Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-24 / 219. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 24. Vélemény és háttér 5 Bush 200 milliárdot kér Csaknem 200 milliárd dollá­ros csomag jóváhagyását fogja kérni George Bush amerikai elnök a kongresszustól az iraki és afganisztáni háború jövő évi pénzelésére - írta a Los Ange­les Times szombaton. A wa­shingtoni védelmi tárca lap ál­tal idézett illetékesei szerint amennyiben e kérést elfogadja a törvényhozás, 2008 lesz az iraki háború legdrágább éve. A Bush-kormányzat korábban azt jelezte, hogy e célokra mindenképpen kelleni fog 147,5 milliárd dollár, de az idézett Pentagon-tisztségvi­selők szerint további 47 milli- árdra is szükség lesz. (mti)- Az új munkatörvényben nincs benne, hogy jobb munkaügyi miniszterre lenne szükség? (Peter Gossányi karikatúrája) FIGYELŐ MW -■ ■ ' MMMMNMMi ’, KMI \ ti A többnyire diplomáciai tapintatosság nélkül fellépő főügyészt éveken át az orránál fogva vezették Del Ponte és a háborús főbűnösök A hangzatos ígéretek és fo­gadkozások dacára úgy néz ki, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) főügyé­szének nem jut osztályré­szül a remélt nagy siker: de­cember végén anélkül távo­zik hivatalából Carla Del Ponte, hogy kézre került volna a balkáni polgárhábo­rúk két körözött főbűnöse, Ratko Mladics és Radovan Karadzsics. MT1-ELEMZÉS A múlt héten a főügyész még egyszer ellátogatott Belgrádba, hogy nyomást gyakoroljon a szerb kormányra az évek óta körözött boszniai szerb vezetők elfogása ér­dekében. „Karadzsicsot és Mladi- csot haladéktalanul le kell tartóz­tatni és ki kell adni a hágai tör­vényszéknek” - sürgette a svájci ügyész, ugyanolyan hiábavalóan, mint 1999 óta már számtalan al­kalommal. Belgrádi tárgyalópart­nereitől ezúttal sem kapott többet homályos ígéreteknél. Aligha re­mélhető már komolyan, hogy a szerb hatóságok decemberig lefü­lelik Mladicsot vagy Karadzsicsot: sokkal valószínűbb, hogy az évti­zedes „bújócskából” ők kerülnek ki győztesen. Az utóbbi időben egyre nyilván­valóbbá vált, hogy a többnyire diplomáciai tapintatosság nélkül fellépő és cselekvő Carla Del Pon­tét éveken át az orránál fogva ve­zették. A szerb kormány tavaly jú­liusban nagy garral harangozta be „akciótervét”, amely Mladics elfogására irányult. Most aztán „több lesz a tett, mint a szó” - hangzott a belgrádi fogadkozás -, „néhány hónapon belül” eredmé­nyekre lehet számítani. Ennek a verbális offenzívának a hatására adott Del Ponte zöld utat ahhoz, hogy Szerbia tovább köze­ledhessen az Európai Unióhoz. A belgrádi kormány viszont ma, 14 hónap elteltével is azt állítja, hogy nem ismeri Mladics búvóhelyét. Igaz, hogy a tábornok 2003-ig a szerb hadsereg védelme alatt állt, ám attól kezdve nyoma veszett - hangzik Belgrád állítása. A Politika című tekintélyes na­pilap viszont már egy évvel ezelőtt idézett a Mladics segítői ellen kia­dott vádiratból. Eszerint az állító­lag megtalálhatatlan tábornok 2006. január 25-ig pontosan meg­jelölt új-belgrádi lakásokban rejtőzött. A lakások némelyike rá­adásul közel feküdt a katonai kór­ház, illetve a titkosszolgálat köz­ponti épületéhez. Vojiszlav Kostu­nica kormányfő bírálói fogadást ajánlanak arra, hogy a nemzeti- konzervatív politikus képes meg­akadályozni Mladics lefogását. El­végre a miniszterelnök ideológiai szempontból épp olyan közel áll a nagyszerb ügyhöz, mint Mladics, még ha természetesen elhatároló­dik is annak bűntetteitől. A boszniai szerbek egykori poli­tikai vezére, Karadzsics a Bosznia és Montenegró határán húzódó, nehezen megközelíthető térség­ben tartózkodik - állítja a hágai törvényszék főügyésze. Elképzel­hető, hogy a szerb ortodox egyház oltalmát élvezve egy kolostorban húzta meg magát. A múlt héten azonban a belgrádi