Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-07 / 206. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Barabás Lőrinc Eklektric-koncert Pozsony. Holnap este magyarországi vendégei lesznek Pozsony legrégibb nu jazz klubjának, a Nu Spirit Barnak (Medená 16.). Ba­rabás Lőrinc trombitás új formációjával, a Barabás Lőrinc Eklekt- rickel ad koncertet. Az együttes a house-szal és egyéb tánczenei stílusokkal kombinálja a jazzt. A Barabás Lőrinc Eklektric-koncert eredetileg a Nassau klubban zajlott volna, ám műszaki okok miatt új helyszínre, a Nu Spirit Barba került át. A zenészek este 11 óra körül lépnek színpadra, koncertjük előtt és után Mishek és Andrej Capek DJ-k szórakoztatják a közönséget, (e) A Taxidermia a magyar Oscar-jelölt A Taxidermia című filmet, Pálfi György alkotását nevezi Ma­gyarország a legjobb idegen nyelvű filmért járó 2008-as Oscar-díj- ra - erről tegnap döntött az illetékes bizottság. Amerika leghíre­sebb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy játékfilmet. Ezek közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői választják ki január végén azt az öt jelöltet, amelyek a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskáért kelhetnek ver­senyre. Ajelöltek listáját 2008. január 22-én hozzák nyilvánosság­ra, az Oscar-díjakat - 80. alkalommal - február 24-én adják át a hollywoodi Kodak Theatre-ben. (mti) Tim Burtonnek „házi színésze", Johnny Depp adta át az Arany Orosz­lánt (AP-felvétel) Tim Burton Arany Oroszlánt kapott Velencében Merész vizionárius MTl-JELENTÉS Velence. Tim Burton amerikai filmrendezőt Arany Oroszlán életműdíjjal tüntették ki a velen­cei filmfesztiválon. A nemzetközi filmmustra szer­vezői .Amerika egyik legmeré­szebb, legvizionáriusabb és legújí- tóbb filmkészítőjének” nevezték az Ollókezű Edward és A halott menyasszony rendezőjét, akinek a Nizzából az eseményre érkezett Johnny Depp adta át a díjat szerda este. A színész Burton számos filmjében szerepelt, így ő a cím­szereplője a legutóbbi, Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street című zenés produkciójának is, amelyből néhány perces részle­tet láthatott a Lídó közönsége. „Remélhetőleg ez csak arra ösz­tökél, hogy tovább dolgozzam” - nyilatkozta Burton az Arany Oroszlánról, amelyről az Oscarra célozva tréfásan azt állította, hogy „sokkal szebb, mint egy ko­pasz, meztelen ember”. A szerdai fesztiválnap is a 49 éves Burton munkássága előtt tisztelgett, többek között kult- filmmé vált zenés animációs film­je, a Karácsonyi lidércnyomás 3D- változatának premierjével. Laco Struhár fotográfus munkáiból nyílik kiállítás Az álmok kertje címmel ma 77 órakor Komáromban, a Magyar Kultúra és Duna Men­te Múzeuma Zichy-palotabeli kiállítótermében Hitte, hogy az opera nem muzeális kacat, hanem szépség, amely mindenkit képes megszólítani Elnémult a csodálatos tenorhang Ez a hang családi örökség volt, a legtöbb Pavarotti szép hanggal született. Ap­ja a modenai pékmester is gyönyörűen énekelt. Ere­detileg Luciano Pavarotti sem énekesnek készült ha­nem pedagógusnak. El is végezte a tanítóképzőt, de környezete ösztönzésére énektanulmányokat is foly­tatott. VOJTEK KATALIN Már két éve tanított, amikor végleg az énekesi pálya mellett döntött. Ez 1961-ben volt, akkor nyerte el a Reggio Emíliában ren­dezett nemzetközi énekverseny fődíját; és egész Olaszország meg­tanulta a nevét. A világ valamivel később, 1963-ban, amikor a lon­doni Covent Gardenben az in­diszponált Giuseppe di Stefano helyett beugrott a Bohémélet Ro- dolphjának szerepébe; és freneti­kus sikert aratott. Ugyanebben az évben Herbert von Karajan Bécs- be hívta a Rózsalovagba. Az olasz ária után a nagy karmester kije­lentette: ez az évszázad hangja. 