Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-06 / 230. szám, szombat

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 6.- Olyan boldog vagyok! Fölemelték a férjem minimálbérét. (Peter Gossányi karikatúrája HETVEG(R)E A PES kutyaszorítójában TALLÓZÓ tiiinnwmiiMiíwirniiiíiTiriiinmiiiii^ —i—r-rr'­NÉPSZABADSÁG Az „állami emlőkön nevelkedő”, két éve ügyész­ségi látókörbe került Zusch- lag-hálózat hét éve pályá­zott sikerrel az állami forrá­sokra - írta a tegnapi Nép- szabadság. „Téved, aki azt hiszi, Zuschlag Jánosék a Medgyessy-, majd a Gyur- csány-kormány idején szív­ták csak le az állami forráso­kat, megtették ezt már Or­bán Viktor kormányzása ide­jén is”. A lap birtokába jutott pályázati aktákból kiderül, az Orbán-, illetve a Gyur- csány-kormány alatt mind a pályáztatás-ellenjegyzés, mind a kötelezettségvállalás változatlan szabályok alap­ján zajlott. A különbség annyi, hogy 2001-ben, ami­kor a Hoppá Egyesület nem­zetközi referensképzésre 700 ezer forintot kapott, a minisztert Deutsch Tamás­nak, helyettes államtitkárát Szabó Lászlónak hívták. Szahó vállalt kötelezettsé­get, ő írta alá a szerződést, ő igazolta a feladat teljesítését és a számlák jogosságát. A 2003 végén a Szövetség a Modem Magyarországért Egyesületnek a Hogy is van ez? konferencia megrende­zésére megítélt 900 ezres támogatás odaítélésekor pe­dig Gyurcsány Ferenc vezet­te a minisztériumot. A szer­ződést aláíró, majd a feladat teljesítését igazoló helyettes államtitkár Ocsovai Tamás volt. A Zuschlag-hálózathoz eljuttatott összeget egyelőre csak becsülni lehet, mivel a kedvezményezett szerveze­tek és az állami pénzosztó helyek is többször átalakul­tak, átköltöztek, ezért sincs még meg az összes pályázat aktája: „érdekes módon hi­ányzik például egy kétmillió forintos támogatás doku­mentációja”, amelyen a lap információi szerint Szilvásy György az ifjúsági tárca ko­rábbi közigazgatási államtit­kára, jelenlegi titokminisz­ter, aláírása is szerepel. MAGYAR NEMZET Két és fél millió forintos kártérítést kér a rendőrség­től az a 46 éves tanár, akit tavaly ősszel minden indok nélkül úgy összevertek, hogy maradandó sérülést szenve­dett - olvasható a tegnapi Magyar Nemzetben. A Fővá­rosi Bíróságon a felperes ügyvédje keresetmódosítást terjesztett elő, melyben má­sodrendű alperesként a Rendészeti Biztonsági Szol­gálatot nevezte meg, ugyan­is a Rebisz símaszkos, azo­nosító számot nem viselő munkatársai támadták meg és bántalmazták brutálisan tavaly szeptember 20-án Za- jácz Lászlót a Szabadság té­ren. Olyan agresszivitással kényszerítették a földre, hogy szilánkosan széttört a csuklója, és kificamodott a könyöke. A férfi eltört kezét a rendőrök szorosan megkö­tözték műanyag huzallal, majd a sérült testrészén megemelve vonszolták el a rahomobilig. Zajácz kezét négy és fél órás műtéttel kel­lett összeszegecselni. A rendőrök a műtét után lába­dozó, seblázzal küzdő férfit a kórházi ágyához bilincsel­ve tartották fél napig, s két- napi őrizet után engedték csak szabadon. Bár a futballeredményeket tudnánk olyan pontosan megtippelni, mint a tehén­lepény sikertörténetét! Ahogyan korábban jelez­tük, az étkezésre alkalmat­lan (leszámítva a legyeket) lepény a hazai politikai közbeszéd részévé neme­sedett. A honi kriminalisz­tika számára pedig a nyál­minta vált vízválasztóvá, végezetül a szlovák politi­kai földrajz e héten az észak-magyar, dél-szlovák fogalmak tisztázásával gazdagodott. S1DÓ H. ZOLTÁN Ján Slota, a vaskos politikai jelzők folyamatos kiötlője a na­pokban Ján Kubis külügyminisz­ter termetes alakját vette célba egy virtuális tehénlepénnyel. Ha ez így megy tovább, lassan min­den politikus cipősarkára tapad belőle - mint aki halkan belelé­pett, fogalmazhatnánk Karinthy- val. A kocsmai hangnem átvéte­lének, a „slotaizmusok” elburján­zásának ragyogó táptalajt nyújt a mostani kormány. A talaj trágyá­zásáról pedig az SNS elnöke üzembiztosán gondoskodik. Ez a MTI-ÖSSZEFOGLALÓ 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig BatthyányLajost, az első magyar fe­lelős kormány volt miniszterelnö­két. A szabadságharc leverését sú­lyos megtorlás követte: az osztrák kormány bosszúért lihegett, s egy­ben példát akart statuálni. A leszá­molás már a fegyveres harcok során elkezdődött. Báró Julius von Hay- nau táborszernagy, az új osztrák császári főparancsnok kiáltvány­ban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bár­miféle kapcsolatban állt, büntetés­re számíthat. A tárgyalások sor­rendjét a „bűnösség” foka határoz­ta meg. Először Pesten gr. Batthyá­ny Lajos, az első felelős magyar mi­niszterelnök, Aradon pedig a hon­védsereg önálló seregtestet ve­zénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányi még 1849 január­jában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb stílus - némi képzavarral - vi­szont rossz fényt vet a derék te­henek végtermékére. Hiszen gondoljunk csak bele: vérbő vi­déki bálokon kiemelkedő fontos­ságú tomboladíjnak számít egy- egy fuvar érett trágya. E sajátos agrárpolitikai gala- csingörgetés után vegyünk át egy fejezetet a politikai földrajzból, amit nálunk ugyancsak sajátságo­sán művelnek. E héten megtud­tuk, Dél-Szlovákia nem Észak- Magyarország. A földrajzi felis­merés Robert Fico gondolattárá­ból pattant elő, aki harcias hang­nemben kelt ki a magyar köztár­sasági elnök itteni magánlátoga­tása ellen. A Sólyom leszáll című filmben a Szomáliái Mogadishu- ban össztűz fogadta az amerikai béketeremtőket. Sólyom (rév)ko- máromi útja annyiban különbözik a filmbéli cselekménytől, hogy rá utólag zúdult össztűz - még sze­rencse, hogy csupán szavak szint­jén. A schengeni „határlégiesítés” küszöbén Pozsony jelezte: bármi­lyen egységbe is forr az Európai Unió 27 tagállama, az államhatá­rait nem tekinti korzónak. Sebaj. Legalább Sólyom László nem érezhette úgy, hogy a magánláto­gatás határait feszegető útját meg sem ugatták. Maradva az ebbe­szédnél, Fico most amúgy is ku­tyául érezheti magát, hiszen az Európai Szocialisták Pártja (PES) utasításra - kötél általi halálra. A bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., te­hát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tiszt­ségéről. Haynau október 5-én erő­sítette meg az ítéletet . Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és láza­dókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár And­rásnak, Ferenc József hajdani lo­vaglómesterének ítéletét börtönre változtatták. A kivégzéseket októ­ber 6-ára, a bécsi forradalom és Theodor Baillet de Latour had­ügyminiszter nép általi kivégzésé­nek évfordulójára időzítették. Batthyány a hozzá becsempé­szetttőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem le­hetett felakasztani. A parancsnok saját hatáskörben „porra és golyó­ra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. A éppen tegnapelőtt intette a kor­mányfő által összekalapált pártot, a Smert további türelmes várako­zásra a szervezet kapuja előtt. Kemény fickó ez a Fico, hiszen rögvest közölte: nem hajlandó a PES szájából kiénekelni a csontot, azaz nem fog udvarolni az euró­pai szocialistáknak, inkább foly­tatja saját, általa szociáldemokra­tának nevezett politikáját - akár a korábban kivitelezett sikeres re­formok lerombolása árán is. A héten további fejezettel gaz­dagodott a rendőrség által kreált kutyakomédia. Az történt ugyan­is, hogy Robert Kalinák belügy­miniszter