sajtóban újból felbukkant az a feltételezés, amely szerint az Egyesült Álla­mok 1995-ben egyezséget kötött Karadziccsal. A paktum értelmé­ben a boszniai szerbek erős embe­re teljesen visszavonul a politiká­tól és a nyilvánosságtól; cserébe Washington szavatolja Karadzsics büntetlenségét. A lapok még az egyezség fakszimüéjét is lehoz­ták. Az amerikaiak, mindenekelőtt akkori balkáni megbízottjuk, Ri­chard Holbrooke, aki állítólag alá­írta az egyezséget Karadzsiccsal, határozottan tagadják, hogy bár­miféle megállapodás jött volna létre a boszniai szerb politikussal. Az akkori szerb politikai élet egy­re több szereplője viszont azt állít­ja, hogy maga is látta a kérdéses dokumentumot, illetve tudomása volt az azt előkészítő tárgyalások­ról. Újabban még Del Ponte ko­rábbi szóvivője, Florence Hart­mann is arról beszél, hogy a nagy­hatalmak éveken át szabotálták Mladics és Karadzsics elfogását. Ha az északi féltekén nem lesz rendkívül enyhe tél, recsegni-ropogni fog az olajpiac Emelt olajár - közelebb a harci dobok hangja MTl-ELEMZÉS Harci dobok hangja uralta az elmúlt hetet, és ez a hang már nem hallatszik olyan messziről, mint korábban, áll az egyik vezető londoni befektetési ház hétvégi elemzésében az iráni konfliktus olajpiaci hatásairól. Az elemzés jelentős olajár-emelkedést jósol. A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci prognózisokkal is előálló bank­csoportja az új előrejelzésben azt írja: a ház eddigi álláspontja az volt, hogy az iráni katonai konf­liktus még odébb van, és számos olyan diplomáciai kiút létezik, amely távolabb vezethet e le­hetőségtől. A fejlemények azon­ban most olyan hányt vettek, amely - ha tartósnak bizonyul - végüí konfliktushoz fog vezetni, vélik a Barclays Capital elemzői. A ház szerint erről az irányról már kevesebb a letérési lehetőség. Az elemzés 2008-at tartja a leg­veszélyesebb évnek ebből a szem­pontból. Megjegyzi: nem úgy tűnik, hogy az alapvető kérdések és a helyzetet terhelő alapvető ve­szélyek feltéüenül változnak az amerikai kormányváltással. Az utóbbi hetekben számos arra uta­lójel bukkant fel, amelyek szerint az európai vezetésű békéltető dip­lomácia ideje kifutóban van. Rá­adásul az iráni kérdéssel kapcso­latos leggyakrabban idézett eddi­gi megosztottságok is igen látható módon kezdenek elsimulni egy­részt az Egyesült Államok, vala­mint Franciaország és'Németor­szág között, másrészt az amerikai kormányzaton beül is. Felidézve Bemard Kouchner francia külügyminiszter nagy feltűnést keltő minapi kijelentését (A világnak fel kell készülnie a legrosszabbra, azaz a háborúra, ha Irán továbbra sem hajlandó felfüggeszteni nukleáris program­ját.), az elemzés azt írja: lehet ugyan azzal érvelni, hogy Kouch­ner kijelentése nem teljesen egye­zik a hivatalos francia álláspont­tal, mégis különbséget jelent az általános helyzetben, ha a francia külpolitika vezetőjének irányvo­nala „bizonyos mértékig interven- cionista”. Á Barclays szerint Ko­uchner kijelentése egyértelmű el­ismerése annak, hogy a hangsúly áttolódik a békéltetésről a kemé­nyebb eszközökre, és arra utal, még az esetleges békés megoldást is a feszültség jelentős eszkaláló­dása előzné meg. Az iráni bonyodalom és egy­idejűleg az olajpiaci ellátás feszes­sé válása „nem jó kombináció”. A ház előrejelzési modellje szerint a jelenlegi negyedév csak a negye­dik a valószínű egymás utáni hat olyanból, amelyben a globális ke­reskedelmi nyersolaj-tartalékok fogynak. Hacsak nem lesz valami­lyen radikális gazdasági megtor­panás, vagy az északi féltekén nem lesz rendkívül enyhe a tél, 2008 első negyedévére az olajpiac „már minden eresztékében re­csegni fog”. Ebben a helyzetben nem lehet reálisan abban reménykedni, hogy a jelenlegi, igen feszes piaci feltételek közepette az árak nem szabadulnának el súlyos mérték­ben, ha az iráni fejleményekről „nem megfelelő szalagcímek je­lennek meg”, fogalmaz a Barclays Capital elemzése. A cég szerint tényleges konfrontáció esetén az azonnali árhatást valószínűleg még gyorsan ellensúlyozná je­lentős stratégiai készletek felsza­badítása, azonban a potenciálisan hosszú távú destabilizáció és a kö­zel-keleti hatalmi átrendeződés kilátása miatt az árakra később már ez a rövid távú enyhítési kí­sérlet sem hatna. A cég egyelőre a 2008 második felére adott árelőrejelzéseiben érvényesíti „részlegesen” az iráni feszültség legrosszabb lehetsé­ges hatásait, és a nyugati félte­kén irányadó West Texas Inter­mediate olajféleség 2008-as egész évi átlagár-előrejelzését az eddigi 73,90 dollárról 77 dollár­ra emeli az idei évre várt 68,80 dolláros átlag után. A jövő évi harmadik negyedévre viszont már 82 dolláros átlagárral szá­molnak. A globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent olajfajta átlagára az előrejelzés szerint idén 69,40, jövőre 75,60, 2008 harmadik negyedében 80,30 dollár lesz. Néhány hete a Goldman Sachs befektetési ház azt jósolta, hogy a West Texas Intermediate hordója idén ősszel elérheti a 90 dollárt, az év végéig pedig a 95 dollárt, ha az OPEC nem növeli érdemben termelését. A GS szerint, ha az OPEC növelné kínálatát, a kőolaj ára 5-10 dollárral esne. Az OPEC két hete a napi terme­lés összesen 500 ezer hordós nö­velését engedélyezte kvótakötele­zett tagjainak november elsejétől. Az OPEC-tag Egyesült Arab Emír­ségek ugyanakkor novemberben átlagosan 600 ezer hordóval csök­kenti napi olajtermelését, mert három olajmezőn karbantartást végeznek. KOMMENTÁR Bűnbeesés után BARAK LÁSZLÓ Nem biztos, sőt, hogy Ján Slota magyarfaló mámája csak azért bon­takozhatott ki a szlovák parlamentben, mert Csáky Pál, az MKP el­nöke egy óvatlan rögtönzési kényszer nyomán fölmelegítette a Be- nes-dekrétumok problematikáját. Hiszen attól Csáky, sajnos emká- péstul, sokkal jelentéktelenebb figurája a szlovákiai politikai élet­nek, hogy az ő eseüen politikai mutatványai következményeként szerveződjék meg egy Slota fémjelezte szlovák nemzeti egységfront. Mégis, mi válthatta hát ki, hogy a szlovák pártok politikusai annyira begörcsöltek - igenis kollektive bűnbe estek - a Benes-dekrétumok sérthetetlenségét kinyüatkoztató határozat szentesítése során, mint amennyire ezt a vonatkozó parlamenti szavazás eredménye jelzi? Többek között az a tény, hogy Szlovákiában tulajdonképpen vala­mennyi parlamenti párt szinte kizárólag nemzeti alapon szervező­dik, és eszerint is funkcionál. Következésképpen, rendre nacionalista üzeneteket fogalmaz meg lehetséges választói számára. Majd párt­szervező erőként az idült zsákmányszerzési kényszer következik, s esetleg eztán jön szóba az eszmei, szakpolitikai és gazdasági érték­rend... Ugyanez a definíció vonatkozik természetesen az MKP-ra is. Azzal súlyosbítva, hogy a lehetséges szövetségesekben, vagyis a szlo­vák politikusokban, valós és vélt történelmi sérelmek okozta be­idegződések nyomán, eleve gyanút és bizalmatlanságot kelt már egy önmagát „magyarként” meghatározó párt puszta létezése is. Nem beszélve arról, hogy egy efféle „magyar nemzeti párt” önmagát is eleve kényszerpályára ítéli... Lehet persze azon vitatkozni, hogy normális-e ez a helyzet a 21. század körülményei közepette, de ettől a tények még tények maradnak. Semmi meglepetés nincsen hát ab­ban, hogy szinte menetrendszerűen nemzeti színezetű'viták, konf­liktusok terhelik a szlovák-magyar viszonyt idehaza, s persze Ma­gyarországon is. Furcsállni mindössze azt lehet, hogy Csáky milyen avatatlanul piszkálta meg azt a hamukupacot, amely alatt ott szuny- nyadt az inkriminált történelmi sérelmeket