Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-22 / 218. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 22. Vélemény És háttér 7- Képviselőtársak! Biztos, ami biztos, el kellene fogadni egy nyilatkozatot a Benes-dekrétumok érinthetetlen- ségéről szóló nyilatkozat érínthetetlenségéröl! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Egy hét a történelemről TALLÓZÓ PER STANDARD Az osztrák kormány több tag­ja is azon fáradozott csütör­tökön, hogy lecsillapítsa a kedélyeket Gyurcsány Fe­rencnek a lapban közölt in- teíjúja után, amelyben a ma­gyar kormányfő egyebek közt „túlzott magabiztos­ságot” vetett Ausztria szemé­re. Alfred Gusenbauer kan­cellár diplomatikusan annyit mondott: „megpróbáljuk még intenzívebbé tenni az amúgy is szoros és jó kapcso­latot Magyarországgal és Gyurcsány kormányfővel”. Az ominózus intetjúban a magyar miniszterelnök bírál­ta az osztrák kormányt a schengeni rendszer kiterjesz­tésével kapcsolatos magatar­tása miatt, kifogásolta az OMV osztrák olaj- és gázipari cég kísérletét a MÓL meg­szerzésére, és szóba hozta a Rábát szennyező osztrák bőrgyárak ügyét is. A liberá­lis lap kommentárjában meg­jegyezte, hogy a schengeni csatlakozás dolgában a ma­gyarokat ugyanaz háborítja fel, mint a cseheket, neveze­tesen: Ausztria a határok ki­terjesztése ellenére legalább 2008 őszéig fenn akarja tar­tani a hatósági jelenlétet a határok mentén. Günther Platter belügyminiszter ezzel szemben elmondta, hogy „természetesen” a schengeni rendszer kiterjesztésének napjától nem lesz több köz­vetlen határellenőrzés, ha­nem átállnak a „határtérség- kontrollra”. A napilap megír­ta azt is, hogy Norbert Dara­bos védelmi miniszter bel­ügyi kollégájával egyetértés­ben továbbra is ragaszkodik ahhoz a tervéhez, amely sze­rint legalább 2008 októberé­ig kiegészítő rendőri-bizton­sági feladatok ellátására ka­tonai egységek maradjanak a határtérségben. A lap meg­szólaltatja a több mint har­minc százalékban állami kéz­ben lévő OMV osztrák kon­szern szóvivőjét is, Gyur­csány ugyanis kifejtette: a magyar kormány nem kíván­ja, hogy a MÓL az osztrák ál­lam tulajdonába kerüljön. Thomas Huemer védelmébe vette cégének a MÓL átvéte­lére irányuló átvételi kísérle­tét. Megismételte az OMV érvelését, miszerint Kelet- Európában tovább mélyül a konszolidációs folyamat, és ezekre a fejleményekre egy oszrák-magyar szövetség a megfelelő válasz, mert an­nak révén mindkét vállalat erősödhet. A liberális újság egy külön, szentgotthárdi keltezésű tudósításában idézte Woki Zoltánt, a Pro Natura St. Gotthard környe­zetvédő szervezet képviselő­jét, aki úgy nyilatkozott, hogy a Rába habzása ügyé­ben végre kedvező jelzések érkeznek a határ túloldalá­ról: a szennyezésért felelős egyik bőrgyár, a feldbachi, új szennyvízszűrőt próbált ki, amelyet a tervek szerint egy éven belül felszerelnek az üzemben. A szóvivő elmond­ta, hogy egyelőre nem ter­veznek további tiltakozáso­kat, megvárják, hogy betart­ják-e a határidőket az érin­tettek. Egyidejűleg közölte, hogy figyelmüket most a rá- bakeresztúri (Heüigenkre- uz) szemétégetőre fordítják, amelyet a BEGAS Ag. osztrák cég tervez felépítem néhány száz méterre a határtól. Ez a hét is jól végződött. Nem is végződhetett más­ként, ha már rosszul kez­dődött. Egy hét a történe­lemjegyében. Nézzünk hátra, hátha közben vala­minek nekimegyünk. Ja, hogy miért végződött jól? Mert én is elfogadtam egy határozatot, nem