1964-ben visszatért Angliába, Mozart Idomeneójában Idaman- tét énekelte a Glyndebourne-i fesztiválon; és a kritikák szuperla- tívuszokban írtak csodálatos, rendkívül kifejező hangjáról. Budapesten 1963 decemberé­ben vendégszerepeit először; a nagy londoni kiugrás után pár hónappal, ennek ellenére úgy­szólván teljesen ismeretlenül. A kritikák elismerőek voltak, de kü­lönösebb hozsannázás nélkül, Abody Béla a Muzsikában a „voce” mediterrán varázsáról írt; és ér­dekes módon többet foglalkozott Pavarotti játékával, mint a hang­jával: „Mantuai hercege nem affé­le széllelbélelt amorózó-legényke, hanem harcias, mohó, erőteljes, leküzdhetetlenül tettre kész támadókedvű hedonista. Alfrédja is súlyosabb, jelentősebb mint megszoktuk volt.” A budapesti fel­Luciano Pavarotti (1935-2007) lépésről készült képen egy magas, vállas, jóképű Alfréd látható, aki sehogy sem hasonlít arra a mac­kós Pavarottira, akit ismerünk. Akkor még látszott rajta, hogy di­ákéveiben rendszeresen sportolt, főleg úszott és kajakozott. Később tipikus tenorista alakja lett, hatalmas súlyfelesleggel, ami a játékban is gátolta, Igaz az ko­rábban sem volt nagy erőssége. Azok közé az énekesek közé tar­tozott, akik nem a játékukkal, ha­(Reuters-felvétel) nem a hangjukkal formálnak ka­raktereket. Ezek azok a hangfe- noménok, akiket a legszívesebben behunyt szemmel hallgat az em­ber. Pavarottira ez mégsem volt érvényes. Őt látni is kellett, amint átszellemülten, óriási összponto­sítással formálja a hangokat, és egy-egy pianissimo vagy exponált magasság után még mindig nyi­tottszájjal áll. Az egész ember olyan volt, mint egy hangszer, amelynek hangja a játékos ujjának érintése után még hosszan rezonál. És jó volt látni azt is, ahogy lubickolt a sikerben, ahogy lehunyt szemmel mámoro­sán hallgatta a szűnni nem akaró tapsot. Nem szerénykedett, nem alakoskodott, nem sietett el unott arcot erőltetve a színről vagy a koncertpódiumról. És a közönség örült, hogy kedvence mennyire élvezi az ő ovációit. Tisztességes csere volt, amely mindkét felet eufóriával töltötte el: Pavarotti a hangját adta, a hallgatói pedig a rajongásukat. Rajongója rengeteg volt a világ minden táján. És nemcsak a hang­ja miatt: Volt valami ellenállha­tatlan a modorában, a közvetlen­ségében, a kedélyességében, a ra­gyogó mosolyában. Az emberek érezték, hogy ez nem megjátszott kedvesség, hanem a lényéből fa­kad. A - főleg beteg vagy háború sújtotta - gyerekek javára vállalt számtalan jótékonysági koncertje sem póz vagy reklám volt. Hittel vallotta, hogy a zene jobbá tesz, megnyitja a szíveket és a pénztár­cákat a rászorulók megsegítésére. Hivatása megszállottja volt, rendíthetetlenül hitte, hogy az opera nem muzeális kacat, hanem szépség, amely mindenkit képes megszólítani. Ézért találta ki a fia­tal operaénekeseknek lehetőséget adó Pavarotti-énekversenyeket, ezért járta a világot Placido Do- mingóval és Jósé Carrerasszal, ezért lépett fel Zuccheróval és a könnyű műfaj sok más hírességé­vel. Kalaf áriáját, a Nessun Dor- mát azok is tombolva tapsolták, akik Puccininek a nevét sem hal­lották, és soha eszük ágába sem jutott volna elmenni egy opera- előadásra. A nápolyi dalokat úgy énekelte, ahogy előtte csak ket­ten: Caruso és Gigli. Az ő előadá­sában nem volt elcsépelt az O sole mio, sem a Sorrentói emlék. Az ember szinte maga előtt látta a nápolyi öblöt, a tenger kékjét, a Nap izzó ragyogását. A