elcsúszott a nyálon. Korábban dörgedelmesen azt ál­lította, Maiina Hedvig borítékján az áldozat nyálmintája található, vagyis a diáklány megverésének története némileg kétséges. Most viszont kiderült, a főbelügyér va­lótlansággal rukkolt elő. Vagyis lehet keménykedni, ütőseket mondani a kamerák előtt, ám az érdes stílus, helyenként alpári hangnem következményeként a szlovák politikai élmezőny foko­zatosan nemzetközi karanténba záija magát, emellett a követke­zetlen gazdaságpolitika hatására a korona árfolyama máris ideges mozgásokat mutat, így végül mindannyian - akaratlanul is - a képzeletbeli tehénlepénybe lép­hetünk. gróf nem engedte, hogybekösséka szemét, maga vezényelt tüzet a ka­tonáknak, utolsó szavai így hang­zottak: ,JUlez Jäger, éljen a haza”. Aradon is október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessew- ffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vümost, Leininger-Westerburg Ká­rolyt, Nagysándor Józsefet, Poel- tenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt golyó általiha- lálra „kegyelmezték”, előbb őket lőtték agyon a vár északi sáncában. Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezé­nyelt tüzet a tanácstalan katonák­nak, de egy tiszt fejbe lőtte. A többi kilencet felakasztották, s a holttes­teket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel ép­pen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsúj áró hellyé lett. Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest ítélték halálra mint felségsértőket Nemzeti gyásznap KOMMENTÁR Liberális mélypont KISS TIBOR NOÉ Az SZDSZ 2006-ban 6,5 százalékos eredménnyeljutott be a parla­mentbe : a szabaddemokratákjó szereplése volt a záloga a második Gyurcsány-kormány megalakulásának. Ám azóta sok víz lefolyt a Dunán. És ez a víz nemcsak a liberálisok támogatottságát vitte el, ha­nem lassan a hitelét is. Nehéz megállapítani, hol kezdődött a hitelvesztés. Egyesek szerint a taxisblokád idején, mások szerint a párt még mindig konzekvens, vállalható politikát folytat. Kérdés azonban, hogy utóbbiak száma mikor csökken le egy országgyűlési választáson az ötszázalékos küszöb alá. Mert, hogy egyébként ré­gen ez alatt van, arról az SZDSZ vezetőinek is hallaniuk kellett. Ha­csak nem fogják be úgy a fülüket, ahogy szavazóik egy része teszi ezt az orrával, miközben a liberálisokra mint a legkisebb rosszra adja voksát. Hacsak nem hallottak azon MSZP-szavazók tömegeiről, akik taktikából az egyéni versengésben a szocialista jelöltet támogatták, de a pártlistán a koalíció érdekében különösebb világnézeti átgon­dolás nélkül húztak egy ikszet a Kuncze-lista alá. A helyzet drámai. A Szonda Ipsos szeptemberi adatai szerint az SZDSZ népszerűsége történelmi mélypontra zuhant: az összes választókorú közül mind­össze 1,6 százaléknyi szavazatra számíthatnának. Ez körülbelül 125 ezer ember. Az SZDSZ vezetőit mindez nem zavarja. Nekik elég azt mantrázni, hogy „a Gyurcsány-beszédnek is mi ittuk meg a levét”. Uraim, magyarázatnak ez nagyon kevés. Nagyon kévésén az SZDSZ ödetszerű médiapolitizálását értjük. Ami kábé ilyen: ha melegfel­vonulás, akkor „melegjogokat!”; ha lebukik Zuschlag, akkor „tiszta közéletet!”. Márpedig az SZDSZ-re világnézeti meggondolásból szavazók számára mindez csak átlátszó trükk. Olyan médiahadova és primitív manipuláció, ami az összes többi párt közül korábban éppen a liberálisokat jellemezte a legkevésbé. A mélypontot azon­ban maguk a szabaddemokrata képviselők tárják fel a nyilvánosság előtt. Bőhm András, a budapesti önkormányzat képviselője az In­dexnek „hiteltelen politikáról” beszél, Demszky Gábor felelősségét hangsúlyozva abban, hogy „Budapest lassan a demokratikus deficit megtestesítőjévé válik”. Márpedig, ha a fővárosban is hiteltelenné válnak a szabaddemokraták, az lesz csak igazán katasztrofális a párt számára - a 130 ezer potenciális szavazóból kábé 100 ezren buda­pestiek lehetnek. Folytatva a sort: a Bőhm-nyilatkozat előtt jelentet­te be a pártból való kilépését Bauer Tamás, a párt egyik utolsó mo­hikánja, aki az SZDSZ-t tette felelőssé az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájáért. Néhány napja maga a pártelnök (Kóka Já­nos) borította ki a bűit azzal, hogy a párt budapesti szervezőjének posztján kézi vezérléssel hajtott végre személycserét. Ráadásul az előbbi három esemény hatása csak az októberi közvélemény-kuta­tási adatokban jelentkezik, amikor újabb tizedszázalékok fogynak el az SZDSZ neve mellől. Ha a párt nem változtat a politikáján (s er­re évek óta képtelen), akkor lassan nemhogy százezren, de még né­hány ezren sem maradnak. A párttagokon kívül néhány cégtulajdo­nos, egyetemi professzor és újságíró. Nem lesz valami nagy buli. JEGYZET Feltámasztott halhatatlanok TALLÓSl BÉLA Ha a látvány nem visz el, megüt­köztem volna azon,hogya folk- lorisztikus hangzássalmegszóla- ló popénekesnő, akineka legen­dás fesztiváldaloklegjavátjut- tatták (kisiklatott) újraéneklésre a Csináljuk a fesztivált című műsorban, nem ismeri annakaz előadónaka pályáját, akitől dalt énekel. Annak az énekesnek a munkásságát, aki a kezdetek kezdetén romantikus románca­ival meghatározó volt a magyar popműfaj megteremtésében. Aki korát megelőzve tudott trendi lenni olyannyira, hogy a mai legmenőbb metroszexuáli- sokközöttsemkellene meghúz­nia magát. Aki, ha olasznak szü­letik, szétrúgja San Remót. Amíg élt, úgy tolmácsolta magyarul az italian canzonét, hogy annak nem volt párja. Olyan szívfájda­lommal, olyan könnyező hang­gal búgott a megsebzett szere­lemről, ahogy csak az igazinagy művészek tudnakátélni. Ripacs- kodás nélkül. De brillírozott vi- dámabbműfajokbanis: örökbe hagyta ránk a legismertebb ma­gyar hajszobrász figuráját, Ge­deon bácsit. A nőkbálványának tartott sztárfigaró hódításairól szóló „balladáját” fújta idős és fi­atal: zenei tudatában éppen csak eszmélő csecsemő vagy muzika­litását - hallásával együtt - már- már elvesztett matróna. Máskor megütköztem volna azon, hogy az élvonalba besorolt énekesnő nem igazodik el a ma­gyar poptörténet egyik halhatat­lan legendájának bakelitbaráz­dákban (meg) őrzött életmű­vében. (A szememben az sem mentség, hogy fiatalka. Hiszen, aki dudás akar lenni... csak meg kell annak merülnie a nagy elő­dök által kavart hullámokban! HaGombaszögiFridátnemis, Gobbi Hüdát csak kell ismernie annak, akimagyar színpadra merészkedik. Szécsi Pált csak fújnia kellene annak, akinagy nyilvánosság előtt a C-dur skálá­ra téved.) De most nem ütköz­tem meg ezen a hiányosságon. Nem, mertmegigézettatechni- ka. Lenyűgözni nem nyűgözött le igazából, pusztán csak meg- igézett. Megigézett az illúzió. A műszaki mágia. Az a 21. századi lehetőség, hogy a nem élő Cser­háti Zsuzsával egy színpadon da­lol egy mai énekes, az ugyancsak nem élő Szécsi Pállal duót énekel egy mai énekesnő (aki nem is­meri a legendás énekes életmű­vét) . Megigézett a manipulált csoda. Afeltámadás (lehetősé­ge), hogy az élők mellett a holtak is ott állhatnak az egyszervolt és digitális manőverekkel megúj í- tott fekete-fehér felvételen. Mö­göttük a dallamvilághoz igazí­tott koreográfiát lejt a tánckar. Csak meresztem a szemem, mi az igazi ebből, s mi a virtuális. S álmélkodom: micsoda varázslat, micsoda látvány, micsodavilág! Csak a lényegre nem tudok fi­gyelni. Hogy ki ajobb. Amai vagy azegykori?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents