Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-04 / 203. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 4. Agrárkörkép - hirdetés 17 Ősszel az alaptrágyázás során a nitrogénnek legfeljebb csak a felét célszerű kijuttatni - a túlzott mennyiség a növényzet buja növekedéséhez vezet A búza tápanyag-ellátásának alapelvei (Illusztrációs felvétel) Az őszi búza táplálkozásélettani sajátosságai, valamint a tápelemek feltáródá- si folyamatai és a talajok tulajdonságai alapvetően meghatározzák a termesztésben alkalmazott tápanyagellátási lépéseket. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Ősszel az alaptrágyázás során juttatjuk a talajba a talajvizsgálati eredmények alapján számított K2O, valamint P2O5 mennyiségének 100 %-át. Laza talajon a kimo- sódás esetleges veszteségeinek csökkentése érdekében a kálium 70 : 30%-os arányban megosztott adagú kijuttatása is célravezető lehet az őszi-tavaszi időszakban. Intenzív termesztés esetén úgyszintén szóba jöhet a foszfor és a kálium egy részének a tavaszi kijuttatása is. Ez utóbbi esetben azonban számolnunk kell azzal, hogy a tápanyagok felvehetősége az időben eltoltan jelentkezik. Általános alapelv, hogy ősszel az alaptrágyázás során a növény alá számított nitrogénnek csak mintegy a felét célszerű kijuttatni. A talajok fizikai féleségétől, minőségétől függően így a nitrogén 30-60 %-a juttatandó ki alaptrágyaként. Meghatározó az is, hogy az így kijuttatható N-adag hektáronként maximálisan mintegy 50 kg lehet. A fennmaradó mennyiséget tavasz- szal, fejtrágyázás formájában célszerű kiadni a területre. Az egyes tápelemek kijuttatásánál figyelembe kell venni, hogy a különböző vegyületek felvehetősége, talajkolloidokhoz való viszonya eltérő. A műtrágyaforma megválasztásánál további fontos szempont a talaj kémhatása is. A búza nitrogén-igényének folyamatos kielégítése a nagy és jó minőségű termés feltétele. A növény nitrogén-felvétele már ősszel jelentős. A felvétel görbéje a szárazanyag-felhalmozás görbéjéhez hasonló. A búza az összes N-igé- nyének bokrosodásig 15-20 %-át, a szárba indulásig kb. 40-50 %-át, a kalászolás végéig mintegy 90 %- át veszi fel. A növény N-felvétele szárba induláskor hirtelen megnövekszik és maximumát a virágzáskor éri el. Ősszel, különösen csapadékos időjárás esetén a csírázás és a kelés N-igényét a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége rendszerint képes fedezni. Az ekkor kijuttatott túlzott mennyiségű nitrogén a növények buja növekedéséhez vezet, melynek rendszerint az állományok kifagyása, meg- ritkulása a következménye. A kalászos gabonák, így a búza nitrogéntáplálásának egyik legkritikusabb időszaka tél végén, illetve kora tavasszal van. Ekkor a növények asszimilációs tevékenysége már erőteljes, azonban az alacsony hőmérséklet, valamint a gyakorta anaerob viszonyok miatt a talaj természetes N-szolgáltató képessége sokszor még nem képes fedezni a szükségletet. A bokrosodás kezdetén kijuttatott N-műtrágya növeli az állománysűrűséget és az asszimiláló felületet, másfelől pedig előnyösen befolyásolja a kalászorsó hosszúságát. Ä kalász hosszúsága pedig a kalászonként! szemszám, így a termés mennyiségének egyik alapvető meghatározója. A szárbaindulás-, valamint a virágzás időszakában a felvehető nitrogénnek elsősorban a termés minőségi paramétereinek (sikértartalom, nyers fehérje tartalom, farinográfos értékszám stb...) alakulásában van meghatározó szerepe. Ebben az időszakban dől el azonban az is, hogy a megtermékenyült virágok hányad részéből lesz termés, és mekkora lesz a szemek tömege. A növények által felvehető nitrogén a többi tápelem felvételére is serkentőleg hat. Önmagában ne várjunk azonban átütő sikert a nitrogéntrágyázástól! Kedvező hatásai csak abban az esetben realizálódnak, ha a növény számára valamennyi tápelem (P, K, S, mikroelemek) a szükséges mennyiségben a rendelkezésre áll. Ellenkező esetben a különböző tápelemek arányai kedvezőtlenül alakulnak a növényben, ami a termés mennyiségi, valamint minőségi mutatóinak romlása mellett felveti a környezetszennyezés veszélyét is. Külföldi adatok alapján ugyanis pl. minden egyes kg kén hiánya 4—15 kg-mal csökkenti termesztett növényeink nitrogénfelvételét. A N-felesleg a talajból, különösen csapadékos időjárás esetén kimosódik. A megfelelő foszforellátás elősegíti a búzanövény gyökérzetének fejlődését, segíti a bokrosodást, a megtermékenyülést, a szemképződést. Gyorsítja az érést, javítja a harvest-index alakulását, valamint a gyökérfejlődés és a keményítőszintézis serkentése révén növeli a növények télállóságát. Megfelelő foszforellátás esetén nő a szem tömege, valamint javul a vetőmagtermesztésnél elengedheteden csírázóképesség, valamint a csírázási erély is. A búza foszforszükségletének maximuma gyakorlatilag egybe esik a szárazanyag felhalmozás maximumával. Túladagolása a nitrogénnél kevésbé veszélyes, azonban elsősorban a P: Zn antagonizing révén, kiváltképp bázikus talajokon csökkenheti a mikroelemek felvehetőségét. Kimosódási veszteségei a talajból nem teszik szükségessé a megosztott adagolást. Az őszi búza káliumigényes növény. A kálium számos funkciója mellett kiemelendő a búza vízháztartására kifejtett jótékony hatása. A növényi sejtnedv ozmotikus nyomásának növelésével serkenti a vízfelvételt és gátolja a vízleadást. Napjaink száraz - aszályos körülményei között különösen fontos tehát talajaink megfelelő K-ellátásá- nak biztosítása. A növény N:K aránya alapvetően befolyásolja annak fagyállóságát, szárszilárdságát és ezen keresztül minőségi tulajdonságainak alakulását is. A búza a legtöbb káliumot a vegetatív növekedés szakaszában igényli. A keléskor, 3-4 leveles korban elégtelen K- ellátás jelentősen csökkenti a búza produktív bokrosodását. Jegyezzük meg, hogy - a szinte az egész országra jellemző - káliumhiányos talajon a megfelelő K-pótiás nélkül elvégzett bőséges őszi N-trágyázás kedvezőtlenebb, mintha semmiféle kezelésben nem részesítettük volna állományunkat! Hazai talajtípusainkon a káliumtrágyázás általános ideje az őszi alaptrágyázás. Csak laza homoktalajokon válhat indokolttá ezen tápelem egy részének tavaszi kijuttatása. A Ca, Mg, valamint a mikroelemek megfelelő pótlása mellett a légköri inputok csökkenésének következében egyre kiemeltebb szerepet kap a kén esetleges pótlásának kérdése. Az őszi búza kénigé- nye mintegy 17-30 kg-ra tehető hektáronként, Az őszi búza megfelelő kénellátása a minőségi búza- termesztés egyik fontos tényezője. A búzaliszt minőségi tulajdonságai (a tészta nyújthatósága, nyújtási ellenállás, kenyértérfogat) ugyanis szoros kapcsolatot mutatnak a növény kéntartalmával. Amennyiben a búza kénellátottsága elégtelen, vagy a növény N:S aránya 17 (21):l-nél tágabb, a termés sütőipari tulajdonságainak jelentős romlása mellett akár 30%-os terméscsökkenéssel is számolhatunk. A probléma kivédésére német kutatók tavasszal 20-40 kg/ha kén hatóanyag könnyen oldható szulfát formában történő kijuttatását javasolják. (búzalap) A gyomok összetételét az elővetemény is jelentős mértékben befolyásolja Az őszi búza gyomirtása ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A gyomnövények jelentős kárt okozhatnak az őszi búzában. Egyrészt a növénytől elvonják a tápanyagot és a vizet, másrészt később megnehezítik a betakarítást és a terményt is szennyezik. Nem beszélve arról, hogy egyes gyomok magjai mérgezőek, melyek a takarmányba kerülve az állatoknál különböző betegségeket idézhetnek elő. A gabonaféléknél is fontos, hogy a vetőmaggal együtt lehetőleg ne kerüljön gyommag a talajba. A gyomirtás hatékonyságának növelése érdekében felvételezéssel kell a tábla gyomösszetételéről és a gyomosodás mértékéről meggyőződni. Az első felvételezéssel az áttelelt gyomok mennyiségét és fajösszetételét vizsgáljuk meg még a gabona fejlődésének megindulása előtt. A második felvételezést a kétszikű gyomok tömeges kelésekor (áprilisban) kell elvégezni. Ennek célja a hagyományos, hormonbázisú herbicidekre rezisztens fajok gyakoriságának megállapítása. A harmadik felvételezés a szárbaindulás időszakában történik, melynek célja elsősorban a vadzab illetve a galaj egyedsűrűsé- gének megállapítása. A gyomok összetételét és gyakoriságát a korábban alkalmazott gyomirtószerek illetve az elővetemény is jelentős mértékben befolyásolják. A gyomok faji összetétele a búzavetésekben jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben. A gyomfelvételezések alapján az ebszikfű (Matricaria modora) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) jelentős mértékű előretörését lehet megfigyelni csakúgy, mint az árvakelé- sű napraforgó (Helianthus an- nuus) és a vadzab (Avena fatua) esetében. Az őszi búza vetésekben az egynyáriak közül a T1-T2 életformába tartozó gyomok szaporodhatnak fel. Ezek közül hagyományos hormonhatású készítményekkel nem mindig megfelelő hatásfokkal irthatok az árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika fajok, ragadós galaj, vetési boglárka, gólyaorr fajok, mezei árvácska és a zsombor fajok, melyek elsősorban csapadékos őszi időjárás esetén és korai vetés esetén nagy felületen jelenhetnek meg a vetésekben. Amennyiben erős fertőzöttség mutatkozik a felsorolt gyomok közül, a hormonbázisú készítményeket más típusú herbicid hatóanyaggal ki kell egészíteni vagy más típusú (pl.: szulfonil-urea) hatóanyagot kell alkalmazni. A felsorolt gyomfajok közül jelentős mértékű károsítást leggyakrabban a ragadós galaj okoz. Az ellene való védekezés sok esetben meghatározó. Az áttelelő gyomok mellett tavasszal jelenhetnek meg a nyár eleji egyéves gyomok, melyek a betakarítás időszakára jelentős gyomborítást érhetnek el. A parlagfű , ugari szulákpohánka, keserűfű fajok és a tarló tisztesfű mutathat nagyobb felületi borítást. Ebből az életforma csoportból kiemelkedik a vadzab (Avena fatua), mely már alacsony egyedszámnál is jelentős terméskiesést okozhat. Az évelő kétszikű gyomok közül a mezei acat (Cirsium arvense) és a folyondár szulák (Convulvulus arvensis) okozhat jelentősebb problémát. A mezei acat jelentőségét növeli, hogy a hormonbázisú - és egyes szulfonil-urea - készítmények alkalmazása esetén többször is megfigyeltek hatékonyság-csökkenést, ami a hatóanyaggal szembeni rezisztencia kialakulásának jele. Az évelő egyszikű gyomnövények közül a nád (Phragmites australis) terjedésével is számolni kell, az ellene való védekezés nehéz. A vegyszeres gyomirtás őszi búzában több alkalommal is kivitelezhető. Preemergens kezelésre csak ritkán kerül sor, elsősorban akkor, ha a tavaszi gyomirtás kivitelezhetősége nem megfelelő. Ebben az esetben elsősorban az őszszel kelő két- és néhány egyszikű ellen védekezhetünk izoproturon, klórszulfu- ron, pendimetalin, triaszulfuron hatóanyagú készítményekkel. Csapadékos, enyhe ősz esetén ún. korai posztemergens gyomirtást (klórszulfuron, klórszul- furon + flupirszulfuron-metil hatóanyagok) alkalmazhatunk az áttelelő kétszikűek (T1-T2) ellen. Tavasszal a bokrosodás időszakában alkalmazhatunk leggyakrabban vegyszeres gyomirtást. A hormonhatású készítmények (dikamba, 2,4-D, MCPA, mecoprop-P, diklórprop-P, flu- oroxipir) kijuttatására a bokrosodás fenofázisa alkalmas, szárbaindulás kezdetekor történő alkalmazás esetén a tenyészőcsúcs károsodhat. Egyes hatóanyagok rugalmasabb kijuttatást tesznek lehetővé, így a gyomirtás időszaka a zászlóslevél megjelenésének időszakáig is elhúzódhat. (Agzat) ELŐNYŐS i O ?3 I 1 4x 101 Lentipur 500 fw Jhm I x 0,75 kg Aurora 40 wg ELŐNYÖS GYOMIRTÓSZERES KEZELÉS 20 ha = 14 348,- Sk (717,- Sk/ha) Lépjen kapcsolatba kereskedelmi képviselőinkkel! Kérjen tájékoztatást regionális képviselőinktől az alkalmazás előnyeiről! v j§| F&N Agro Slovensko, s.r.o. Roinavskó 3A, 821 04 Bratislava m Tel.: 02/43 42 99 03, Fax: 02/43 42 99 36 agro http://www.fnagro.sk i Nagyszombati I., Pozsonyi kor ölöt Trónéin Kollár Rastisloy 0903 265 501 Nagyszombati IL Nyítrai I. kerület is Nyittat II. kerület M Besztercebányai kerület ■ Eperjesi I és Kassal i kerület Eperjesi II. és Kassai II. kerület Kántor Zoltán Símonöé Jozel Motelnek Stolon Cemicky Ivan Ydovjak lozef 0903 730489 0905 ól8 449 0903 265 509 0993 265502 Q903 265 503 ko3arOtlnagro.sk kantor&fnogro. sk liimoncic3stanhnn.sk tnardrmk@lnagro.sk carnkkytStnagro, sk vdovjak@slonline.sk BP-7-10513