hangjában is napsugár volt. Simogató, me­lengető. Jó, hogy a technikának hála, ez a csodálatos hang velünk marad. Marton Éva szerint a művész a legértékesebb énekes egyéniség volt a maga idejében Magyar pályatársak Luciano Pavarottiról (Reuters-felvétel) MTl-JELENTÉS Budapest. A csütörtökre virra­dóra elhunyt Luciano Pavarottit sok szál fűzte a magyar zenei élet­hez, szívesen dolgozott Budapes­ten és külföldön egyaránt magyar muzsikusokkal - állítja egybe­hangzóan az MTI által megkérde­zett három operaénekes, Kincses Veronika, Marton Éva és Gáti Ist­ván, valamint a MÁV Szimfoniku­sok sajtóreferense, Strausz Erzsé­bet. Kincses Veronika Kossuth-díjas, érdemes művész szerint óriási veszteség Luciano Pavarotti halá­la, nemcsak azért, mert véleménye szerint a világ legszebb tenorja volt, hanem mert rengeteget tu­dott a szakmáról. A neves magyar szopránéne­kesnő énekelte Mimit a legendás, 1986-os budapesti Bohémélet előadáson. Kincses Veronika sze­rint Luciano Pavarotti kitűnő partner volt, mindössze egy házi­színpadi próbával készítették elő az előadást, amelyet azóta is az Magyar Állami Operaház egyik legnagyszerűbb produkciójaként emlegetnek. Marton Éva Kossuth-díjas szop­ránénekest Düsseldorfban érte a gyászhír, ahol a Jenufa című Janácek-operábanlép föl. Mint ar­ról beszámolt, számos személyes emlék köti Luciano Pavarottihoz, az emberhez. Felidézte, hogy New Yorkban például egy házban laktak, amikor a Trubadúrra készültek. Az egyik próba után meghívta Marton Évát és férjét, főzött nekik spagettit. „A tészta legyen al dente, és a petre­zselymet egészen apróra kell vágni” - emlékezett az énekesnő a híres tenor szavaira. Marton Éva szerint Luciano Pa­varotti a legértékesebb énekes egyéniség volt a maga idejében, igazi színpadi személyiség. Be­számolt arról is, hogy egyszer a mi­lánói Scalában egy Tosca előadás­ba kellett beugrania, a ruhapróbá­ra sem volt ideje, csak a színpadon találkoztak Pavarottival. Nem ér­tette, hogy a tenor a főpróbán mi­ért fogja a hátát, a színfalak mö­gött derült ki, hogy a ruha szét­nyílt. Később San Franciscóban is találkoztak, ahol a tenor arról pa­naszkodott neki, hogy már nem öröm az éneklés. Marton Éva sze­rint szomorú volt látni, hogy mint romlik az énekes fizikai állapota. Gáti István bariton a Bécsi Staatsoperben a Bohéméletben és az André Chénierben is színre lép­hetett Luciano Pavarottival. ,J\ legjobb korszakának végén találkoztam vele” - mondta Gáti István. A kéthetes próbaidőszak kemény, de tanulságos munkával szolgált, és érdekes volt látni-hal- lani, mekkora ünneplés és érdek­lődés kíséri az olasz énekes min­den léptét, tette hozzá. Luciano Pavarotti egészségé­nek romlását sajnálattal tapasz­talhatta a MÁV Szimfonikus Ze­nekar is, de emlékeikben inkább a nagy művész marad meg, hiszen összesen hétszer léphettek vele pódiumra - mondta el Strausz Er­zsébet, az együttes sajtóreferense. Beszámolója - szerint először 1998- ban Lyonban, majd 1999- ben a három tenor tokiói koncertjén, itt 32 ezren hallgatták a műsort. Ezután Bejrútban, Aschaffenburgban, Münchenben kísérték szólóestjeit. 2005-ben ta­lálkoztak vele utoljára, előbb Düs­seldorfban majd Stuttgartban. A két koncert közötti néhány nap­ban láthatták, hogy Luciano Pava­rotti egészsége mennyire változó. Strausz Erzsébet hozzátette: ekkor volt alkalmuk 70. születés­napján köszönteni a művészt. Mint felidézte, bár tolókocsiban vitték Luciano Pavarottit a pódi­umig, de ha énekelt, mindenki el­hitte, hogy ő az a szerelmes férfi, aki meghódíthatja a nőt.

Next

/
Thumbnails
Contents