Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-10 / 233. szám, szerda
8 Vélemény - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 10. www.ujszo.com SZHIKW Szvatoplukkal vagy Árpáddal Az alábbi dolgozatot nem csupán az aggodalom szülte. Inkább a töprengés: miként lehetne kiutat találni a magyarság és a szlovákság egymásnak feszüléséből, hogy mindkét nemzet tagjai örömben, a másikat nem kicsinyítő büszkeséggel létezhessenek egymás mellett. FEKETE GYÖRGY Ezért nem tértem ki a jelen politikai válságot élező szlovák nacionalista álláspont bírálatára. Ugyan magam is tisztában vagyok annak tarthatatlanságával, hogy a Hlinka- mozgalmat és a Tiso-köztársaságot kivonjuk a második világháború előtti Csehszlovákia szétbomlasztása és a náci Németországgal való szövetkezés bűne alól, de a saját szennyesét ki-ki maga mossa ki. Az is távol áll tőlem, hogy innen Budapestről oktatást fogalmazzak azon honfitársaimnak, akik zsigereikben élték meg az anyanyelv féltését, sőt akiknek már az anyanyelven való megszólalás közvetlen, egzisztenciális, illetve fizikai veszélyt jelentett. Nem beszélve a nemzetiségi oktatási-kulturális intézmények, gazdasági boldogulások, közigazgatási érdekmegjelenítések akadályozottsá- gáról. De hiszem, hogy miután beléptünk az EU-ba, lehetőséget kaptunk az évezredes magyar-szlovák komplexusok oldására. A magyar ember karácsonytól ellenőrizetlenül jöhet-mehet a schen- geni övezet országaiban, papirosokkal való vegzálás nélkül, teljes jogú Európa-polgárként kereshetjük fel Szlovákiába szakított nemzettestvéreinket (is) - és ők bennünket. Egy ideje már így folyik. A tőke ide-oda áramlása szintén régebben megindult, nem beszélve a seftelés, csencselés technikáiról. A médiában és a nagypolitikában mégis dúl a csetepaté. A Szent István-i (Trianon előtti) Magyarországot siratja vigasztalhatatlanul Duray. Az ottani magyar lapokban a szlovákságot nemegyszer zsák- mányszerzó nemzetnek titulálták. Egy Csáky nevezetű politikus, a jó hatvan évvel ezelőtt nemzetünkre sújtó (máig ható mérget belénk injekciózó), százötvenezer felvidéki magyar kitoloncolását elindító .jogszabályok“ hatálytalanítását követeli változatlanul (a Benes- dekrétumokét, amelyek bár az anti- fasizmusra hivatkoztak, mégis a fasizmus elleni fellépésre mértek végzetes csapást). A valódi cél (többek szerint): szavazatgyarapítás párton (MKP) belül és kívül, pénz (kárpótlás kikényszerítése a magyarok annak idején elkobzott tulajdonáért). Nálunk (Magyarországon) a legfőbb közjogi méltóságok, a kormánypártokkal és az ellenzékkel, dádázzák a szlovák vezetést, mert az nem átallotta elutasítani e követeléseket. A kapcsolatok lehűtésével fenyegetőzünk, s az EU parlamentjében az emberi jogok huszonegyedik századi értelmezéséből tartunk előadásokat. A szlovák politika hatalmasságai is megadják a módját. Mérsékelttől vad hazafiig, Szvatopluk bősz utódaiként védik fiatal államukat (15 éves sincs!). Félnek változtatni. Számosán hiszik, hogy ez az egész - itt is, ott is - alapvetően nem jó másra, mint elterelni a közfigyelmet az igazi kérdésekről, a politikai hatalom, a gazdasági részesedés és a kulturális befolyás megoszlásáról az eliteken belül, valamint az elit és a társadalom viszonyában, illetve kicsikarni aránymódosításokat e vonatkozásokban - az EU-ba való tényleges integrálódás során. Noha a kölcsönös felhördülések pillanatait éljük, amikor a bűnbak- képzés lelket könnyítő gyönyörével élvezkednek sokan, fontos lenne, hogy az itthon teret nyerni tűnő nemzeti elfogultsággal szemben (a sajátunkkal szemben!) ne veszítsük el fejünket, ne gyávul- junk el. Mert ha beállunk a sorba, hogy a másikat csepüljük, hogy a másik (a szomszéd nemzet) kvázi ellenség, a magunk portáján meg nem söprűnk, az esetben a magyar nép egészének hitelessége csökken - Nyugat-Európa (és még az USA?) hatalmi köreinek szemében. Talán elítéli Brüsszel a szlovák begubózást, de minket ugyanolyan nacionalista békétlenkedők- nek fog tartani. Mi a Benes-kritikánk banánhéja? A kikezdhetőség legfőbb oka (nemegy történészünk látja így, csak most nem ez a mainstream), hogy a mai napig nem vettük tudomásul: nem csupán a széthulló Jugoszlávia elleni magyar támadás volt részünkről .hullarablás” 1941 áprilisában, hasonló bűnbe estünk már az első bécsi döntés szorgalmazásával. Ráadásul a kivitelezés a magyar virtushoz méltatlan volt, Hitler nem sokkal korábbi noszogatását, hogy az utóbb bekövetkezett müncheni paktum előtt indítsuk el hadseregünket Csehszlovákia ellen, elhárítottuk. A kockázat miatt. Meg is bírált bennünket a Führer 1938 augusztusában, mondván: aki részt akar venni a lakomán, annak részt kell venni a főzésben is... Amikor azonban az angolok és franciák érdektelenségüket nyilvánították, nyugodt lelkiismerettel fogadtuk el Hitler és Mussolini markából Trianon első revízióját. Diplomáciai rendezés álcájával rátámadva a Csehszlovák Köztársaságra, amelyet addigra fő ellensége végzetesen meggyöngített, szövetségesei meg elárultak. Arra a Csehszlovákiára, amely minden magyarellenes jelenségével együtt az akkori Kö- zép-Európa legdemokratikusabb országának számított (menedéket nyújtva a magyar progresszió számos tagjának); a Felvidék visszacsatolása után lett is munkája bőven az akkori magyar politikai rendőrségnek. Visszatérve a jelenhez. A hazai politikai közönségben akadnak, akik azt látják célravezetőnek, ha rá se hederítünk a nemzeti szenvedélyek felizzására. Amúgy is a felszínt érintik, vagyis maguktól lecsillapodnak, illetve kifulladnak. Ha viszont a dolgok úgy alakulnak, hogy a „köziélek” nem tud meglenni az ominózus dekrétumok érvénytelenítése nélkül, arra is kínálkozik megoldás. Első lépésben kéijünk bocsánatot mi! Azért, mert a Magyar Királyság - amely nem jogelődje a Magyar Köztársaságnak - szorgalmazta az első bécsi döntést és a hitleri Németországgal szövetségben fellépett a Csehszlovák Köztársaság ellen. Azaz nem igényelnénk (mint tartalmazta a szlovákiai magyar párt válságot kirobbantó nyilatkozattervezete), hogy a Szlovák Köztársasággal valamiféle közös nyilatkozatban ki-ki határolja el magát a másikkal szemben elkövetett tetteitől, különösen nem ragaszkodnánk ahhoz, hogy a szlovák fél a mi bocsánatkérésünkkel párhuzamosan, vagy utólag, megkövessen bennünket a tőle - ugyanabban a történelmi korban - elszenvedett sérelmeinkért. Ugyanakkor leszögeznénk, hogy e bocsánatkérésünk nem vonatkoztatható a magyar vagy bármely nép kollektív bűnössége felvetésére. Második lépésben a pozsonyi törvényhozók tudomására hoznánk kérésünket, töröljék a Benes- dekrétumokat (az indoklást rájuk bízva). A szlovák félelmek oldására is van módunk. Kinyilvánítanánk, hogy e jogfosztó rendelkezések miatt keletkezett károk enyhítése fejében (mind a magyar állam, mind állampolgárai javait tekintve) nem élünk semmiféle igénnyel, s a múltbeli állampolgársági státus visszamenőleges helyreállításától is elhatároljuk magunkat. Nem kizárt, hogy egy ilyen szomszédsági külpolitika (amelyet analóg folytatnánk Csehországgal) mellénk állítaná a nyugati kormányokat és közvéleményt. Mert amiképpen a 19. század utolsó harmadától az akkori nemzetiségeink egyre inkább meg tudták nyerni maguknak az angol, francia és észak-amerikai közhangulatot (háttérben a felemelkedő Németországgal szövetséges Osztrák-Magyar Monarchia mind fenntartásosabb hatalmi megítélésével), úgy napjainkban esély mutatkozna az ideák és érdekek találkoztatására a nemzetközi porondon, de immár bennünket se bántóan. Rokonszenvet válthatnánk ki, hiszen a nyugalom, az alacsony feszültségszint Közép- Európában fontos az EU-nak, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak egyaránt (Koszovó- szindróma!). Ezáltal még egy tekintetben hasznosat - sőt nem csupán közhasznút, hanem egyenesen világhasznút - cselekednénk. Segítenénk a „történelem rehabilitációját” (a múlt feldolgozását), előmozdítanánk, hogy a potsdami döntéshozók utódai ne szégyenkezzenek elődeik tévedéséért, akik azért nyúltak az erőszakos népességcsere, az etnikai homogenizálás embertelen eszközéhez, hogy ne lehessen a nemzeti kisebbségekre hivatkozva ismét háborút indítani (Hitlerhez hasonlóan). Ne féljünk bocsánatot kérni. Ráadásul semmi kockázat. Ha kikosaraznak, még ébredhet irántunk ro- konszenv, veszteségünk