Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-22 / 218. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 22. www.ujsza.corr RÖVIDEN Ma este: ColorStar-koncert Kassa. Ma este különleges zenei élményben lehet része a haladó trendekre kíváncsi közönségnek. Pszichedélia és dub, techno és etno, a kliséket elvető poszt-pop és a hetvenes évek space rockja. A ColorStar a mai magyar underground szcéna egyik legegyénibb és legkorszerűbb zenekara. Ösztönös nyitottsággal és játékossággal ötvözik a stílusokat, a pörgős drum 'n' bass-től a gitárcentrikus rockon át az ambientig, egzotikussá téve mindezt némi világzenei ízzel. Kellemes és könnyed, de erősen pszichedelikus utazásra hívnak bennünket távoli helyekre, ahol kedvünkre kalandozha­tunk, és élvezhetjük a hangok felkavaró és megnyugtató elegyét. A ColorStar a Moon Ride kortárs művészeti fesztivál vendégeként lép fel az IC Culture Train klubban (Vysné Opátske, Nizná úvraf 25. Megközelíthető a 13,19, 25,27,31-es autóbuszokkal). Az elő- zenekar a hazai Noise Cut lesz. (juk) Janiga József-emlékkiállítás Pozsony. Fentről Nektek üzenem címmel nyitják meg Janiga József emlékkiállítását szeptember 24-én, hétfőn 17.00 órakor a Pozsonyi Magyar Galériában (a Csemadok Országos Választmá­nya székhelyének nagytermében). A kiállítás házigazdája Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke. A három évvel ezelőtt elhunyt, párkányi születésű festőművész munkásságát Roncsol László író méltatja. Közreműködik Boráros Imre színművész. A kiállítás ku­rátora Kalita Gábor képzőművész, (ú) A hetvenes évek szlovák filmsikerei DVD-n Tegnap jelent meg az első ÚJ SZÓ-HÍR Kora gyermeke volt, és mégis dáma. Orvos, mégis permanens beteg. Szolgáló, mégis nagyasszony... Mondatok Polcz Alaine emlékére (Somogyi Tibor felvétele) A Szlovák Filmintézet és a la­punkat is kiadó Petit Press folytat­ja a szlovák filmklasszikusok meg­jelentetését. Korábban a nyolcva­nas évek legendás alkotásai közül jutott el válogatás a Sme napilap olvasótáborához, ezúttal a kíná­lattal egy évtizeddel korábbra nyúltak; a hetvenes évek mű­szakilag felújított filmterméséből jelentetnek meg tízes DVD-kol- lekciót. A tízes listára a keletkezésük idején legsikeresebb, legnézet­tebb alkotásokat válogatták be, amelyek egyúttal reprezentálják azokat az irányzatokat, utakat is, amelyek a hetvenes évek szlovák filmjére rányomták bélyegüket. Egyes alkotások fel-felvillantják azokat a trendeket és (tabu)té- mákat is (szexualitás, vallásos irányultság), amelyeket a hetve­nes évek egyetemes filmmű­vészete, elsősorban a római Cine- citta stúdióiból kikerült alkotások igyekeztek átültetni a szélesebb köztudatba. Természetesen ide­haza, a normalizáció időszakában ez a Nyugaton is merésznek és provokatívnak tartott témakör igen gyér sugárban áramolhatott a celluloidszalagról, mégis szület­tek olyan valóban nagy visszhan­got kiváltott, nyíltságukkal „pro­vokatív” filmek, mint az Építs há­zat, ültess fát. Félmillió nézőt vonzott a mo­zikba a tegnap, elsőként megje­lent opus, Martin Holly Magas- Tátrában játszódó kalandos ro­mánca, a Réztorony, majd ennek szabad folytatása, a Sastoll. Talp­raesett gyermekhősei miatt vált kedvenccé Stefan Uher Ha pus­kám lenne! című tragikomikus története, amely gyermekszem­mel szemléli a második világhá­borús eseményeket. A Mezei lili­omok hősei első világháborús ve­teránok, akik visszatérve szülőhe­lyükre, igyekeznek beilleszkedni, ám a kaland és a szabadság utáni vágy is feszíti őket - Elő Havetta filmje lírai tragikomédia, amely Vincent Sikula műve alapján ké­szült. Martin Tapák Jánosík-pa- ródiája, a Pacho, a hibbei betyár Jozef Kroner felejthetetlen alakí­tásával is a hetvenes évek egyik sikerfilmje volt. Ezekben az évek­ben gyakoriak voltak az irodalmi feldolgozások, azok adaptációja felett jobbára fejet hajtottak az ideológiai mértéket megadok: Andrej Lettrich rendező Frantisek Hecko „klasszikusából” forgatta Vörösbor című vidéki saga-sztori- ját. Dusán Hanák fekete-fehér do­kumentumremeke, az Egy régi vi­lág képei után a játékfilm műfa­jában is alkotott olyan színvona­las mozit, amelyet idehaza és kül­földön is sikerrel vetítettek. Egy naiv postásfiú és egy szép cigány­lány humoros történetét dolgozza fel Rózsaszín álmok című opusá­ban. Erős képi világával és realiz­musával mindenképpen a hetve­nes évek egyik meghatározó, hú­zó filmje volt Juraj Jakubisko „szlovák westernje”, a szlovák „vadkeleten” játszódó Építs házat, ültess fát, amely egy tragikus bu­kással végződő családalapítási kí­sérlet sztoriját meséli el. (tébé) Örökös félhomályban élt. Mintha egy törött pengéjű, finom kardra támaszko­dott volna - ezt a gondola­tot vette kölcsön egyik könyve mottójául az író- féij, Mészöly Miklós. Ami­kor leírta, nagy valószí­nűséggel nem a feleségére, Polcz Alaine-re gondolt, noha Akutagava mondata rá is érvényes. SZIGETI LÁSZLÓ A törött pengéjű finom kard oly szilárdsággal áll az Asszony a fronton epikai terében, mint a le­bukni képtelen nap. Nyugtalaní­tóan terebélyes szilárdsággal. Ez a regény az egyoldalú szerelem, az érzelmi kiszolgáltatottság, a testi erőszak és a szellemi meg­semmisülés lenyomata, a máso­dik világháború egyik legmeg- rendítőbb magyar irodalmi do­kumentuma. A pőrére vetkezett női lélek e viviszekciós kísérleté­nek Márai Sándor 1945-ben írt Szabadulása mellett a helye. Miközben rengeteget írt, Polcz Alaine sosem tartotta magát író­nak. Egyik időszakában, amikor sehogy sem tudta magát utolérni, könyvet barkácsolt Rend és ren­detlenség címmel. Mulatságos, mint minden könyve, mert ez is szigorúan önleleplező. És az önle­leplezés, ha nagyvonalú, mindig megnevettető. Ha kisszerű, akkor szánalmas. Polcz Alaine cselekvé­seinek az kölcsönzött heroikussá- got, hogy folyamatos önterápiá­ban élt. Es mindenkivel szolidáris akart lenni, miközben tudta, hogy ez is csak ábránd. De az egzisz­tenciális ábrándok között maga a legnagyobb, az utópiák utópiája. Talán ehhez kellett a félhomály. A magyar Hospice megalapító­ja. Talán mert az Asszony a fron­ton óta folyamatosan a halálra készült. Rendületlenül. Sokáig a pesti Tűzoltó utcai gyermekkór­házban dolgozott, megannyi rá­kos gyermek kitágult, homályta- lan szemére csukta rá a szemhé­jat. A sírás mindig visszafordult a számba, amikor ezekről a törté­neteiről beszélt. Talán azért nyúj­tott megannyi haldokló gyer­meknek végső, meleg érintést, mert meddővé gyalázta őt meg­annyi szovjet katona. A halál az emberélet része, ismételgette a Szeptember 23. és október 7-e között rangos román és romániai magyar költők bemutatkozására kerül sor több szlovákiai városban. Délelőttönként gimnáziumokban rendhagyó irodalomórák kereté­ben találkoznak a diákokkal, es­ténként pedig az irodalom iránt érdeklődő közönséggel. A fővárosban szeptember 26-án, a Csemadok nagytermében Mircea Petean, Vasile Baghiu, T ra- ian Stef, loan Petras, Király Zoltán és Hanna Bota verseivel ismerked­hetnek az irodalomkedvelők, és az újdonsült EU-tag, Románia kultu­rális