Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-10 / 233. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Orbán Viktor Tőkés Lászlót támogató nyilatkozatáról írt tegnapi számában az erdélyi napilap. A politikus közölte, pártja személyes jelenléttel is támogatja a püspök választási kampányát. Tőkés független jelöltként indul az európai parlamenti választásokon. GazdaÁrpád, az újság munkatársa úgy véli, aki őszintén hitt a nemzet határokon átívelő vagy határok fölötti újraegyesítésének eszméjében, aki hitelt adván a politikusoknak az EU-csatlakozást a magyar egyesülés sajátos lehetőségeként élte meg, most úgy érzékeli: a 21. század realitásai felülírták az antalli tézist. Ez utóbbi szerint nem Budapesten kell dönteni a határon túli magyar ügyekben, ületve Magyarország akkor jó anyaország, ha támogatja a határain kívül rekedt magyar közösségek törekvéseit. (Peter Gossányi karikatúrája A tüntetés időpontjára a főváros valamennyi kerületi rendőrkapitányságát készenlétbe helyezték Száz évvel ezelőtt volt ii •• ii . ii . ni t* a „vörös csütörtök” Száz évvel ezelőtt, 1907. október 10-én a szociáldemokrata párt felhívására országos politikai sztrájk zajlott le, miközben közel százezer munkás tüntetett Budapesten a választójog érdekében. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A kiegyezés utáni másfél évtized aranykorként, a soha nem látott fejlődés időszakaként él a köztudatban. A mélyben lappangó feszültségek az 1890-es években törtek a felszínre, vége szakadt a viszonylagos nyugalomnak. Az ipari munkásság létszámának gyarapodásával formálódott az első nem közjogi alapon szerveződő politikai erő, amely a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es megalakulása után vált országos politikai tényezővé. A párt számára közömbös volt a kiegyezéshez való viszony, eleinte a munkásérdekek közvetlen védelmét tűzte zászlajára, de hamarosan felvették céljaik közé a munkások politikai egyenjogúságát is. Mivel a magas vagyoni cenzus miatt a munkásság nem vehetett részt az országgyűlési választásokon, választójogi reformot követeltek - ez azért is fontos volt számukra, mert a politikai hatalom megszerzését az állam- rendszer demokratizálása révén akarták elérni. Az 1905-ös választásokon véget ért a Szabadelvű Párt negyvenéves uralma, az ellenzéki pártszövetség szerzett többséget. Ferenc József azonban nem fogadta el az „összbi- rodalmi érdekeket”’ veszélyeztető kormányprogramot. Ügyvezető, úgynevezett darabont kormányt nevezett ki báró Fe- jérváry Géza vezetésével, mire az ellenzék nemzeti ellenállást hirdetett meg. A kabinet a koalíció letörése érdekében tárgyalásokat kezdett a szociáldemokrata párt vezetésével a széleskörű választójogi reform bevezetéséről. A bizalmas szóbeli megállapodás szerint a pártot sújtó korlátozásokat feloldják, az SZDP országos választójogi kampányt bontakoztathat ki. 1905. szeptember 15-én a „vörös pénteken” százezren tüntettek a Parlament előtt. 1906 elején a király feloszlatta a parlamentet, a törvényhatóságokba kormánybiztosokat küldött, és megszüntette az ellenállók fizetésének folyósítását. Az ellenzék megtört és legfontosabb A pártvezetés a demonstrációtól nagyobb hatást remélt, a kormányt nem rendítette meg a százezres tüntető tömeg. követeléseit feladva paktumot kötött Ferenc Józseffel. A Szociáldemokrata Párt 1907. október 10-re újabb, most már általános, országos sztrájkot hirdetett a választójogi reform érdekében, mert annak kidolgozását a kormány egyre halogatta. A munkásokat a szakszervezeteken keresztül, kiáltványokban és felhívásokban mozgósították. A kormány ugyanakkor rendeletben elbocsátást kilátásba helyezve, megtiltotta a vasutasok részvételét a sztrájkban. A tüntetés időpontjára, október 10-ére a főváros valamennyi kerületi rendőrkapitányságát készenlétbe helyezték, a stratégiai pontokra többszörösen megerősített járőrszolgálatot vontak össze. Azt is megtiltották, hogy a tüntetők az Országház elé vonuljanak, így a nagygyűlésre végül a Városligetben került sor, a tüntetők memorandumát a Parlamentben adták át. A „vörös csütörtökön” országosan 200 ezer, a fővárosban 100 ezer munkás sztrájkolt. A pártvezetés a komoly figyelmeztetésnek szánt demonstrációtól lényegesen nagyobb hatást remélt, a kormányt ugyanis különösebben nem rendítette meg a százezres tüntető tömeg és nem sietett a választójogi törvénytervezettel. Ezután bizonyos rezignáltság lett úrrá a mozgalom körében, a választójogért folyó harc elcsendesült, a pártvezetés egy ideig várakozó álláspontra helyezkedett. JEGYZET Mennyország és pokol PUHA JÓZSEF Azt hittem, férjhez ment a hófehér lovon érkezett herceghez, szült két gyereket, és éli a gazdagok csodás életét. Fel sem merült bennem - és nyilván az osztálytársaimban sem -, hogy az élete félresiklik. Mindene meg volt. Már az „átkosban”, középiskolásként a tengerentúlra és afrikai körutakra járt a nyári szünidőben. Szájtátva hallgattuk az élménybeszámolóit. A tátva maradt szánkból aztán, a tízórai szünetekben a nyál is elkezdett csurogni, amikor a szendvicsét dobozos Pep- sivel gurította le. Minden kortynál együtt nyeltünk vele, s tippelgettük, milyen íze lehet eme flancos kapitalista terméknek. Emlékszem, napokig téma volt, miután az egyik tanár meglátta a padjában, hogy szabad-e ilyesmit hozni a suliba. A tanári kar abban gyorsan egyetértett, hogy káros az egészségre, mert serkentőszereket tartalmaz. Végül természetesen a diák győzött, a tanárok a tehetős szüleivel már annak idején sem mertek ujjat húzni, csak addig pedzegették a témát, amíg a föld felett öt méterrel lebegő, kilónyi arannyal feldíszített anyuka és apuka át nem repülte az iskola küszöbét. Ahogy mostani fejjel visszaemlékszem, a csemetéjüknek mi, a csőcselék leginkább arra kellettünk, hogy végighallgassuk a történeteit. Lehet, jókorákat füllentett is, de mi minden szavát elhittük. A középiskola elvégzése után egyetemre nem ment. Mondta, hogy nincs szüksége papírra, hozzátéve: ha belegebedünk sem fogunk annyit keresni az életünk során, mint amennyi neki már akkor a betétkönyvében volt. A napokban, húsz év után összefutottam vele. Ha nem szól rám, meg sem ismerem. Két hajléktalannak látszó fiatal társaságában üldögélt Pozsony egyik parkjának látszólag sok mindent megélt padján. S ami hihetetlen: nem tűnt ki közülük. Kábítószer-függősége segítségért ordított, szerintem olyan stádiumban volt, ahonnan csak egy lépés a halál. Pityunak szólított, s mindössze arra emlékezett, hogy valamikor az élet egymás közelébe sodort minket. A második mondatában már pénzt kért, s miután látta, hogy hiába, ötszázasért felajánlotta a „szolgálatait”. Számomra nem az az elképesztő, hogy egy ember hogyan kerülhet ilyen megalázó helyzetbe. Tudom, a gépezet könnyen beszippant, aki bekerül, nehezen menekül. De ő hogyan jutott ide? Ó, aki már tizenévesen mindenki felett állt, és drágakövekkel volt kikövezve a jövőbe vezető útja! Mi minden történt vele az elmúlt két évtizedben? Hová lett az a rengeteg pénz? És hová tűntek a szülők? Akik nem voltak hajlandók részt venni a közös szülői értekezleteken, mondván: mindenféle jöttment munkásokkal nem hajlandók egy levegőt szívni. ^KOMMENTÁR Rejtély CZAJLIK KATALIN Az utóbbi hetek politikai történéseinek egyik legnagyobb rejtélye, vajon az MKP tudatos konfliktuskeltés céljából vetette-e be a Benes-dekrétumok témáját, vagy csupán politikai ballépésről, Huncík Péter szavaival élve patologikus rövidlátásról volt szó. Mindkét feltételezésnek megvan az alapja: hihetőnek tűnik, hogy az elnökváltás után felborzolt kedélyeket és a pártbeli elégedetlenkedőket kellett sürgősen elhallgattatni, amire tökéletesen alkalmasnak bizonyult a háború utáni sérelmek kárpótlásának témája. Ebben persze benne van az is, hogy a pártvezetés pontosan tudta, hány százalék esélye van a reális megoldásra, s tisztában volt azzal is, mekkora magyarellenes hullámot indít el. Bár ez a verzió nem kevés politikai számításról, s lévén, az itteni magyarság számára rendkívül fájdalmas témáról van szó, némi érzéketlenségről is tanúságot tesz, az ilyesmi nem számít kivételnek a politikában. A másik változat sem sokkal kecsegtetőbb a párt számára: e szerint Csáky Pál kissé átgondolatlanul nyitotta meg a Benes- dekrétumok kérdéskörét, nem mérlegelve eléggé a lehetséges fejleményeket. Ebben az esetben mindenképpen meg kell jegyeznünk, ez az eljárás enyhén szólva amatőr jeliegűre sikeredett, ami másfél évtizednyi politizálás után minimum meglepő. Bármelyik változat, esedeg a kettőnek valamiféle ötvözete az igaz, a végkifejlet s a jövő szempontjából tulajdonképpen mindegy. Egy dolog ugyanis bebizonyosodott: a Benes-dekrétumok okozta sérelmek orvoslása egyelőre nem reális politikai cél, és ha az MKP erre akarja építeni politikáját, szavazóinak tartós kudarcélményt kínál. Persze, ez is lehet tudatos politikai választás, hiszen az elmúlt hetek során az is kiderült, a témának még mindig van mobilizáló potenciálja a szlovákiai magyar választók körében, pláne, ha a kormánykoalíció egyik tagját úgy hívják, hogy SNS. Kérdés azonban, a tartós kudarcélmény meddig képes kielégíteni a párt szavazóit. Mesélhetne erről a HZDS, amely a 2006-os választások után tisztában volt vele, hogy minden áron kormányzati pozícióba kell jutnia, különben bezárhatja a bazárt, ugyanis az egyébként rendkívül hűséges Meciar-választóknak is soknak bizonyult a két- ciklusnyi teljes politikai sikertelenség. Ez a kockázat hosszú távon az MKP számára is fennáll, a stratégia rövidtávú mozgósító hatása azonban egyelőre erőteljesebbnek tűnik. És ami ennél is fontosabb, sokkalta egyszerűbbnek. Politikus legyen ugyanis a talpán, aki átfogó, a szlovákiai magyarok „reális” (azért idézőjelben, mert a szlovák politikusok előszeretettel nevezik a magyar kisebbség valódi gondjainak az anyagi, szociális, egészségügyi stb. jellegű problémákat, ellentétben a „mesterségesen” szított nemzetiségi, kisebbségi kérdésekkel) problémáira megoldást nyújtó programot képes kidolgozni. A szlovákiai magyar választók ugyanis szociológiailag és ebből eredően értékrendjükben is egy meglehetősen heterogén csoportot képeznek: van köztük idős és fiatal, jómódú és szociális segélyre szoruló, liberális, konzervatív, baloldali érzelmű. így hát érthető, hogy a teljes csoportot megszólítani kívánó programnak sokkal kézenfekvőbb olyan témákra összpontosítania, amelyek a felsorolt megosztottságokat kikerülve képesek a csoport egyesítésére. Kérdéses azonban, hogy egy ilyen program kinek az érdekeit tartja szem előtt: a pártéit vagy a választókét. EIGYELŐ ' Hetvenmillió dolláros kártérítést követel Hetvenmillió dolláros kártérítést követel a CBS tv-csatomá- tól Dan Rather újságíró, az amerikai újságíró-társadalom egyik legismertebb alakja. A 75 éves Rather 2005 márciusában vált kegyvesztetté, néhány hónappal azután, hogy 60 Minutes című háttérműsorban felfedte, milyen „rendkívüli kedvezményeket” élvezett George Bush elnök a vietnami háború idején. A Fehér Ház jelenlegi uráról ugyanis kiderült: nemcsak hogy megúszta a vietnami szolgálatot, hanem a befolyásos texasi lobbi azt is elintézte neki, hogy a Nemzeti Gárda pilótájaként is csak afféle „hétvégi katona” lehessen. Ez különösen rossz fényt vetett Bushra az iraki háború eszkalációjának kellős közepén. A CBS azonban nem akart ujjat húzni Washingtonnal, ezért inkább „indexre” tette Rathert, és több mint 40 éves szolgálat után lehetőséget sem adott neki, hogy „helyrehozza hibáját” - áll abban a keresetben, amelyet szerdán nyújtott be az újságírót képviselő Sonnenschein és Rosenthal ügyvédi iroda New York állam legfelsőbb bíróságának. Rathertől előbb elvették a 60 Minutest, majd letiltották az esti híradóból is. Utána két éven át kizárták minden képernyős megjelenésből és riportműsorból, például, nem tudósíthatott 2005 augusztusában a Katrina hurrikánról sem. Rather marginalizálásá- nak nem volt más célja, minthogy a CBS-t ismét kegyeikbe fogadják a kormánykörök - hangsúlyozták az ügyvédek, akik szerint, ha a híres műsorvezető megnyerné a pert, a kártérítés nagy részét olyan szervezeteknek adná, amelyek az újságírói függetlenségért harcolnak. Dan Rather 1962-ben került a CBS-hez, és több tucatnyi újságírói díjjal tüntették ki e négy és fél évtized alatt. Ő volt a CBS vezető riportere John F. Kennedy meggyilkolása, a vietnami háború, a Szovjetunió összeomlása, majd a délszláv háborúk idején is. Jelenleg egy kis kábeltelevízió heti műsorát vezeti. A CBS első reagálásában „megalapozatlannak” minősítette a kártérítési követelést, és Rather esetét „régi ügynek” nevezte.
