Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-26 / 221. szám, szerda
PÉNZVILÁG 2007. szeptember 26., szerda_________________________________________________________________________________ll. évfolyam 4. szám A lakossági kölcsönök nagysága 2007 derekán már a 250 milliárd koronás határt ostromolta, ezen belül a jelzáloghitelek túllépték a 100 milliárdot Egyre kevésbé félünk a banki kölcsönfelvételtől A lakosság növekvő vásárlóereje pozitívan hat a fogyasztó kölcsönök felvételére is. Már Szlovákiában is nő az eladósodottság. (Képarchívum) Napjainkban látványosan felfutnak a lakossági kölcsönök. A reálbérek növekedése hatására a lakosság egyre bátrabb, különösen a jelzáloghitelek és a fogyasztói hitelek piaca pörög fel. Bár még nem tartozunk az igazán eladósodottak közé, azonban mégsem árt az óvatosság. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A magánszemélyeknek a bankok által nyújtott hitelek összege az elmúlt egy évben közel a harmadával, konkrétan 32 százalékkal nőtt. A legnagyobb érdeklődés a lakáshitelek és a fogyasztói hitelek iránt mutatkozott - derült ki a Szlovák Nemzeti Bank félévi jelentéséből. Ajelzáloghitelek felfutása és a vásárlói kölcsönök viharos terjedése azt jelezheti, hogy egyre jobban nő a lakosság eladósodottsága. Ez csupán részben van így, hiszen a nagyobb fizetések valóban növekvő fogyasztásra csábítanak, azonban a lakosság adósságállománya még mindig eltörpül az európai uniós átlaghoz képest. Például a felfutó jel- záloghitelek aránya alig éri el a bruttó hazai össztermék (GDP) 7,5 százalékát (abszolút számokban mérve az utóbbi hetekben lépte túl a 100 milliárd koronát), miközben a régi uniós tagok esetében ez az arány 40 százalék környékén mozog. Emellett a lakossági megtakarítások is gyarapodnak, csak tavaly 15 százalékkal, elérve a 456 milliárd koronát. A lakosság összesen közel 250 milliárd koronával tartozik a bankoknak, ami idén és jövőre további 60-60 milliárddal nőhet. Ami pedig a teljes - a cégek, szervezetek által felvett kölcsönöket is beleértve - hitelállományt illeti, ez eléri a 19 milliárd eurót, ami a GDP 41 százalékának felel meg. Ismét egybevetésül: a régi uniós tagoknál a teljes eladósodottság mértéke már meghaladja az adott állam éves összteljesítményét. Nálunk a lakosság tehát még mindig visszafogott a költekezést illetően, hiszen a banki megtakarítások nagysága messze meghaladja a hitelállomány volumenét. A hiteligénylési kedv növekedése ugyanakkor bizonyos rizikót jelent a hazai pénzintézetek számára. A bankok aktívumainak ugyanis már a 46 százalékát teszik ki a hitelek. Egy esetleges gazdasági visszaesés, és a lakosság pénzügyi helyzetének a romlása esetén így a bankok is nehéz helyzetbe kerülnének. 2007 első felében viharosan nőtt Szlovákia lakosságának eladósodottsága. 2007 januárjához viszonyítva június végéig 11,5%- kal nőttek a lakossági hitelek, elérve a 242,8 milliárd koronát, derül ki a Szlovák Nemzeti Bank jelentéséből. A lakossági hitelekből a legnagyobb szeletet a jelzáloghitei hasítja ki, ennek részesedése 70% (169,6 milliárd korona). A vizsgált időszakban legkevésbé a vásárlói hitelek nőttek (7,2%-kal), az összvolumen 38,7 milliárd korona, a folyószámlák túlmerítése révén 12,5 milliárd koronához jutott a lakosság. A hitelek iránti egyre nagyobb érdeklődéssel együtt jár az is, hogy nő a felelőtlen hitelfelvevők száma. Sok család így olyan terheket vesz magára, amelyekkel később képtelen megbirkózni. Paradox módon ugyanakkor csökkent a hitelcsalók száma. Ez utóbbiak a hazai bankokat az idei első félévben több mint 430 millió koronával csapták be. Pontosabban ez az az összeg, amit a hitelt felvevők nem fizettek vissza, a bankok pedig ezt bejelentették a rendőrségnél. A bejelentett összeg azonban így is a felével kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Csökkent a hitelcsalások száma is. Míg a tavalyi első félévben 3200 esetet jelentettek, idén ez 2300 volt. A hitelcsalások visszaesése azonban elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban enyhítettek a csalók megítélésén. Így ugyan ha csalunk is a banknak eljuttatott jövedelemigazolásban, ha a törlesztőrészleteket becsületesen fizetjük, nem kell arra számítanunk, hogy a bank feljelent bennünket a rendőrségnél. A csalók számának a csökkenéséhez azonban hozzájárult az is, hogy a bankok sokkal szigorúbb elbírálásnak vetik alá a kérvényezőket. A bankok ráadásul egymásnak is átadják a felelőtlen ügyfelek listáját, így aki az egyik pénzintézetnek nem fizetett időben, az a többinél is nehezen jut hitelhez. Szlovákiában ugyan egyre kevésbé félünk a hitelfelvételtől, a kölcsönök szempontjából azonban továbbra is sereghajtók vagyunk még a régiónkban is. A lakosság által felvett hitelek aránya a bruttó hazai össztermékhez (GDP) képest a visegrádi országokban az eurózóna tagállamainak a harmadát sem éri el. Szlovákia ezen belül is az utolsó helyen kullog. A Symsite Research piackutató társaság elemzése szerint tavaly a visegrádi országok közül a legtöbb hitelt Magyarországon vették fel, ahol az eladósodottság GDP-hez viszonyított aránya 21%-os volt. Nálunk ez alig haladja meg a 15%- ot, miközben az eurózóna országaiban eléri az 55%-ot. Szlovákia a dinamikus gazdasági növekedés ellenére az elmúlt években e tekintetben nem is közelített az eurózónás országokhoz. Míg nálunk 2003 és 2006 között 7,7 százalékpontos volt a növekedés, az eurózónában elérte a 7,9 százalékpontot. A Symsite Research szerint ennek megfelelően Szlovákiában egyelőre nem okoz nagyobb problémákat a hitelek visszafizetése sem. A szlovák jegybank elemzése szerint a futamidőnél később visszafizetett hitelek aránya a 2005-ös 5,3%-ról tavalyra 3,2%-ra csökkent. A Trend Analyses szerint a legtöbb nehezen behajtható hitellel a Szlovák Takarékpénztárnak kell megküzdenie. Szlovákia legnagyobb bankjánál az ún. rossz hitelek 2,5 milliárd koronát tesznek ki. (shz, t) Kell az életbiztosítás, de nem mindegy, hogy milyen. A megkérdezettek 50 százaléka nem biztos abban, hogy jó konstrukciójú biztosítással rendelkezik Legalább évi 12 ezer koronát szánnak erre a célra A jó biztosítás minden pénzt megér (Az SLSP archívumából) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Rövid felmérés készült, amely megkísérli bemutatni, hogy hogyan értékelik az emberek az élet- biztosítás szükségességét. Azokat kérdezték, akik rendelkeznek élet- biztosítással, az ügyfeleknél érdeklődtek a biztosítókkal kapcsolatos tapasztalataik iránt, és kíváncsiak voltak szubjektív értékelésükre is. A válaszokat megkapták a biztosítással foglalkozó szakemberek, akiknek az volt a feladata, hogy megmagyarázzák a válaszokból előtűnő homályos részeket, választ adjanak az esetlegesen felmerült kérdésekre. A résztvevőket megkérdezték, hogy hány biztosítást kötöttek, mekkora biztosítási díjat fizetnek évente, miért kötöttek biztosítást, mennyire elégedettek a szerződéssel, és találtak-e valamilyen kifogásolnivalót a biztosító által nyújtott szolgáltatásokban, szervizben. Több mint 12 ezer korona A 14 megszólított többsége, 64 százalékuk pozsonyi volt, 28 százalékuk nő. A véletlenszerűen kiválasztott résztvevők közel mindegyikének - 13 embernek - volt életbiztosítása. A többségük több mint 12 ezer koronát fizet évente biztosítási díjként, miközben többségük nincs meggyőződve róla, hogy megfelelően biztosította-e magát a nehéz élethelyzetek szempontjából. Érdekes, hogy ezeknek az embereknek a többsége 40 év feletti, tehát már érzékeli, hogy az életnek nem csak napos oldala van, tudják, hogy gondolni kell jövőjükre. A