életéről faggathatják a ven­dégeket. A vendégek közül Mircea Petean nem először látogat Szlo­vákiába, a nyáron megrendezett lukanényei írótábornak is egyik résztvevőjevolt. A verseket Kinde Anamária és Balázs F. Attila fordította magyar­ra, szlovákra pedig Jitka Roznova, valamintArdamicaZorán. Alefor­Folyamatos önterápiában élt jól ismert banalitást, és a halálról folytatott szemérmetlen diskur­zusainkban nemegyszer hozzám­ért. Általában a kezemet vagy a vállamat érintette meg, amikor szomorúnak kellett volna len­nünk. De ez nem a nő érintése volt, nem is a melankóliából sar­jadó vigaszé, hanem az életé. Meg a vakreményé, hogy élni mégis érdemes. S noha tudta, hogy átlátok rajta, hogy engem, a végtelenülő szkepszist nem lehet átverni, mégis megérintett. Böl­csebben és kitartóbban praktizál­ta az ismétlés hatalmát, mint Kierkegaard. Megannyi könyvet írt az agónia, az elmúlás, a bú­csúzás kultúrájáról. A gyász ha­nyatló méltóságáról. Ennek volt igazi úttörője. Az emberhez méltó halál, a méltányos végső búcsú, az elmúlás rituáléjának magyar úttörője. Morbid játéka a sorsnak, hogy hosszúra nyúlt agóniájában szűnni nem akaró irgalmatlan- sággal kínozta a rák. Mintegy há­dított versekből szlovák és magyar nyelvű antológiák készülnek, ame­lyeket ingyen kapnak meg könyv­tárak, intézmények, egyetemek. Az irodalmi turné további állo­másai: Érsekújvár, Nyitra, Nagy- megyer, Komárom, Léva. Október első hetében egy másik költő-csoport Közép- és Kelet- Szlovákiában lép pódiumra. Casi- an Maria Spiridon, Kinde Anamá­ria, Angela Baciu, Szűcs László, Karácsony Zsolt és Hanna Bota Rimaszombatba, Szepsibe, Kassá­ra, Fülekre és Losoncra látogat. Nem csupán Szlovákiában mutat­koznak be a kortárs romániai líra jeles képviselői - Miskolc, Buda­pest és Tatabánya is a turné állo­másai lesznek. Arendezvényekházigazdái: Ba­lázs F. Attila, Jitka Roznova és Ar­damica Zorán. A projekt szervezője a romániai Asociatia Culturala din Tinutul Homorodului és a Könyvszakmai Szövetség. Támogatója a román kulturális minisztérium, (ú) rom hete tanításai szerint búcsúz­tam el tőle. Kézfejét, karját, arcát, homlokát simogattam hosszasan, miközben beszéltem hozzá. Vála­szolt, eleinte érthetően, később, látogatásomtól elfáradva afáziás motyogással. Eközben mégis mo­solygott. A halál, mint az étek, a szeretet és az empátia minden­napi teríték volt nála. Na és befogadás, ez a szelídsé­gében kimeríthetetlen gesztus és gyakorlat. A befogadás gyengéd pillanataiban minden mozdulata fenségesbe hajlott. Sokat jártam náluk, volt évti­zed, amikor határontúliként szin­te bentlakójuk voltam. Amikor Dunaszerdahelyről megérkeztem hozzájuk Kisorosziba, vagy a bu­dai Városmajor utcába, mindig került valami fura harapnivaló, amit általában, már csak a hival­kodó ínyenc pozíciójából is, hu­morral fűszerezve kritizáltam. Könyvvel válaszolt, amelynek a Főzzünk örömmel címet adtuk. Szombat: 12.15-kor a Délidő vendége Pavol Paska, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke lesz. A beszélgetésben szót ejtenek majd a szlovák-magyar megbékélési nyilatkozat-tervezet elfogadásának esélyeiről, a Be- nes-dekrétumok érinthetetlensé- gét tartalmazó parlamenti nyilat­kozatról, a szlovák-magyar pár­beszéd lehetőségeiről és termé­szetesen további aktuális politikai kérdésekről. 13 órakor zenés pub­licisztikai magazinunk, a Hétről hétről jelentkezik. 