Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-07 / 206. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Barabás Lőrinc Eklektric-koncert Pozsony. Holnap este magyarországi vendégei lesznek Pozsony legrégibb nu jazz klubjának, a Nu Spirit Barnak (Medená 16.). Barabás Lőrinc trombitás új formációjával, a Barabás Lőrinc Eklekt- rickel ad koncertet. Az együttes a house-szal és egyéb tánczenei stílusokkal kombinálja a jazzt. A Barabás Lőrinc Eklektric-koncert eredetileg a Nassau klubban zajlott volna, ám műszaki okok miatt új helyszínre, a Nu Spirit Barba került át. A zenészek este 11 óra körül lépnek színpadra, koncertjük előtt és után Mishek és Andrej Capek DJ-k szórakoztatják a közönséget, (e) A Taxidermia a magyar Oscar-jelölt A Taxidermia című filmet, Pálfi György alkotását nevezi Magyarország a legjobb idegen nyelvű filmért járó 2008-as Oscar-díj- ra - erről tegnap döntött az illetékes bizottság. Amerika leghíresebb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy játékfilmet. Ezek közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői választják ki január végén azt az öt jelöltet, amelyek a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskáért kelhetnek versenyre. Ajelöltek listáját 2008. január 22-én hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjakat - 80. alkalommal - február 24-én adják át a hollywoodi Kodak Theatre-ben. (mti) Tim Burtonnek „házi színésze", Johnny Depp adta át az Arany Oroszlánt (AP-felvétel) Tim Burton Arany Oroszlánt kapott Velencében Merész vizionárius MTl-JELENTÉS Velence. Tim Burton amerikai filmrendezőt Arany Oroszlán életműdíjjal tüntették ki a velencei filmfesztiválon. A nemzetközi filmmustra szervezői .Amerika egyik legmerészebb, legvizionáriusabb és legújí- tóbb filmkészítőjének” nevezték az Ollókezű Edward és A halott menyasszony rendezőjét, akinek a Nizzából az eseményre érkezett Johnny Depp adta át a díjat szerda este. A színész Burton számos filmjében szerepelt, így ő a címszereplője a legutóbbi, Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street című zenés produkciójának is, amelyből néhány perces részletet láthatott a Lídó közönsége. „Remélhetőleg ez csak arra ösztökél, hogy tovább dolgozzam” - nyilatkozta Burton az Arany Oroszlánról, amelyről az Oscarra célozva tréfásan azt állította, hogy „sokkal szebb, mint egy kopasz, meztelen ember”. A szerdai fesztiválnap is a 49 éves Burton munkássága előtt tisztelgett, többek között kult- filmmé vált zenés animációs filmje, a Karácsonyi lidércnyomás 3D- változatának premierjével. Laco Struhár fotográfus munkáiból nyílik kiállítás Az álmok kertje címmel ma 77 órakor Komáromban, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma Zichy-palotabeli kiállítótermében Hitte, hogy az opera nem muzeális kacat, hanem szépség, amely mindenkit képes megszólítani Elnémult a csodálatos tenorhang Ez a hang családi örökség volt, a legtöbb Pavarotti szép hanggal született. Apja a modenai pékmester is gyönyörűen énekelt. Eredetileg Luciano Pavarotti sem énekesnek készült hanem pedagógusnak. El is végezte a tanítóképzőt, de környezete ösztönzésére énektanulmányokat is folytatott. VOJTEK KATALIN Már két éve tanított, amikor végleg az énekesi pálya mellett döntött. Ez 1961-ben volt, akkor nyerte el a Reggio Emíliában rendezett nemzetközi énekverseny fődíját; és egész Olaszország megtanulta a nevét. A világ valamivel később, 1963-ban, amikor a londoni Covent Gardenben az indiszponált Giuseppe di Stefano helyett beugrott a Bohémélet Ro- dolphjának szerepébe; és frenetikus sikert aratott. Ugyanebben az évben Herbert von Karajan Bécs- be hívta a Rózsalovagba. Az olasz ária után a nagy karmester kijelentette: ez az évszázad hangja. 1964-ben visszatért Angliába, Mozart Idomeneójában Idaman- tét énekelte a Glyndebourne-i fesztiválon; és a kritikák szuperla- tívuszokban írtak csodálatos, rendkívül kifejező hangjáról. Budapesten 1963 decemberében vendégszerepeit először; a nagy londoni kiugrás után pár hónappal, ennek ellenére úgyszólván teljesen ismeretlenül. A kritikák elismerőek voltak, de különösebb hozsannázás nélkül, Abody Béla a Muzsikában a „voce” mediterrán varázsáról írt; és érdekes módon többet foglalkozott Pavarotti játékával, mint a hangjával: „Mantuai hercege nem afféle széllelbélelt amorózó-legényke, hanem harcias, mohó, erőteljes, leküzdhetetlenül tettre kész támadókedvű hedonista. Alfrédja is súlyosabb, jelentősebb mint megszoktuk volt.” A budapesti felLuciano Pavarotti (1935-2007) lépésről készült képen egy magas, vállas, jóképű Alfréd látható, aki sehogy sem hasonlít arra a mackós Pavarottira, akit ismerünk. Akkor még látszott rajta, hogy diákéveiben rendszeresen sportolt, főleg úszott és kajakozott. Később tipikus tenorista alakja lett, hatalmas súlyfelesleggel, ami a játékban is gátolta, Igaz az korábban sem volt nagy erőssége. Azok közé az énekesek közé tartozott, akik nem a játékukkal, ha(Reuters-felvétel) nem a hangjukkal formálnak karaktereket. Ezek azok a hangfe- noménok, akiket a legszívesebben behunyt szemmel hallgat az ember. Pavarottira ez mégsem volt érvényes. Őt látni is kellett, amint átszellemülten, óriási összpontosítással formálja a hangokat, és egy-egy pianissimo vagy exponált magasság után még mindig nyitottszájjal áll. Az egész ember olyan volt, mint egy hangszer, amelynek hangja a játékos ujjának érintése után még hosszan rezonál. És jó volt látni azt is, ahogy lubickolt a sikerben, ahogy lehunyt szemmel mámorosán hallgatta a szűnni nem akaró tapsot. Nem szerénykedett, nem alakoskodott, nem sietett el unott arcot erőltetve a színről vagy a koncertpódiumról. És a közönség örült, hogy kedvence mennyire élvezi az ő ovációit. Tisztességes csere volt, amely mindkét felet eufóriával töltötte el: Pavarotti a hangját adta, a hallgatói pedig a rajongásukat. Rajongója rengeteg volt a világ minden táján. És nemcsak a hangja miatt: Volt valami ellenállhatatlan a modorában, a közvetlenségében, a kedélyességében, a ragyogó mosolyában. Az emberek érezték, hogy ez nem megjátszott kedvesség, hanem a lényéből fakad. A - főleg beteg vagy háború sújtotta - gyerekek javára vállalt számtalan jótékonysági koncertje sem póz vagy reklám volt. Hittel vallotta, hogy a zene jobbá tesz, megnyitja a szíveket és a pénztárcákat a rászorulók megsegítésére. Hivatása megszállottja volt, rendíthetetlenül hitte, hogy az opera nem muzeális kacat, hanem szépség, amely mindenkit képes megszólítani. Ézért találta ki a fiatal operaénekeseknek lehetőséget adó Pavarotti-énekversenyeket, ezért járta a világot Placido Do- mingóval és Jósé Carrerasszal, ezért lépett fel Zuccheróval és a könnyű műfaj sok más hírességével. Kalaf áriáját, a Nessun Dor- mát azok is tombolva tapsolták, akik Puccininek a nevét sem hallották, és soha eszük ágába sem jutott volna elmenni egy opera- előadásra. A nápolyi dalokat úgy énekelte, ahogy előtte csak ketten: Caruso és Gigli. Az ő előadásában nem volt elcsépelt az O sole mio, sem a Sorrentói emlék. Az ember szinte maga előtt látta a nápolyi öblöt, a tenger kékjét, a Nap izzó ragyogását. A hangjában is napsugár volt. Simogató, melengető. Jó, hogy a technikának hála, ez a csodálatos hang velünk marad. Marton Éva szerint a művész a legértékesebb énekes egyéniség volt a maga idejében Magyar pályatársak Luciano Pavarottiról (Reuters-felvétel) MTl-JELENTÉS Budapest. A csütörtökre virradóra elhunyt Luciano Pavarottit sok szál fűzte a magyar zenei élethez, szívesen dolgozott Budapesten és külföldön egyaránt magyar muzsikusokkal - állítja egybehangzóan az MTI által megkérdezett három operaénekes, Kincses Veronika, Marton Éva és Gáti István, valamint a MÁV Szimfonikusok sajtóreferense, Strausz Erzsébet. Kincses Veronika Kossuth-díjas, érdemes művész szerint óriási veszteség Luciano Pavarotti halála, nemcsak azért, mert véleménye szerint a világ legszebb tenorja volt, hanem mert rengeteget tudott a szakmáról. A neves magyar szopránénekesnő énekelte Mimit a legendás, 1986-os budapesti Bohémélet előadáson. Kincses Veronika szerint Luciano Pavarotti kitűnő partner volt, mindössze egy háziszínpadi próbával készítették elő az előadást, amelyet azóta is az Magyar Állami Operaház egyik legnagyszerűbb produkciójaként emlegetnek. Marton Éva Kossuth-díjas szopránénekest Düsseldorfban érte a gyászhír, ahol a Jenufa című Janácek-operábanlép föl. Mint arról beszámolt, számos személyes emlék köti Luciano Pavarottihoz, az emberhez. Felidézte, hogy New Yorkban például egy házban laktak, amikor a Trubadúrra készültek. Az egyik próba után meghívta Marton Évát és férjét, főzött nekik spagettit. „A tészta legyen al dente, és a petrezselymet egészen apróra kell vágni” - emlékezett az énekesnő a híres tenor szavaira. Marton Éva szerint Luciano Pavarotti a legértékesebb énekes egyéniség volt a maga idejében, igazi színpadi személyiség. Beszámolt arról is, hogy egyszer a milánói Scalában egy Tosca előadásba kellett beugrania, a ruhapróbára sem volt ideje, csak a színpadon találkoztak Pavarottival. Nem értette, hogy a tenor a főpróbán miért fogja a hátát, a színfalak mögött derült ki, hogy a ruha szétnyílt. Később San Franciscóban is találkoztak, ahol a tenor arról panaszkodott neki, hogy már nem öröm az éneklés. Marton Éva szerint szomorú volt látni, hogy mint romlik az énekes fizikai állapota. Gáti István bariton a Bécsi Staatsoperben a Bohéméletben és az André Chénierben is színre léphetett Luciano Pavarottival. ,J\ legjobb korszakának végén találkoztam vele” - mondta Gáti István. A kéthetes próbaidőszak kemény, de tanulságos munkával szolgált, és érdekes volt látni-hal- lani, mekkora ünneplés és érdeklődés kíséri az olasz énekes minden léptét, tette hozzá. Luciano Pavarotti egészségének romlását sajnálattal tapasztalhatta a MÁV Szimfonikus Zenekar is, de emlékeikben inkább a nagy művész marad meg, hiszen összesen hétszer léphettek vele pódiumra - mondta el Strausz Erzsébet, az együttes sajtóreferense. Beszámolója - szerint először 1998- ban Lyonban, majd 1999- ben a három tenor tokiói koncertjén, itt 32 ezren hallgatták a műsort. Ezután Bejrútban, Aschaffenburgban, Münchenben kísérték szólóestjeit. 2005-ben találkoztak vele utoljára, előbb Düsseldorfban majd Stuttgartban. A két koncert közötti néhány napban láthatták, hogy Luciano Pavarotti egészsége mennyire változó. Strausz Erzsébet hozzátette: ekkor volt alkalmuk 70. születésnapján köszönteni a művészt. Mint felidézte, bár tolókocsiban vitték Luciano Pavarottit a pódiumig, de ha énekelt, mindenki elhitte, hogy ő az a szerelmes férfi, aki meghódíthatja a nőt.
