Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-15 / 213. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 17. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ PER SPIEGEL A frankfurti repülőtéren dolgozott korábban annak a három feltételezett terroristá­nak az egyike, akit tíz napja tartóztattak le Németország­ban, és a felszámolt terrorista sejt kiszemelt célpontjai között a légikikötő is szerepelt - adja hírül a Der Spiegel ma utcára kerülő száma. A szóban forgó török állampolgárságú Adem Y. 1997 és 2002 között a né­met államvasutak alkalma­zottjaként dolgozott, mégpe­dig a vasút frankfurti repülőté- ,ren lévő pályaudvarán, a te­hervonatok közlekedését irá­nyító részlegben. A szeptem­ber 5-én letartóztatott három férfi autóbombás merényle­tekre készült, amelyek a ható­ságok szerint minden korábbi németországi terrorcselek­ménynél több áldozatot köve­teltek volna. DOKUMENTUM A KMKF állásfoglalása A kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben mandátummal ren­delkező magyarok egyeztető fóru­maként működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2007. szeptember 14-én Budapesten, a Parlamentben meg­tartotta éves plenáris ülését, amely az alábbi kérdésekben fogadott el állásfoglalást. Nemzetpolitikai stratégia 1. A KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése, összegezve a nem­zetpolitikai kérdéseknek azon kö­rét, amelyekben mind Magyaror­szágon, mind a határon túli ma­gyarság körében konszenzus ta­pasztalható, kifejezésre juttatva annak igényét, hogy a magyarság nagy részének európai uniós csat­lakozása után a magyar nemzet az új helyzetnek megfelelő, reális kö­zös jövőképpel és modernizációs stratégiával rendelkezzen, megha­tározva a közös jövőkép legfonto­sabb alapvetéseit, elfogadta „A ma­gyar-magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés per­spektívái a magyar nemzet nagy ré­szének európai uniós csatlakozása A KMKF plenáris ülése fel­kéri az albizottságokat, hogy vizsgálják meg a „Magyarság Napja“ beve­zetésének lehetőségét. után” című dokumentumot. A do­kumentum elfogadásával a KMKF kéri, hogy a magyar kormány, vala­mint a magyarországi és határon túli magyar politikai pártok vegyék figyelembe „A magyar-magyar együttműködés és a nemzeti érdek­érvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uni­ós csatlakozása után”“ című doku­mentumban foglaltakat. A doku­mentum alapját képezheti a szük­ségesjogalkotási és jogszabály mó­dosítási munkának. A KMKF plená­ris ülése felkéri a Jogi Albizottsá­got, hogy kövesse figyelemmel a nemzetpolitikai koncepció gyakor­lati megvalósításához szükséges jogalkotási folyamatot. A KMKF plenáris ülése továbbá felkéri az al­bizottságokat, hogy vizsgálják meg a „Magyarság Napja” bevezetésé­nek lehetőségét, illetve lehetséges időpontját. Nemzetközi kisebbségvédelem 2. A plenáris ülés elégedettségét fejezte ki a KMKF négy albizottsá­gának felállítása kapcsán. Az albi- zottsági rendszer létrehozásával a magyar-magyar parlamenti együttműködés új szakaszba lé­pett. A kialakított egyeztetési me­chanizmus megteremti a törvény- hozás vonatkozásában a folyama­tos párbeszéd lehetőségét a KMKF határon túli és magyarországi tag­jai között. A KMKF üdvözli és figye­lembe veszi a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma 2007. szep­tember 1-jei találkozóján elfoga­dott zárónyilatkozatot. A KMKF értékes dokumentum­nak és kiinduló pontnak tartja a határon túli tagjai által készített nemzeti közösségük helyzetét fel­táró tájékoztatókat és a KMKF ma­gyarországi parlamenti frakciók által előterjesztett jelentéseket. A KMKF felkéri tagjait, hogy évente tekintsék át és tájékoztassák a KMKF-t aktuális helyzetükről. A KMKF hasonlóképpen nagyra ér­tékeli az Európai Parlament há­rom magyar képviselőjének a KMKF 2007 őszi plenáris ülése elé terjesztett jelentését az Európai Parlamentben végzett kisebbség- védelmi tevékenységükről. A KMKF felkéri az Európai Parla­ment magyar delegációit, hogy a Fórum következő plenáris üléseire készítsenek tájékoztatót az Euró­pai Parlament kisebbségvédelmi téren kifejtett tevékenységéről, ü- letve ennek további perspektívái­ról. A nemzetközi kisebbségvéde­lem fejlődése szempontjából rend­kívül előremutató az a tevékeny­ség, amelyet az Európai Parlament végez a hagyományos nemzeti ki­sebbségek védelme érdekében, különös tekintettel a „Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Ki­sebbségekért, Alkotmányos Régió­kért és Regionális Nyelvekért” ne­vű munkacsoport tevékenységére. Tekintettel arra, hogy az eddigi ta­pasztalatok szerint a magyarság nagy részének európai uniós csat­lakozása jelentős részben nem ol­dotta f§l a magyarsággal szemben a Kárpát-medence egyes térségei­ben érvényesülő diszkriminációt, a KMKF az új helyzetben is idősze­rűnek tartja a magyarság személyi elvű és területi autonómiájának kérdését. A KMKF úgy ítéli meg, hogy a ha­táron túli magyar közösségek üyen irányú törekvéseinek minden téren súlyt adhat és érdemi segítséget nyújthat, ha az Országgyűlés frak­ciói, valamint a magyar kormány következetesen kiállnak ezen tö­rekvések mellett, és nemzetközi szinten támogatják azok érvényesí­tését. A KMKF megnyugvással érte­sült arról, hogy a magyar kormány illetékes hivatalai megvizsgálták és meghatározták annak lehetőségét, hogy az Európai Unió vonatkozó szabályozásával összhangban mi­ként lehetne biztosítani az Ukrajna és Szerbia területén élő magyarok akadálymentes anyaországi kap­csolattartásának legalább a mai A tavaly nyáron Szlováki­ában tettlegességig fajult magyarellenes incidens továbbra sem nyert meg­nyugtató megoldást. szintjét Magyarország schengeni csatlakozása után is, valamint azt, hogy ennek módját az érintett szer­vezetekkel való konszenzusban kí­vánják kialakítani. A KMKF plená­ris ülése felkéri a Külügyi és Euró- pa-ügyi Albizottságát, hogy köves­se figyelemmel a schengeni rend­szer magyarországi bevezetése után kialakult helyzet kezelésére vonatkozó kormányzati javaslatok kidolgozását. Aktuális kérdések 3. Az egész magyarság örömére szolgál, hogy az európai uniós csat­lakozási tárgyalások tovább folyta­tódnak Horvátországgal. A KMKF szükségesnek látja, hogy a tárgya­lások továbbra is Horvátország egyéni teljesítménye alapján halad­janak előre annak érdekében, hogy Horvátország mielőbb csatlakoz­hasson az Európai Unióhoz. A KMKF üdvözli, hogy Románia 2007. január 1-től az Európai Unió teljes jogú tagja, ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy az ország uniós tagsága nem hozta meg a re­mélt változásokat a nemzeti ki­sebbségek jogai terén, bár általá­nos szinten új lehetőségeket terem­tett a jogállami normák eredmé­nyesebb számonkérésére azokon a területeken, amelyeket az Unió kö­zös jogrendje szabályoz. A KMKF minden arra irányuló romániai erőfeszítést indokoltnak tart, és tá­mogat, hogy minél több parlamenti képviselője legyen az Európai Par­lamentben a romániai magyarság­nak. A KMKF tagjai elfogadhatat­lannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképvi­seleti feladataik teljesítése közben etnikai hovatartozásuk miatt ko­holt vádak alapján meghurcolnak. A KMKF tagjai reményüket feje­zik ki, hogy az ukrán kormány ru­galmas és segítőkész megközelíté­sével hozzájárul a kárpátaljai ma­gyar felsőoktatás működését aka­dályozó hivatalos ukrán rendelke­zésekből (az oktatók magyar tu­dományos fokozatainak elismeré­sének jelenlegi szabályozásából) eredő nehézségek felszámolásá­hoz. A KMKF résztvevői szorgal­mazzák a magyar nyelvű érettsé­gizés lehetőségének megőrzését a felsőoktatási intézményekbe fel­vételizők számára, illetve a ma­gyar iskolák magyar nyelvű tan­könyvekkel történő ellátásának fo­lyamatos biztosítását. Maiina Hedvigről is tárgyaltak A KMKF tagjai aggodalommal állapítják meg, hogy a tavaly nyá­ron Szlovákiában tettlegességig fa­jult magyarellenes incidens to­vábbra sem nyert megnyugtató és az európai jogállami normák alap­vető követelményeinek megfelelő megoldást. A KMKF elengedhetet­lennek tartja az ügy jogállami kí­vánalmaknak megfelelő lezárását. A KMKF megnyugvással veszi tu­domásul, hogy az Európai Bizott­ság figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet jelenleg és a jövőben is. A KMKF üdvözli és egyetért azzal a nyilatkozattal, amelyet a Magyar Országgyűlés" képviselőcsoportjai ezen állásfoglalással párhuzamo­san adtak ki a szlovák és magyar állam közötti megbékélési nyüat- kozatra vonatkozó MKP-kezdemé- nyezésről. A KMKF nyugtalansággal és vá­rakozással figyeli Koszovó jövőbeli státusza rendezésének elhúzódása körül mutatkozó nehézségeket. Szerbia sorsa alapvetően meghatá­rozza a vajdasági magyarság hely­zetét, amely abban érdekelt, hogy az ország, amelyben él, a Nemzet­közi Közösség elvárásainak megfe­lelően rendezze problémáit és vilá­gos európai integrációs perspektí­vával rendelkezzék. Budapest, 2007. szeptember 14. (Rövidítve. Köztes címek: Új Szó) KOMMENTÁR A politika farkatlan kutyái BARAK LÁSZLÓ Van Kurt Vonnegutnak, a nemrégiben elhunyt nagyszerű amerikai prózaírónak egy kutyahőse, amely azért keveredik folytonos vereke­désekbe, mert nincsen neki farka. Következésképpen nem tud mit megcsóválni, kifejezendő esetleges pozitív „érzelmeit“, vagyis azt, hogy békések a szándékai... Ugye minő tragikomikus helyzet ez? Lássuk be, nincsen annál szánalomra méltóbb személy vagy éppen csoport, aki, amely csak vélt, esedeg valós ellenségével szemben ké­pes megfogalmazni önmagát. Ha pedig a szóban forgó személyek, csoportok a pillanatnyi haszonlesés okán a politika porondján tesz­nek ilyesmit, különösen ön/veszélyesek és kártékonyak lehetnek. Biztosan nem kell vitát nyitni arról, Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezére egy olyan alak, aki annak köszönheti politikai sikereit, hogy éjt nappallá téve a magyarokra ugat, azaz velük szemben fogalmazza meg a saját, és az általa fémjelzett falka identitását. Ideig-óráig két­ségkívül sikerrel is, hiszen immár második ciklusukat nyűhetik kor­mánypártként -, ha Vonnegut ebejut is az ember eszébe róluk. Van azonban a szlovákiai politikai porondon egy másik, efféle far- kadan ebet jelképező társaság is, mégpedig a Magyar Koalíció Párt­ja. Holott nekik is volt két olyan választási ciklusuk, amelyekben kor­mánypártként működhettek. Mi több, a Slota-féle bagázzsal ellen­tétben, viszonylag civüizált társaságként viselkedve, normális képet közvetítettek önmagukról, nem kevésbé a szlovákiai magyarokról. Az 1998 és 2006 közötti „boldog szlovákiai békeidők” ugyanis már- már arról kezdték meggyőzni az elfoguladan szemlélőt, hogy az MKP olyan „farkas” kutya, amely, ha kell - vagyis gazdái, tehát vá­lasztói érdekei megkívánják - a béke jeleként akár farkcsóválásra is képes... Ha viszont ugatni és harapni kell, gond nélkül megteszi azt is. így egy-egy kormánykoalíció lehetőségein belül tulajdonképpen mindent elértek, amit reálisan gondolkodó választóik elvárhattak tőlük. Nyüván nem csináltak minden szlovákiai magyarból mágnást! Sőt, munkahelyeket sem teremtettek mindenki számára, ami egyéb­ként sem politikai