Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-06 / 230. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 6. www.ujszo.com Elhunyt Walter Kempowski Elhunyt Walter Kempowski, a kortárs német irodalom egyik legtekintélyesebb személyisége. A nemzetközileg is elismert, neves német író regényei és önéletrajzi munkái általános megítélés szerint a 20. század legfontosabb elbeszélései közé sorolhatók. Művei közül a legjelentősebbek közé számított a börtönéveket feldolgozó Im Block, valamint a 9 kötetes, sajátos családregény, a Deutsche Kronik. Ugyancsak nevéhez fűződik a 10 kötetből álló, csaknem 8000 oldalt felölelő Echolot című mű. (MTI) MOZIJEGY Csillagpor „Az egyik legjobb dolog, ami eddig történt velem, az, hogy megszületett a fiam" - mondja Molnár Xénia Minden percet ki akar használni „A színházban és a filmben a komédia meg a tragédia elegye érdekel" (Dömötör Ede felvétele) Tristan Thom el akarja nyerni a gyönyörűséges Victoria szívét... Ezért útra kel egy varázslatos, mitikus világba, mert megígérte választottjának, hogy elhozza neki a hullócsillagot, mely a bűvös birodalomban ért földet... Ám mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell valamit. Amikor egy hullócsillag földet ér, emberi formát ölt. A mi hullócsillagunk, Yvaine a gyönyörű Claire Danesben ölt testet. Útja során Tristan találkozik Lamiával, a gonosz boszorkánynyal, aki egyébiránt nem más, mint a lenyűgöző Michelle Pfeiffer, aki szintén a hullócsillagot keresi, hogy nővéreivel kivághassák a szívét, nem másért, mint hogy megegyék, és ezáltal visszanyerjék szépségüket és fiatalságukat. Lamia gonosz karmai elől menekülve Yvaine és Tristan a karizmaKockázatos lépésre szánta el magát a nyitrai Andrej Bagar Színház, az idei évadban ugyanis csak szlovák darabokat mutat be. Ahogy a színház művészeti vezetője, Svetozár Sprusansky írja, a szlovákok egyre kevésbé ismerik nagy klasszikusaikat, legfeljebb a kötelező olvasmányokon teszik túl magukat, mégis szívesen verik a mellüket, hogy milyen büszke szlovákok. „S mire vagyunk olyan büszkék? A múltunkra, a híres és tehetséges elődeinkre vagy a mára jellemző kicsinyességünkre, kulturálatlanságunkra és hülyeségeinkre? Vagy inkább a kishitűségünkre? Gyakran szégyenkezhetünk amiatt, mennyire nem ismerjük klasszikusainkat, Slád- kovicot, Tajovskyt, Hviezdosla- vot, Figulit, Sikulát, de nem ismerjük zeneszerzőinket, régi nagy színészeinket és rendezőinket sem. Mi az idei évadban több fontos kérdésre is szeretnénk Önökkel közösen választ kapni: Mire is lehetünk igazán büszkék a szlovák drámairodalomból, mi az, ami a szívünkhöz különösen közel áll, melyek azok a művek, amelyek az évtizedek múltával is aktuális üzeneteket hordoznak? Egy közös időutazásra hívjuk Önöket, hogy mélyebben is megismerhessük a szlovák drámairodalmat, s rajta keresztül a szlovák nemzetet, s azon belül is egyes sorsokat.” Az évadban öt bemutatót tartatikus Shakespeare kapitány fogságába esnek. A Robert De Niro által briliánsán megformált kalóz nem csak szó szerint ejti őket rabul „léghajója” fedélzetén. Az üldözéshez még más fura figurák is csatlakoznak, például az álnok szívű Septimus herceg, vagy Fer- dy, az orgazda, és mindenkinek jó oka van a hullócsillag megkapa- rintására. Amint Tristan és Yvaine egyik kalandból a másikba csöppen, csillag és csillagász egyre közelebb kerül egymáshoz... Stardust / Hviezdny prach. Angol-amerikai kalandfilm, 2007. Rendező: Matthew Vaughn. Szereplők: Charlie Cox (Tristan), Claire Danes (Yvaine), Robert De Niro (Shakespeare kapitány), Sienna Müler (Victoria), Michelle Pfeiffer (Lamia), Peter O'Toole (Stormholdkirálya), (port.hu) nak, Eubomír Vajdicka rendezi Jozef Gregor Tajovsky klasszikusát, A vagyon mindent felborít (Statky zmätky) című vígjátékot, amelynek bemutatója november 9-én lesz. Ezt követi Július Barc- Ivan Az anya c. tragédiájának a színrevitele. A Füleken nemrég bemutatott darabot Marián Ams- ler rendezi. A Szlovák Nemzeti Színház főrendezője, Roman Polák viszi színre a Frantisek Svantner és Dobroslav Chrobák művéből készült Piargy c. darabot, amely egy hegyi telepen játszódik, ahonnan titokzatos körülmények között tűnnek el emberek és megmagyarázhatatlan, ördögi ihletésű dolgok történnek. A zenés műfajt a száz esztendeje született Gejza Dusík Kék rózsa című örökzöld operettje képviseli, Jozef Bednárik rendezésében. Ennek bemutatója 2008 áprilisában lesz. A sokáig Losoncon élt Bozena Slancíková Timrava Mindent a nemzetért című színjátékát a fiatal rendezőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője, Mi- chal Vajdicka állítja színpadra. A csehovi atmoszférát idéző mű egy nyár szomorkás története, három vénkisasszony szeretne magának párt találni, s közben felvonulnak a falu tipikus képviselői, a fiatal özvegy, aki állandóan Amerikáról álmodik, a depressziós, bánatát alkoholba fojtó falusi tanító, s a környék egyetlen gavallérja, akinek egyetlen hibája van, az, hogy magyar. (jdj) Színpadon játszik, filmet forgat, és húsz esztendeje naplót vezet. Akárcsak Sárbogárdi Jolán, az Ibusár vasúti jegyárusnője, első nagy komáromi szerepe. Közvetlen, vidám nő, mint Dudunszkiné, aki mintha Emir Kusturica egyik filmjéből toppant volna be a Patika című színmű első felvonásába, hogy szórakoztassa a laposladányi kaszinó furcsa közönségét. SZÉL JÁNOS Molnár Xénia most A bor című zenés falusi történetben visz frissen sütött májat Baracs Imrének, hogy magához csábítsa a férfit, akit elhagyott a felesége. Nagy szerep. Három felvonáson keresztül mutatja meg Esztert, aki végül a falusi állatorvos oldalán talán boldog lesz. Hamarosan az Egy lócsiszár virágvasámapja című drámában a tragikus sorsú Antónia nővér szerepe várja. Minden szerepem egy hatalmas kirakójáték egyik darabja, mondja a Komáromi Jókai Színház színésznője. Az egyik kisebb, a másik nagyobb darab, tette hozzá mosolyogva. Ám valamennyi apró részlet része egy nagy egésznek, amely állandó mozgásban van, mert szüntelenül rakódik a régi mellé valami új. A Barackliget című készülő szlovák filmben a kocsmárosnő szerepét kapta Peter Bebjak rendezőtől. A színházban és a filmben a komédia meg a tragédia elegye érdekel. A tragikomédia. A Barackligetben mindkettőből van elég. A kocsmárosnőről még nem sokat tudok, csúszik a forgatás, eddig két forgatási napom volt. A java még hátra van. Koltai Róbert Világszám című filmjében Klárika volt, a büfésnő. Ötvenhatban, egy kis vidéki színház büféjében. Az a három évvel ezelőtti film mérföldkő a pályámon. SzakmaiVOJTEK KATALIN „Elment minden idők legnagyobb tenorja. CD-én és DVD-én kínáljuk legnagyobb sikerszámait. Pavarotti forever!” - harsogja a Decca plakátjának szövege. Hogy ízléses-e vagy sem, egyéni gusztus dolga. Ha van túlvüág, ahonnan követhető az, ami a földön történik, Pavarotti jót mulathat rajta, most már minden kesernyés mellékíz nélkül. Mert amíg élt, nehezen tudta feldolgozni, hogy nem volt próféta a saját hazájában, legalábbis nem azonnal. Bár Reggio Emilia-i sikeres bemutatkozása után egy ismert, befolyásos impresszárió beajánlotta a milánói Scalánál, ahol fellépni minden operaénekes vágyainak netovábbja, a vezetőség nem mutatott iránta érdeklődést. Pavarottit ez ugyancsak elkeserítette, annál is inkább, mivel nagyon rosszul állt anyagilag, csekély segédtanítói fizetése miatt családalapításra nem is gondolhatott, holott nősülni szeretett volna. Épp ekkor keresett szülővárosa, Modena operaháza tenoristát egyik produkciójához. Pavarottiban felvillant a remény: lag és emberileg is sokat adott a forgatás, sokat tanultam. Nagyszerű volt az az idő, amit Koltai Róbert és Jirí Menzel társaságában tölthettem. Két kiváló, közvetlen művészt ismerhettem meg. Mennyit változott az élete azóta, hogy megszületett kisfia? Az egyik legjobb dolog, ami eddig történt velem, az, hogy megszületett a fiam. Családcentrikus ember vagyok, így nagyon fontos volt számomra, hogy anya legyek. Éppen egy könyvet olvasok „az élet dolgairól”, itt van most is velem. Találtam benne egy számomra fontos mondatot. Ha nem tűzöl magad elé célokat, lelki szemeid nem nyílnak rá egy elképzelt kis vüágra, nagyon könnyen helybenjárássá válnak a várakozással teli évek. Nagyon mégiscsak jövedelemhez jut. Mivel Olaszországban létezik egy íratlan szabály, miszerint a vidéki operaházaknak mindig helybeli énekest kell szerződtetniük, csak akkor léptethetnek fel idegent, ha helyben nincs megfelelő, a fiatal tenorista joggal bízhatott abban, hogy őt szerződtetik. Amikor azonban felajánlotta a modenai igazgatóságnak, hogy elénekli a szerepet, amelyet már több helyen sikerrel énekelt, levélben értesítették, hogy nem szerződtetik, mivel a színház által kiszemelt énekes kvalitásainak köszönhetően alkalmasabb a szerepre. Hogy Pavarottinak menynyire fájt ez a visszautasítás, bizonyítja 1981-ben készült életrajza, amelyben így vallott az esetről: „Kezdő énekes koromban sok fiatal tenoristáról tudtam, akik jobban énekeltek nálam; ez az úr nem tartozott közéjük. Azóta sem hallottam róla. Á modenaiak levele nagyon felmérgesített. Megpróbálom kerülni a hasonlítgatásokat, de amikor ilyen undorító levéllel találkozom, kénytelen vagyok rá. Ha folyton arra gondoltam volna, ki jobb vagy ki rosszabb nálam, azt hiszem, korán abba kellett volna vártam Adorjánt. A kisfiam szeptember 21-én, a magyar dráma napján született. Akárcsak Sinko- vits Imre, a kedvenc színészem. Ezen a napon mutatta be idén a Jókai Színház A bort, Bezeré- di Zoltán rendezésében. Esztert, az életbe belekeseredett szomszédasszonyt játssza benne, hatalmas energiákkal. Eszter özvegyasszony, aki már nem bírja férfi nélkül, különben beleőrülne a magányba. Szinte sikít a partner után, akinek esténként a vállára hajthatja a fejét. Irigyli mások boldogságát. Ezért ármánykodik. Elhatározza, hogy elcsábítja szomszédját, Baracs Imrét. Ám a férfi nem is veszi észre. Valamennyien a boldogságot keressük. Nem? Pedig az csak pillanatok töredéke. Én is szeretném kihasználni az élet minden pillanatát. hagynom az éneklést. Szeretett szülővárosom, Modena soha semmilyen biztatást nem adott. Egyszer hallottam, amint apámtól megkérdezte egy újságíró: sikereimben mi jelentett neki a legnagyobb örömet. Apám gondolkodás nélkül válaszolta: Az, hogy valamennyi modenai barátomnak bebizonyíthattam a tévedését. Ugyanis gyakran mondogatták: »Lucianónak szép hangja van, de nem elég jó, hogy karriert csináljon.«” Végül mégis sikerült szerződést kötnie a Scalával - öt év elteltével, amikor már kirobbanó sikerrel lépett fel a londoni Covent Garden- ben, a glyndeboume-i fesztiválon, Milyen az életük a Komáromhoz közeli Hetényben? Veszélyeztetett terhes voltam, amikor költöztünk. Zoli, a férjem rengeteget dolgozott a házon meg a ház körül. Szüléink támogattak, ahogy tudtak, mert messze laknak, Kassán meg Ra- gyolcon. Amit anyagilag megengedhettünk magunknak, azt megcsináltuk. Majd szépen, lassan mindennel elkészülünk. Úgy gondoltuk, Hetény és környéke ideális hely egy kisgyermeknek. Nem is egynek, mert többet szeretnénk. Az a legrosszabb, ha egy gyerek testvér nélkül nő fel. A gyermek mellett nehezebb lett a színészi munka? Volt úgy, hogy éjjel fejeztük be A bor próbáját, és reggel fél hétkor Adorján már a fejemen ugrált az ágyban. Többször előfordul, hogy két próba között beülök az autóba, és rohanok haza főzni a fiúknak. Amíg a színházban dolgozom, a férjemmel van a gyerek, csak hálával tartozom neki azért, amilyen jó apa. A szerepeimet a színházban tanulom, vagy akkor, amikor a kisfiam már alszik. Tüneményes, ugyanakkor hatalmas feladat anyának, feleségnek, háziasszonynak, színésznőnek lenni egyszerre. A Mi kérünk elnézést című tévékabaréban kedveli az öregasszonyt, akit alakít? Amikor felvettek bennünket Szvrcsek Anitával a TV2 kabaréjába, meghatározták a szerepkörünket. A fényképem mellé azt írták, hogy öregasszony, anya, tanító néni, doktornő szerepkörébe tartozom. Szeretem az öregasszonyt. Ráadásul mindig másmilyen öregasszonyt kér a rendező. Élvezem a forgatást. Szeret nevetni? Mert gyönyörű a mosolya. Néha magam is megdöbbenek azon, hogy képes vagyok egy apróságon akár negyedóráig haho- tázni. Olyankor tényleg nem tudom abbahagyni! Zsigerből szeretek segíteni az embereknek, tudom, hogy egy-két jó szó, egy mosoly néha csodákra képes. Bécsben és Moszkvában. Akkor sem a Scala vezetősége, hanem Herbert von Karajan kívánságára, aki ott egy Bohémélet-produkciót vezényelt. „Első fellépésemet egy nagy, nemzetközi rangú operaházban egy ír nőnek, a Scala-beli bemutatkozásomat egy osztrák dirigensnek köszönhettem” - konstatálta keserűen Pavarotti. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Carusónak a Scalára hat, Londonra nyolc évig kellett várnia. Beniamino Giglinek is, aki Pavarottihoz hasonlóan szintén egy énekverseny győzteseként hívta fel magára a figyelmet, négy évig tartott, amíg felléphetett a Sca- lában. Sienna Miller (Victoria) és Charlie Cox (Tristan) (Képarchívum Csak szlovák klasszikusok szerepelnek a kínálatban Szlovák évad Nyitrán ÚJ SZÓ-JELENTÉS A nagy tenorista neheztelt szülővárosára, amelytől soha semmi támogatást nem kapott Pavarotti forever (Reuters-felvétel
