Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-07 / 206. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 7. Vélemény És háttér 7 _____ FIGYELŐ _______ Ausztriába látogat a pápa Háromnapos apostoli látogatást kezd ma Ausztriában a pápa, amelynek homlokterében az egyik legjelentősebb közép-európai búcsújáróhelyre, Mariazellbe tervezett zarándoklata áll: a magyar történelemhez is számos ponton kötődő híres kegyhely, a Szűz Mária születésének szentelt templom az idén ünnepli alapításának 850. évfordulóját. A katolikus egyházfők közül XVI. Benedek a harmadik, aki felkeresi az alpesi országot. A Tekintsetek Krisztusra! jelszót viselő út során az egyházfő tíz beszédet és hitszónoklatot intéz a hívőkhöz. Főleg a katolikus egyház európai helyzetéről ldván szólni, de a közélet olyan nagy kérdéseivel is foglalkozik, mint Isten és a hit szerepe a társadalomban, valamint a békére és az igazságosságra való törekvés, (m) Mi független médium vagyunk. Velünk nem lesz semmi gond, képviselő úr! (Peter Gossányi karikatúrája) A nemzetközi terrorizmus új kihívások elé állítja a sajtótermékeket A túszul ejtett média Új kihívások előtt áll a német média a terroristák mostani lépései nyomán - vélik német médiaszakértők. El kell kerülni, hogy a sajtó is a terrorizmus túszává váljon. MT1-HÁTTÉR A médiákkal foglalkozó szakemberek legfrissebb tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a terroristák által Irakban és Afganisztánban alkalmazott módszerek, így a túszejtő akciók, majd a magas váltságdíj fejében történő szabadon bocsátások miatt a médiára rendkívüli felelősség hárul. A terroristák által végrehajtott emberrablások valóságos iparággá váltak, s mind az elektronikus médiumoknak, mind az írott sajtónak új feladatokkal kell megbirkóznia, amennyiben nem kíván- j a a terrorizmust segíteni. Az afganisztáni tálibok most éppen a kabuli kormánnyal, majd az illetékes nagykövetségekkel tárgyalnak - szólt az elmúlt hetek helyszíni tudósításainak többsége, amelyek nyomán több médiaszakértő felettébb rosszul érezte magát a bőrében. A megrázóbbnál meg- rázóbb videotudósításokon a- gyongyötört, a saját és hozzátartozóik életéért remegő túszok el- csukló hangon könyörögtek országuk kormányának, hogy tegyen eleget a túszejtők követeléseinek. Az emberrablók trükkje az, hogy a képernyő előtt ülőket ezzel a maguk oldalára állítják, és a karosszékekből figyelő emberek is csatlakoznak a túszok követeléseihez, s a hatóságokat meghátrálásAz emberrablók trükkje, hogy a tévénézőket a maguk oldalára állítják, így ők is csatlakoznak a túszok követeléseihez. ra szólítják fel. Azaz a szakértők szerint ebből a szempontból a média is a túszejtők túszává vált. Az elemzésből kitűnt, hogy egyelőre még maguk a szakértők is leginkább sötétben tapogatódznak. Egy biztos, a terroristák nyomásának nem szabad engedni. A legtekintélyesebb német közszolgálati televíziók, az ARD és a ZDF épp ezért arra a következtetésre jutottak, hogy videó-üzenetek egyenes sugárzásáról a jövőben nem lehet szó. Esetleg egy-egy állókép bejátszása a tudósítás alátámasztása végett szóba jöhet, de nem kívánnak a terroristák eszközévé válni. Az illetékesek szerint egyfajta elhatárolódás mindenképp szükséges, még akkor is, ha ez olykor rendkívül nehéznek bizonyul. A túszejtőket azonban nem furdalja a lelldismeret, s nemcsak zsarolnak, demédiamunkájukis felettébb rafinált lett. A német állampolgárokat az elmúlt időszakban sorozatosan foglyul ejtő, afganisztáni tálibok szóvivője valóságos médiaszemélyiséggé vált. A szóvivő - szinte szakadatlanul - műholdas telefonon keresztül jelentkezik be, rendszeresen tájékoztatja a külföldi tudósítókat, sms-ek áradatát küldi, s saját készítésű DVD-ken keresztül tájékoztatja a világot a dzsihád, azaz a „szent háború” legfrissebb törekvéseiről. Azaz a legkorszerűbb eszközök birtokában igyekszik informálni - vagy éppen dezinfor- málni - a világot. S mindennek a német szakértők szerint nem szabadbedőlni. A feladat nem könnyű, a mérleg másik serpenyőjében ugyanis ott van a tájékoztatás kötelezettsége. Mindez a média irányítóit hatalmas felelősség elé állítja. Az idézett német szakértők szerint a terroristák, köztük a tálibok már eljátszották azt az esélyüket, hogy a maguk számára „rendszeres műsoridőt” biztosítsanak. Az illetékeseknek azonban mégis mérlegelniük kell aközött, hogy mi az információ és mi a propaganda. Ulrich Schneckener német politológus és médiaszakértő mindezzel párhuzamosan általánosságban a terrortámadások utáni tudósítások eddigi „szabványától” is óvott. Azaz attól, hogy egy-egy terrortámadás után az újságírók az érintetteket faggassák arról, hogy valójában mi is történt, miként vélekednek a terroristákról és így tovább. A történtekről be kell számolni, a tényeket ismertetni kell, le kell vonni a következtetéseket, de bizonyos távolságtartásra van szükség - vélekedett Schleckener, utalva arra, hogy a terrorizmus miatt a médiamunkát gyökeresen át kell gondolni és át kell alakítani. A megkérdezett amerikaiak fele, az európaiak kétharmada szerint megromlott a transzatlanti kapcsolat Európa ellenzi Bush külpolitikáját KÁRPÁTI JÁNOS Egy friss felmérés tanúsága szerint az európai közvélemény túlnyomó többsége ellenzi George Bush amerikai elnök külpolitikáját. A Transatlantic Trends címet viselő, az amerikai German Marshall alapítvány és négy európai alapítvány által elkészített idei éves jelentés tanúsága szerint a transzatlanti kapcsolatok aligha javulhatnak lényegesen a jelenlegi amerikai elnök hivatali ideje alatt. A tanulmányhoz készített, az Egyesült Államokban és 12 európai országban júniusban végzett közvélemény-kutatás adatai szerint az európai válaszadók 77 százaléka helyteleníti Bush külpolitikáját. Miközben az amerikaiak és az európaiak nagyrészt egyetértenek abban, hogy melyek a főbb biztonsági fenyegetések - terrorizmus, energiafüggőség, éghajlat- változás, Irán nukleáris ambíciói -, nagyban eltér a nézetük a problémák erő alkalmazásával történő megoldását illetően. Az amerikai A jelentés szerint a transzatlanti kapcsolatok aligha javulhatnak lényegesen a jelenlegi amerikai elnök hivatali ideje alatt. és az európai közvélemény álláspontjában a legnagyobb különbség ott mutatható ki, hogy miként lehetne megakadályozni Iránt az atomfegyverhez való jutásban. Az amerikai válaszadóknak csak 32 százaléka zárná ki - 47 százaléka pedig nyitva hagyná- a katonai megoldás lehetőségét arra az esetre, ha a diplomáciai eszközökkel nem lehetne célt érni. Az európaiak 47 százaléka viszont kizárná a katonai megoldást, és csak 18 százalékuk pártolná azt adott esetben. Afganisztánt illetően az európaiak legtöbbje támogatja ugyan katonák oda- küldését békefenntartási és újjáépítési feladattal, de kétharmaduk elutasítja, hogy harcba küldjék őket a tálibok ellen. A megkérdezett amerikaiak fele, az európaiak egyharmada szerint az elmúlt évben romlottak az európai-amerikai kapcsolatok. Ennek okát a legtöbben az iraki háborúban, illetve Bush személyes stílusában vélik felfedezni. Az európaiak több mint egyharmada, az amerikaiaknak pedig 42 százaléka úgy véli, hogy az új amerikai elnök jövő novemberi megválasztása után javulni fog a transzatlanti együttműködés. Ám az európaiak 46 százaléka, illetve az amerikaiak 37 százaléka azt jósolja, hogy a viszonyváltozatlan marad. A csütörtökön nyüvánosságra hozott tanulmány szerzői ennek alapján úgy vélik, hogy az amerikai-európai kapcsolatokat nem változtatja meg automatikusan az új amerikai elnök megválasztása, miként azt nem változtatta meg alapvetően az új európai vezetők - Angela Merkel német kancellár, Gordon Brown brit kormányfő, Nicolas Sarkozy francia államfő - élre kerülése sem. „Az iraki konfliktus, valamint az erő alkalmazásának eltérő megítélése valószínűleg a Bush-elnökség után is befolyásolja majd a transzatlanti viszonyt” - áll a tanulmányban. Aszerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Média, támogatás CZAJL1K KATALIN A politika és a médiák egy demokratikus társadalomban természetszerűleg a barikád két szemközti oldalán állnak. Nem mintha a politika és a média nem egyezhetne bizonyos általános célokban: az emberi jogok tisztelete, a szólásszabadság, a demokrácia és sorolhatnám - ezeknek mind-mind egyaránt fontosnak kell lenniük mindkét fél számára. Az általános elveken túl azonban egyre árnyaltabbá válik a kép. A politika érdeke, hogy tevékenységéről a médiák az általa kívánatosnak tartott képet közvetítsék. A média feladata azonban az, hogy tükröt állítson a valóságnak, hogy rámutasson a közélet - ezen belül a politika - visszásságaira. A médiának ezért feltétlenülfüggetlennekkell lennie a politikától, ellenkező esetben egyszerűen nem tudná ellátni ezt a feladatot. Ezért több, mint különös, hogy a magyar kormány által a médiák számára (is) kiszabott összegről az MKP dönt. Persze formálisan a Szülőföld Alap hozza meg a döntést, azonban az nem bírálja felül az egyes határon túli közösségek ajánlásait. A szlovákiai magyarság nevében pedig az MKP képviselője tesz ajánlást. Ez a struktúra önmagában hibás, hiszen függővé teszi a határon túli médiákat a mindenkori magyar pártok kegyeitől. Kicsit morbidul hozzátehetjük, szerencsére olyan csekély összegről van szó, hogy annak odaítélése vagy megtagadása nem veszélyeztetheti a szlovákiai magyar médiák intézményrendszerét. A függetlenségüket azonban annál is inkább. A médiatámogatások elosztása a mindenkori magyar nemzettámogatási stratégia legérzékenyebb és leggyengébb pontjaira mutat rá. Lehet találgatni, vajon mi lehet a döntés a hátterében, az azonban tagadhatatlan, hogy az idei csomagból olyan (politikával is foglalkozó) médiumok részesültek, amelyekről kimutatható, hogy közel állnak az MKP-hez. Az is tény, hogy lapunk idén először lett elutasítva. Az utóbbi hónapokban ugyanakkor a párt vezetésének több képviselője is bírált bennünket, MKP-ellenes kampányt emlegetve. Ajánlkozik tehát a következtetés, hogy a magyarországi pénzeket az MKP saját holdudvara kielégítésére és bővítésére használja. Ennek fényében értelmezhető a párkányi kis MÁÉRT zárónyilatkozatának azon része is, amely a 2007-es költségvetésben szereplő 2,2 milliárd, a nemzetpolitika szempontjából fontos támogatási összegre is kiterjesztené a „határon túli magyar szervezetek vezetőinek” (értsd: a magyar pártoknak) döntési jogkörét. A mindenkori magyarországi nemzetpolitika előnyeit és buktatóit mérlegelve elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy itt is csak politikáról van szó, azaz konkrét érdekek mentén szerveződik, s annak célja a hatalom megszerzése. Az a baj, hogy ezen érdekharcok közben sérülnek a határon túli független magyar intézmények, ezt pedig a mindenkori magyar kormányzatnak nem lenne szabad megengednie. A népszerűség ára MOLNÁR IVÁN Úgy tűnik, lassan hozzá kell szoknunk, hogy Szlovákia miniszterelnöke mániákus hazudozó. Robert Fico egyszerűen képtelen felfogni, hogy olyan korban élünk, amikor a politikusok minden egyes szavát rögzíti az elektronikus média. Száz évvel ezelőtt még hivatkozhatott volna arra, hogy a kétbalkezes újságírók rosszul jegyezték le a szavait, manapság azonban minden kijelentését videóanyaggal dokumentálják. Épp ezért érthetetlen, hol veszi azt a bátorságot, hogy ország-világ előtt egy piti kis hazudozó szintjére süllyed, amikor kijelenti: „Soha nem állítottam, hogy a Pozsonyt Kassával összekötő autópálya építését 2010-re szeretnénk befejezni.” A tévétársaságok híranyagában ugyanakkor utána lehet nézni, hogy a miniszterelnök a július 4-én tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: „Olyan gazdasági, pénzügyi és törvényi változtatásokat kívánunk hozni, hogy a Pozsonyt Kassával összekötő autópálya a jelenlegi kormány hivatali idejének a végére biztosan elkészüljön.” Ugyanezt az elhatározását megismételte július 12-én is. Ennek ellenére a kormány e heti ülését követően - amelyen elismerték, hogy az északi autópálya-szakaszt leghamarabb 2012-re fejezhetik be - azt állítja, hogy soha ilyesmit nem mondott, és csak az újságírók forgatták ki a szavait. Ugyanakkor olyan egyszerű lenne azt mondani, hogy elnézést kérünk az újságíróktól és a lakosságtól, de rosszul mértük fel a helyzetet, és az autópályát pár évvel később fejezzük be. Fico ezzel semmit sem veszítene, sőt talán még növelné is a népszerűségét azáltal, hogy képes beismerni a tévedéseit. Mi is tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy Fico teljesen feladta az autópálya-építés gyorsításával kapcsolatos terveit. A közeljövőben így valószínűlegnem az lesz a legnagyobb problémánk, hogy a miniszterelnökhazudik-evagysem, hanem az, hogy az építkezés érdekében hajlandó lesz bármit megtenni. Már most olyan törvény- módosítással rukkolt elő a közlekedési tárca, amely viccet űz a magántulajdon szentségéből. Az építkezéshez szükséges földeket gyorsított eljárással sajátítják ki, a tulajdonosok pedig akár csak akkor láthatnak majd pénzt a földükért, ha azon már rég áll az autópálya. A sztrádák építésének a gyorsítása érdekében a kormány igénybe veszi a közszféra és magánszféra partnerségére épülő PPP-projekteket is. A „Public Private Partnership” az állam és a magánszféra olyan együttműködési formájátjelenti, amelyben a magántársaság felelőssége az infrastruktúra megépítése, működtetése, valamint részben a projekt finanszírozása, míg az állam szolgáltatási díjat fizet. Az előzetes felmérésekszerintSzlovákiának25-30 évig tart majd visszafizetnie a társaságoknak az autópályákért járó összeget. Fico így azzal büszkélkedhet, hogyajelenlegikormány hivataliideje alatt több autópálya-szakaszt építenek fel, mint korábban. A kormányfő népszerűségi indexének a növekedését azonban mi, egyszerű adófizető állampolgárok évtizedekignyöghetjükmajd.