pártok közvetien feladata... Az MKP kormányzási időszaka alatt azonban, nyoma sem volt az állami hátszelű naciona­lizmusnak és sovinizmusnak. És nem csak azért, mert a szlovák poli­tikusok annak idején jobban szerették volna a magyarokat, mint je­lenleg. Hanem azért, mert a szlovákiai magyar politikusok sem pro­vokálták úgy szlovák kollégáikat, mint most. Ha viszont valaki mind­ezt elvtelen megalkuvásnak tekintette volna vagy tekintené, az egy­szerűen azt sem tudja hány óra van... Azon kívül, hogy Vonnegut szerencséden kutyájára hajaz... Amint az MKP jelenlegi csúcsveze­tői. Akik nemrégiben tagadhatatlanul provokatív szándékkal vicsorí­tottak rá hasonszőrű kollégáikra, miután előkaparták a történelmi hátsó udvarból a Benes-dekrétumok gumicsontját. Hogy aztán el­csodálkozzanak azon, mekkora az ellenséges falka, s a szomszéd ud­varából, azaz Budapestről ugassanak rá... Lásd, az MKP-elnök, Csáky Pál Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát követő saj­tónyilatkozatait. JEGYZET Hideg van JUHÁSZ KATALIN E ténymegállapítás nem túl ér­zékletes így leírva, de mivel számomra ez volt az elmúlt hét központi problémája, erről lesz most szó. Átértékeltem ugyanis eddigi nézeteimet, miszerint a kánikulát rosszabbul tűröm, mint a zimankót. A lakásban ugyanis ez utóbbi éppoly kínzó tud lenni, mint a negyven fok árnyékban. Hiába fogdosom a radiátort óránként, hidegek a bordák, és a szomszédok azzal biztatnak, hogy ez még sokáig így lesz. Pulóverben alszom, ma éjjel tán kötött hálósipkát is hú­zok, a paplan tetején pokróc, lá­bamon vastag zoloii, mégis haj­nalban arra ébredek, hogy megvesz az isten hidege. Lehet, hogy ez egy nagy szabású kísérlet. A hőszolgáltató így teszteli a lakótelepi lakosság tű­rőképességét, arra kíváncsiak, mikor lázadnak fel az emberek, mikor vonulnak az utcára, vagy kezdenek el aláírásokat gyűjte­ni. Az évek óta halogatott ablak­csere szükségességére is sűrűn gondolok, (csak úgy süvít befelé a csípős szél a korhadt fakeretek között), és lényegesen gyakrab­ban mosogatok. Még egy meg­oldás van: teleengedni a kádat forró vízzel, aztán, amikor már szelni lehet a párát, kitárni a fürdőszoba ajtaját, hogy vala­melyest átmelegedjen a lakás. Mielőtt azt gondolnák, mimóza vagyok, gyorsan megjegyzem: minden kassai lakótelepi isme­rősöm így érez, vagyis értekezé­sem címe indokolt, objektív és túlzásoktól mentes. Lássuk, mit ír erről a vonatkozó rendelet. A távfűtési vállalat az időjárás­tól függően már szeptember el­sejétől kezdve beindíthatja a la­kások fűtését. A temperálás, va­gyis az „előfűtés” abban az eset­ben kezdődhet el, ha a hőmérő higanyszála három egymást kö­vető napon át tizenöt fok alatt marad. Nos, tavaly október első hetében kezdték adagolni a me­leget, 2002-ben pedig szeptem­ber 18-án, ennél korábbi dá­tumra viszont a legöregebb szomszédok sem emlékeznek. Biológiaóráról tudjuk, hogy hi­degben a teljesítőképesség csökken, a vérkeringés romlik, mivel a hőveszteség csökkenté­sére az erek összehúzódnak. A szervezet igyekszik fokozni a belső hőtermelést, ám nem ké­pes sokáig kompenzálni a hosz- szan tartó hideghatást, ezért a bőr fokozatosan lehűl. A hideg­tűrés jelentős egyéni eltérése­ket mutat, több tényező negatí­van befolyásolhatja (a rossz ál­talános állapot, az idős kor, az alkoholfogyasztás, nyugtatok szedése) mégsem hiszem, hogy vannak a lépcsőházban olya­nok, akiket nem izgat (hidegen hagy) ez a téma. Csak nyilván félnek szólni. Lehet, hogy éle­tem első petícióját fogalmazom éppen lefagyó ujjakkal...? Hol­napig jegelem a kérdést. Aztán meglátjuk.- Hé, maga turista vagy hajléktalan?! (Peter Gossányi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents