Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-24 / 219. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 24. Vélemény és háttér 5 Bush 200 milliárdot kér Csaknem 200 milliárd dolláros csomag jóváhagyását fogja kérni George Bush amerikai elnök a kongresszustól az iraki és afganisztáni háború jövő évi pénzelésére - írta a Los Angeles Times szombaton. A washingtoni védelmi tárca lap által idézett illetékesei szerint amennyiben e kérést elfogadja a törvényhozás, 2008 lesz az iraki háború legdrágább éve. A Bush-kormányzat korábban azt jelezte, hogy e célokra mindenképpen kelleni fog 147,5 milliárd dollár, de az idézett Pentagon-tisztségviselők szerint további 47 milli- árdra is szükség lesz. (mti)- Az új munkatörvényben nincs benne, hogy jobb munkaügyi miniszterre lenne szükség? (Peter Gossányi karikatúrája) FIGYELŐ MW -■ ■ ' MMMMNMMi ’, KMI \ ti A többnyire diplomáciai tapintatosság nélkül fellépő főügyészt éveken át az orránál fogva vezették Del Ponte és a háborús főbűnösök A hangzatos ígéretek és fogadkozások dacára úgy néz ki, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) főügyészének nem jut osztályrészül a remélt nagy siker: december végén anélkül távozik hivatalából Carla Del Ponte, hogy kézre került volna a balkáni polgárháborúk két körözött főbűnöse, Ratko Mladics és Radovan Karadzsics. MT1-ELEMZÉS A múlt héten a főügyész még egyszer ellátogatott Belgrádba, hogy nyomást gyakoroljon a szerb kormányra az évek óta körözött boszniai szerb vezetők elfogása érdekében. „Karadzsicsot és Mladi- csot haladéktalanul le kell tartóztatni és ki kell adni a hágai törvényszéknek” - sürgette a svájci ügyész, ugyanolyan hiábavalóan, mint 1999 óta már számtalan alkalommal. Belgrádi tárgyalópartnereitől ezúttal sem kapott többet homályos ígéreteknél. Aligha remélhető már komolyan, hogy a szerb hatóságok decemberig lefülelik Mladicsot vagy Karadzsicsot: sokkal valószínűbb, hogy az évtizedes „bújócskából” ők kerülnek ki győztesen. Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a többnyire diplomáciai tapintatosság nélkül fellépő és cselekvő Carla Del Pontét éveken át az orránál fogva vezették. A szerb kormány tavaly júliusban nagy garral harangozta be „akciótervét”, amely Mladics elfogására irányult. Most aztán „több lesz a tett, mint a szó” - hangzott a belgrádi fogadkozás -, „néhány hónapon belül” eredményekre lehet számítani. Ennek a verbális offenzívának a hatására adott Del Ponte zöld utat ahhoz, hogy Szerbia tovább közeledhessen az Európai Unióhoz. A belgrádi kormány viszont ma, 14 hónap elteltével is azt állítja, hogy nem ismeri Mladics búvóhelyét. Igaz, hogy a tábornok 2003-ig a szerb hadsereg védelme alatt állt, ám attól kezdve nyoma veszett - hangzik Belgrád állítása. A Politika című tekintélyes napilap viszont már egy évvel ezelőtt idézett a Mladics segítői ellen kiadott vádiratból. Eszerint az állítólag megtalálhatatlan tábornok 2006. január 25-ig pontosan megjelölt új-belgrádi lakásokban rejtőzött. A lakások némelyike ráadásul közel feküdt a katonai kórház, illetve a titkosszolgálat központi épületéhez. Vojiszlav Kostunica kormányfő bírálói fogadást ajánlanak arra, hogy a nemzeti- konzervatív politikus képes megakadályozni Mladics lefogását. Elvégre a miniszterelnök ideológiai szempontból épp olyan közel áll a nagyszerb ügyhöz, mint Mladics, még ha természetesen elhatárolódik is annak bűntetteitől. A boszniai szerbek egykori politikai vezére, Karadzsics a Bosznia és Montenegró határán húzódó, nehezen megközelíthető térségben tartózkodik - állítja a hágai törvényszék főügyésze. Elképzelhető, hogy a szerb ortodox egyház oltalmát élvezve egy kolostorban húzta meg magát. A múlt héten azonban a belgrádi sajtóban újból felbukkant az a feltételezés, amely szerint az Egyesült Államok 1995-ben egyezséget kötött Karadziccsal. A paktum értelmében a boszniai szerbek erős embere teljesen visszavonul a politikától és a nyilvánosságtól; cserébe Washington szavatolja Karadzsics büntetlenségét. A lapok még az egyezség fakszimüéjét is lehozták. Az amerikaiak, mindenekelőtt akkori balkáni megbízottjuk, Richard Holbrooke, aki állítólag aláírta az egyezséget Karadzsiccsal, határozottan tagadják, hogy bármiféle megállapodás jött volna létre a boszniai szerb politikussal. Az akkori szerb politikai élet egyre több szereplője viszont azt állítja, hogy maga is látta a kérdéses dokumentumot, illetve tudomása volt az azt előkészítő tárgyalásokról. Újabban még Del Ponte korábbi szóvivője, Florence Hartmann is arról beszél, hogy a nagyhatalmak éveken át szabotálták Mladics és Karadzsics elfogását. Ha az északi féltekén nem lesz rendkívül enyhe tél, recsegni-ropogni fog az olajpiac Emelt olajár - közelebb a harci dobok hangja MTl-ELEMZÉS Harci dobok hangja uralta az elmúlt hetet, és ez a hang már nem hallatszik olyan messziről, mint korábban, áll az egyik vezető londoni befektetési ház hétvégi elemzésében az iráni konfliktus olajpiaci hatásairól. Az elemzés jelentős olajár-emelkedést jósol. A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci prognózisokkal is előálló bankcsoportja az új előrejelzésben azt írja: a ház eddigi álláspontja az volt, hogy az iráni katonai konfliktus még odébb van, és számos olyan diplomáciai kiút létezik, amely távolabb vezethet e lehetőségtől. A fejlemények azonban most olyan hányt vettek, amely - ha tartósnak bizonyul - végüí konfliktushoz fog vezetni, vélik a Barclays Capital elemzői. A ház szerint erről az irányról már kevesebb a letérési lehetőség. Az elemzés 2008-at tartja a legveszélyesebb évnek ebből a szempontból. Megjegyzi: nem úgy tűnik, hogy az alapvető kérdések és a helyzetet terhelő alapvető veszélyek feltéüenül változnak az amerikai kormányváltással. Az utóbbi hetekben számos arra utalójel bukkant fel, amelyek szerint az európai vezetésű békéltető diplomácia ideje kifutóban van. Ráadásul az iráni kérdéssel kapcsolatos leggyakrabban idézett eddigi megosztottságok is igen látható módon kezdenek elsimulni egyrészt az Egyesült Államok, valamint Franciaország és'Németország között, másrészt az amerikai kormányzaton beül is. Felidézve Bemard Kouchner francia külügyminiszter nagy feltűnést keltő minapi kijelentését (A világnak fel kell készülnie a legrosszabbra, azaz a háborúra, ha Irán továbbra sem hajlandó felfüggeszteni nukleáris programját.), az elemzés azt írja: lehet ugyan azzal érvelni, hogy Kouchner kijelentése nem teljesen egyezik a hivatalos francia állásponttal, mégis különbséget jelent az általános helyzetben, ha a francia külpolitika vezetőjének irányvonala „bizonyos mértékig interven- cionista”. Á Barclays szerint Kouchner kijelentése egyértelmű elismerése annak, hogy a hangsúly áttolódik a békéltetésről a keményebb eszközökre, és arra utal, még az esetleges békés megoldást is a feszültség jelentős eszkalálódása előzné meg. Az iráni bonyodalom és egyidejűleg az olajpiaci ellátás feszessé válása „nem jó kombináció”. A ház előrejelzési modellje szerint a jelenlegi negyedév csak a negyedik a valószínű egymás utáni hat olyanból, amelyben a globális kereskedelmi nyersolaj-tartalékok fogynak. Hacsak nem lesz valamilyen radikális gazdasági megtorpanás, vagy az északi féltekén nem lesz rendkívül enyhe a tél, 2008 első negyedévére az olajpiac „már minden eresztékében recsegni fog”. Ebben a helyzetben nem lehet reálisan abban reménykedni, hogy a jelenlegi, igen feszes piaci feltételek közepette az árak nem szabadulnának el súlyos mértékben, ha az iráni fejleményekről „nem megfelelő szalagcímek jelennek meg”, fogalmaz a Barclays Capital elemzése. A cég szerint tényleges konfrontáció esetén az azonnali árhatást valószínűleg még gyorsan ellensúlyozná jelentős stratégiai készletek felszabadítása, azonban a potenciálisan hosszú távú destabilizáció és a közel-keleti hatalmi átrendeződés kilátása miatt az árakra később már ez a rövid távú enyhítési kísérlet sem hatna. A cég egyelőre a 2008 második felére adott árelőrejelzéseiben érvényesíti „részlegesen” az iráni feszültség legrosszabb lehetséges hatásait, és a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate olajféleség 2008-as egész évi átlagár-előrejelzését az eddigi 73,90 dollárról 77 dollárra emeli az idei évre várt 68,80 dolláros átlag után. A jövő évi harmadik negyedévre viszont már 82 dolláros átlagárral számolnak. A globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent olajfajta átlagára az előrejelzés szerint idén 69,40, jövőre 75,60, 2008 harmadik negyedében 80,30 dollár lesz. Néhány hete a Goldman Sachs befektetési ház azt jósolta, hogy a West Texas Intermediate hordója idén ősszel elérheti a 90 dollárt, az év végéig pedig a 95 dollárt, ha az OPEC nem növeli érdemben termelését. A GS szerint, ha az OPEC növelné kínálatát, a kőolaj ára 5-10 dollárral esne. Az OPEC két hete a napi termelés összesen 500 ezer hordós növelését engedélyezte kvótakötelezett tagjainak november elsejétől. Az OPEC-tag Egyesült Arab Emírségek ugyanakkor novemberben átlagosan 600 ezer hordóval csökkenti napi olajtermelését, mert három olajmezőn karbantartást végeznek. KOMMENTÁR Bűnbeesés után BARAK LÁSZLÓ Nem biztos, sőt, hogy Ján Slota magyarfaló mámája csak azért bontakozhatott ki a szlovák parlamentben, mert Csáky Pál, az MKP elnöke egy óvatlan rögtönzési kényszer nyomán fölmelegítette a Be- nes-dekrétumok problematikáját. Hiszen attól Csáky, sajnos emká- péstul, sokkal jelentéktelenebb figurája a szlovákiai politikai életnek, hogy az ő eseüen politikai mutatványai következményeként szerveződjék meg egy Slota fémjelezte szlovák nemzeti egységfront. Mégis, mi válthatta hát ki, hogy a szlovák pártok politikusai annyira begörcsöltek - igenis kollektive bűnbe estek - a Benes-dekrétumok sérthetetlenségét kinyüatkoztató határozat szentesítése során, mint amennyire ezt a vonatkozó parlamenti szavazás eredménye jelzi? Többek között az a tény, hogy Szlovákiában tulajdonképpen valamennyi parlamenti párt szinte kizárólag nemzeti alapon szerveződik, és eszerint is funkcionál. Következésképpen, rendre nacionalista üzeneteket fogalmaz meg lehetséges választói számára. Majd pártszervező erőként az idült zsákmányszerzési kényszer következik, s esetleg eztán jön szóba az eszmei, szakpolitikai és gazdasági értékrend... Ugyanez a definíció vonatkozik természetesen az MKP-ra is. Azzal súlyosbítva, hogy a lehetséges szövetségesekben, vagyis a szlovák politikusokban, valós és vélt történelmi sérelmek okozta beidegződések nyomán, eleve gyanút és bizalmatlanságot kelt már egy önmagát „magyarként” meghatározó párt puszta létezése is. Nem beszélve arról, hogy egy efféle „magyar nemzeti párt” önmagát is eleve kényszerpályára ítéli... Lehet persze azon vitatkozni, hogy normális-e ez a helyzet a 21. század körülményei közepette, de ettől a tények még tények maradnak. Semmi meglepetés nincsen hát abban, hogy szinte menetrendszerűen nemzeti színezetű'viták, konfliktusok terhelik a szlovák-magyar viszonyt idehaza, s persze Magyarországon is. Furcsállni mindössze azt lehet, hogy Csáky milyen avatatlanul piszkálta meg azt a hamukupacot, amely alatt ott szuny- nyadt az inkriminált történelmi sérelmeket generáló dekrétumok parazsa... Vagy netán megint stratégája, Duray Miklós - akinek megszállott nemzetőrként eleve érdeke az örökös szlovák-magyar konfrontáció - vezette volna őt meg? Mert Csáky olyan helyzetben tette, amit tett, amelyben, ha számára nem is volt egyértelmű, Duray előtt biztosan nyilvánvaló volt, milyen reakciót vált ki a szlovák politikusokban az általa előkotort Benes-kártya... Ha tehát Csákyt pártvezetőként semmi másért nem terheli felelősség, azért biztosan, hogy cselekedetével az égvilágon semmit, de semmit sem használt választóinak. Sőt! Márpedig, közhely ugye, egy politikus annyit ér, amennyit használ! Ezt a szégyenletes, kollektív bűnbeesést generáló kudarcot pedig természetesen az a mostanában oly előszeretettel skandált teátrális lózung sem igazolhatja, hogy úgymond, a II. világháború után valóban meghurcolt, megalázott szlovákiai magyar felmenők sírköveiről valamikor, valakinek végre le kell mosnia a gyalázatot... Hát persze, hogyne! Ehhez azonban itt, Szlovákiában kell a józanság, helyzetteremtő- és kompromisszumkészség, háttértárgyalások sora. Nem utolsó sorban kellő mennyiségű parlamenti szavazat, azaz szövetséges - és korántsem elsősorban magyarországi politikai kibic és mumus! Minderre pedig a mostaninál sokkal komolyabb esély volt akkor, amikor nyolc éven át úgy hívták a szlovák miniszterelnök-helyettest, hogy: Csáky Pál... ____________JEGYZET Vas árnap reggel JUHÁSZ KATALIN Előrebocsátom: nincs szándékomban sajnáltaim, sem hősnek feltüntetni magam. Egyszerű sikerről, személyes győzelemről szeretnék beszámolni önöknek, akik édesdeden aludtak tegnap reggel fél hétkor, amikor én csipás szemmel, bizonytalan léptekkel útra keltem a város egyik végéből a másikba. Aki rosszul szervezi az életét, megérdemli ezt a tapasztalatatot, ha úgy tetszik, „témát”. Szóval vasárnap reggel fél hét. Az ember azt gondolná, üresek az utcák, csak a messzi földön híres kassai szél söpri a csikkeket, cserzi az arcokat, borzolja a frizurát. Nos, az „ember” téved. A megállóban nyolc-tíz friss, tettre kész sorstársam várakozott, egyikőjük sem különösen meggyötörtén. Egy fiatalember épp sms-t írt, boldog lehetett, aki kapta. Jólöltözött hivatalnoktípus, farme- res-szvetteres munkástípus, nyughatatlan nyugdíjastípus, két huszonéves nő, besorolhatatlan negyvenes férfi és két természetjáró külsejű egyed. A távolabb állók megfigyelésére már nem maradtak szabad receptoraim e korai órán. A villamos percre pontosan érkezett, és láss csodát: a kocsiban már ültek. Ki tudja, ők mikor keltek, tettem fel az álnaiv kérdést, mert hiszen az élet akkor is zajlik, ha az ember alszik. Nyilván mindannyiuknak halaszthatatlan dolga volt. Nem beszélve a villamosvezetőről. Az utcákon szintén jártak-keltek a járókelők. Ez is micsoda megállapítás! Elnézést kérek érte. Azonnal eszembe jutott a Molnár Ferencről szóló anekdota, bár azt egy hétköznapon jegyezték fel. A nagy polgári színműírót beidézték a bíróságra tanúskodni, reggel nyolcra. El lehet képzelni a meglepetést, amely az egyébként hajnalig lumpoló, délig hortyogó írót az utcára kilépve érte. Budapest pezsgett, lüktetett, gyalogosok, villamosok, kocsik hada szelte az utcákat. Az elképedt Molnár a következő kérdést tette fel a taxisnak: Nahát! Ez mind tanú? Negyvenperces zötykölődés és egy átszállás után végül - büszke győztesként - sikerült időre megérkeznem. Nem kell gratulálniuk, úgyis szerény mosollyal elhárítanám vagy átirányítanám önöket az ügyeletes orvosokhoz, a nővérkékhez, a kőművesekhez, a tűzoltókhoz, a diszpécserekhez, az egészséges életmódot preferáló túrázókhoz és hajnali kocogókhoz. Ha végre veszek egy kalapot, előttük is megemelem...