meg semmi. Az acsarkodót, az erőszakosko- dót, a mindig a saját igazát darálót sehol nem kedvelik. Mi azonban igencsak rászorulunk a jóindulatra. Régóta nem vagyunk állami-katonai nagyhatalom (vagy középhatalom), s nem leszünk már soha. Vegyük végre tudomásul. A „Sógornak” (Ausztria) sikerült. Ne szálljunk be a trianoni húrok pengetésébe. Legjobbjaink inkább magyarázzák meg az önhibájukon kívül tanulatlanabb és felhevültebb polgártársaknak, hogy semmi értelme kísértetek háborúját vívni. A magyar állam független, s az Unión belül ugyanolyan szabadon utazhatunk a velünk azonos nyelvet beszélőkhöz, mint amikor elődeink tekeregtek a három tenger mosta nagy magyar birodalomban. Sőt szabadabban, hiszen passzust kívánó megyehatárok, út- és hídvámok se tornyosulnak elénk. Akkor mi végre torzsalkodunk? A szerző mentálpedagógus, történelemtanár Borászok, figyelem! Keressük Szlovákia legjobb borászait és borait. Az lyisäl és a VASÁRNAP borversenye Az Új Szó és a Vasárnap szerkesztősége ismét meghirdeti borversenyét, melynek szakmai lebonyolítását a STREKOV 1075 borászat biztosítja, védnöke pedig Korpás András, nemzetközi hírű szőlőnemesítő. I. Részvételi feltételek 1. A versenybe pincészetek és egyéni bortermelők egyaránt benevezhetnek. 2. A verseny résztvevői 2 palackot (0,751) juttatnak el a verseny rendezőjéhez, a palackon fel kell tüntetni a termelő nevét, a bor elnevezését, jellegét és származási helyét. 3. Minden borász legfeljebb 2 bort nevezhet be. 4. A bírálatra benyújtott bormintákhoz a nevezőnek csatolnia kell a mellékelt nevezési lapot, melyen ugyancsak feltünteti: a borfajta nevét; a szőlő termőhelyét; évjáratát; jellegét; a tulajdonos nevét, lakcímét és teíefonszámát. 5. Nevezési díj nincs. II. Jelentkezési határidő Az érdeklődők 2007. október 31-ig jelentkezhetnek a versenybe. A kitöltött nevezési lapot és a megjelölt palackokat kérjük az alábbi címek egyikére eljuttatni;- Kürti borászat - Strekov 1075; Hlavná 1075, 941 37 Strekov- Lukanényei pincészet - Nozdrovicky István, Zá- hradná 367, 991 26 Ncnince, tel; 0905/46 86 20- Szőlőske - Mezőgazdasági Szaktanintézet, Hlavná 232, 076 31 Vinicky, Bodnár Péter pincemester, tel; 056/637 33 72 A csomagoláson kérjük feltüntetni: Új Szó és Vasárnap borverseny. A palackok leadásának j helyétől függetlenül a nevezési lap másolatát \ kérjük postázni a szerkesztőség címere: Petit Press a.s. Hám. SNP 30, 814 64 Bratislava. A borítékra ugyancsak írják rá: Új Szó és Vasárnap borverseny. III. Nevezési kategóriák j 1. fehérborok I 2. vörösborok IV. Értékelés 1. A beérkezett bormintákat szakértőkből álló zsűri bírálja el. A zsűri elnöke: Korpás András - nemzetközi hírű szőlőnemesítő. Zsűritagok: Molnár Szabolcs - a Csopaki j Jásdi pincészet borásza, Ifj. Korpás András- a lednicei kertészeti egyetem doktorandusza, Vladimír Orolín - az Archeusz borklub és borkereskedés someliere, Simonka István- szőlész, borász, a Vitis Pezinok délszlovákiai képviselője, Meiecky Tibor - a Strekov 1075 pincészet borásza. Kategóriánként a három legjobb bort díjazzuk. 2. Az eredményhirdetésre 2007. november 16-án az Új Szó és a Vasárnap hagyományos bálján kerül sor. A nyertesek meghívást kapnak a bálra, ahol lehetőségük lesz boraik bemutatására. 1 3. A nyertes borokat és gazdáikat az Új Szó és a Vasárnap hasábjain is bemutatjuk. Tájékoztatás a 02/59 233 274-es telefonszámon munkanapokon 9-től 11 óráig. Legyen Ön a legjobb borász! Mi hozzásegítjük. .... NEVEZ ÉSI LAP A termelő neve: Lakcíme: Telefonszáma: A bor elnevezése: Származási helye: Évjárata: Jellege (száraz, édes...) Az érdeklődők október 31-ig jelentkezhetnek. A kitöltött nevezési lapot kérjük mellékeim a bormintákhoz, melyeket az alábbi címek egyikén adhatnak le: Strekov 1075; Hlavná 1075, 941 37 Strekov: Nozdrovicíy István, Zábraáná 367. 991 26 Nenince, tel; 0905/46 86 20: Mezőgazdasági Szaktanintézet Szőlőske, Hlavná 232, 076 31 Vinicfy, Bodnár Péter pincemesternél, tel; 056/637 33 72. a nevezési lap másolatát kérjük eljuttatni a szerkesztőség címére: Petit Press, Hám. SNP 30, 814 64 Bratislava. A borítékra írják rá: Új Szó és Vasárnap borverseny \ ...j