generáló dekrétumok parazsa... Vagy netán megint stratégája, Duray Miklós - akinek megszállott nemzetőrként eleve érdeke az örökös szlovák-magyar konfrontáció - vezette volna őt meg? Mert Csáky olyan helyzetben tette, amit tett, amelyben, ha számára nem is volt egyértelmű, Duray előtt biztosan nyilvánvaló volt, milyen reakciót vált ki a szlovák poli­tikusokban az általa előkotort Benes-kártya... Ha tehát Csákyt párt­vezetőként semmi másért nem terheli felelősség, azért biztosan, hogy cselekedetével az égvilágon semmit, de semmit sem használt választóinak. Sőt! Márpedig, közhely ugye, egy politikus annyit ér, amennyit használ! Ezt a szégyenletes, kollektív bűnbeesést generáló kudarcot pedig természetesen az a mostanában oly előszeretettel skandált teátrális lózung sem igazolhatja, hogy úgymond, a II. világ­háború után valóban meghurcolt, megalázott szlovákiai magyar fel­menők sírköveiről valamikor, valakinek végre le kell mosnia a gyalá­zatot... Hát persze, hogyne! Ehhez azonban itt, Szlovákiában kell a józanság, helyzetteremtő- és kompromisszumkészség, háttértárgya­lások sora. Nem utolsó sorban kellő mennyiségű parlamenti szava­zat, azaz szövetséges - és korántsem elsősorban magyarországi poli­tikai kibic és mumus! Minderre pedig a mostaninál sokkal komo­lyabb esély volt akkor, amikor nyolc éven át úgy hívták a szlovák mi­niszterelnök-helyettest, hogy: Csáky Pál... ____________JEGYZET Vas árnap reggel JUHÁSZ KATALIN Előrebocsátom: nincs szándé­komban sajnáltaim, sem hősnek feltüntetni magam. Egyszerű si­kerről, személyes győzelemről szeretnék beszámolni önöknek, akik édesdeden aludtak tegnap reggel fél hétkor, amikor én csi­pás szemmel, bizonytalan lép­tekkel útra keltem a város egyik végéből a másikba. Aki rosszul szervezi az életét, megérdemli ezt a tapasztalatatot, ha úgy tet­szik, „témát”. Szóval vasárnap reggel fél hét. Az ember azt gon­dolná, üresek az utcák, csak a messzi földön híres kassai szél söpri a csikkeket, cserzi az arco­kat, borzolja a frizurát. Nos, az „ember” téved. A megállóban nyolc-tíz friss, tettre kész sors­társam várakozott, egyikőjük sem különösen meggyötörtén. Egy fiatalember épp sms-t írt, boldog lehetett, aki kapta. Jólöl­tözött hivatalnoktípus, farme- res-szvetteres munkástípus, nyughatatlan nyugdíjastípus, két huszonéves nő, besorolha­tatlan negyvenes férfi és két ter­mészetjáró külsejű egyed. A tá­volabb állók megfigyelésére már nem maradtak szabad recepto­raim e korai órán. A villamos percre pontosan érkezett, és láss csodát: a kocsiban már ültek. Ki tudja, ők mikor keltek, tettem fel az álnaiv kérdést, mert hiszen az élet akkor is zajlik, ha az ember alszik. Nyilván mindannyiuknak halaszthatatlan dolga volt. Nem beszélve a villamosvezetőről. Az utcákon szintén jártak-keltek a járókelők. Ez is micsoda meg­állapítás! Elnézést kérek érte. Azonnal eszembe jutott a Mol­nár Ferencről szóló anekdota, bár azt egy hétköznapon jegyez­ték fel. A nagy polgári színmű­írót beidézték a bíróságra tanús­kodni, reggel nyolcra. El lehet képzelni a meglepetést, amely az egyébként hajnalig lumpoló, délig hortyogó írót az utcára ki­lépve érte. Budapest pezsgett, lüktetett, gyalogosok, villamo­sok, kocsik hada szelte az utcá­kat. Az elképedt Molnár a követ­kező kérdést tette fel a taxisnak: Nahát! Ez mind tanú? Negyven­perces zötykölődés és egy átszál­lás után végül - büszke győztes­ként - sikerült időre megérkez­nem. Nem kell gratulálniuk, úgyis szerény mosollyal elháríta­nám vagy átirányítanám önöket az ügyeletes orvosokhoz, a nővérkékhez, a kőművesekhez, a tűzoltókhoz, a diszpécserek­hez, az egészséges életmódot preferáló túrázókhoz és hajnali kocogókhoz. Ha végre veszek egy kalapot, előttük is megeme­lem...

Next

/
Thumbnails
Contents