megkérdezettek kisebbik része, 36 százalék 12 ezer koronánál kevesebbet fizet évente biztosítási díjként. Ők általában úgy vélik, hogy megfelelően biztosították magukat az esetleges nehezebb időszakokra. Lehet, hogy igazuk van, a többségük ugyanis 30 évnél fiatalabb, elmondható tehát jobbára csak saját magukkal kell törődniük, baleset betegség esetére kell biztosítást kötniük, még nincs családjuk, akikre gondolni kell. Megfelelő biztosítást kötöttem? Egyedül a biztosítási díj éves összege alapján nem lehet megállapítani, hogy jó, igényeinknek megfelelő biztossal rendelkezünk- e. Ehhez elemezni kell az élet egyes fázisait a bevételek, kiadások, kötelezettségek szempontjából, meg kell határozni, melyikbe tartozunk, és ehhez mérten kell felmérni a szükségleteinket. Fiatalok, kötelezettség nélkül Az életkor jellemzőinek elemzéséből kiderül, hogy a fiatalok kiadása meglehetősen nagyok a bevételeikhez viszonyítva. Meg kell oldaniuk a lakásproblémájukat, utazni akarnak, saját gépkocsit szeretnének, vagyis el akarnak szakadni szüleiktől. Képesek tervezni kiadásaikat, fel tudják mérni várható jövedelmüket, nem félnek kölcsönt felvenni, ha arra van szükség. Ennek a csoportnak nincs szüksége arra, hogy az élet- biztosítása számoljon az elhalálozás lehetőségével, mivel senki sem függ tőlük és bevételüktől. Kivételt képez, ha nagyobb kölcsönt vesznek fel, ebben az esetben nekik is indokolt életbiztosítást kötni. Egyébként megelégedhetnek a baleset, illetve betegség esetére szóló biztosítással. Családfenntartók Teljesen más helyzetbe kerülnek a fiatalok, ha megházasodnak, gyerekeik születnek. Az előző időszakban felvett kölcsönök törlesztő részletei mellett a gyerekek is komoly kiadást jelentenek, nem beszélve arról, hogy az egyik szülő ebben az időszakban általában nem dolgozik, csak a gyerekneveléssel foglalkozik. Ebben az időszakban már nagyon fontos, hogy a családfenntartó olyan élet- biztosítással rendelkezzen, mely hosszabb ideig fedezi a családja létfenntartási költségeit váradan elhalálozása esetén is. A 25. életkor környékén kezdődik a civilizációs betegségek jelentkezésének időszaka is, amivel sokan egyáltalán nem számolnak. A biztosítási összeg megállapításánál gondolni kell arra is, hogy akár hosszabb időszakban is bevétel nélkül marad a család a családfenntartó betegsége miatt. A különböző kockázati tényezők mellett gondolni kell arra is, hogy a gyerekek gyorsan felnőnek, és akkor ugyanolyan anyagi gondokkal kell majd szembenézniük, mint amüyenekkel nemrég még a szülők küzdöttek. A gyerekeknek is kedvező lesz majd, ha a spórolást is tartalmazó élet- biztosításukból tudják majd fedezni az önállósodáskor elkerülhetetlen kiadásaik egy részét. Felül kell vizsgálni a szerződést Nyugtalanító, hogy a megkérdezettek 50 százaléka nem biztos abban, hogy valóban igényeinek megfelelő biztosítással rendelkezik. Ondrej Faith, az MFC tanácsadó társaság munkatársa szerint ez részben abból adódhat, hogy szerződéskötéskor nem kaptak megfelelő tájékoztatást, de közrejátszhat az is, hogy az utóbbi tíz évben a biztosítási programok nagy változáson mentek át. A biztosítási szerződéseket ezért időről időre felül kell vizsgálni, a megváltozott körülményekhez kell alakítani a lehetőségek figyelembe vételével. Faith szerint ezért fontos, hogy olyan rugalmas terméket válasszunk, mely bizonyos időszak elteltével módosítható. Fontos a közvetítő cég, az alkusz jó megválasztása is, hiszen a pontos, széleskörű tájékoztatás segít a megfelelő termék kiválasztásában. Olyan alkusszal kell együttműködni, aki több biztosító termékeit ismeri, tehát van rálátása a biztosítási piacra. Tájékozódjunk az ajánlott biztosítóról is, esedeg kérdezzük meg ismerőseinket, akik már rendelkeznek valamilyen tapasztalattal e téren, (lpj, vj)