csak a parlament. Néhányan bár ellene szavaztam, de több­nyire megszavaztam. Az alábbiakban ismertetem is MOLNÁR NORBERT Határozatom A józan ész érinthetetlenségé- ről Nem feledve a józan ész és a böszmeség közti különbséget, és ez utóbbit elítélve, Elutasítva mindennemű jogtip- rást, s a jogtiprás megkérdőjele­zésére és revíziójára irányuló kí­sérleteket, amelyek bármikor tör­téntek, Tiszteletben tartva a józanok és böszmék, valamint a kevésbé józanok és eléggé böszmék, va­lamint az aránylag józanok és ki­FAZÉ KAS LÁSZLÓ Nyolc évvel Szerbia NATO- bombázása után az Észak-atlanti Szövetség megígérte, hogy napo­kon belül közli, hol vannak a re­pülőgépeiről ledobott kazettás bombák, így megkezdődhet azok hatástalanítása. Szerbiában máig mintegy 23 négyzetkilométer számít életve­szélyesnek a nyolc évvel ezelőtti, 78 napon át tartó, amerikai, brit és holland NATO-gépek által vég­rehajtott bombázás miatt. Az épületeket, hidakat, stratégiai rendeltetésűnek minősített épít­ményeket romboló precíziós bombákon kívül a NATO-erők több mint 2000 kazettás bombát is leszórtak. Ezek összesen 380 ezer olyan részegységet tartal­maztak, amelyek vagy azonnal vételesen böszmék közötti egyezményeket, Figyelembe véve a világon ed­dig született összes egyezményt, A tolerancia fejlődését kíván­va, Mindent lezárva, Kijelentem, hogy Nem foglalkozom tovább a tör­ténelemmel, ha a máról beszélek, Nem keveredek ellentmondá­sokba, nem éltetem a diszkrimi­nációt, nem kovácsolok tőkét a múltból, nem bántom a kisebbet, nem zsarolom a nagyobbat, nem köpök a sarokba. Ha valakit bán­tottam, megkövetem, akit nem bántottam, azt is, hátha. Punk­tum. Na már most, még nem teljes a sor, mert nem választottam még meg nemzetem atyját, mert mi, pirézek, ugye kevés nagyembert adtunk a világnak. Nincsenek Nobel-díjas tudósaink, sem nem­zetébresztő nagyjaink, akik Hitle­rek szerettek volna lenni kicsi ha­zájukban. Nekünk még parla­menti képviselőink sincsenek. Bár reménykedtem benne, hogy ott lappang a pirézség egynéme- lyikükben, de csalatkoznom kel­lett. Mert akiben ott egy kicsit a piréz, az nem szavazza meg a felrobbannak, szétszórva tartal­mukat, vagy gyalogsági akna módjára lapulva várják, hogy va­laki a közelükbe érve működésbe hozza őket. Bármelyiknek a rob­banása nagy területet borít be ha­lált okozó golyókkal, repeszek- kel. A NATO beismerése szerint mintegy 500 nem pusztított azonnal, máig vátja, hogy aktivi­zálják. A több száz halálos áldozatot követelő bombázások után ezek a bombák még öt ember - köztük három gyerek - halálát okozták. Volt még egy katonai tűzszerész áldozat is, és hárman súlyosan megsebesültek. A hadiszer rend­kívül veszélyes: a legkisebb érin­tésre felrobban, 150 méter átmérőjű körben nem hagy élő embert, s csak helyben semmisít­hető meg, nem tűri a szállítást. szlovák nemzet atyjának Hlinkát, a lila hasú ezerkoronást. Egy le­gény volt csak talpon a vidéken, ez a Köteles nevű képviselő. Őt minimum tiszteletbeli piréznek választhatjuk, de mellszobrot nem kap, az olyan maradi. Baj van velünk, pirézekkel. Nincse­nek nagyjaink, nincs kire felnéz­ni, csak olyan hús-vér embereink vannak. Kicsit snasszak. Ezért döntöttem úgy, nem lesz nem­zetatyja. Többnyire meg is sza­vaztam, bár néhányan ellene sza­vaztam, de köztünk, pirézek közt is akad egy-két szakadár. A teljesség kedvéért elfogad­tam még egy nyilatkozatot, amelyben megkövetem Tomano- vá kutyáját, a gyanútlan kába ebet, akit újságírók kínoztak majdnem halálra. És ha már úgy benne voltam, még egy határoza­tot elfogadtam (mondanom sem kell, néhányan ellene szavaztam) magáról Tomanováról. Támoga­tom őt igyekezetében, mert szük­sége van ennek az országnak egy olyan asszonyra, aki képes ezt a nyomorult koalíciót egy kicsit bomlasztani. Egy icipicit. Hogy történelem legyen, s hogy ne nézzünk hátra, mert még valami­nek nekimegyünk. A NATO-tag Norvégia 2007 ja­nuárjában felvállalta, hogy finan­szírozza a védelmi szövetség szemetének eltakarítását a bal­káni országban, de eddig nem tudott mire fizetni. Az egyezség szerint szerbeknek kell hatásta­lanítaniuk a bombákat, de ehhez tudniuk kell, hol találhatók a po­kolgépek, A várt információkat ezen a héten a jelzések szerint megkapják Belgrádban. Lord El­ton, a brit Konzervatív Párt kép­viselője, a kazettás bombák elleni küzdelem egyik élharcosa szerint az elvi döntés, hogy a kazettás bombák leszórásának helyéről szóló információt megadják a szerb kormánynak, már május­ban megszületett, csak valamiért máig nem hajtották végre. A szerző az MTI tudósítója A NATO átadja Szerbiának a bombák elhelyezésével kapcsolatos információkat Szerbiában nyolc év után végre elkezdődhet a bombátlanítás KOMMENTÁR Szánalmas évforduló LAKN ER ZOLTÁN Őszöd nyomán sokak hibájából szabadult rá Magyarországra az ut­cai erőszak tavaly ősszel. Kellemes meglepetésnek is nevezhető, hogy a miniszterelnöki beszéd kiszivárogtatásának évfordulóján szánalmas és nevetséges dolgok történtek csupán, nem ijesztőek vagy félelmetesek. Őszöd nem vált az új időszámítás kezdőpontjává. Az utcára vonuló politikai erők félreismerték az elégedetlenség természetét. A ma­gyar társadalom többségét nem annyira a heves, mint inkább az el­keseredett elégedetlenség jellemzi. Az emberek többsége szívesen megmondaná a politikusoknak, mi a véleménye róluk, de nem az utcán, s főként nem erőszak kíséretében. Nagyon sokan elégedetle­nek a Köztársaság működésével, de a már egymással is összevesző nemzeti bizottságok rendszerváltását azért mégse próbálnák ki. A Fidesz gondosan elhatárolta magát a szélsőjobb megmozdulása­itól - üzenetben és térben egyaránt. A Hajógyári szigeten rende­zett politikai gyűlés arra szolgált, hogy a legnagyobb ellenzéki párt megismételje a Gyurcsány-kormánnyal kapcsolatos legfonto­sabb üzeneteit. Navracsics Tibor gyávának nevezte a miniszterel­nököt, mert nem merte a választások előtt feltárni a gazdaság va­lós helyzetét. Ez igaz is. Közben viszont a Fidesz azt állítja, hogy fájdalommentesen tenné rendbe a gazdaságot. Elképzelhető olyan politika, amely senkinek nem okoz érdeksérelmet, amely mindenkinek egyaránt és egyszerre jót tesz? Vagy a Fidesz sem meri megmondani, hogy lennének nehézségek? Orbán Viktor az erő fontosságát hangsúlyozta. Azt, amivel a Fidesz rendelkezik, hogy leválthassa a kormányt. Az önszuggerálás mel­lett felsorolta mindazokat, akik elégedetlenek a kormánnyal. Or­bán (vagy Navracsics?) találmánya az új többség kategória, amely­nek lényege: a Fidesz élére áll az elégedetlenségnek és a kormány népszerűtlenségét meglovagolva olyan szavazókat is elérhet, akik egyébként nem voksolnának a pártra. A népszavazás a kormány­buktatás fontos eszköze lenne. De hogy utána mit tenne egy Fidesz- -kormány, arról nem sokat hallani. Talán azért, hogy az elégedet­lenség kovácsolta többség ne bomoljon meg, látva a konkrét jövő­képet. A kormányoldal és a kormányfő „igazságbeszédként” ün­nepli az őszödi szónoklatot. Van, aki szerint a Fidesz tavaly nyári kampánya a kormány hazugságáról, majd a beszéd kiszivárogtatá­sa, puccsszerű politikai akció volt. Csakhogy a miniszterelnök tényleg nem mondott igazat a kampányban, de minimum „nem bontotta ki az igazság minden részletét”. Amikor a beszéd napvi­lágra került, ezt már mindenki tudta, s az MSZP népszerűsége igencsak alacsonyan volt. Magának a beszédnek volt sok igazsága. De a mondás szerint: vakok közt a félszemű a király. Más még üyen beszédet sem mondott. Ám Gyurcsány is csak a már megnyert választás után mondta el, csak a sa­ját frakciójának. Nem államférfiúi elkötelezettségevezette, hanem a tény, hogy a válság addigra áttörte a látszatpolitika gátjait. Aprob- léma nevén nevezése persze a gyógyulás első lépése. De a többi lépés sikerességemégmindig.egyévutániserősenkétséges. JEGYZET Az együttélés örömei MISLAY EDIT Panelházban lakó ismerősöm mesélte a múltkor: a lakótömb gondnoksága úgy döntött, elér­kezett az ideje a központi fűtés elöregedett csővezetéke cseré­jének. Össze is hívták annak rendje és módja szerint a lakógyűlést, amelyen a résztve­vő lakók többsége megszavazta a felújítást. Be is indult a gépe­zet, j öttek a szakemberek, és el­kezdődött a csere. Akkor gu- bancolódott össze a vezeték, amikor a munkások az egyik „friss”, egy-két éve beköltözött lakónál kopogtattak. A fiatal, energikus hölgy közölte, már­pedig ő ebbe nem egyezik bele, mert az ő garzonjából az új cső­vezeték 10 teljes centit elvesz. Hiába magyarázták neki, ha nem lép be a „rendszerbe”, ak­kor a ház többi lakásában nem lehet minden helyiséget fűteni, mivel ugyebár egy háztömbben a vezetékek összefüggő rend­szert alkotnak, őt ez egyáltalán nem érdekelte. Külön miatta új abb lakógyűlést hívtak tehát össze, hogy valamiféle komp­romisszumot kössenek: megje­lentek a lakók, a házat kezelő cég képviselői, de a hölgy sem­miféle párbeszédre nem volt hajlandó. Elmondta a magáét, szólószáma után senki vélemé­nyére nem volt kíváncsi, elvi- harzott azzal, hogy perelni fog. A csővezetékek cseréje tovább folytatódott, azok a lakók pedig, akikközponti fűtésileg nem függetlenek a különvéleményes nő lakásától, kénytelenek voltak egyik szobájukba villanyradiá­tort vásárolni. És ők is perelni fogják a rebellist. Csak azt nem értem, mi volt az oka annak, hogy olyan sokáig „aludt” a hölgy. Elvégre neki ugyanolyan joga eljárni a lakógyűlésre, mint bárki másnak. Lehet, hogyha hamarabb vette volna magának a fáradságot, akkor még időben elmondhatta volna a vélemé­nyét. A lakógyűléseket tudni­illik éppen erre találtákki. Hogy a lakók megbeszéljék azokat az ügyeket, problémákat, amelyek az egész házat érintik. így leg­alább az az elégedett érzés fűtheti, hogyjó pár embernek igen nagy kellemetlenséget okozott. Az ügynek van persze nyertese is: hiszen a nő a házke­zelő céget, a többi lakó pedig a különvéleményest fogja perel­ni, a perköltségeket inkasszáló mindenképpen jól jár Nem tud­ni, kinek ad végül igazat az ügyüket tárgyaló bíróság, és a hazai talárosok villámgyors munkáját ismerve még az is a jövő zenéje, hogy egyáltalán mikor. Jó tanácsként csak annyit tennék hozzá: időnként nem árt lakógyűlésre járni. És nem csupán annyi hasznunk le­het belőle, hogymegismerjüka szomszédainkat.

Next

/
Thumbnails
Contents