain Robbe- Grillet, a francia nouveau roman megteremtője, a másik pedig Thomas Pynchon, akit a posztmodem próza pápájának tartanak. Mind a kettő azért, mert abban, ami ma történik - ületve Robbe-Grillet esetében tegnap történt - a világirodalomban, nagyon nagy szerepük és hatásuk volt. TŐZSÉR ÁRPÁD, költő: Legszívesebben Esterházy Pétert látnám idei Nobel-díjasként, mint a legnagyobb kortárs magyar költőt. Igen. Nem tévedés. Költőt mondok, mert Esterházy prózaíróként is a legkiválóbb költőink egyike. Az ő díjazására azonban sajnos jelenleg nem sok esély van. A svéd irodalom háza táján kellene körülnézni, mert svéd irodalmár fél évszázad óta nem szerepelt a Nobel-díjasok között. Úgy látszik, a Svéd Akadémia valamilyen hamis önzetlenségből a honfitársaihoz elég mostoha, pedig a mai svéd irodalomnak van egy mindenképpen világirodalmi nagyságrendű költője Thomas Tranströmer személyében, akit tudtommal néhányszor már javasoltak is a díjra. Én egyértelműen mellette tenném le a garast. Azért, mert az északi toposzok, mint például az Isten-keresés, a természetkultusz felülírásával a metafizikaellenes 20. század második felében is sikerült neki a líra hagyományos archaikusságát továbbvinnie, sőt azt egyfajta lét- alapozottságú, de ember méretű nyelv-metafizikaként meg is újította, (m) ruki Murakamié, a japánok legnagyobb írósztárjáé 5/1, Amos Oz izraeli íróé 6/1, Claudio Magris, akit egyik recenzense Itália legkozmopolitább vidéki írójának nevezett, 7/1-es eséllyel szerepel, Joyce Carol Oates amerikai írónő és Thomas Tranströmer, a svédek költője 9/1-es indexszámmal szerepel a listán. (Tavaly bejött a tippjük: a legnagyobb esélyesként prezentált török íróé, Pamuk Or- hané lett a díj.) Az angol nyelvű svéd lap, a The Local szerint nagy valószínűséggel az idei irodalmi Nobel- díjas egy olyan szerző lesz, akit Európában nagyon kevesen olvastak, mint például Ko Un koreai vagyAdonisz Szíriái költő (akinek neve már többször felmerült a díj kapcsán), de Amos Oz, az amerikai Don DeLillo és a latin-amerikai irodalom jelesei, Mario Vargas Llosa vagy Carlos Fuentes neve is a „hot tip” kategóriában található. A kanadaiak annak örülnének, ha honfitársuk, Margaret Atwood kapná az elismerést. Az mindenesetre elég meglepő lenne, ha európai irodalmár lenne a 2007-es díjazott, hiszen az utóbbi tíz évben öt európai író (Günter Grass, Kertész Imre, Elfriede Jelinek, Harold Pinter, Orhan Pamuk) kapta meg az irodalmi No- bel-díjat. (me) Szenzációs sikerszámok Pavarotti előadásában Érdemes meghallgatni CD-AJÁNLÓ A huszadik század Caruso hangjával kezdődött, Gigliével folytatódott és Pavarottiéval ért véget - hallani mostanában. Mindhármukról elmondták: ilyen hang egy évszázadban csak egyszer születik. Paradoxonnak hangzik, de nincs benne ellentmondás, hisz mind a három tenor más volt. Carusóé ércesen zengő, hatalmas, Giglié behízelgően lágy, olvadékony és Pavarottié a kettő csodálatos ötvözete. Gigli volt az első olasz tenor, aki a New York-i Metropolitan Opera ünnepelt sztáijaként elhatározta, hogy Mikulás és karácsony napján minden évben árva és rászorult gyermekek javára koncertet ad. A lágy szívű énekes, akinek elhatározásában nem kell okvetlenül reklámfogást gyanítani, hagyományt teremtett, amelyet minden Amerikába szerződött híres honfitársa erkölcsi kötelességének tartott folytatni. Pavarotti kezdetben csak egy kis New York-i kórház, a St. Vincent’s Hospital kis páciensei és az ugyancsak New York-i olasz iskola diákjai javára énekelt rendszeresen, de karitatív tevékenységének köre hírnevével párhuzamosan nőtt. A kilencvenes években a harmadik világ nélkülöző gyermekei megsegítésére szervezte az opera világát az ifjúság körében hallatlanul népszerűsítő Pavarotti & Friends koncerteket, a könnyűzene nagy sztátjainak társaságában. Ahogy Caruso ráérzett, mekkora lehetőség rejlik a fonográfban, úgy Pavarotti a televízió fantasztikus lehetőségeit látta meg. Ezen a téren ugyan Leonard Bemsteiné az elsőség, aki az ötvenes években a tévében sorozatban sugárzott koncertjeivel a zenei ismerettelj esztés új műfaját teremtette meg, de ő nem foglalkozott az operával. Azt, hogy Puccini Turandotjának Nessun dorma kezdetű áriáját operaházat soha nem látott fiatalok milliói fütyülték, énekelték ugyanolyan lelkesen, mint a legdivatosabb könnyűzenei számokat, Pavarotti érte el. Óriási ovációval fogadott záró számként ezt énekelte 1993 júniusában adott hangversenyén is, amelyet500 ezren néztekvégig a New York-i Central Parkban, és sok millióan a tévé képernyője előtt, a világ minden táján. Ezzel az áriával kezdődik az a 67 perces CD, amely Pavarotti legnagyobb sikerszámaiból készült lapunk olvasói számára. Hallható rajta Donizetti vígoperájának, Az ezred lányának az a bravúráriája is, amely kilenc magas cét tartalmaz, tehát szinte emberfeletti teljesítményt követel az előadótól. Pavarotti játszi könnyedséggel oldotta meg ezt a feladatot, és valósággal lázba hozta a New York-i Metropolitan közönségét. Egy másik Doni- zetti-opera, A szerelmi bájital Caruso kedvence volt, ebben hallotta utoljára is a Met közönsége. Pava- rottinak második legtöbbet énekelt szerepe volt a Met-ben, 49-szer öltötte magára Nemorino kosztümjét. Az Una furtiva lacrima kezdetű áriát mindig óriási taps követte. De az összeállítás valamennyi számáról ugyanez mondható el: mindig mindegyik szenzációs siker volt Pavarotti előadásában. Érdemes meghallgatni, (vk) Lennart Nevrin és Jens Bunge is Ipolyságra jön Eugen Ciceróra emlékeznek FORGÁCS MIKLÓS Tíz éve halt meg Eugen Cicero, a legendás dzsesszzongorista, akinek kultusza máig is töretlen, változatos és improvizatívjátékát őrző felvételei mostanáig is lenyűgözik a hallgatóságot. Rajongótábora lelkes és tettrekész. Á német Thomas Blaser a www.eugen-cicero.de oldalon gyűjt össze minden fellelhető cikket, kritikát, fényképet a csodált zenészről. Ipolyságon is vannak rajongói, legalábbis egy biztosan, a kultúraszervező „dzsesszőrült” Makovínyi Pál személyében, aki az évforduló kapcsán egy koncertsorozatot álmodott meg a nagyszerű zenész emlékére. A rendezvényt az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány és a városi önkormányzat közösen szervezi,. Az alapkiindulópont a komolyzene és a dzsessz összeházasítása. Az első koncerten, mely szeptember 21-én volt, a szlovákiai AMC trió játszott. A következő koncert ma lesz, este héttől a művészeti alapiskola koncerttermében a Németországban élő svéd zongorista, Lennart Nevrin muzsikál, a ritmusszekciót két kitűnő szlovák zenész, a nagybőgős Robert Ragan és a dobos Peter Solárik alkotja. Nevrin a világklasszis amerikai zongorista, Eroll Gamer szellemi tanítványa, az ő játékstílusának folytatója. A folytatás október 15-én lesz az evangélikus templomban, ahol este héttől a remek szájharmonikás, Jens Bunge muzsikál majd. A német zenészt a Pa- vol Bodnár trió kíséri. A hétfői koncerten Stefan Bartus bőgőzik, és Marián Sevcík dobol. Jean „Toots” Thielemans, a hangszer belga vaJens Bunge (Képarchívum) rázslója, egyszer úgy nyilatkozott Bungéról, hogy ha nem tudná biztosan, hogy nem ő játszik, azt hinné, sajátmagáthallja. Cicero 1940-ben Romániában született, magyar gyökerei is voltak, később Svájcban és Németországban élt. A kezdetektől a klasszikus zene és a dzsessz kettős vonzásában élt, de muzsikájában érezhetőek voltak népzenei hatá- sokis. Őttartjáka„crossover”egyik úttörőjének is, ez a műfaj a különböző zenei stílusok keveredését, műfajok keresztezését, határok átlépését jelenti. Cicero főként jelentős klasszikus zeneszerzők műveit „dzsesszesítette”, többek között Csajkovszkij, Schubert, Chopin, Gerschwin, Mozart és mások közkedvelt és közismert alkotásaihoz nyúlt, kedves korszaka volt a rokokó. Több jelentős magyar dzsesszmuzsikussal zenélt együtt, mint például a nagybőgős Pege Aladárral vagy a dobos Kőszegi Imrével.