15 órától Né­pek zenéje c. összeállításunkban Póttá Géza és zenekara Szület­tem, mint prímás c. CD-jéről hangzik el válogatás. Fél négytől a Tudomány világában Lacza Ti­hamér Dr. Oláh Katalin csilla­gásszal beszélget, majd Dr. Tóth Árpádot kérdezi a pozsonyi pol­gárság életéről 1783 és 1848 kö­zött. A16 órai hírek után Köszön­tő, utána hírösszefoglaló. 18 óra­Az alcímében rejlő üzenet, az egészségesen, gyorsan, olcsón, híven tükrözi korunk összes nya­valyáját, szorongásos reményét. Ez a könyve nem gasztronómiai remekmű, nem is annak szánta, hanem a szolidaritás gesztusá­nak. Polcz Alaine kora gyermeke volt, és mégis dáma. Orvos, még­is permanens beteg. Szolgáló, egy íróhatalmasság szolgálója, mégis nagyasszony. A halhatat­lanságot számára inkább a ter­mészet, a növény- és az állatvi­lág, ezen belül pedig különös­képpen a fák és a macska szimbo­lizálta. Egyiptom Kisorosziban, szokta volt mondani, amikor a füves-vadvirágos homokos, lejtős udvart ellepték a független öntu­datosságot mímelő négylábúak. Szerette őket is, mint mindenkit, aki a másikra szorult. Imádott utazni, bejárta szinte a fél világot. Tudta, egyedül a moz­gás, a cselekvés az erő forrása. Szerencsém volt több európai vá­rosban ténferegni vele, hiszen kellemes társalkodó is volt. Az adott országról, városról össze­gyűjtött ismereteinket és nem-tu­dásunkat úgy osztottuk meg egymás közt, hogy a bizalom áramkörében jó kedéllyel tárul­jon föl esendőségünk. Persze, szülőföldjére, Erdélybe is elcsalo­gatott, ahol annak örült a legjob­ban, hogy testi-lelki barátnője még hajlott korában is a vajúdó parasztvilág méltóságával fogad­ta. Berta jelentette számára a ba­rátságot, azt a rejtélyes, feneket­len mélységű erőforrást, amely­ben örök időktől fogva csak pár­ban adatik meg a felszabadító lel­ki megmártózás. Barátságának könyvet szentelt. Sejtelmességé- vel és puritánságában megrendí- tőt. Kevesen tudják, hogy a hu­szadik századi magyar irodalom legnagyobb Erdély-regény alap­anyagát is ő szolgáltatta Mészöly Miklósnak. Mivel a Pontos törté­netek, útközben a legnagyobb magyar kisebbségi regény, talán nem haszontalan leírni, hogy a Pontos történetek... is Polcz Alai­ne. És Mészöly Miklós, persze, de kettejük szimbiózisának kisebb­ségi térképe nemcsak politikai ér­telemben kisebbségi. Mindketten kisebbségiek voltak, már ameny- nyire kisebbségi az, aki kirí a többségből, holott épp érte él. Két törött pengéjű, finom kard. Most a másik is elment. kor a Térerő jelentkezik, amely ezúttal a bukaresti szerkesztőség gondozásában készült. 19 órától műsorzárásig Slágerhullám. Vasárnap: 12.15-től Nótacso­kor, 13 órától Randevú, melyben beszélgetés hangzik el a magyar- országi Wendigo rock-zenekarral, amelynek szlovákiai magyar do­bosa van Varjú Attila személyé­ben. 15 órától a Kaleidoszkópban ellátogatunk egy érsekújvári nyomdába, ahol Kanász Móniká­val, Téglás Péterrel, Botos Csaba Józseffel és az igazgatóval, Berta Andrással készült beszélgetés, to­vábbá interjút hallhatnak Brányik Sándor volt futballistával. 18 órá­tól a Tékában a napokban elhunyt Dénes György költőre emléke­zünk. Fél hétkor jelentkezik az „Aki tudja, írja meg!” című ko­molyzenei fejtörőnk. 19 órától a Világosság katolikus kiadásában Szalay László királyhelmeci espe­res-plébános prédikál. 19.40-től a Vatikáni Rádió magyar nyelvű híradóját közvetítjük. (SL) Ez a kocka Juraj Jakubisko Építs házat, ültess fát című filmjéből meg­lehetősen sokkoló volt saját korában (Képarchívum) Rendhagyó irodalomórákat is tartanak Romániai költők turnéja ELŐZETES A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents